Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-07 / 27. szám
1999. július 7. Kópé Verssarok Weöres Sándor Mióki Mióki macska hol marad? Kinn billeg a kertben a hárs alatt. Az is lehet: félszer fedelén tanít nyávogni baglyokat. Vagy holdvilágnál leveleket ír, születésnapi meghívásokat. Vagy jegenye csúcsán üldögél, hintázik, hol felhő szalad. Bogár Vagy kuksol a kémény legtetején és szemlél messzi világokat. Tán fönn a tejúton lépeget, talpára csillag-por tapad. Mióki macska, gyere haza, megtöltöm tejjel a csuprodat. Diólevélen halk futam: hat láb, négy recés szárny suhan és két gömb-végű csáp kutat a levél síkságán utat. Függőleges Függőleges az este, alant kezdődik el, gödrökben és odúkban, hol nyirkos, hűs a hely. Mélységből emelkedve a völgyet önti el, lilára sötétíti, szikrát szór hegyre fel. A napfényt elsodorja, kis lángokat kever, végül fekete égen csillagok közt hever. Egy szép napon három fivér vadászni indult, magukkal vitték a nővérüket is. Jó mélyen az erdőben kunyhót építettek, a lányt ott hagyták a kunyhóban, ők meg nekivágtak az ösvényeknek. Naphosszat járták az erdőt, de nem volt szerencséjük, mindig üres tarisznyával tértek vissza, így ment ez hosszú heteken át. A kunyhó mögött, egy hatalmas fa odvábán, ahol összegyűlt az esővíz, élt Adaba, a levelibéka. Egyik délután felhangzott az éneke.- Kutty-kurutty! Kutty-kurutty! Kutty- kurutty! A lány éppen a kunyhó előtt várta a fivéreit, ahogy meghallotta az éneket, dühösen rákiáltott a békára.- Mit kuruttyolsz te is? Inkább hozz nekem valami ennivalót, éhes vagyok! A béka erre nyomban elhallgatott, kiugrott az odvá- ból, egykettőre emberré változott, és eltűnt az erdő sűrűjében. Két óra sem telt bele, már vissza is érkezett. Megállt a kunyhó ajtajában, friss húst rakott a lány elé.- Süsd meg vacsorára - mondta -, a fivéreid úgysem hoznak semmit. A lány boldogan készítette a vacsorát, Adaba meg belefeküdt a kényelmes függőágyba, és nézte, hogyan pirul a tűz fölött a hús. Már a nap is leszállt, mire a három fivér megérkezett. Üres tarisznyáikat nagy mérgesen a kunyhó sarkába dobták, egyetlen vadat sem ejtettek megint. A lány jót kacagott rajtuk:- Gyertek szaporán - kiáltotta a tűz mellől -, kész a vacsora! A fivéreknek a szájuk is nyitva maradt a csodálkozástól, amikor megtudták, mi történt. Másnap reggel pedig Adaba így szólt hozzájuk:- Mutassátok a nyilaitokat! A három fivér szótlanul lerakta a nyílvesszőket tosan célba találni. Attól fogva együtt járták az er dőt, és annyi vadat ejtettek, hogy valósággal roskadoztak a tarisznyák alatt. A három fivér nagyon megszerette Adabát, hozzáadták a nővérüket feleségül, és boldogan éltek Adaba lába elé a földre. Adaba akkorát nevetett, hogy az erdő is visszhangzott bele:- Ilyen sáros nyilakkal akartok ti vadászni? Azon nyomban hozzálátott a munkához. Sorra tisztogatta a nyílvesszőket, a lányt pedig megkérte, fonjon horgászkötelet, és feszítse ki két fa közé. Ahogy elkészültek, Adaba ismét a fivérekhez fordult:- Álljatok ide mögém. A három fivér felsorakozott mögötte, Adaba pedig megtanította őket, hogyan kell a horgászkötélre bizegyütt a kunyhójukban. Egy napon így szólt Adabához a felesége:- Gyere, menjünk fürödni a folyóba. Ahogy a folyó partjára értek, az asszony nyomban beleugrott a vízbe, lebukott a hullámok alá, ismét felmerült, jókedvűen kiáltott férjének a partra.- Gyere! Adaba azonban így válaszolt.- Én csak esővízben fürdők, folyóban sohasem. De az asszony nem hallgatott rá, kiúszott a partra, és lefröcskölte Adabát:- Nem vagy te béka, hogy esővízben fürödj! És csodák csodája, ahogy a folyóvíz végigfolyt a testén, Adaba nyomban újra békává változott, egykettőre beugrott egy odvas fa törzsébe, és nem tért onnan vissza. A hálátlan asszony szánta- bánta már a vétkét, heteken át sírt férje után a kunyhóban, de hiába. A fivérek pedig soha többet nem tudtak annyi vadat ejteni, mint amikor a jóságos Adabával járták az erdőt. Aravak indián mese Nagy emberek kis történetei Kolumbusz híres tojása Élt egyszer Genova városában egy szegény takács. Volt neki két fia. A kisebbik ma már szinte mindenki előtt ismeretlen. A nagyobbik azonban, akit Kristófnak hívtak, híres tengeri utazó lett, és felfedezte Amerikát... Ami bizony egyáltalán nem volt könnyű dolog. Akkoriban a világ az emberek szemében még szerfölött nagynak találtatott, így csak a kereskedők és a hajósok nem féltek a távolságtól. A járt utat azonban ők sem hagyták el soha, minden alkalommal ugyanarra indultak el: Kelet felé, India földjére, ahonnan különleges fűszerekkel és arannyal átszőtt brokátkelmékkel tértek haza. Ez az út mindig végtelen hosszúnak tűnt.- Próbáljunk meg egyszer ellenkező irányban hajózni! A Föld gömbölyű, tehát lehetséges, hogy jóval hamarabb érünk Indiába, mint szoktunk. - Ám Kristóf tengerészt ezért az ötletért Genova városa kinevette. -Tán nem tudod, Kristófka, hogy a tenger a másik oldalon véget ér? A víz egy szakadékba zúdul, melynek mélyén a pokol nyílása tátong! Egyedül Izabella spanyol királynő vélekedett úgy, hogy Kristóf terve nem lehetetlen, s az úthoz három vitorlás hajót bocsátott rendelkezésére: a Santa Mariát, a Pintát és a Ninát. Bizalma sokszorosan megtérült. Kolumbusz Kristóf ugyan nem találta meg az Indiába vezető rövidebb utat, helyette azonban egy új világrészt fedezett fel a spanyol korona üdvére. Nagy dicsőséggel és tizennégy láda színarannyal tért vissza, s azontúl valameny- nyi korabeli főúr rendkívüli megtiszteltetésnek tartotta, ha házában vendégül láthatta, és együtt ebédelhetett a szegény genovai takács fiával. Kristófnak azonban irigyei is akadtak. Az egyik lakomán egy bíboros kijelentette, hogy Kolumbusz felfedező útja csöppet sem volt nehéz.- Ugyanolyan nehéz volt, mint hegyére állítani egy tojást - felelte Kolumbusz Kristóf, majd javasolta a bíborosnak, próbálkozzon meg a mutatvánnyal. A bíborosnak nem maradt más választása. Flozatott a konyhából egy tojást, képtelen volt azonban a hegyére állítani. Kolumbusz megfogta, megütögette, mire a tojás megállt az asztalon.- Ezt én is meg tudom csinálni - bosszankodott a bíboros.- Bizonyára, eminenciás uram - mosolyodon el Kolumbusz. - Csakhogy első alkalommal ki kellett találni a megoldást, másodízben... már a szakácsnőjének is gyerekjáték. A jóságos levelibéka
