Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-20 / 15. szám, csütörtök
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 20. KÖZLEMÉNY A magyar nevelési nyelvű pozsonyi óvárosi óvoda (u. 29. augusta 17) értesíti a szülőket, hogy a beiratkozások januártól március végéig folyamatosan tartanak. Az óvoda magas szintű nevelési programokkal dolgozik, és felkarolja a tehetséges gyermekeket. Az idegennyelv-tanulást (német) és a zenei nevelést (hegedű - a hangszer kölcsönzése ingyenes) helyben biztosítja. Ezenkívül a délutáni órákban az apróságok táncgimnasztikán elégíthetik ki fokozott mozgásigényüket. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Koldusopera 19 KIS SZÍNPAD: Orfeusz alászáll 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A csúnya lány 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: A világ nem elég (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSÍ: ítéletnap (am.) 15.30,18,20.30 YMCA: A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: ítéletnap (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A világ nem elég (am.) 17.30, 20 Börtönpalota (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 18.45 Tarzan (am.) 15.30,17 200 cigaretta (am.) 20.30 A tábornok lánya (am.) 18.30 Két kéz (ausztrál) 17.30 Teljes napfogyatkozás (ír.-belga.) 20.30 Volt egyszer egy király (cseh) 19.30 KASSA TATRA: Véletlen találkozás (am.) 15.30,18, 20.30 CAPITOL: Szökőkút Zuzanának III. (szí.) 15.45,18 Lolita (am.) 20 ÚSMEV: A világ nem elég (am.) 16,18.15, 20.30 DRUZBA: Mátrix (am.) 15.30, 18, 20.30 IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Stigmák (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Eső előtt (mac.-ang.) 19 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Hi-lo country (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Állj, vagy jövök! (am.) 14, 16, 18, 20, 22 Hatodik érzék (am.) 13, 15.15, 17.30, 20, 22.30 Hippolyt, a lakáj (magy.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 ítéletnap (am.) 14, 17.30, 20, 22.30 Asterix és Obelix (fra.) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45, 21.45 Amerikai pite (am.) 14.30,16.30,18.30, 20, 30, 22.30 Az orleans-i szűz (am.) 13.30, 17, 20.30 Börtönpalota (am.) 14, 16,18, 20, 22 Kicsikém - Sir Austin Powers 2. 14.30,16.30, 18.30, 20.30, 22.30 PÁLYÁZAT Ma lenne nyolcvanéves a Cinecitta nagymestere, négy Oscar-díj tulajdonosa, Federico Fellini olasz filmrendező Araszolgatás az „óriáscsúszdán” Az életet filmezte. Mindenről mozgóképpel beszélt, arról is, amit szeretett (nők, Róma), arról is, amit kifogásolt, elvetett, elutasított (a prostitúció, a papság hatalma, az „ordas eszmék”, amelyek pusztulásba dönthetik a világot). TALLÓSI BÉLA Beszélt realista és szimbolikus képekkel egyaránt. Mondta gúnnyal, szatirikus hangvétellel, groteszk felhangokkal. Volt, hogy csak mesélt, volt, hogy filozofált, moralizált. Megpróbálta megfordítani a Nyolc és félben felállított „óriáscsúszdát”, amelyen mélyre csúsztunk erkölcsileg. Legszebb mozgóképében megfestette ugyanazt a freskót, amelyhez kortársa, Pasolini az Új Testamentumból vette a történetet. A szeretet születésépek és halálának a történetét. A megtagadásnak és a halállal eljött megváltásnak a történetét. Az erőművész Zampano és a földi jóság, Gelsomina országúti kalandjában ugyanarról beszélt, amiről Pasolini a Máté evangéliumában. Hiszen Gelsomina megérti a bohóc elmondásából, hogy még a legkisebb, szinte észrevétlen kavics is van valamiért ezen a földön. A tudatlan, de a szívével (jól) látó Gelsomina megérti, van, aki azért kapta az életet, hogy „keresztre feszíttessék” másokért. A bohóc - akit Zampano haragja, a kiégettségből és a kisebbrendűségi érzésből fakadó gőg pusztít el - rádöbbenti, hogy ő is ilyen teremtmény: nem hagyhatja el az állatias ösztönökkel élő Zam- panót, mert azért jött e világra, hogy halálával Zampanót köny- nyekre fakassza. S lám, a bohócnak lesz igaza, Zampano szívében Gel- somina feltámad halottaiból. Az Országúton jelentette Federico Fellini és- a Gelsominát alakító Giulietta Masina, a rendező és a színész első nagy filmes egymásra találását. Ettől kezdve az olasz mozi összeforott párosaként emlegették őket. De nemcsak szakmailag kötődtek egymáshoz. Párost alakítottak az életben is. Micsoda párost! Giulietta Masina, aki nem Szinte egyszerre ment el az olasz filmművészet elválaszthatatlan kettőse. (Archív felvétel) sokkal korábban még ragyogni tudott Budapesten, ragyogni a Magyar Televízió képernyőjén, férje halálába belepusztult. Szinte egyszerre ment el az olasz filmművészet elválaszthatatlan kettőse. Egy- gyé forrtak ők, nemcsak a közös munka folytán (Cabiria éjszakái, Zampano szívében Gelsomina feltámad halottaiból. Országúton, Júlia és a szellemek, Ginger és Fred), hanem a mintaházasságban is, ahogy férj és feleség, férfi és nő, két ember egymással, egymás mellett élt. Úgy találtak egymásra 1942-ben, hogy egyik sem mondta a másiknak: „ti amo” (szeretlek). „Federico nagyon zárkózott ember volt, tipikus bak, aki nem beszélt arról, amit érzett a másik iránt. Én viszont félénk voltam, és nem mertem szerelmet vallani... nem voltunk képesek kiejteni a »ti airió«-t” - mondta az özvegy Giulietta Masina abban az interjúban, amelyet férje halála után a Gente című olasz hetilapnak adott azt követően, hogy hosszú hónapok után kiengedték a kórházból. (Kórházi kezelésre szorult, annyira megviselte férje halála.) Talán egy (meg nem élt) születés- napi megemlékezésben nem kellene illúziórombolónak lenni, de maga Fellini fedte fel, hogy az Országútimnál - amelyért az első Oscar-díját kapta - a magányról akart képet festeni. Zampano és Gelsomina magányáról. S mint mondta, úgy élt házasságban Giulietta Masinával, hogy ő volt Zampano, Giulietta pedig Gelso- mina. Fellini és Masina kapcsolatának egyik ismerője is úgy látja: „Két különböző, egymással párhuzamos úton jártak.” Sőt, a rendező halála után egy római gyógyszerész, bizonyos Anna. G. arról számolt be a Gente riporterének, hogy harminchat évig Federico Fellini eltitkolt szerelme volt. Ahogy nyilatkozta: „Federico a paparazzók és a nyilvánosság előtt Giuliettához, a háttérben, titokban viszont hozzám tartozott”. Akárhogy is van, amikor Fellini élete vége felé úgy érezte, belerokkant a filmezésbe, s közeleg a vég, azt nyilatkozta, az elmúlással a Giuliettával kettesben „költött” mesés életről kell lemondania. „Tudom, hogy Federico dolgozott egy forgatókönyvön, amelyben a főhős én lettem volna. Én, Giulietta Masina első személyben. Hogy pontosan miről volt szó, azt nem tudtam meg soha. Federico szűkszavú ember volt, én pedig voltam olyan diszkrét, hogy nem kérdeztem a munkájáról” -^nyilatkozta a színésznő a Gente riporterének. Ugyanebben az interjúban beszélt arról is, hogy „Federico imádta Rómát, nem tudott volna másutt élni. Utazni sem szeretett. Nagy áldozat volt részéről, amikor utolsó alkalommal repülte át az óceánt, hogy átvegye a negyedik Oscar-díját, amelyet életművéért kapott.” Federico Fellini olasz filmrendező ma nyolcvanéves lenne. A pár évvel kevesebb, mint nyolcvan év alatt a legtöbbet sikerült elérnie, amit ember elérhet. A halhatatlanságot. Neves szlovák labdarúgó vette meg Vladimír Kompánek legdrágább alkotását, a Fehér tél című festményt Tisztes, szolid idős úr - jó humorérzékkel A Kisvárdai Várszínház és a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja a magyar államalapítás 1000. évfordulója alkalmából pályázatot hirdet olyan vígjáték megírására, amely történelmünk, életünk eseményei nyomán jókedvű ünneplésre ad lehetőséget. Pályázni magyar nyelven írott egy vagy több felvonásos darabbal lehet. A pályázatot felkért szakmai zsűri bírálja el. Benyújtási határidő: 2000. május 5. A pályázatot a következő címre kell eljuttatni: Kisvárdai Várszínház 4600 Kisvárda, Flórián tér 20. Magyarország Eredményhirdetés: 2000. május 27-e és június 4. között a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválján. Díjak: I. díj 200 000 Ft II. díj 150 000 Ft III díj 100 000 Ft A legsikeresebb műveket a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválján bemutatjuk. A Kisvárdai Várszínház Vezetősége (A színház elérhetőségei: 4600 Kisvárda, Flórián tér 20. Telefon: 45/405-238, 405-239) FIALA ILONA Pozsony. A Hviezdoslav téren lévő ARTeMISS képtárban a hónap végéig Vladimír Kompánek festményeit és plasztikáit állítják ki. Ez önmagában nem lenne különleges dolog, csakhogy ezúttal árusítással egybekötött kiállításról van szó. Közismert tény ugyanis, hogy Kompánek nagyon keveset ad el műveiből. Miloslava Zemkovának, a képtár társtulajdonosának csaknem egy évig tartott, amíg rávette a mestert az árusítással egybekötött kiállításra. A nemrégi nyitrai kiállításon például semmit sem adtak el Kompánek festményeiből és szobraiból, mert ő maga ellenezte az árusítást. Pedig sok csodálója van, több gyűjtő kimondottan az ő munkáit keresi. Ő azonban mindegyik művét saját gyermekének tartja, s nagyon nehezen válik meg tőlük. Ha mégis sor kerül eladásra, leginkább csak barátoknak és ismerősöknek ad el, s közvetlenül a műteremből. Vladimír Kompánek festő és szobrász (1927-ben született) alkotásaiban meggyőzően ötvöződik az autentikus szlovák és az általános európai jelleg. Már kezdeti művein is megmutatkozott az az irányzat, amely egész életén át jellemző rá: a hagyományok tisztelete és ábrázolása - modern szellemiségbe beépítve, illetve a nemzeti identitás - nagyvilági irányzatokkal átszőve. Kifejezésmódja kezdettől fogva a formák leegyszerűsítésére irányul, a tiszta geometriai jeleken alapul. Tartalmi szempontból egyértelműen nyomon követhető a forrás, amelyből Kompánek merít, s amely egész életén át végigkíséri. Ez a szülőföld, amely beleivódott a képzőművész gyermekkori élményeibe és emlékeibe, s fel-feltör a megőrzött legendákban, mítoszokban, s fel- idéződik az ünnepi alkalmak során gyakorolt szokásokban, rituálékban, amelyek a népi kultúrában napjainkig fellelhetők. Az ÁRTeMISS galériában kiállított Kompánek-művek iránt nagy a közönség érdeklődése. Az alkotások több mint felét már megvették vagy lefoglalták. A legdrágább a Fehér tél című festmény volt, amelyről az alkotó azt remélte, nem fog elkelni, s a kiállítás után is megmarad neki. Ezért is szabott magas árat. Egy neves szlovák labarúgót, az év legjobb labdarúgója cím többszörös tulajdonosát ez a tény nem tántorította el szándékától, s kész volt kifizetni a kép árát, a 90 ezer koronát. S hogy felesége se legyen szomorú, ő is kiválaszthatott egy festményt, amelyet a focista készségesen kifizetett. Az utóbbi kisebb, de semmivel sem értéktelenebb festmény. Címe: Téli templom. Vladimír Kompánek egy kicsit szomorú ugyan, hogy kedvence, a Fehér tél új gazdára talált, de legalább azzal vigasztalódik, hogy a kép jó kezekbe került, hogy nem külföldiek vették meg, s hogy mindig a rendelkezésére fog állni, ha a jövőben újra ki akarja majd állítani. A karácsonyi ünnepek idején a téli motívumok domináltak a kiállításon, most inkább a farsangi figurák, jelenetek vannak többségben. A látogatók főleg a boszorkányokat, az állatkákat, s a vidám jeleneteket ábrázoló képeket és szobor- csoportokat szemlélik. Vladimír Kompáneket tisztes, szolid idős úrként tartja számon a képzőművészet. Nem is gondolnánk, de művészetének más oldala is van: huncutkodó szexualitás árad például a kentaursorozatból (kissé bizarrnak, mégis kedvesnek mondhatók a különféle helyzetben lévő macskafejű, női testű alakok, amelyeket a kentaurok zaklatnak), a csábos pózokban lefestett modellek szokatlan ábrázolásából, a Lédákból. Kompánek műveiből sugárzik a jókedv. Saját személyével is tréfálkozik. Munkássága ezáltal is értékesebb, ezáltal is szebbé teszi a világot, s a művészetben annál mélyebb nyomot hagy. Holnap 17 órai kezdettel Sz. Haltenberger Kinga művészettörténész nyitja meg a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jubileumi kiállítását a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A tárlat abból az alkalomból készült, hogy tízéves az SZMKT. Képünkön Janiga József Csallóközi táj II. című festménye. (Reprofotó) A látogatók főleg a boszorkányokat, az állatkákat, s a vidám jeleneteket ábrázoló képeket és szoborcsoportokat szemlélik. (A szerző felvétele)
