Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-17 / 39. szám, csütörtök

ül Régióink ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 17. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a száz éve megjelent Sajó Vidék vegyes tartalmú társadalmi, közművelődési, szépirodalmi hetilap, valamint a Rozsnyói Híradó gömöri vegyes tartalmú heti közlöny 1900. február 8. és 11. között megjelent számaiból Rozsnyói farsang A legközelebbi kedélyes mulatság f. hó 16-án a polgári kaszinói piknik lesz. Ez társasvacsorával veszi kezdetét s utána tánc lesz. Úgy a társas-vacsorát, mint a táncmulatságot a városháza másodemeleti helyiségeiben tartják. Ismételve jelezzük, hogy a vacsora pontban 8 órakor kezdődik. - Folyó hó 17-én a kath. fiúgimnáziumi ifjúság táncmulatsága lesz, ugyancsak a városház dísztermében; másnap a „Fekete Sas”-ban a rozsnyói iparos ifjak önképző egylete tartja táncmulatságát. Rozsnyói szentek Ne méltóztassék ez alatt a czim alatt valami szenzácziót keresni. Tudóinkkal senkit sem avatott még szentté a pápa - a benszülöttek közül. Nem üyen szentekről lesz szó, hanem azokról, a kiknek- maguk felé hajlik a kezük. Mert e fajta szentek vannak ám nálunk szép számmal. Mikor a villamos társaság megpendítette azt a zseniális eszmét, hogy a város terét és utczáit is villanynyal kellene világítani, a városatyák - alias: villamos társaság - siettek megkötni egy szerződést - önmagukkal. A közönség tapsolt, a városatyák is tapsoltak, a társaság pedig tulörvendezte az egészet. Nemsokára azonban megváltozott a helyzet. A közönség kiábrándult és kezdte belátni, hogy (képletesen szólva) - megette a kefét. Itt azonban megállapodott és semmikép sem akarja meginni rá a suvikszot is. Ilyenformán napról napra újabb és újabb bajok, meg kellemetlenségek származnak a dologból, de a rendezés előtt ott áll a szentek szemforgató csoportja és hangos szóval tiltakozik minden olyan törekvés ellen, mely a helyzet javítását czélozza. A nagyközönség pedig botorkálva, hol a fejét, hol csak orrát zúzva be, kalandozza át meg át a Villamos fényárban úszó utczákat s közben a föld alatti hatalmasságokkal hozza nem épen hízelgő kapcsolatba a rozsnyói szentek neveit, kívánván, hogy az örök világosság fényeskedjék nekik. A dobsinai jégbarlang Párisban Említettük már, hogy a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete Grossmann István szobrász és Hanvai Ede dobsinai polgáriskolai tanár közreműködésével lemintáztatta a dobsinai jégbarlangot, a melyet azután kristály-cukorból elkészített. A kristály-cukorból öntendő miniatűr remekmű rövidesen már készen lesz. Mielőtt Párisba vinnék, Budapesten is ki fogják állítani, hogy azok is láthassák, a kik Párisba nem mennek. Tudvalevő dolog - s jó múltkor lapunk első helyén megírtuk - hogy a folyó évben kapcsolatosan a párisi kiállítással több külföldi turista-társaság készül a dobsinai jégbarlang megtekintésére. Hogy az igy mindinkább növekedő számú látogatók semmiben sem szenvedjenek hiányt, a barlang ez idő szerinti bérlője, Fejér Endre is számos újításra készül úgy a barlang könnyebb megtekintése, valamint az ott tartózkodás szempontjából. Dobsina pedig turista-házát emeli, tatarozza, nagyobbitja és megfelelőleg rendezi be. Nem tudjuk, hogy a közlekedésre nézve fog-e szintén valami üdvös intézkedés tétetni? Az illetékes köröknek már most volna jó a m. államvasutaknál a dolog érdekében eljárni. A dobsinai jégbarlang különben kedvező auspiciumokkal néz jövője elé, de a szegény, elhanyagolt aggteleki Baradla is bizony több figyelmet és érdeklődést igényelhetne. Jelmezbál A „Putnoki Önkéntes Tűzoltó Egylet” 1900. évi február hó 18-án a „Vám” vendéglő nagytermében zártkörű jelmezbált rendez. A tiszta jövedelem egy szerkocsi beszerzésére fog fordittatni. Jutalom A postakincstár 200 korona jutalomban részesítette Grubemé Farkas Paula nagyidai postamesternőt, a ki élete koczkáztatásával megbirkózott egy betörővel s daczára a súlyos és életveszélyes ütéseknek lélekjelenlétét nem veszité el, hanem az utczára rohant és segítségért kiáltozott, úgy, hogy ezzel meghiúsította a betörőnek és társainak a posta kirablására irányuló szándékát. Mire jók a gyalogjárók? Nálunk Rozsnyón arra is, sőt elmondhatnók, hogy talán csak éppen arra, hogy azokon kis szódás- lisztes- és mindenféle portékás- szekerekkel, targoncákkal kényelmesen járhassanak