Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-13 / 9. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 13. Az S dimenzió különleges titka Kassa. Ma délután négy órakor új kiállítás nyílik a kassai Löffler Béla Múzeumban. Dorota Sadovská szokványosnak semmiképpen sem nevezhető műveit láthatják az érdeklődők. A kiállítás a titok­zatos „Dimenzia S” címet viseli és február 27-ig tart nyitva, (juk) Új művészeti vezetőket neveztek ki Kassa. A kassai Állami Színház balettkarának és operatársulatá­nak élére új emberek kerültek, akiket a napokban mutatott be a sajtónak Peter Himic igazgató. Marta Zecovát Ondrej Soth koreog­ráfus váltotta fel a balettkar élén, az operatársulatot pedig Frantisek Balún helyett ezentúl Zuzana Lackóvá irányítja. Mind­ketten versenypályázat alapján kerültek funkcióba - negyven-, il­letve harmincévesek, (juk) Életműdíjat kapott Bacsó Péter rendező Isztambul. Bacsó Péter filmrendezőt életműdíjjal tüntették ki az Isztambulban második alkalommal megrendezett, A mozi és a tör­ténelem találkozása című filmfesztiválon. A fesztiválon a magyar alkotó munkái közül levetítették a Tanú, a Megint tanú, valamint a Titánia, Titánia című filmeket. Mozgóképeire a szatirikus hang jel­lemző. Bacsó a lélekábrázolásra és az emberi kapcsolatok minősé­gének érzékelésére koncentrál. Ismertebb alkotásai az említette­ken kívül: Fejlövés, Zongora a levegőben, Ki beszél itt szere­lemről?, Áramütés, Te rongyos élet, Banánhéjkeringő. (MTI) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: DL Richárd 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem 13 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Margarida asszony 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A világ nem elég (am.) 15.30,18,20.30 MLADOST: Két kéz (ausztrál) 15.45, 17.30, 20 YMCA: A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Ideglelés (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A világ nem elég (am.) 17.30, 20 ítéletnap (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 18.45 Tarzan (am.) 15.30, 17 200 cigaretta (am.) 20.30 A tábornok lánya (am.) 18.30 Tic-tac (svéd) 17.30 Apafej (am.) 16.15 Édes élet (ol.) 18 Teljes napfogyatkozás (ang.-am.) 20.30 KASSA DRUZBA: Véletlen találkozás (am.) 15.30,18, 20.30 TATRA: A tá­bornok lánya (am.) 15.30, 17.45, 20 CÁPITOL: ítéletnap (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A világ nem elég (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ideglelés (am.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Oltári nő (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Az ördögsziget (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Állj, vagy jövök 14,16,18 Hatodik érzék 13,15.15, 17.30,20.Hyppolit, a lakáj 14.15,16.15,18.15,20.15 Bosszúból je­les 13.15, 15.30, 17.45, 20 Ítéletnap 14, 17.30, 20 Amerikai pite 14.30,16.30, 18.30, 20.30 Börtön palota 14,16,18, 20 Tarzan 14, 16 Háborgó mélység 18, 20.15 Xsterix és Obelix 13.45, 15.45, 17.45,19.45 Ideglelés 14,16,18, 20 A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG FELHÍVÁSA Tisztelt Szlovákiai Magyar Polgárok! A Rákóczi Szövetség kéréssel fordul minden, a jövőért tenni akaró felvi­déki magyarhoz. Mint arról bizo­nyára hallottak, Magyarországon a személyi jövedelemadó 1%-ának felhasználásáról maga az adózó ál­lampolgár dönthet. Az ily módon támogatott civü szervezetet, egyhá­zat megjelölő igazolást az egyéni vállalkozónak ez év február 28-ig, a többi állampolgárnak pedig márci­us 31-ig kell az ottani adóhivatal­hoz beadni. Sajnos tudatlanságból vagy nemtörődömségből sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, pe­dig ily módon úgy támogathatnák az adott civil szervezetet, hogy az részükre semmi költséget nem je­lentene. A felvidéki magyarságot támogató legnagyobb magyaror­szági szervezet, a Rákóczi Szövet­ség ezért arra kéri Szlovákia ma­gyar polgárait, hogy magyarországi rokonaik, barátaik, ismerőseik fi­gyelmét hívják fel erre a lehetőség­re, s kéijék meg őket: támogassák adójuk 1%-ával a Rákóczi Szövetsé­get. A Szövetség részére utalt adó ugyanis a szlovákiai magyarság megsegítését szolgálja. A pontos te­endő a következő: a minden ma­gyarországi adózó állampolgárhoz eljuttatott adópapírok között ott van egy kis Űrlap, melyen a szemé­lyi jövedelemadó 1%-ának fölhasz­nálásáról rendelkezhet az adózó. Ide a Rákóczi Szövetség kódját: 19719029-1-41 keü beírni. Kérjük, mindenki hívja fel erre a lehetőség­re magyarországi ismerősei figyel­mét, megadva nekik a fenti számkó­dot. Kérjük különösen a Csemadok- és MKP-szervezetek tagjait, az ön- kormányzatok tisztviselőit, a szlo­vákiai magyar papok, lelkészek se­gítségét e fölhívás minél szélesebb körű megismertetésére. Egymás kö­zött is teijesszük a kérést: saját ma­gunk javát munkáljuk ezáltal. Köszönettel: Rákóczi Szövetség Emlékforgácsok a hatvanesztendős Voigt Vilmos köszöntésére, aki egyetemi oktatóként saját példájával nevel Folklorista vagy polihisztor? Egyformán otthonosan mozog Pozsony és Hamburg vagy Tallin és Bloo­mington utcáin, ismeri a hesseni parasztok mentalitását éppúgy, mint a magyarokét. (Tari János felvétele) Diákkorunkban rettegtünk tőle. Nem azért, mintha a vizsgákon annyira vérengző lett volna, hanem inkább óri­ási és szerteágazó tudása, fa­nyar humora, igen: maró iró­niája miatt. USZKA JÓZSEF Nemes egyszerűséggel sorolt be a kötelező olvasmányok listájára akár izlandi szakirodalmat is, s amikor méltatlankodva bejelentet­tük, hogy mi bizony azt nem fogjuk érteni, tágra nyílt szemekkel meg­kérdezte: „Hogyan, maguk nem ol­vasnak izlandiul?“ Isten tudja, hány nyelven olvas! Pályája, már amennyire én isme­rem, akár unalmasnak is mondha­tó: Szegeden született 1940. janu­ár 17-én, tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végez­te 1963-ban, s azóta is a budapesti egyetemen tevékenykedik. A hiva­tali szamárlétrát végigjárva jelen­leg a Folklore Tanszék professzora. Megszámlálhatatlan hazai és kül­földi néprajzi szervezetekben tölt be fontos tisztséget, időről időre külföldi egyetemeken vendégtaná­Számtalan hazai és külföl­di néprajzi szervezetekben tölt be fontos tisztséget. roskodik. Nagyjából ennyi a kül­szín. És bizony az ember ilyenkor, amikor konkrétan kellene írni vala­mit, döbben rá, hogy milyen keve­set lehet tudni róla. Életeinek egyi­ke ott játszódik mindenkori hallga­tói előtt, s mégsem tudjuk igazán, hogy éppen mit is csinál, hol min­denhol jelennek/tek meg tanulmá­nyai (persze mindig és minden­hol), milyen szerteágazóak a nem­zetközi szakmai kapcsolatai. Meg sem kísérlem ezeket a szálakat fel­göngyölíteni. Arra viszont talán ad­hatnék egy (persze szubjektív) vá­laszkísérletet, hogy mit jelentett (jelent?) Voigt Vilmos, a tanár hall­gatóinak, és mit adott Voigt Vil­mos, a folklorista kutató/gondol- kodó a tudományszaknak - me­lyiknek is? Az az igazság, hogy újabban gyak­ran eszembe jut: milyen jó lenne mai fejjel végighallgatni akkori elő­adásait. Mert abban az időben in­kább csak sejtettem, érteni véltem, hogy miről beszél, hiszen hiányoz­tak azok a háttérismeretek, ame­lyek nélkül mondandója gyökérte- lenül lebegett. Akkoriban morgo­lódtunk is miatta, hogy nem na­gyon értjük, miről beszél. Pedig hát igaza volt, amikor egyszer a maga földbe verő stílusával a kö­vetkezőket mondotta: „Amikor ki­megy az épületből, az ajtó mellett lát egy táblát. Azon az áll, hogy egyetem, és nem az, hogy óvoda...“ Ha nem hatna idédenül, azt mon­danám, ő nem „középiskolás fo­kon“ tanít, s egyetemi ténykedése nem is elsősorban az oktatásban merül ki, hanem a nevelésben. Sa­ját példájával nevel. Azzal, hogy bizonyítja a hallgatóknak, meg le­het tanulni egy tucat nyelven be­szélni, ennek többszörösén olvas­ni. Csak (?) kitartás, módszeresség kell hozzá. Mint írtam, tudása oly­kor lesújtó és bénító tud lenni, de ha valaki fölveszi vele a „versenyt“, az csak profitálhat belőle. Nem tudja persze sosem utolérni, de ön­magát megelőzheti... Volt, aki fel­adta, nem bírva az iramot; s volt aki azóta is (legalább így utólag, visszamenőleg) igyekszik megfe­lelni a harmadéves népmese-kol­lokvium követelményeinek vagy a szemiotikaszeminárium beszámo­lójának. Ő pedig egykori és mai hallgatóiból a képességeik szerinti maximumot igyekszik kihozni. Nem lehetett nála villogni, kemé­nyen leintette az embert. Emlék­szem egy tanszéki kiránduláson valamilyen fejfaproblémáról volt szó. A kérdésre, amelyet Voigt Vil­mos tett fel a hallgatóknak, én per­sze könnyedén tudtam volna felel­ni, hiszen akkor már e témából ír­tam szakdolgozatomat. Jelentkez­tem is, de leintett: „Magának ezt hivatalból tudnia keil“. A mai na­pig nem is sejtem, hogy honnan tudta, miből „szakdolgozom” én Dömötör Teklánál? Számomra mindig az volt a legim- ponálóbb (és ez valahogy a pesti néprajzi tanszék egész szellemisé­gére jellemző volt akkor), hogy Voigt Vilmos egyforma magabiz­tossággal tudott a finn Kalevaláról, Goethe költészetéről vagy Tom- bácz János meséiről beszélni. Egy­formán otthonosan mozog Po­zsony és Hamburg vagy Tallin és Bloomington utcáin, ismeri a hesseni parasztok mentalitását éppúgy, mint a magyarokét. Ahhoz, hogy a (magyar) folklo­risztikában betöltött szerepét be­mutassuk, elegendő fontosabb munkáit fölsorolni. Hogy mi a „fontosabb“, azt talán tőle kellene megkérdezni, hiszen rengeteget, sokszor a legváratlanabb helyeken publikált. Nem kis büszkeséggel tölt el, hogy ez ideig négy tanul­mányát adhattuk közre itt, szlová­kiai magyar néprajzi kiadványok­ban. No, de nyilván nem ezek a legfontosabb munkái, hiszen alap­műveket tett le az asztalra. Legyen elég itt A folklór esztétikájához (1972 ), A folklóralkotások elem­zése (1972) vagy a Bevezetés a szemiotikába (1977) című alap­munkáira hivatkozni. A legutóbb szerkesztésében jelent meg A ma­gyar folklór című egyetemi tan­könyv (1998), s a közelmúltban tanulmányainak angol nyelvű ki­adása is napvilágot látott, a neves amerikai folklorista, Alan Dundes méltató soraival (1999). Mi többet mondhatnék? Isten éltes­sen sokáig, Tanár Úr, régi és új ta­nítványaid körében, az igen tágan értelmezett folklorisztika javára... A balett virága elnevezésű Fhilip Morris-díj átadása alkalmából három egyfelvonásos balett bemutatóját tartja január 21-én a Szlovák Nemzeti Színház Balett-társulata. Az Óhaj című egyfelvonásost Henry Tóth zenéjé­re ifj. Jozef Dolinsky koreografálta. Képünkön Z. Kramaricová és J. íernuska az Óhaj egyik jelenetében. (K. Marencinová felvétele) Új Tabori-darab, a Brecht aktája - ősbemutató Fanyalogva fogadták MTI-JELENTÉS Berlin. A magyar származású Geor­ge Tábori új darabjának ősbemuta­tójával nyitotta meg - nyolc hónapi tatarozás után - ismét kapuit a né­met főváros patinás színháza, a Ber­liner Ensemble. A Brecht aktája cí­mű színdarab egyben az új inten­dáns, Claus Peymann debütálása is volt Berlinben. A Bécsből átcsábított sztárdirektor és -rendező a felújított BE első bemutatójának rendezését átengedte a szerzőnek. Tábori ugyanis a Hollywoodban töltött évei alatt, a 40-es évek második felében személyesen is megismerhette Ber­tolt Brechtet. A nagy német dráma­írónak, aki a 40-es évek eleje óta élt az Egyesült Államokban, az Ameri- ka-ellenes tevékenységet vizsgáló McCarthy-bizottság szaglászásai nyomán lett végleg elege az ország­ból - olyannyira, hogy a bizottság második idézése elől inkább elme­nekült Berlinbe. A Brecht aktája a közösen eltöltött időszak alapján rajzolja meg Brecht és a McCanhy-korszaík képét, nem nélkülözve az önéletrajzi vonatko­zásokat sem. Ilyen például, amikor Brecht a színpadon kijelenti: „Mű­veimet egy kétes magyar fordította angolra”. Ä kétes személy nem más, mint Tábori, aki a német szerző több könyvét ültette át az amerikai közönség számára. Az országos német újságok kritiku­sai többnyire fanyalogva, helyen­ként ledorongoló bírálattal fogad­ták a 86. évét taposó Tábori új da­rabját. A Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa bohózatot és dokumentumjátékot lát benne, amely a bőségesen adagolt Brecht- idézetek dacára száraz feldolgozás­ként hat. „Mintha olyan egyetemi előadáson ülnénk, amelyen a hall­gatóknak többet kellene tudniuk a tárgyalt témáról, mint az előadó­nak” - írta a FÁZ. A Der Tagesspiegel kritikusa is csak néhány színész alakítását dicséri; magát a darabot nehézkesnek, di­daktikusnak érzi, amely különösen a második felvonásban válik vonta- tottá. A Die Welt szerint a Brecht ak­tája „bohózata a politika és a művé­szet között támadt félreértéseknek, a mások gondolataiban való kuta­kodás őrületének, amely azon a té­vedésen alapul, hogy a művész nem egyéb bűnözőnél, ha művei meg­rendítik a fennálló rend alapjait”. A Frankfurter Rundschau munka­társa egyenesen Brecht „egykori törzsszínházából, a BE-ből történő szánalmas kiűzetését” látja Tábori darabjában A darabnak nincs váza, az erőltetett Amerika-ellenes beállí­tottságon kívül nincs vezérfonala sem; csupán töltelékből áll”. Ahhoz képest, hogy Tábori - saját bevallá­sa szerint - Brechttel történt találko­zása hatására fordult a drámaírás felé, új darabjának jeleneteiben még a csíráját sem lehet fölfedezni a brechti színház politikai esztétikájá­val folytatott vitának - állapítja meg a Frankfurter Rundschau kritikusa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents