Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-26 / 20. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 26. Nagyszünet A Nagymagyari Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákjainak pozsonyi látogatása, amelyen sok mindenre fény derült, de a politikát jelentősebben nem változtatták meg Rendhagyó óra a parlamentben A parlament alelnöke, a gyerekek és a kabáthegy hogyan is fogjuk utolérni az EU-t; hogy a kormányelnök új pártalapítási törekvéséről mi a véleménye; hogy milyen módszerek állnak rendelkezésére az államnak saját adóssága csökkentésére. Bugár Béla beszélt a törvényhozás módjáról, a külföldi tőke beáramlásának szükségességéről, a különféle alapítványokról, sőt még az MKP-nak arról a törekvéséről is, hogy a parlamentben is bevezessék az iskolai rendhez hasonlóan azt, hogy a képviselők kötelezően igazolják távolmaradásuk okát. Az alelnökkel töltött óra gyorsan elrepült, azt hiszem, a diákok fejében hosszabb ideig megmarad, mint az eddigi etikai, vagy polgári nevelési órák, hiszen átfogó képet kaptak a törvényhozás módjáról. Az ezután ide látogató csoportokat még érdekesebb program várja, mert ezentúl csütörtöki napokra fog szólni a meghívó és a kormány- hivatalba is ellátogatnak, ahol Csáky Pál, a kormány alelnöke fogadja majd őket Az irodából való távozáskor senki sem tiltakozott a Jacobs Figaro szponzor bácsik ajándékát átvenni, valamint az al- elnök irodája sem engedte útjukra őket szuvenír nélkül. Ezután a gyereksereg rész vehetett - bár egyelőre csak szemlélőként a parlament ülésén. A karzatról követhették figyelemmel a felszólalásokat és a vitát. Mint Dávid Erzsébet, az egyik pedagógus elmondta, ezek a nyolcadikos, kilencedikes diákok jutalomként vehettek részt a rendhagyó politológiai órán, ugyanis mindnyájan valamilyen plussz tevékenységet végeznek, például szavalnak, sportolnak (az iskolában a legdivatosabb sport a kosárlabda és a futball), vagy éppen a nagyon sikeres tánckör tagjai, amelyik a heti egyórás gyakorláson túl még szombatonként is találkozik. így olyan jó eredményeket érnek el, hogy szinte az egész környéken ismerik már őket és az évente kétszer megrendezendő szülői bálon is programot szolgáltatnak. Ha már találkoztunk, meginterjúvoltuk a Suli-info diáklap egyik szerkesztőjét, Muzslay Erikát is, aki megígérte, hogy nemsokára mellékletünkben is bemutatkoznak nektek. Nyolc hónap alatt körülbelül tíz csoport vett részt hasonló tanulmányi látogatáson a parlamentben. Ha esetleg a ti iskolátok is részt szeretne venni hasonló találkozáson, csak jelentkezzetek bátran, a vendéglátók szívesen elkalauzolnak titeket is. Jelentkezni a következő telefonszámon lehet: 07/544 153 85. Ki tudja, le- hethogy valaki közületek is kedvet kap a politikához! A karzatról figyelhették az ülés menetét (Somogyi Tibor felvételei) malík Éva gy hete furcsa szerzet igyekezett behatolni a pozsonyi parlament épületébe. Nemcsak, hogy egytől egyig nem lépték át a felnőttkor küszöbét, hanem ráadásul még öltöny és nyakkendő, illetve az előírt kosztüm nélkül akarták megszentségteleníteni e fontos épületet. A biztonsági őrök azonban kénytelenek voltak szemet húnyni eme hiányok felett, és miután az átvilágító berendezés Oldott légkör a búcsúzáskor meggyőződött róla, hogy se kés, se bomba nem rejtőzik az ingük alatt, de még a táskájukban sem, sőt, amikor meghallották, hogy maga Bugár Béla, a parlament alelnöke már reggel kilenc óta türelmetlenül várja őket, mégiscsak bebo- csáttatást nyertek. Az alelnök irodájában valóban minden felkészült a csoport fogadására. A titkárnő széles mosollyal tessékelte be őket az alelnök irodájába, hely- lyel azonban nem tudta megkínálni a négy pedagógiai felügyelettel érkező harminckilenc tinit, mert ilyen nagy fogadásokra nincs felkészülve az iroda. Nemsokára megjelent az ajtóban Batta István, az alelnök szaktanácsadója és rögtön rátért a lényegre, vagyis, gyorsan bemutatta a helyiséget, elárult néhány „hadititkot'’ - többek között azt, hogy Bugár úr négy telefonja közül az egyiket olyan speciálisan lehet kódolni, hogy még a’, de tényleg, még ő sem tudja lehallgatni; bemutatott egy másik speciális játékszert, amelyik az mellett, hogy telefon, még jegyzetblokk is, de ez még nem minden, mert rajta keresztül akár a világhálózattal is kommunikálhat, ha kedve szoty- tyan ( csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ilyesmikre ritkán szoty- tyan kedve millió elfoglaltsága mellett, a jelen levő nagyfiúknak viszont felcsillant a szeme a műszaki csoda láttán). Az alelnök jobbkeze talán még több műhelytitkot is alárult volna, de megjelent az ajtóban Bugár Béla. „ Folytasd csak, nagyon szépen beszéltél!” felkiáltását a gyerekek spontán tapssal jutalmazták, és azonnal megtört a jég. Rögtön az elején egy falusi néniről szóló viccel kezdte a beszédét, és ezzel tökéletesen megnyerte a diákokat. Persze, komolyabb témákról is szó volt, beSok miniszter, államtitkár magyar iskolába járt... vezetőjében elmondta, hogy mi a parlament, hogyan működik, hogyan születnek a döntések, mert, mint mondta, tapasztalata szerint az emberek nem tudják, mi a különbség a parlament és a kormány között, ha például valaminek felmegy az ára, az emberek szidják a parlamentet, pedig ez általában a kormány döntése, a kormányt pedig azért szidják, hogy rossz törvényt hozott, ez pedig a parlament döntése. A másik fontos dolog, amiről bevezetőjében szólni kívánt, hogy, mennyire fontos az, hogy mindenki az anyanyelvén sajátítsa el a tudományokat, hiszen sokan éppen a ragyogó karrier miatt íratják a nebulókat a többség nyelvének iskolájába, pedig ez a lépésük legtöbbször nem váltja valóra dédelgetett álmaikat. Magyar iskolába jártak sokan, akik közt ma alkotmánybíró, miniszterelnök-helyettes, miniszter, államtitkár, vezér- igazgató, és más sikeres ember található. Azért sikeresek, mert anyanyelven tanultak, így jegyzi meg az ember a leghamarább a tudást, így marad tartós az emlékezetében. A rövid bevezető után bárki azt kérdezett a politikustól, ami éppen eszébe jutott, vagy, amit már régóta úgy, de úgy meg szeretett volna kérdezni tőle... így aztán elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan kezdődik az alelnök napja, meg persze, hogy hogyan folytatódik, az egyik praktikus (a jövőben pályaválasztás előtt álló) nebuló nem átállta megkérdezni, hogy mennyi egy képviselő fizetése, egy másik ügyeskedő a bizonyítványába beírandó értékek javításának a lehetősége felől érdeklődött, a pedagógusokat természetesen a napirenden levő tizenharmadik fizetés érdekelte, egy újságíró- jelölt kislány arra a testre szabott kérdésre volt kíváncsi, mennyi ideig szeretne a politikával foglalkozni és ha történetesen abbahagyná, mit csinálna azután. A tanulók, fiatal koruk ellenére aránylag magas szintű politikai felkészültségről adtak tanulságot, hiszen olyan „fajsúlyosabb” kérdések is elhangzottak, hogy nem tart- ja-e esetleg ellentmondásosnak az alelnök úr, hogy az árak ugyan növekszenek, de a fizetések meg lefelé mutató görbét rajzolnak, akkor Már kezdett elegem lenni az „emberiség barátaiból", akik hirtelen jött képességük teljes tudatában riogatták az embereket. Szerencsére az új év hajnalán eltűntek. Millenniumi elmélkedések LÉNÁRTH ILDI V égre elérkezett a várva várt 2000. esztendő. Már lassan egy hónapja zajlik a Föl- dön a „millenniumi élet”, ugyanúgy, mint eddig, egyszóval átlagosan. Egy hónappal ezelőtt néhány embernek feltettem egyszerű kérdésemet: Mit vársz 2000. január 1-jé- től? A válaszok nem minden esetben egyeztek meg, viszont egy dologban nagyon is hasonlítottak. Sok jót, sok újat, talán egy más életet vártak a 2000. évtől a barátaim. Akkor még annyira távolinak, misztikusnak tűnt az ezredforduló. Magában az a tény, hogy egy teljesen más dátumot írunk kiváltott belőlünk egy olyan dolgot, melyet úgy hívunk: fogadalom. Persze minden év végén fogadko- zunk, hogy mit fogunk, és mit nem teszünk majd meg, viszont tavaly ez az egész „fogadomosdi” más volt, most „nagyban” gondolkodtunk. Elkezdtünk fogadkozni: „A jövő évezredtől kevesebbet vásárolok, kevesebbet eszem, minden nap tornázom, minden reggel fél órát futok, a kutyát mindig én viszem sétálni, többet tanulok, stb.” Szerintem a fogadalmakra van a legkevésbé szükségünk. Mégis mindenki minden évben idétlenebbnél idétlenebb fogadalmakkal ostromolja saját magát, és a körülötte élő embereket. Mindeközben tisztában van azzal a tudattal, hogy legjobb akarata ellenére sem tudja a saját maga által állított ún. követelményeket teljesíteni. MaA szerencsétlenebbeknek a diliház segít. rad a tudat: „Legalább megpróbáltam!” A fogadalmak melletti egyik legnagyobb problémánk a szüveszter éjszaka eltöltése volt. Ez azért volt nagy probléma, mert mindenki a legeslegszuperabb buliban akarta köszönteni az új évezredet. Kicsi hazánk lakossága felének az jelentette volna az igazi bulit, ha Párizsban vagy New Yorkban szilveszterezhetett volna. Sajnos ez csak kevés embernek adatott meg. Aki hasonló cipőben járt, mint én, az csak a média által képviselt területekről értesülhetett a világ megabuliai- ról, a szilveszteri bulik általában elég jól zajlanak, másnap reggelig... Ezt az érzést ugye mindenki ismeri? A rengeteg szabadidőmnek köszönhetően volt időm elgondolkodni az ezredfordulón. Az egy jó dolog, hogy élhettünk az 1990-es években, és remélhetőleg még évtizedeket élhetünk a 2000-es években is. Erről talán ennyit, tovább ne boncolgassuk. Eszembe jutott egy másik dolog is. Hipp- hopp eltűntek az apokalipszist hirdető kvázi jósok is. Szerencsére. Már kezdett elegem lenni az „emberiség barátaiból”, akik hirtelen jött képességük teljes tudatában riogatták az embereket. Azt, hogy miként jöttek rá különleges képességükre, azzal magyarázták, hogy kipattant belőlük egy szikra. Milyen szikra? Elnézést kérek, de szikra általában csak a gyakorló elmebetegek agyában szokott megpattanni. Aztán a szerencsésebbeknek pszichológus, a szerencsétlenebbeknek pedig a diliház segít. 2000-ben az első jó dolog az volt, hogy eltűntek a jósok. Remélhetőleg nem is hallunk felőlük úgy 2999-ig. A másik jó dolog: nem lett világvége. Sokan reméltük azt, hogy a 2000. év más lesz, mint a többi. Szerintem minden marad a régiben, ugyanazt tesszük majd mint tavaly, csak 1999 helyett 2000-et írunk. Mindenkinek nagyon boldog új évet, évezredet kívánok. Tóth Lehel Illusztrációs felvétele
