Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-27 / 21. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 27. Kultúra gj Agócs Judit: „Nekem mondani kell, hogy milyen vagyok. A dicsérettől nem fogok elszállni. Akkor is mindig csak a hibákat keresem magamban, ha azt hallom, hogy jól játszottam." A kudarcok után most már sorozatban győz Karácsony Nagy Zsuzsanna nem szeretni kicsi görög. Van nagyon ravasz. Akar pénz, akar utazás, akar Róma. Lenni szerelem szép férfi. Görög diplomata fogni és elvinni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Démoni a nó. Vonzó és számító. Öt aztán nem veri át senki. Vagy mégis? Egy ilyen jöttment, sehonnai alak? Akkor majd ő fogja falhoz állítani. Karácsony Nagy Zsuzsanna szembeszáll a sorsával. Eddig győzött, és most sem veszíthet. Nyomoz, spekulál, leleplez. Aztán mindezért az életével fizet. Agócs Judit mint Karácsony Nagy Zsuzsanna a Komáromi Jókai Színház Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámájában. A negyedik nő az áldiplomata életében, de az első, akit a férfi valóban szeret. Fordítva nem érvényes. Karácsony Nagy Zsuzsanna útlevélre pályázik, nem egy ilyen átlagos férfi szívére. Még akkor sem, ha „befolyásos”, ha valóban az, akinek kiadja magát. Agócs Judit hitelesen hozza a figurát. Már első megjelenésével érzékeltetni tudja: Karácsony Nagy Zsuzsanna nemcsak érzékiségből, „skalpvadászatból” is jeles. Nem menekül, akire kiveti hálóját. Ebben a kapcsolatban azonban ő az elejtett vad. El is játssza nagyszerűen. Alakításának drámai ereje a dalokat is átitatja. Agócs Judit jól énekel. Nagyon jól. Hangjának opálos fénye különös ragyogást ad Fejes Endre szövegeinek. beugrani. És ötször megköszönte, ötször kezet csókolt. Jó érzés volt. Nekem mondani kell, hogy milyen vagyok. Tudni akarom. A dicsérettől nem fogok elszállni. Akkor is mindig csak a hibákat keresem magamban, ha azt hallom, hogy jól játszottam. Szőnyben született, Dél-Komá- romban él, Pesten játszik, a Jókai Színházban vendégeskedik. Milyen szálak kötik ide? Erősek. Érettségi után a színművészeti főiskolára felvételiztem. Nem vettek fel. Gimnazistaként viszont ide jártam előadásokra. Szerettem itt. Amikor a felvételire készültem, átjöttem kottákat kérni. Mert buszt is kaptunk nemegyszer, ha az osztállyal Pestre mentünk színházba. A Madáchban, a Katonában, a Vígben sok darabot láttunk. De itt, Komáromban is. Nekem ez a két város ma is egyet jelent. Komárom, Komárom. Én itt is otthon vagyok. Az anyukám ráadásul Bátorkeszin született. A háború alatt telepítették át a családját, és Magyarországon ismerte meg az apukámat. Sok rokonunk él itt még ma is. Nem is nagyon töprengtem, hogy mi lesz velem, miután a főiskolai felvételim nem sikerült. Mivel szerettem az itteni előadásokat, és tetszett a társulat, átjöttem, hogy itt is megpróbálom, hátha felvesznek. A Padlás díszletében felvételiztem, este volt a bemutató, én meg ott álltam Beke Sándor előtt. Szerencsém volt. Bekerültem a Jókai Színház stúdiójába, és itt töltöttem három évet. Lent, a színpadon Az ember tragédiáját próbálták, mi pedig mint stúdiósok kisvárdai versenyébe. A Jászai Marit pódiumelőadásként láthatták a nézők. Verebes István volt a zsűrielnök; nagyon megdicsért a kiértékelésben. Azt mondta, ha ez versenyelőadás, akkor én kapom a legjobb női epizódszereplő díját. Én rettenetesen megszenvedtem, hogy ez a díj elúszott mellettem. Nem biztos, hogy rossz lett volna, ha én kapom. Nagy szomorúságon kellett túltenni magam. Aztán nem sokkal ezután ért egy öröm is. A komáromi Popfesztiválnak Gombár Judit volt a díszlet- és jelmeztervezője, aki a Nemzetiben is dolgozott Pesten. Az ottani Színi Akadémia harmadik évfolyamából kifogytak a lányok. Mindenkit felvettek a főiskolára. Én meg akkor már szerettem volna elmenni Komáromból, mert nem kaptam komolyabb lehetőséget. Ez volt akkor a második évem; harmadikban már csak úgy visszajártam dolgozgatni. Ingyen. A Nem félünk a farkastól-ban például súgtam. Egyszerűen csak azért, mert fél lábbal itt akartam lenni. És akkor Gombár Judit elintézte, hogy elmehessek Pestre, a Nemzetibe, ahol Császár Angela meghallgatott, és felvettek a harmadik évfolyamba. Egy-két hét után azonban annyi negatív élmény ért, hogy eljöttem onnan. Megsértették a tanárai? A fiúkkal volt bajom. Ők már any- nyira összeszokott társaság voltak, hogy úgy néztek rám, mint az ötödik kerékre. Kerek perec megmondták, hogy nem szeretnék, ha odajárnék. Engem ez nagyon rosszul érintett, de nem árultam el Császár Angélának. Pestet sem tudtam megJó estét nyár, jó estét szerelem. Gál Tamással Komáromban Van frissebb élménye, mint Karácsony Nagy Zsuzsanna? A Hotel Plaza Budapesten, a Játékszínben. Abba most ugrottam be. Három egyfelvonásos. Az elsőben Gálvölgyi János szeretője vagyok. Egy jelenetem van, de az nagyon jó. A második darabban nem jelenek meg, a harmadikban viszont igen. Ott a lányát játszom Gálvölgyinek. Egyetlen mondatom van: „Itt vagyok!” És megjelenek egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruhában. Lehet, hogy ideális szerető? Inkább jó beugró vagyok. Szeretőnek lenni, főleg egy házasember életében, nem igazán kellemes dolog. Viccelődtem is nemrég a párommal, hogy nekem ebből nem is kell próba. Én ebben elég otthonosan mozgok. De a beugrásokkal is hasonlóképp vagyok. Hét évvel ezelőtt stúdiósként kezdtem el a pályát a Komáromi Jókai Színházban. Azóta ez volt a tizedik beugrásom. Nem egy kollégám szerint ez külön műfaj. Van, aki nem is szereti az üyen vá- ratían felkéréseket. Fél a beugrástól. A Játékszínben játszom egy másik darabban is. A Napsugár fiúkban. A Hotel Plaza, remélem, újabb lehetőséget terem. Gálvölgyi János azt mondta, egy próbával, előadás előtt két órával, csak a profik képesek így a palástokkal bíbelődtünk a varrodában. Egyesével varrtuk a gyöngyöket. A Padlásban nemegyszer én voltam a súgó. De dolgoztam kellékesként is. Skronka Tibor rendezte az elsőéves vizsgánkat, Schnitzler Körtáncát, amelyben az utcalányt játszottam. Soha nem felejtem el, mennyire féltem. Lement az első jelenet, ittam egy korty vizet, és félrenyeltem. Tiszta vörös volt a fejem. De a kollégáim szerint jól játszottam. Aztán bekerültem a Popfesztiválba. Eleinte csak táncoltam, aztán beugrással átvettem Stubendek Kati szerepét. Dunaújvárosban volt az előadás, ott is sokan megdicsértek. A szecsuáni jóemberben én kaptam meg az unkahúg szerepét, Cs. Tóth Erzsébet Jászai Marija mellett pedig az öltöztetőnőt. Az utóbbi néma szerep. Egy óra húsz perc a színpadon egyeden szó nélkül. Miközben ütí-veri-rúgja-tépi Jászai Mari. Jó élmény volt az is. Nem akart megszólalni soha? Ilyesmi eszembe sem jutott. Szöveg nélkül is szerettem a szerepet. Másfajta szívfájdalmam van ezzel kapcsolatosan. Beke Sándor mint igazgató a Godot-ra várva című előadást nevezte be a határon túli színházak szokni. Szobát béreltem egy néninél, de egy éjszaka után már jöttem is haza. Nem bírtam több napig ott maradni. Inkább átjártam Komáromba, súgni. Vagy a szüleim intézetében dolgoztam. Igen, így összevissza éltem. Közben bekerültem Gór Nagy Mária Színitanodájába, ahová elsőre csak azért nem vettek fel, mert az ottani beszédtanáromnak nem tetszett a hangom. Azt mondta, ilyen hanggal nem lehetek színésznő. Tévedni emberi dolog. A következő évben, amikor ő már elment, be is jutottam simán. A színművészeti főiskolára miért nem vették fel? Zsámbéki Gábor nyitott osztályt abban az évben, végig ő foglalkozott velem. Az első rostán túl is jutottam. A harmadikon azonban lekésett három embert, és köztük voltam én is. Ha időben érkezik, lehet, hogy minden máshogy alakul. Ma már ezzel a hittel ámítom magamat. Küzdeni mindenesetre megtanult. Nem is emlékszem a kudarcokra. Ilyen szempontból jó természetem van. Tudok harcolni. Abban viszont sokáig nem voltam biztos, hogy ott a helyem a színpadon, csak éreztem, hogy ezt akarom csinálni. Az elutasítások nem lom- boztak le. Tudtam azt is, hogy sokszor jutnak be a főiskolára olyanok, akik nem jók, és nem kerülnek be azok, akik megérdemelnék. Ez ilyen szakma. Ennyire szubjektív. Mindenkinek más tetszik. A Tanodában volt is egy jó történetem. Nagy Zoltán a Nemzetiben is felvételiztetett. És ő rúgott ki. A Tanodában meg engem szeretett a legjobban. Nem hitte el, hogy két évvel korábban nem tetszettem neki. Jól kezdte a pályát. A színész I. minősítés mellé, az év legjobb végzőseként, Mensáros-emlék- gyűrűt kapott a Tanodában. Akkoriban már kacsintgatott Győr felé? Egyáltalán. Nem is sejtettem, hogy mi lesz velem. Táncoltam a Grease-ben és a Hairben. Ez utóbbiban, beugrással, négy különböző karaktert vettem át. Én voltam Sheila anyja, Berger anyja, a könyvtárosnő és a börtönbeli pszichológusnő. A Színházkomédiában én kaptam meg Alpár Lindát, a kivénhedt operettprimadonnát, a Júlia kisasszonyban pedig Christine-t, a szolgálólányt. De nem kacsintgattam sehova. A vizsgáinkon ott volt Korcsmáros György, a győri színház igazgatója és Tordy Géza is. Megkérdezték tőlem, nem akarok-e hozzájuk szerződni. Szurdi Miklós viszont, akivel a Tanodában dolgoztam, Budapesten készült rendezni, ezért úgy döntöttem, nem kötöm le magam sehova. És Hollundemét sem akartam kihagyni a Liliomban, Pogány Judit rendezésében. Ez is nagy élmény volt. Ennyire jó emberrel, mint Pogány Judit, én még nem találkoztam soha. Megértő, kedves, öröm volt meríteni a játékából. Az \\ Szabad vagyok minden irányban. Nagyon remélem, hogy Komáromban is számolnak velem a jövőben. \\ olvasópróbán ugyanis az egész darabot eljátszotta. Győrben aztán két előadásba is bekerültem. Az ügynök halálában a könnyűvérű Miss Forsyte voltam, a Hello, Dollyban pedig egy iszákos nőcs- ke, toliakkal a fején. Közben beugrással átvettem Erzsiké szerepét a Liliomfiban, a tatabányai színház produkciójában, és bekerültem a Rémségek kicsiny boltjába, majd Szurdi Miklós rendezésébe, a Katonadologba Budapesten. A dögös, érzéki, démoni nők mellett játszott lompos, loncsos, bozontos asszonyokat is? A Koldusoperában, a Tartuffe-ben, a Hairben nem kellett vonzónak lennem. Azokban a darabokban épp ezt szerettem. Eredetileg Tóth Miklós is Varga Veronika szerepét osztotta rám a Jó estét nyár, jó estét szerelemben. Látott rólam egy képet, amelyen vörös volt a hajam, a fogaim meg furcsán álltak, és tíz- tizenkét kilóval több voltam, mint most. Gór Nagy Mária egyébként mindenkit lefogyasztott vagy megváltoztatott, csak engem nem. Nekem azt mondta: „Belőled kövéren is színésznő lesz.” Két évvel ezelőtt mindenesetre felrakattam a fogszabályzót, és elkezdtem fogyni. Tóth Miklós nem is akart hinni a szemének, amikor meglátott az évadnyitón Komáromban. Magas voltam, vékony és fekete. „Te leszel Katalin” - mondta, aztán mégis meggondolta magát, és Karácsony Nagy Zsuzsannát osztotta rám. Telitalálat, mondtam volna Tóth Miklósnak. Telitalálat? Milyen értelemben? máromban ez attól is szép, hogy innen indultam, és úgy jöttem vissza, hogy elértem valamit, és most bizonyíthatok. Eleinte gondot okozott, hogy az első jelenetem arról szól: Karácsony Nagy Zsuzsanna gyönyörű nő. Tóth Miklós nem is kért tőlem mást, csak annyit, „Képzeld el, hogy te vagy Julia Roberts.” Ezzel aztán még nehezebbé tette a dolgomat. Ehhez nagy adag önbizalom kell. El kell hitetnem magammal, hogy tényleg képes vagyok bárkit az ujjam köré csavarni. Aztán már játszhatom az ártatlant. Nekem ez csak azért okozott gondot, mert nem ilyen vagyok. Ott érzem először jól magam a színpadon, amikor Benes Ildikó azt kérdezi tőlem, hogy „Szereted?”. És kimondhatom, hogy „nem”. Azokat a pillanatokat pedig már kimondottan élvezem, amikor sértettségemben telefonálni kezdek és azon dühöngök, hogy ez a kis senki ügyesen átvert. Nem tudom, mi következik ezek után. Szabad vagyok minden irányban. Nagyon remélem, hogy Komáromban is számolnak velem a jövőben. Röviden és tömören: ideális Karácsony Nagy Zsuzsanna. Engem még nem vertek át, ha erre gondol. Ilyen értelemben szerencsés vagyok. Nem mintha olyan jól állna a szénám, de nincs is annyi önbizalmam, mint Karácsony Nagy Zsuzsannának. Könnyen lobbanok szerelemre, ugyanakkor megszenvedem nagyon, ha véget ér a kapcsolat. Érdekből nem tudok szeretni. Ez nem az én stílusom. Ravaszság, számítás nincs bennem. Az őszinteség miatt nemegyszer pórul járok. Az ismerkedés nekem is könnyen megy, mint Karácsony Nagy Zsuzsannának, csak nem azzal a célzattal. Én választom ki mindig, hogy kit szeretnék, de mindig az kell, aki elérhetetlen. Általában meg is szerzem az illetőt, de megtartani nem tudom. Ebben még nincs gyakorlatom. A színpadi játékban viszont igen. Főleg, ha Üyen veszedelmes nőt kell megformálnia. Nem találtam meg magamat a szerepben, mégis szeretem játszani. Tudom, hogy nagy lehetőség. Ko„Úgy jöttem vissza, hogy elértem valamit." (Dömötör Ede felvételei)
