Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-15 / 11. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000 JANUÁR 15. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: (szombat) Diótörő 11 Bajazzók, Parasztbecsület 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: (sz.) Üvegre festve 19 (vasárnap) Üvegre festve 19 KIS SZÍNPAD: (sz) Szentivánéji szexkomédia 19 (v) Szentivánéji szexkomédia 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: (sz) A denevér 19 (v) Hamupipőke 14.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: (sz) Szerelem 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: (sz) Hegedűs a háztetőn 18.30 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: (sz) Harmónia 19 (v) Piaf, Piaf 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: (sz. v.) A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: (sz. v.) Két kéz (ausztrál) 15.45,17.30,20 YMCA: (sz) A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30, 23 (v) 15.30, 18, 20.30 TATRA: (sz. v.) Ideglelés (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: (sz. v.) A világ nem elég (am.) 15,17.30, 20 (sz. v.) ítéletnap (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: (sz. v.) Mindenki, akit sze­retek (cseh) 17,18.45 20.30 (sz. v.) Tarzan (am.) 15.30,17 (sz. v.) 200 cigaretta (am.) 20.30 (sz. v.) A tábornok lánya (am.) 18.30 (sz. v.) Tic-tac (svéd) 17.30 (sz. v.) Apafej (am.) 16.15 (sz. v.) Bocaccio I.(ol.) 18 (sz. v.) Teljes napfogyatkozás (ang.-am.) 20.30 KASSA DRUZBA: (sz. v.) Véletlen találkozás (am.) 15.30, 18, 20.30 TAT­RA: (sz. v.) Mindenki, akit szeretek (cseh) 16, 18, 20 CAPITOL: (sz. v.) ítéletnap (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: (sz. v.) A világ nem elég (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: (sz. v.) Vad szív (am.) 16.15,19.15 OÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: (sz. v.) Sztárom a párom (am.) 17, 19 LÉVA-JUNIOR: (sz. v.) Kisértetkastély (am.) 16.30,19 SLOVAN: (v) Varázskard 15 GALÁNTA-VMK: (sz. v.) Múmia (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ: (sz. v.) Háborgó mélység (am) 18 NAGYMEGYER - VMK: (sz. v.) Vadiúj vadnyugat 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: (sz. v.) A Thomas Crown ügy (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Állj, vagy jövök! (sz) 11.30, 14,16,18., 20, 22 (v) 11.30, 14, 16, 18, 20'Hatodik érzék (sz) 13, 15.15, 17.30, 18.50, 20, 21.10, 22.30 (v) 13, 15.15, 17.30, 18.50, 20 Hyppolit, a lakáj (sz) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 (v) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Bosszúból jeles (sz) 12.50, 14.50, 16.50 (v) 12.50, 14.50, 16.50 ítéletnap (sz) 11.30, 14, 17.30, 20, 22.30 (v) 11.30, 14, 17.30, 20 Amerikai pite (sz) 12, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 (v) 12, 14.30, 16.30,18.30, 20.30 Börtön palota (sz) 11.30, 14, 16, 18, 20, 22 (v) 11.30, 14, 16, 18, 20 Tarzan (sz) 11.30, 14, 16 (v) 11.30, 14, 16 Háborgó mélység (sz) 18, 20.15, 22.30 (v) 18, 20.15 Asterix és Obelix (sz) 11.45, 13.45, 15.45, 17.45,19.45,21.45 (v) 11.45,13.45,15.45,17.45,19.45 Ideglelés (sz) 12,14.00,16,18, 20, 22.(v) 12,14,16,18, 20 Az új számban gondolatok a 21. század iskolájáról Januárban is Katedra LAPAJÁNLÓ Idei első számában a Katedra újra változatos olvasnivalót kínál peda­gógus és szülő számára egyaránt. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes Új millennium küszöbén című írá­sában az ezeréves magyar iskola előtt tiszteleg, Kovács Magda pedig Dúdor István születésének évfordu­lója kapcsán ír egyik festményéről. „Vigyázó szemünket a jövőre ves­sük!” - figyelmeztet bennünket Zalabai Zsigmond Szilvássy József riportjában, majd a másságról szól­nak Péterfi Szonya Kitömi a bezárt­ságból és Lukács Zoltán rendőr szá­zados Tolerancia vagy dekadencia? című írásaikban. Dusza István ri­portjaiban kitüntetett pedagógus­sal, valamint a bábjáték rejtelmei­vel ismerkedhetünk meg, a dinamó atyjára pedig Pénzes István emlé­keztet. Olvashatunk arról, milye­nek középiskolásaink tanulási szo­kásai, de fény derül arra is, hogyan lett Esmeraldából esti mese. A 21. század iskolája című projek­tumból megtudhatjuk, hogyan pró­bálja megvalósítani a három határ menti régió közeledését az oktatás­ügy terén a Katedra Alapítvány, Ja­kab István írásából pedig azt, hogy a Marni Tamás vagy a Thomas Mann névalak a helyes. Folytatódik rejtvényoldalunk, a Be­széljünk a szexualitásról sorozat és a Katedra-versenyeink, Tantárgy rovataink pedig a német, az osz­tályfőnöki, az informatika, az iro­dalom, a matematika és az alsó ta­gozat oktatói számára nyújtanak segítséget. Millenniumi poszterün­kön a magyar koronázási ékszere­ket találják meg az olvasók, (na) Závada Pál már elkezdte új regényét. Más témájú, más tárgyú, más formájú írásmíí lesz, mint a Jadviga párnája Milota szereti a méheket Nem folytatja híressé vált nagyregényét, a Jadviga pár­náját Závada Pál. Ezt a törté­netet ugyanis nem lehet folytatni, állítja. Sem az előzményekből, sem a kö­vetkezményekből, sem a ve­le párhuzamosan futó szá­lakból már nem lehet semmit kihozni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egészen más témájú, más tárgyú, más formájú regényt ír. A feléig már el is jutott, de mint mondja: ennek talán a negyede tekinthető végleges szövegnek. A többit újra kell írni. „Menet közben is sokat változtatok a szövegen. Ahogy szövöm a szö­veget, látom, hogy túl terjengős, vagy rájövök, hogy nem kell min­dent részletezni, s akkor feldara­bolom, a felét elhajigálom, és a maradékot írom újra.” Hrabal ollóval szerkesztett. Kivág­ta a saját maga által utólag rossz­nak tartott részleteket, és a mara­dékot összecsúsztatva eltüntette a szövegbeli réseket. „Manapság ugyanezt csinálom a „Remélem, hogy ez a több szálon futó történet egysé­ges írásművé szervesül.” számítógéppel. Ugyanaz a techno­lógia. Olvasom, olvasom, látom, hogy ez nem jó, ebből meg csak há­rom mondat hasznosítható, azt ki­vágom, feltolom, a többi pedig megy a számítógép szemétkosará­ba. Csak a maradékkal dolgozom. Ezt nevezem istenes fázisnak, ami­kor már csak gyúrom, csiszolom és működtetni kezdem a szöveget. Eldönteni azt a legnehezebb, hogy abból, amit elgondoltam, mit keíl megírni és mit nem, illetve milyen formában, milyen pozícióból be­szél a hős, egyáltalán ki beszél, s amit közöl, azt leírja vagy elmond­ja. Kérdés lehet az is, hogy én be­szélek vagy a szereplő? Külön be­kezdéseket, oldalakat kell kitalálni azért, hogy a történetet jól tálal­jam. Ez a legnehezebb. Néha hete­kig, hónapokig rossz nyomon va­gyok. Az is előfordul, hogy elve­szek a sűrűben. Hirtelen eszembe jut egy ötlet, és azt be akarom ékel­ni. Gyorsan lejegyzem, nehogy el­felejtsem, és valami fogalmazási rutin viszi-viszi az embert, és ami­kor elolvasom, hogy mit írtam, persze, hogy nem tetszik.” Jadviga történetében az elbeszélé­si forma megtalálása okozta a leg­több gondot Závada Pálnak. Lé­nyegében akkor kezdett el írni, amikor rájött, hogy a naplóformát választja. „Abban biztos voltam, hogy lesz benne napló, csak azt nem tudtam, hogy nem lesz írói narráció. Hogy a történet a naplóíró szövegeiből fog majd kibontakozni. És kellett egy hangütés is, a naplóíró hangja, amellyel elindíthattam a szöveget. Igen, ez eltartott egy ideig, amíg kitaláltam. Új regényem formájá­ról egyelőre csak annyit mondha­tok: lesz egy beszélő, aki úgy fog beszélni, ahogy élő szóban nem szoktunk, inkább írásban. Valósá­gos pozícióját, meg a történetből kikövetkeztethető helyzetét te­kintve azonban mégiscsak beszél. De valószínű, hogy lesz egy másik elbeszélő is a regényben, aki pedig ír. Természetesen nem az élő be­szédbe. A két szöveg váltakozni fog. Szeretném ezt úgy megoldani, hogyne tűnjön erőltetettnek.” Akárcsak Gregor alakja a Jadviga párnájában, Závada Pál úgy képze­li, itt is lesz egy olyan elbeszélő, aki évszázadokat fog majd át a törté­neteivel. Marquéz Ursulája is ilyen a Száz év magányban. „Lehet, hogy pont ez a nyomvonal érdekel. Több száz éven keresztül - ami persze csak a fikcióban létez­het - egy olyan elbeszélő, aki bár­meddig vissza tud tekinteni és úgy tud ezekről a történetekről beszél­ni, mintha átélte volna. Holott ezek nyilván valamiféle legendák, szájhagyomány útján örökölt régi emlékek, vagy pedig csírájukból ő maga bontakoztatja ki. Vagyis ha­dovái. Ahogy nálunk, Tótkomló­son mondják: tarafangyí. Abban bízom, hogy ez a terjedelmesebb mese, ez a több szálon futó törté­net egységes írásművé szervesül, és regénnyé válik. Remélem, úgy tudom majd kezelni ezeket a mo­zaikokból és különféle töredékek­ből összeálló gondolatokat, leírá­sokat, hogy a végén regény képző­dik belőlük. ” Ami a cselekményről már most elmondható: a történet tovább- adója egy idős elbeszélő, aki vagy ott lakik, vagy ott lakott, ahol a Jadviga párnája szereplői éltek. Tehát ismeri ezeket a helyzeteket. „Attól a kontextustól, amelyet az eddigi könyveim körvonalaztak, az ő történetei sem lesznek idege­nek. Ezen belül még egyet elárul­hatok. Ennek az elbeszélőnek lesz egy súlyos mániája. Egy méhészről van ugyanis szó, vagy egy olyan emberről, aki méhészkedik is. Ügy mesél a méhekről, a mézről, a mé­hészkedésről, hogy az finoman át­szövi az egész történetet. Szóba kerül persze benne más is. Például „Egy profi, véleményem szerint, akkor sem hagyja abba a munkát, ha rosszul érzi magát." (Dömötör Ede felvétele) a máktermesztés. De ez mind csak mint motívum lesz érdekes. Kita­láltam egy vezérsztorit, amelyet most azért sem szeretnék elmesél­ni, mert ki tudja, mi mindent do­bok ki belőle. Azoknak a részletek­nek, amelyek már megejelentek a lapokban, a Milota előadásai gyűj­tőcímet adtam. Milota előadásai a méhekről, Milota előadásai a fő­térről, Milota előadásai a mákról. Ezek önállóan is olvashatóak, ugyanakkor egymásra is utalnak. A történet gerince mindezt nyilván „Ha az ember profi len­ne, akkor mint sakkjáté­kos jobban előre látna.” magába foglalja, ezek mégis csak olyan oldalvizeken evező motívu­mok. A Milota név magától ugrott be. Tetszik a hangzása. Szépen cseng és jól mondható.” Néha csak fél, máskor három oldalt ír egy nap alatt. Vannak he­tek, hónapok, amikor ennyit sem. Aztán vannak lendületesebb idő­szakai is. De a legtöbb időt az átfa- ragások veszik el. „Sűrítek, vagdosok szigorúan. Időnként arra gondolok, jó lenne profinak lenni. Olyan szakértelem­mel dolgozni, hogy az aktuális lel­kiállapotomtól függetlenül is tud­jak írni. Egy profi, véleményem szerint, akkor sem hagyja abba a munkát, ha rosszul érzi magát. Olyankor legfeljebb nem kifejezet­ten a termelő fázis foglalkoztatja, hanem a kidolgozás, a szerkesztés, az átírás. Amit kitalál, azt meg is tudja csinálni. Nem kerül naponta vagy hetente átugorhatatlannak tűnő szakadékok elé, amelyekkel nem is tudja, hogyan boldogul, és csak toporog hosszasan. Aztán esetleg keres magának egy más he­lyet - ahol még nagyobb szakadék lehet. Ezek olyan naiv képzelődé­sek arról, hogy ha az ember profi lenne, akkor mint sakkjátékos job­ban előre látna. Ellenkező esetben viszont megy, mint a vakló, és megpróbál szaglászni, hogy akkor mégis merre? A lápos, iszapos uta­kat igyekszem elkerülni, de a kita­posottakat sem szeretem, amelye­ken már nagyon sokan végigmen­tek a nem igazán jó megoldások fe­lé. A könnyen bejárható út hívja, csábítja, csalogatja az embert, de többnyire megbosszulja magát. A profi viszont megállíthatatlanul, lankadatlanul tör előre. De mon­dom, az nem én vagyok.” Küszöbön a 31. Magyar Filmszemle - 20 játék-, 27 kísérleti, és 31 nem fikciós film Millenniumi filmes nyitány MTI-TUDÓSlTÁS Budapest. - A Magyar Millennium filmes programjainak nyitó esemé­nye az idei, február 3-tól 8-ig tar­tandó 31. Magyar Filmszemle - mondta Tóth Erzsébet, a magyar filmügyek miniszteri biztosa a fil­mes mustráról tartott első sajtótá­jékoztatón. A miniszteri biztos hozzátette: a filmszemlét a Nem­zeti Kulturális Örökség Minisztéri­uma (NKÖM), a szemle egyik ki­emelt támogatója minősítette a millenniumi filmes események nyitányának. A korábbi évekhez képest a fil­mes megmérettetés lebonyolítá­sában többletköltséget jelent az, hogy a Corvin mozi helyett az idén a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont az ötnapos eseménynek. A 31. Magyar Filmszemlére 4 égtáj 30 országából várhatóan 150 kül­földi vendég: producerek, filmfor­galmazók, kritikusok, és nagy fesz­tiválok igazgatói (Cannes-i, Velen­cei, monte-carlói) érkeznek, akik angol, illetve francia fordításban láthatják a szemle versenyfilmjeit. A várhatóan 20 játék-, 27 kísérleti, és 31 nem fikciós versenybe kerülő film vetítése mellett a szakma szá­mára vitákat, fórumokat, és úgy­nevezett információs vetítéseket is tartanak a Budapest Kongresszusi Központban. Az idei esztendőben is osztanak életműdíjakat, amelyeknek nyer­tesei már ismertek: Bajusz József gyártásvezető, Fejér Tamás rende­ző, Fövény Lászlóné, a Színház- és Filmművészeti Főiskola oktatója, Herskó János rendező, Madaras József színész, színházi rendező, Szőllősy Andrásné, a Színház- és Filmművészeti Főiskola oktatója, valamint Tóth János operatőr, ren­dező. A filmszemle iránt érdeklődők idén már az interneten is megtalál­ják az információkat. A szemle honlapja az ígéretek szerint január 27-től elérhető a világhálón a www.magyar.film.hu címen. Mészáros Márta legújabb (önélet­rajzi elemekkel teli) alkotása, a Kis Vilma lesz az idei szemle nyitófilmje (Kovács Zita felvétele) A napfény íze vándorúton Nagy siker a bemutatón München. Nagy sikert aratott Sza­bó István legújabb, nemrég három kategóriában is Európai Filmdíjjal elismert alkotása, A napfény íze eu­rópai premierjén Münchenben. A város Ludwig Maximilian Egyete­mén a bemutatón Szabó István és a film főszereplője, Ralph Fiennes kapta a legnagyobb tapsot. A meg­hívott ezer vendég ovációval ünne­pelte a filmet, amelynek vetítésén számos híres filmszníész is megje­lent, köztük Jan Niklas, Katja Flint és Klaus-Maria Brandauer. Decem­ber 5-én Berlinben A napfény íze forgatókönyvéért Európai Filmdí­jat kapott Szabó István és Israel Horowitz. Koltai Lajos a legjobb operatőrnek járó díjat kapta. A leg­jobb férfialakításért járó díjjal pe­dig Ralph Fiennest jutalmazták, aki három főszerepet is játszik a filmben, amely egy magyar zsidó család három nemzedékének meg­indító történetéről szól. A filmet január 27-től vetítik a németorszá­gi mozikban. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents