Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-17 / 12. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 17. KOMMENTÁR Szereposztó dívány TÓTH MIHÁLY Még drukkolunk a koalíciós négyes fogatnak. Még őszintén örülünk, ha miniszterelnökünk fejét „megsimogatja” valamelyik amerikai vagy nyugat-európai politikus. Mindazonáltal mi lakva ismeijük az országló garnitúrát. így ennek egyik tagja se vegye rossz néven, ha a választópolgárok egy-egy pártalapítási kísérletről értesülve reménykedni kezdenek. Hátha éppen egy tőrölmetszett politikia géniusz szárny- bontásának vagyunk tanúi. Az elmúlt 10 évben sem az osztódással szaporodás, sem a pártintegrálódások bölcsőjéből nem cseperedett ki személyiség, akit akár csak egyik szemünket behunyva is indokolt lenne a „politikai géniusz” minősítéssel illetni. Kiderült, hogy mind a nagyobbakból kivált kicsik, mind a kicsikből lett nagyok világra segítője ugyanaz volt. És az új pártokat felörlő húsdarálót is ugyanaz a személy kezelte. Róbert Fico pártalapítása több vonatkozásban is elüt az eddigi gyakorlattól. Hogy mást ne modjunk: a politikában Fico és Lupták (vagy bármelyik másik, hasonló „technológiát” alkalmazó pártalapító) úgy aránylik egymáshoz, mint Einstein egy kisvárosi iskola fizikatanárához. Sokan ezért fogadták vegyes érzésekkel azokat a politikai előrejelzéseket, amelyek megfogalmazói úgy akarják Fico nyakára illeszteni a politikai disznófejet, hogy váltik állítják: a tegnap még baloldali demokrata előre megfontoltan azért alapított pártot, hogy a krízisből való kilábalásban segítséget nyújtson Meciamak. A demokraták sok mindent szemére vethetnek Ficónak, de azt semmiképp, hogy képtelen lenne elemzésre és az elmúlt 8-10 év tanulságainak levonására. így hihetetlen, hogy minden áron bele akar lépni Meciar húsdarálójának garatjába. Tisztában van vele, hogy Meciar - 30%-os párt élén állva - miképp bánt el a 8-10%-os pártokkal. Az ország demokratikus fejlődése elleni bűn, ha Ficót eleve úgy kezelik, hogy pátijával ha törik, ha szakad Meciar karjai közé kívánkozik. Persze az lehet, hogy Meciar majd - némely békebeli színházi direktorokhoz hasonlóan - rácsábítja őt a szereposztó díványra, és főszerepet kínál a kétségtelenül nagy ambíciójú politikusnak, aki azonban tisztában kell, hogy legyen a korpa közé keveredés minden veszélyével. Tavaly nyárig két nagy hibát követett el a baloldal: előbb ejtette a magyarokat, majd a fedélzetről kidobta a munkásokat. A harmadik nagy hibát a pártvezetők középszerű többsége azzal követte el, hogy hagyta Ficót távozni. Ne csodálkozzunk azon, hogy Meciar élni akar az ebből eredő lehetőséggel, Fico pedig felértékelődve érzi magát. JEGYZET Beszélni magyar? JÁRÁSIK BALÁZS Az Egyesült Államok arról is híres, hogy nem ismeri el a kollektívjogokat, viszont az egyéni szabadságjogokat annál inkább tiszteletben tartja. Ezt általában az úgynevezett „olvasztótégelyelmélettel” magyarázzák, vagyis az USA-ba érkező bevándorlók, akik már felégették maguk mögött az óhazai „talajt”, úgy viszonyulnak az Újhazához, hogy feladják identitásukat, azaz „beülnek” a nagy amerikai olvasztótégelybe. Csupán néhányan - általában a politikai nyomás miatt bekövetkezett emigrációs hullámot „meglovaglók” - tartják magukat hosszabb ideig egy-egy nemzet képviselőjének. Az amerikai külpolitika is elsősorban ennek megfelelően működik. Közép- és Kelet-Európa nemzetiségei csak reménykedhettek abban, hogy az Egyesült Államok támogatja autonómiatörekvéseiket, ez azonban mindmáig nem következett be - a fentiek miatt. Az egyéni szabadságjogok azonban oly szélesek, a pragmatizmus pedig annyira bevált gyakorlat, hogy ez sok mindenért kárpótolja a bevándorlókat. Teljesen természetes dolog, hogy Harlem spanyolok lakta negyedében a rendőr és a hivatalnok is beszéli a nyelvüket, a China- townban pedig a kínait igyekeznek tömi. Az óriási mértékű - főleg illegális - bevándorlás pedig már-már „elspanyolosodással” fenyegeti Új-Mexikót és Floridát. Mi több, a rendőrök arról panaszkodnak, hogy szolgálati idejük egyharmadát a spanyol nyelv tanulásával töltik; ahelyett, hogy a határátlépőkkel foglalkoznának, egymást kérdezgetik: „Te már hablo espanol?” Az egyre rosszabbodó helyzet miatt már megjelentek az angol nyelvet „államosítani” akaró, illetve a kollektív jogokat kívánó kisebbségek képviselőinek követelései. Mindez csak annak apropóján jutott eszembe, hogy a múlt héten Csáky Pál közölte, egész jól halad a kisebbségi nyelvhasználati törvény végrehajtása, csak éppen magyar nyelvű kérvények nem és nem akarnak érkezni a járási hivatalokhoz. Ez a megdöbbentő tény felveti a kérdést: ugyan miért kritizálja bárki akár az MKP-t, akár a szlovák kormányt, ha szlovákiai magyarként még a nehezen kicsikart - és kollektív! - jogainkkal sem tudunk élni?! A szerző a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tóim Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk- Remélem, megérem azt a napot, amikor megkapom a kötvénypénzt. (Peter Gossányi rajza) Kötvényügyben a jelenlegi kormánytagok is produkáltak meglepő megingásokat Apró lépésekkel előre Idén már emelkednie kellene az életszínvonalnak - próbálta élesztgetni a reményt egy gazdasági újságíró az elmúlt napokban. TUBA LAJOS A következő hónapok azonban még nagyon nehezek lesznek - sietett gyorsan leszögezni, és bizony az általa megszólított szakértők eléggé apokaliptikus képet vázoltak fel. Eszerint a munkanélküliségtavaszra 21 százalékra emelkedik, és ez azt jelenti, hogy 550-560 ezren lesznek állás nélkül. Bár az év végére újra a tavaly decemberi 510 ezres létszám valószínű, tudni kell, hogy az említett 21 százalékba még nem számították bele a csődtörvény, az államigazgatási létszámcsökkentés és a külföldi kézbe kerülő vállalatoknál várható racionalizálás hatásait. Akinek viszont marad munkája, számíthat arra, hogy a bérek emelkedése és a lassuló infláció következtében az év végére növekszik reáljövedelme - igaz, csak egy százalékkal (11%Kérdés persze még, hogy ezt valójában kik érzik meg. os átlagbér-emelkedés és 10%-os infláció mellett). Kérdés persze még, hogy ezt valójában kik érzik meg. A sorban utolsók az állami költségvetéstől függőek lesznek: hivatalnokok, pedagógusok, orvosok, de nem sok jóra számíthatnak az építőipari dolgozók és általában azok sem, akik jövedelme a hazai piactól függ. Az elemzők dinamikus területként jelölték meg viszont a külföldi kézbe kerülő vállalatokat, a kivitelre szakosodott cégeket, az idegenforgalmat és újra a pénzügyi szférát is. A múlt héten a kormány újra nem tudta lezárni a vagyonalapi kötvények ügyét, sőt tanácstalanságát kis rosszindulattal már a Meciar- kormány 1995 elejei hangulatához is hasonlíthatnánk. Egyes koalíciós politikusok pedig már egészen megdöbbentő nyilatkozatokra is ragadtatták magukat. Az nyilvánvaló, hogy tartanak azoktól, akik a jelenleg olcsó kötvények felvásárlásával jelentős nyereségre, sőt esetleg említésre méltó tulajdonosi befolyásra tehetnének szert. Ennek két oka lehet. Egyrészt az, hogy a jelenlegi hatalmasok is eljátszottak a gondolattal, hogy azért nekik is csurranhatna- csöppenhetne. Másrészt pedig kiderült: a jövendő stratégiai befektetők jelezték, hogy a vételár sokkal alacsonyabb lesz, ha az irányításban a hátsó ajtón besurranók- kal kell osztozkodniuk. Az idő azonban fogy, a kötvényekkel kapcsolatban a lakosság egyre türelmetlenebbül várja a végső választ. Az év eleje már hagyományosan a vállalati szféráé: az éves eredmények közzététele fontos információ a befektetők és a partnerek számára. A múlt héten mind a két hazai nagybank jelezte: az állam decemberi első két konszolidációs lépése (az alaptőke-emelés és a rossz hitelek egy részének törlése) újra növelte a velük szembeni bizalmat, s ez azonnal meg is nyilvánult a betétek növekedésében. A Slovnaft közölte: tavaly a tervezett 2,8 milliárd koronás veszteség helyett alig 2 milliárdot produkált. Termelési és kereskedelmi adatai egyébként dinamikus cégre utalnak, számára megoldhatatlan terhet a 450 millió dolláros hitelállományjelent, bár a korona árfolyamának alakulása levegővételnyi időhöz juttatta. A már tavalyra ígért új tulajdonos belépése egy friss hír szerint az első negyedévben várható. A lakosság egyre türelmetlenebbül várja a végső választ. Mozgásba lendült a kassai vasmű is. Úgy tűnik, hogy a korábban jelzett és sokak által támadott új cég létrehozásáról lemondtak, de az elv megvalósul: a kohászattal ösz- szefüggő összes életképes és fontos cég fuzionálni kezdett a VSZ Oceflel. A megoldás ellen nyilvánvalóan nagyon hangosan fognak ágálni a Rezes- és Grúber-féle csoport tagjai, akiket a többiek már egy éve eléggé drasztikusan korlátoznak tulajdonosi jogaik gyakorlásában. A másik oldalon viszont látni kell a vasműprobléma összefüggéseit. Például a Citibank szlovákiai kirendeltségének távozó vezetője az ország iránti bizalom kialakulása mérföldköveiként a vasmű konszolidálását és a Szlovák Távközlési Vállalat sikeres privatizációját jelölte meg. TALLÓZÓ DIE PRESSE Az Európai Unióban a keresőképes lakosság lélekszámának - és az ebből eredő állami adó- és egyéb bevételeknek - a fenntartásához sürgős fiatalításra van szükség, így a keleti bővítés demográfiai szempontból előnyös az unió számára - írta az osztrák lap több tanulmányra hivatkozva. A lap szerint a bővítési vitában különösen Ausztriában nagy az aggodalom, hogy az országot elárasztja a keleti szomszédoktól érkező olcsó munkaerő, amely megfosztja az osztrákokat munkájuktól. Ezzel az érvelés politikai téren hozhat ugyan jó pontokat egyeseknek, de nem egészen felel meg a valóságnak. Egyre több tanulmány támasztja alá ugyanis, hogy az EU-ban a lakosság a csökkenő születési arány és a hosszabbodó várható élettartam folytán elöregedőben van. Németországban és Ausztriában például minden ötödik ember elérte a nyugdíj- korhatárt, 2050-ben pedig már a felnőtt lakosság fele fog csak dolgozni. A Die Presse az ENSZ tanulmányát idézi, amely szerint az EU- nak 2025-ig mintegy 150 millió bevándorlóra lesz szüksége a jelen arányok fenntartásához. Németországnak például évente 500 ezer, Olaszországnak pedig mintegy 300 ezer bevándorlót kellene fogadnia, hogy tartani tudja a jelenlegi szociális és életszínvonalat. Az EU Bizottsága már 1995-ben arra a megállapításra jutott, hogy a tagállamoknak a bevándorlási kvótát az akkori 8-14-szeresére kellene növelniük, hogy kompenzálják az úgynevezett baby-boom generáció legkésőbb 2030-ban esedékes végső kiszállását a munkából. A szociáldemokrata Hannes Swoboda kifejtette: az első körös jelöltekkel 2003 körül befejeződnek a tárgyalások, és 2005 végéig lezajlanak a ratifikációs folyamatok. Ha a személyek és szolgáltatások szabad árámlására vonatkozóan rugalmas, 5-10 év körüli átmeneti rendezést vezetnek be, az a demográfiai helyzet szempontjából éppen kedvező lesz. Swoboda szerint elfogadhatatlan az osztrák szakszervezetek követelése, hogy csak akkor nyissák meg a munakerőpiacot a csatlakozók számára, ha ezekben az országokban a bérszínvonal eléri az ausztriai 80 százalékát. EL.PAÍS Líbia közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát tervez vásárolni Észak-Koreától - közölte spanyol titkosszolgálati jelentésre hivatkozva a spanyol napilap. A beszámoló szerint a két ország már 1992-ben megállapodott arról, hogy Líbia kőolajjal támogatja a több mint ezer kilométer hatótávolságú, No Dong típusú rakéta fejlesztésének kísérleti szakaszát, ezért cserébe Észak-Korea az első szállításokból Tripolit is ellátja a fegyverrel. VISSZHANG Ad: Valakik valamit..., Új Szó, 2000. január 12. Csak a HÍR nem teljesen világos „Mindig van valami, s ez 2000- ben is változatlanul igaz, még ha erről kevesen tudnak is. Ez a valami szoros kapcsolatban áll a Szlovákiai Magyar Ösztöndíjtanáccsal, vagy annak lehetséges alteregójá- val, a Szlovákiai Magyar Felsőoktatási Tanáccsal. Első pillanatra ez egy örömteli Akármi...” - olvasom Vasik János kommentárjának érdekfeszítő bevezetőjét (a „gyengébbek” kedvéért: alterego = valakinek a hasonmása, F. A.). Ha pedig van valami, akkor arról Vasik ír valamit (teszem hozzá magamban, miközben tovább olvasom a cikket). Leginkább kommentárt, azaz hírmagyarázatot (kommentál = valamilyen hírt, eseményt magyaráz, értelmez: Magyar értelmező szótár, Akadémiai Kiadó, Bp.), mert az adott célnak ez a legmegfelelőbb, a szerző úgy értelmezhet dolgokat, ahogyan akar, azt magyarázhat (bele), amit jónak lát. Ä műfaj azt is a szerző lelkiismeretére bízza, hogy „alkotásában” mennyire támaszkodik tényekre, adatokra, pontos információkra, az adott ügyben érintettek álláspontjára, véleményére, és mennyire értelmez (félre). Vasik János (is) szívén viseli az ösztöndíjtanács gondjait, erről tanúskodik számos, az elmúlt fél évben megjelent nyilatkozata, illetve írása. Éppen ezért meglepő számomra, hogy legalább egyetlen alkalommal miért nem vette azt a fáradságot, hogy akár telefonon, akár személyesen érdeklődjön nálam (mint, ahogy írja, a „masina” ösz- szeállításáért felelős személynél) arról, milyen nézetkülönbségek, feszültségek, gondok, akadályok nehezítik, késleltetik a „masina” (jó) sínre állítását. Szívesen tájékoztattam volna őt az eddig megtett lépésekről, valamint arról is, hogy a megoldás nem közönyből, lustaságból késik (ha igen, akkor Vasik János riadója biztosan hamarosan megoldja a problémát), hanem mert nagyon eltérő, szerteágazó (esetenként egyéni és szűk csoportérdekektől sem mentes) elképzeléseket, szemléleteket, célokat kell ütköztetni, egyeztetni, formálni mindaddig, amíg azok nem válnak a szlovákiai magyar közösséget a leghatékonyabban szolgáló stratégiává. E folyamatban a sajtó például az érintettek kerékasztalhoz ültetésével sokkal nagyobb szolgálatot tehet, mint az „örömteli Akármi”, „Elfektetendő iratok”, „összegründolt bizottság” (gründol = alapít, F. A.), „aktuális esőcsinálók” szófordulatokban bővelkedő, biztosan izgalmas kommentárral, hírmagyarázattal, amelyben számomra csak a HÍR nem teljesen világos. A cél igen. Az ösztöndíjtanács létrehozásának késedelmét egy remekbe szabott huszárvágással összekapcsolni az „SZMPSZ erőit felemésztő vezetési válsággal” (?), vegyük kedves, fiatalos játéknak. Elvégre nem Vasik János az első (hazai publicistánk), aki az SZMPSZ munkáját nem a nyári és az évközi továbbképzések minősége, az azokon részt vevők száma, a tantárgyi és műveltségi vetélkedők színvonala, a megjelentetett kiadványok alapján minősíti, hanem ,jó szándéktól” vezérelve. Zárszó (helyett): azok előtt a publicisták előtt, akik kommentárjaikat pontos információk, adatok, tények ismeretében kívánják megírni, az SZMPSZ ajtaja a jövőben is nyitva áll, Komáromban, a Villanytelep út 2-es szám alatt. Ott, ahol évekkel ezelőtt Vasik János is járt már, igaz, más ügyben. Fodor Attila Érsekújvár