és hogy az itt-ott gyanútlanul járó-kelő hölgyek a gyalogjárón nagy grandezzával vezetett lovak elől a locs-pocsba meneküljenek. A Rozsnyói Állami Levéltár forrásaiból válogatta: Kmotrik Péter A nyitrai Telekábel társaság több mint három évig működött, de máig sem tudni, mi volt tevékenységének tárgya A városnak csak az adósság maradt Nyitrán ma senki sem kezdeményezi az igazgató felelősségrevonását (Dömötör Ede felvétele) VRABEC MÁRIA árom és fél évig hú­zódó semmittevés után a napokban be­fejezte működését a nyitrai Telekábel Rt. és bár a városnak kö­zel félmillió koronájába került ez a próbálkozás, a helybeli polgárok egyetlen tévécsatornával sem néz­hetnek többet. Az említett társasá­got 1996 februárjában közösen alapította a város, amely a részvé­nyek 40%-át birtokolta, az Uherské Hradisté-i Mina építővállalat és a prágai Porcela plus Kft., hogy Nyit­rán 50 tévéállomás és 20 rádióállo­más vételére alkalmas kábelháló­zatot építsenek ki. Miután a képvi­selő-testület is jóváhagyta a szerző­dést, a város 400 ezer koronával já­rult hozzá a közös társaság egymil­liós alaptőkéjéhez, később az ösz- szeget további 40 ezerrel toldotta meg a polgármester a saját tarta­lékalapjából. A Telekábel Rt. igaz­A város 400 ezer koro­nával járult hozzá a társaság alaptőkéjéhez. gatója a HZDS helyi szervezetének tagja és főmecénása, Ladislav Jám­bor vállalkozó lett, akinek a neve a nyitrai cukorgyár tulajdonosainak zsarolása és több, ugyancsak kétes alvilági ügy kapcsán is felmerült, de eddig még semmit nem sikerült rábizonyítani, és vádat sem emel­tek ellene. Rögtön 1996 tavaszán meg is kezdte működését a Teleká­bel Rt., de ez évekig csak abban nyilvánult meg, hogy Ladislav Jámbor beköltözött a városi hivatal által ingyen rendelkezésére bocsá­tott, és telefonnal, számítógéppel felszerelt irodába. Hogy ott ponto­san min dolgozott, azt nem lehet tudni, mert a város előző vezetése ezt nem firtatta, a főellenőr pedig - bár a város részvényes volt a társa­ságban - nem nyert betekintést a Telekábel könyvelésébe. Kizárólag az akkori ellenzéki képviselők kö­vetelték, hogy a társaság igazgató­ja adjon számot a tevékenységéről, de a többséget élvező HZD-SNS frakció minden alkalommal lesza­vazta őket vagy megelégedett a semmitmondó álbeszámolókkal. Pedig az ületékeseknek már akkor közbe kellett volna lépniük, amikor kiderült, hogy az állami lakásokat kezelő járási lakásszövetkezet nem kér a kábelhálózatból, mivel túl ke­vés a beleszólási joga, így a terve­zett 20 ezer háztartás helyett alig 7 ezer városi lakással számolhat a Telekábel. Ez pedig a munkálatok olyan mértékű drágulását jelentet­te, hogy az érintett lakosok nem kértek a lehetőségből, és a Teleká­bel további működése már 1996 őszén értelmedenné vált. Az Rt. mégis további három évig létezett, de az egyetlen dolog, amit kiprodu­kált, egy háromoldalas tanulmány a leendő csúcsminőségű és 210 millió korona értékű kábelhálózat­ról, „amelyet minden szlovákiai vá­ros irigyelni fog Nyitjától”. Felosz­latásáról csak az új összetételű kép­viselő-testület döntött, az is több mint egy évvel a hivatalba lépése után, mert eddig tartott, amíg a vá­rosatyák hiteltérdemlően megálla­pították, hogy a Telekábel nem csi­nált semmit - legalábbis olyasmit nem, ami összefüggött volna a szerződésben vállalt tevékenység­gel. Az ügy pikantériája, hogy a fel­oszlatás költségeit, a csődbiztos fi­zetését és a Telekábel adósságait is a részvényesek vállalták, tehát a városnak a jelek szerint további százezreket kell még kifizetnie egy olyan vállalkozásért, amely egye­dül a HZDS-nek hozott hasznot az ingyeniroda formájában. Persze, mindenriek nem kellett volna meg­történnie, ha az előző képviselő- testület rendszeres számadásra kö­telezte volna a Telekábel igazgató­ját - ami részvényesként jogában állt, no de ki merte akkoriban meg­kérdőjelezni a HZDS oszlopos tag­jának hozzáértését és szavahihető­ségét. És vajon ki meri ma Nyitrán az említett igazgató személyes fe­lelősségrevonását kezdeményezni, ne adj’ isten azt indítványozni, hogy a veszteségeket ő térítse meg, amikor maga a polgármester veszi őt védelmébe azzal, hogy jó szán­dékában nem kételkedik, és ilyen kockázat minden vállalkozásnál fennáll? Külföldi partnerekkel. Új nemzetközi energiatakarékossági program a Galánta—Vágsellye régió számára Csak jó tervezetre lehet pénzt szerezni GAÁL LÁSZLÓ pacific Actions for Vigorous Energy Ef­ficiency, ami ango­lul annyit jelent: az energetika haté­konyságának növe­lését célzó specifikus tevékenység. Ennek a rövidítése a SAVE, az Eu­rópai Unió nemzetközi energiata­karékossági programja. Az első ilyen program SAVE I. címen 1991-1995-ben valósult meg, az 1996-ban megkezdett SAVE II. 2000-ben fejeződik be. Ez utóbbi egy több nemzetet összefogó, nem technológiai program az enérgia racionális kihasználására, amely­be kelet-európai társult államok­ból is csatlakozhatnak partnerek. Ezt a lehetőséget használta ki a galántai és a vágsellyei járási hiva­tal amikor kezdeményezte az anyagi támogatással is járó prog­ram megpályázását. A SAVE II. a következő programokban kínál segítséget: racionális energiaki­használás épületekben, gépi be­rendezéseket működtető energia racionális kihasználása, racioná­lis energiakihasználás a közleke­désben, racionális energiakihasz­nálás az iparban, a menedzsment és az integrált források követel­ményeinek tervezése, a hő és egyéb energia hatékony kombiná­ciója, EU-szabványok bevezetését szolgáló tanulmányok, energia- hatékonyság megfigyelése, moni­toring, informatika, regionális és helyi energiaügynökségek létre­hozása A Galánta-Vágsellye régió éppen ez utóbbi pontban kapcso­lódott be a programba. Pomothy László, a galántai járási hivatal elöljárója ezt azzal indokolta, hogy elsősorban a nehéz helyzet­ben levő isklaügynek szeretnének segíteni. A járásban 120 iskolaépület van, ezek szinte kivétel nélkül energia­takarékossági beruházásra szorul­nak - egyéb beruházások mellett -, de erre sem az oktatásügynek, sem az önkormányzatoknak nincs pénzük. A regionális energiaügy­nökség pedig segíthetne a beruhá­zók megszerzésében. Igaz, hogy a SAVE II nem technológiai beruhá­zások finaszírozását szolgálja., va­gyis, ha egy iskolában moderni­zálni kell a kazánt, vagy meg kell oldani az hőszigetelését, ezeket a munkálatokat nem finanszíroz­hatják uniós támogatásból. Hogy akkor mégis miben segíthet a lét­rehozandó regionális ügynökség? Ahhoz, hogy a kazánházat megfe­lelően modernizálják, és jól hőszi­geteljék az épületet, ahhoz több­féle mérést, tanulmányt kell vé­gezni és megfelelő terveket kell ki­dolgozni. Ez pedig pénzbe kerül. És éppen ezekben a előkészítő munkákban segíthet az ügynök­ség, illetve olyan tanácsokkal is szolgálhat, hogy ezeknek a tanul­mányoknak, terveknek az alapján kihez fordulhatnak - esetleg az Európai Unió tagállamaiban - anyagi támogatásért a konkrét munka elvégzéséhez. Az tanácsadó központ másik fel­A galántai járás iskolái energiatakarékossági beruházásra szorulnak. adata hogy tanácsot adjon az em­bereknek az alternatív energia, szél, nap, bioenergia stb. kihasz­nálási lehetőségeiről. Azonkívül, hogy az energiaügynökség az egész régiónak hasznos tanácsok­kal szolgálhat, még az a pozitívu­ma is meglesz hogy itt helyben nyójt munkalehetőséget két-há- rom magsan képzett szakember­nek. Mert ehhez a munkához elen­gedhetetlen lesz az angol nyel tö­kéletes ismerete, az informatiká­ban való jártasság stb. -„Ilyen szakemberek ezelőtt általában a fővárosban vagy külföldi cégeknél nyertek érvényesülést, most majd itt helyben kamatoztathatják a te­hetségüket” - érvel Miroslav Wöll- ner, a pályázati projektet kidolgo­zó Ménért Kft. igazgatója. A pályá­zat egyik feltétele az volt, hogy ne egyetlen projektet nyújtsanak be, hanem több ország, köztük leg­alább egy EU-tagország együtt­működve, egy közös programmal pályázzon, így került kapcsolatba Vágsellye a London melletti Wat- forddal, illetve Berlin városrészé­vel, Prenzlauer Berggel, amelyek Vágsellyéhez hasonlóan önálló projektet készítettek, de mindhá­romnak közös vonása, hogy ener­giatakarékossággal foglalkozik, és lehetővé teszi a kölcsönös tapasz­talatcserét. Magának a SAVE II. programnak is az a nagy előnye, hogy a nemzetközi programba kapcsolódó partner közvetlenül átveheti az EU-tagállamok regio­nális energiaprogramjának pozi­tív tapasztalatait. Az Unión belül már 172 regionális energiaügy­nökség működik, van tehát hon- nét átvenni a tapasztalatokat. Mert az Európai Unió nem akkor fog jól működni, ha az egyes tagál­lamok miniszterelnökei ismerik egymást, hanem ha a régiók is jó kapcsolatokat tartanak fenn egy­mással. Méry Gábor illusztrációs felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents