Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-27 / 21. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 27. Sting koncertjére minden jegy elkelt Pozsony. Március 12-én igazi világsztárt köszönthet a szlovák fő­város Gordon Matthew Sumner, azaz az angol énekes, gitáros, ze­neszerző Sting személyében. Sting világ körüli turnéja egyik állo­másaként, első alkalommal koncertezik Pozsonyban. Az Incheba C csarnokában 4000 rajongója hallhatja majd a Brand New Day cí­mű, legújabb albumának dalait és régebbi slágereit. A koncertre a szervezők már minden jegyet eladtak. (TA SR) Lucie Bílát telt ház várja Pozsony. Lucie Bílát, Csehország tavalyi női Aranycsalogányát február 8-án a Művelődési és Pihenőpark színpadán láthatja a ha­zai közönség. A népszerű énekesnő koncertjére, amelyen a Hradec Králové-i Ború Pueri fiúkórus is fellép, már majdnem minden jegy elkelt. (SITA) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő 11 A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stuart Mária 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd 10 THÁLLA SZÍNHÁZ: A csúnya lány 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Emil és a detektívek 15 Sarah Bernhardt avagy a languszta sikolya 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hatodik érzék (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A nagy Lebowski (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Hatodik érzék (am.) 17.30, 20 Börtönpalota (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17,18.45 Tarzan (am.) 15.30,17 200 cigaretta (am.) 20.30 A tábornok lánya (am.) 18.30 Két kéz (ausztrál) 17.30 A rajzoló szerződése (ang.) 20.30 Róma (ol.-fr.) 18 KASSA TATRA: 10 dolog, amit utálok benned (am.) 16, 18, 20.30 CAPITOL: Hatodik érzék (am.) 15.45,18, 20 ÚSMEV: A világ nem elég (am.) 16,18.15, 20.30 DRUZBA: Hatodik érzék (am.) 16,18, 20IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világ nem elég (am.) 17, 19.15 LÉVA -JUNIOR: Tea Mussolinival (ol.-ang.) 16.30,19 SLOVAN: Muriel esküvője (ausztr.) 19 NAGYMEGYER- SLOVAN: Stigmák (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Hippolyt, a lakáj (magy.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Harcosok klubja (am.) 14.15,17,19.45 Kicsikém-Sir Austin Powers 2. (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Asterix és Obelix (fra.) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A napfény íze (magy.-ném.-kan.) 13.15.16.45.20.15 Amerikai pite (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Az orleans-i szűz (am.) 13.30,17, 20.30 ítéletnap (am.) 14,17.30, 20 Hatodik érzék (am.) 13, 15.15, 17.30, 20 Tarzan (am.) 14, 16 Börtönpalota (am.) 14,16,18, 20 Gáli László m. v. állítja színpadra a Jókai-művet A kőszívű ember fiai ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. A Jókai Színház hol­nap mutatja be A kőszívű ember fi­ai című Jókai-regény színpadi adaptációját. A produkció szöveg­könyvéhez a Hevesi Sándor és Kar­dos György által készített változat szolgált alapul, amelyet Soltén- szky Tibor dramaturg m.v. és Gáli László Jászai-díjas rendező m.v. a regényt felhasználva átdolgozott. Értelmezésükben a darab központi témája a családon belül lezajló dráma: a lázadás az atyai tekin­tély, az atyai akarat ellen, s ennek lélektani és gyakorlati következ­ményei. A díszíetet és a jelmezeket Húros Annamária m. v. tervezte. A színház a darab műsorra tűzését két okból tartotta fontosnak: egy­részt 2000-ben ünnepeljük Jókai Mór születésének 175. évforduló­ját, másrészt a mű témája és esz­meisége a millennium évében is mindannyiunkhoz szólhat. 1975-ben a színház már bemutatta ugyanezen Jókai-mű egy másik színpadi adaptációját, akkor a Baradlay fiúkat Dráfi Mátyás, Ro­pog József és Pőthe István alakítot­ta, Baradlayné szerepében pedig Ferenczy Annát és Lőrincz Margi­Kuczman Eta tizenhárom év után tért vissza a színpadra (Dömötör Ede felvétele) tot láthatta a közönség. Az egykori fiúk közül Ropog Józsefet most Baradlay Kázmérként, Pőthe Ist­vánt pedig Lánghy tiszteletesként láthatjuk viszont. Ä jelenlegi válto­zatban Baradlaynét a színpadra ti­zenhárom év szünet után visszaté­rő Kuczman Eta m.v., Ödönt Kukola József, Richárdot Gál Ta­más, Jenőt pedig Bemáth Tamás alakítja, (ú) Vadnai László A csúnya lány című operettje a Thália Színházban. A darabot egyelőre csak a kassai közönség láthatja. Divat lett a reciklált színdarab Csókra éhes a szám... (Petrik Szilárd és Szvrcsek Anita) (Svátopluk Písecky felvételei) Operett. Szinte hallom, ahogy az olvasók egyik fele szenvedő képet vág a szó hallatán, másik felének pe­dig fülig szalad a szája az örömtől. A színikritikusok egy része is lekicsinylőén le­gyint. Az átlagpolgár viszont remekül szórakozik. JUHÁSZ KATALIN Vadnai László nevét ki ne ismer­né. Ő a híres Hacsek és Sajó tréfák szerzője, 1929-ben, alig huszonöt évesen írta az elsőt, aztán évekig ömlött belőle a bizarr dialógusfo­lyam, napi aktualitású témákra. E jelenetek egyike-másika mára igencsak megkopott, nem értjük, min röhögnek a pesti polgárok az archív felvételeken, a többség vi­szont ma is fogyasztható, csak­úgy, mint Vadnai forgatókönyvei közül a Meseautó, melyet Koltai Róbert Hyppolitos stábja készül újfent megfilmesíteni, jókora kasszasiker reményében, a film­A csúnya lány (Szvrcsek Anita) kritikusok idegeivel játszadozva. A csúnya lány című darabból is készült film annak idején, csupa akkori sztárszínésszel, a darab is nagy siker volt, és mivel úgy tű­nik, a magyar kabaréban hosszú ideje nem történik semmi eget rengető, Mikó István úgy gondol­ta, műsorra tűzi odahaza, Sop­ronban. Aztán telt, múlt az idő, és egyszer csak Kassán is megren­dezte ugyanazt a darabot, a szín­pad méretei miatt kissé átkoreog- rafálva, a közlekedési szabályokat módosítva, és itt-ott változtatva ezen-azon. Úgy tűnik, új fogalom kezd divatba jönni a Thália berke­iben, az újrahasznosított, avagy reciklált színdarab, mivel a leg­utóbbi darab rendezője sem elő­ször nyúlt a néma levente történe­téhez. Ám ez a közönségnek mindegy, a közönség hálás, ha ne­vethet egy jóízűt az egész napi strapa után. Nem volt ez másképp Kassán sem, minden dicséretet megérdemel a nézőtér, a poénok mind egy szálig bejöttek, sőt - és ez az igazán jó közönség legfőbb ismérve - már akkor felzúgott a nevetés, ha egyik-másik szereplő megjelent a színen. Különösen igaz ez Pólós Árpád esetében, aki a darab talán leghálásabb szere­pét, a papucsférjet kapta, és még a Kakuk Marci méltóságos uránál is jobban hozta a figurát. A többi színésszel sincs baj, egy jól megírt darab ügyesen felskicceit karaktereit kelthetik életre. Remek kamarazenekar kíséri őket (dr. Vlastimil Tichy és társai nem elő­ször működnek közre a színház előadásaiban), kíméletes, de látvá­nyos koreográfiára táncolhatnak, és mindebben aktívan támogatja őket a már megdicsért közönség. A címszereplő Szvrcsek Anita, aki hosszabb rejtőzködést követően már A néma levente királynészere­pében jókora feltűnést keltett, itt szó szerint brillírozik. A „zic­cerszerepnek” tűnő, valójában vi­szont ugyancsak nehéz kettős je­lenlét meggyőző, sőt, magával ra­gadó, mivel a fiatal színésznőt rá­adásul remek hanggal áldotta meg a természet. Az előadás énekelt ré­sze néhány férfi színésznél biceg kissé, táncukkal viszont mindent A rendezés a „profi biz­tonsági játék” meghatá­rozást kapja. „helyrehoznak”. Kevésbé szeren­csés húzásnak vélem egy, az ere­deti darabban nem szereplő Hacsek és Sajó-jelenet beiktatását, amely az egyébként pergő cselek­ményt feleslegesen megtorpamja, a közönség ifjabb részének pedig fogalma sincs, ki az a Sneider Fáni, Csicsóné vagy Bogdánná, akikről a két szereplő oly hevesen vitatko­zik. Ugyancsak feleslegesnek vé­lem a harmadik felvonásban a mindaddig észrevétlen zenekar hirtelen középpontba helyezését, és a dobos színpadon való rövid szerepeltetését, mivel az első két felvonásban spontán fakadtak dal­ra a színészek, és spontán kísérte őket a zenekar. (Gondolom, nincs értelme arról ábrándozni, hogy va­laha lesz zenekari árok a tornate­remből átalakított színházban.) A díszlet és a jelmezek nálam a „sem­mi különös, de azért megjárja”- kategóriába tartoznak, maga a rendezés pedig a „profi biztonsági játék” meghatározást kapja. Száz szónak is egy a vége, A csú­nya lány egy hálás, tájolásra reme­kül alkalmas, nagy sikerre ítélt da­rab, amelyet viszont, sajnos, a színház áldatlan anyagi állapota miatt egyelőre csak Kassa népe lát­hat. Hazánk két magyar színházá­nak egyike ugyanis jelenleg nem rendelkezik működőképes autó­busszal, amellyel a vidékjárás megvalósítható lenne. Erről kelle­ne valakinek egy Hacsek és Sajó- tréfát írnia... Salvatore Quasimodo-költőverseny és költőtalálkozó Nagy érdeklődés kíséri MTI-TUDÓSÍTÁS Balatonfüred. A Salvatore Quasi­modo Emlékdíjért meghirdetett költőversenyt szeptember 7. és 10. között rendezi meg az idén Bala­tonfüred városa és a versenyről el­nevezett alapítvány, illetve első íz­ben nemzetközi költőtalálkozót is tartanak a Balaton-parti városban. Az 1992 óta évente egyszer, ma­gyarul verselő költők számára kiírt pályázatot évről évre nagyobb ér­deklődés övezi. A versenyfeltéte­lek az előző évi megmérettetések­kel azonosak, tehát valamennyi pályázó két magyar nyelvű, ki­adatlan, más versengésben még nem díjazott és nem említett mű­vel vehet részt. A Salvatore Qua­simodo költőversenyre május 15- ig lehet nevezni a balatonfüredi Polgármesteri Hivatalban. A nem­zetközi költőtalálkozóra 35—40 költőt várnak, akik egy, A csoda- szarvas nyomában címmel szerve­zendő konferencián is részt venné­nek. Giovan Battista Verderame olasz nagykövet szerint a kultúra egyetemessége mutatkozik meg a költőverseny szervezésének ötle­tében is. Salvatore Quasimodo (1910-1968) Nobel-díjas költő harminckilenc esztendővel ezelőtt járt Balatonfüreden, és ültetett egy emlékfát a híres sétányon, illetve versben is megörökítette a tájjal és Füreddel kapcsolatos élményeit. Helmut Zacharias nyolcvanéves. 13 millió lemeze kelt el A káprázatos hegedűs MTI-PANORÁMA Hamburg. Már két és fél évesen tudta, hogy mi életének nagy szen­vedélye, amikor apjától, aki maga is hegedűművész és komponista volt, kis hegedűt kapott ajándék­ba. Helmut Zacharias, a közkedvelt hegedűs, aki 400 darabot kompo­nált, és akinek 13 millió lemeze kelt el eddig, ma ünnepli nyolcva­nadik születésnapját. A muzsikus, aki jelenleg szanatóri­umban él asconai (Svájc) lakhelye közelében, 1995 óta nem mutat­kozott a nyilvánosság előtt. Első nyilvános fellépésekor Za­charias mindössze hat esztendős volt. Tizenegy évesen már koncer­tet adott a Deutschlandsender hul­lámain. Tizenhat éves volt, amikor zenei tanulmányait elkezdte, és 1941-ben már turnézott a berlini kamarazenekarral. Még ugyanab­ban az évben „felfedezte” a náci Németországban betiltott szvin- get, és titkos dzsesszpincékben lé­pett fel. Egy ilyen lokálban ismerte meg későbbi feleségét is, aki tán­cosnő volt az akkori Metropol szín­házban. Zacharias karrierje igazából a má­sodik világháború után ívelt fel. Neve világszerte ismertté lett, fel­lépett a párizsi Olympia színpa­dán, az olasz sajtó elragadtatással írt „a káprázatos német hegedű- művészről”, hosszú turnét tett az Egyesült Államokban. Házasságá­ból egy lány (Sylvia-Christiane) és két fiú (Thomas és Stephan) szüle­tett. Sikerei ellenére Zacharias élete végéig megmaradt szerény em­bernek. A 3SAT tévéállomás ma 14.45 órakor sugároz műsort a tiszteletére. Jó szezonban is évente csak 3 film készül Szlovákiában Arc nélküli színészek TA SR-HÍR Pozsony. Szlovákiában évente 1-3 játékfilm születik, a mozik veszteségesek, a filmforgalmazók száma fokozatosan csökken - jel­lemezte az audiovizuális művé­szet helyzetét Eubomír Fifík, a Szlovák Televíziós Alkotók Unió­jának elnöke egy, a napokban tar­tott sajtótájékoztatón. Szavai sze­rint a Koliba filmstúdió állapota lehangoló, és a szlovák tévétársa­ságok sincsenek olyan helyzetben, hogy eredeti játékfilmeket készít­senek. Egy teljes színészgeneráció­nak az arcát már nem ismeri a kö­zönség, csak a hangjukat hallja a szinkronizált filmekben, tette hoz­zá Fifík. Szlovákiában ma 2300 műsorcsa­torna nézhető, és jelenleg is több külföldi tévétársaság érdeklődik a szlovák kábeltévé-hálózat iránt, amelybe cseh vagy szlovák nyelvre szinkronizált műsorával szeretne belépni. Eubomír Fifík úgy véli, napjainkban az audiovizuális kommunikáció fontos szerepet ját­szik, segítségével emberek milliói kapnak képet a különböző orszá­gokról az egész világon. Magyar- ország, Csehország és Lengyelor­szág intenzíven részt vesz ebben a kommunikációban, és „ha nem lé­pünk gyorsan, hamarosan már csak szinkronizált filmek nézőivé és gyártóivá válunk”. Az unió egyik feladata tehát összehangolni az audiovizuális művészet külön­böző összetevőit, és működő kap­csolatokat létrehozni az egyes te­rületek között. Jelenleg ugyanis a koordináció minimális. Fifík véle­ménye szerint az audiovizuális al­kotások készítése elsősorban a szlovák közszolgálati televízió fel­adata kellene, hogy legyen. Dusán Hanák filmje, az Én szeretek, te szeress (képünkön a film egyik kockája) külföldön is évek óta öregbíti a szlovák filmművészet jó hírét. (Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents