Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-21 / 29. szám
12 1999. július 21. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Kedvenc marslakóm Az „intergalaktikus” komédia egy hajdan szép sikerrel futott tengerentúli tévészéria moziváltozata. A főhős Tim O’Hara tévériporter (Jeff Daniels), aki, bármennyire fűti is az ambíció, képtelen előállni a nagy sztorival, amely kiemelné az ismeretlenségből. Egyszer aztán mégis rámosolyog a zsurnaliszták szerencsecsillaga, illetve csillagközije. Belebotlik egy valódi marslakóba (Christo- pher Lloyd), aki csészealjtörést szenvedett bolygónkon. Tim úgy gondolja, megütheti a főnyereményt, ha egy riportfilm formájában bemutatja a köznek a marslakót, aki időközben emberi formát öltött, és beszállásolta magát hősünk otthonába. Álcázásképpen mint Tim nagybácsija, Martin járkál a világban, ismerkedik a földi szokásokkal. A csókolózást eleinte meglehetősen idegenkedve fogadja, de a fagylalt egyértelmű sikert arat nála. Amíg Tim a médiaszenzációt készíti elő, „Martin bácsi" azon ügyködik, hogy megjavítsa csésze- alját, és hazatérjen, mint annak idején E. T. Ahogyan az már lenni szokott, Tim annyira megkedveli a földönkívülit, hogy nem akarja olcsó szenzációként kiszolgáltatni... Hamisítatlan „high-tech” komputergrafikai trükkök és a Walt Disney-filmek többségére jellemző kedves humor teszi minden korosztály számára egyformán élvezetessé ezt a habkönnyű kis nyári mozidarabot. _______________Heti hír ___________ Sa rah sajátos kűrjei Sarah Michelle Gellar (22) korán kezdte a színi pályát: négyévesen állt először a reflektorok fényében. Egy évvel később forgatta első reklámfilmjét, amelyet azóta száznál is több követett. New York-i színházakban tanulta a szakma minden csínját- bínját, de ő is horrorfilmekkel (Sikoly 2, Tudom, mit tettél...) indult a népszerűség felé. Közben versenyszerűen sportolt: szép sikereket ért el a műkorcsolyázásban. Ma már jobban vonzódik a küzdősportokhoz; rengeteg időt tölt tékvandó- és kickbox- edzéseken. Noha bevallása szerint nem áll tőle távol a horror, mivel azonban ilyen filmeket ritkán jutalmazzák Os- carral, szívesen kipróbálná magát más műfajban is. Ág Tibor népzenekutató vehette át idén a Pro Probitate díjat Hangzóanyagok kellenek Klein Melinda Legelső gyűjtőútjára az ötvenes évek elején indult el. Azóta eltelt néhány év, és a gyűjtőmunka nyomán több kötete is napvilágot látott. Palóc népdalgyűjteménye Édesanyám rózsafája címmel 1974-ben, Vétessék ki szóló szívem című balladáskötete 1979-ben jelent meg. 1992-ben és 1993- ban népi gyermekjátékokat tartalmazó füzetei láttak napvilágot. Az idei Bíborpiros szép rózsa elnevezésű népdal- verseny alkalmával, a Gyurcsó István Alapítvány jóvoltából jelenhetett meg kelet-szlovákiai, bodrogközi gyűjtésekből álló kötete. Az idén Ág Tibor népzenekutató vehette át a Pro Probitate díjat. Azt próbáltam megtudni, milyen érzésekkel. „Mindenesetre megtisztelő. Nagyon örültem neki, meglepett - mondta -, de én akkor lennék igazán boldog, ha a díjak osztogatása helyett inkább segítenék a munkámat. Mert minden ilyen elismerés arra ösztökéli az embert, hogy még többet dolgozzon, hogy ne üljön a babérjain. Erkölcsi támogatásban ugyan nincs hiány, de az anyagiak bizony nagyon elkelnének. Ha végignéz a dolgozószobám polcain, szalagokat lát sorba rakva, amelyek több mint tizenötezer dallamot tartalmaznak. Ezeket nem azért gyűjtöttem össze, hogy itt, a nagymegyeri lakásomban porosodjanak. Lehetőségek vannak, tudom, de én, egymagám nem folyamodhatok segítségért. Nekem csak úgy senki nem ad pénzt arra, hogy kiadjam az általam felgyújtott anyagot. Egy szervezet kellene, amely felvállalná az ezzel járó teendőket, és megtalálná az anyagi forrásokat. Mert olyan kiadvány - mint tudjuk - nem létezik, amely pénz nélkül is napvilágot láthat.” Persze Ág Tibor nem azt állítja, hogy ez a gyűjtemény teljes egészében érdemes a továbbadásra. Kell valaki, aki megtalálja az értéket, és kiválogatja az értéktelen közül. Hiszen már Bárdos Lajos is megmondta: nem mind arany, ami fénylik. „Egyre nagyobb űr tátong ezen a műfajon belül, és egyre inkább érződik a hangzóanyagok hiánya. Kotta formájában megjelentetnek néhanapján bizonyos anyagokat, de maga a népzenei mozgalom ma már feltétlenül megkívánja a hangzóanyagokat. Ezt az előadási stílust ugyanis lehetetlen kottából megtanulni. Legfőképpen a fiatalok miatt volna fontos, hiszen ők már nem tanulhatják meg ezeket a dalokat az eredeti közegben, falun, azoktól az idős emberektől, akik még tisztán és mindenféle torzulástól mentesen adták elő azokat. Tanítóiktól sem sajátíthatják el a népdaléneklés művészetét, mert azt általában ők sem ismerik. Ezért tartom fontosnak, hogy mielőbb hozzáférhetővé tegyük ezeket az anyagokat, hogy mindenki meghallgathassa, hogyan is kell szólnia annak a dalnak. Ismétlem: ezek a hanghordozók nem feldolgozott anyagokat, hanem eredeti gyűjtéseket tartalmaznának. Nagyon elkeserítő színvonalú iskoláinkban a zenei nevelés. A gyerekek nagy része nem énekel tisztán, rosszul intonál, a népdalt nem tudja élmény- szerűen előadni, számukra általában ez is csupán egy a száraz tananyagok közül. Nagy bánatom, hogy a Bíborpiros szép rózsa sem tölti be a neki szánt szerepet, mert a tanító nénik és a szülők elsősorban szerepeltetni akarják a gyerekeket, előtérbe kerül a versengés; a lényeg, a népdal, a hagyományok, az értékek pedig háttérbe szorulnak.” Manapság, sajnos, megfigyelhető, hogy a népzenei mozgalom egyes képviselői a közönségsikert hajhász- szák, a nagyközönség ízlését igyekeznek kiszolgálni. Talán nem baj, ha egyik-másik előadó vagy zenekar új utakat keres, de ha nincs, aki az értékekre vigyázzon, az egész könnyen rossz irányt vehet, elburjánozhat. „A Néprajzi Társaság 1993- ban nemzetközi konferenciát szervezett, amelyen a gyűjtés, a lejegyzés és a továbbadás körüli problémákat boncolgatta. Ez a szakmai gárda lett volna hivatott azokat a bizonyos vadhajtásokat nyesegetni. Ugyanekkor alakítottuk meg a Népzenei Munkaközösséget, amely támogatás hiányában, sajnos, néhány év múlva megszűnt. Pedig nagy szükség volna olyan fórumra, ahol ezekről a dolgokról beszélhetnénk, ahol a torzulásokat elrettentő példaként bemutathatnánk. Mert sajnos, egyre több ilyen példa van. Hogy mi lesz így a hagyományainkkal, nem tudom. Igyekszem derűlátó lenni, és remélem, valami megmozdul a hangzóanyagok kiadása terén. A kelet-szlovákiai anyagot a csallóközi gyűjtések kiadása követi majd, ha minden igaz, még ebben az évben. Készen áll a Nyitra-vidéki, zoboralji balladák gyűjteménye is. A kelet-szlovákiai anyag kibővülhetne a rendkívül értékes balladákkal és pásztorénekekkel. Ez mind pénz kérdése, hiszen nem olcsó mulatság az ötvenes-hatvanas évekből származó felvételeket kiadható állapotba hozni. De én nem vagyok alkalmas arra, hogy kilincseljek, pénzért könyörögjek, a tetőt meg mégsem adhatom el a fejem fölül...” „Kell valaki, aki lenyesegeti a vadhajtásokat.” „Nem vagyok alkalmas arra, hogy kilincseljek.” Vanessa Mae: „Gyerekként az volt a nagy vágyam, hogy úgy tudjak hegedülni, hogy egyszer majd eljátszhassam Beethoven darabjait.” A síelő hegedűvirtuóz imádja Antonín Dvorák műveit Kubány Éva Vanessa Mae, a világhírű kínaitajvani származású hegedűvirtuóz koncertjei iránt mindenütt nagy az érdeklődés. A húszéves csodazenész első prágai fellépése előtt az EMI cég csehországi képviselőjétől a Storm című lemezéért, 25 000 eladott darab után aranylemezt vett át. Ebből az alkalomból talált időt az újságírókkal való találkozásra is. Érdekesség, hogy Vanessa Mae ugyanabban a hónapban és ugyanazon a napon, csak 197 évvel később született, mint a legendás olasz hegedűvirtuóz, Nicolo Paganini. Minek nevezi azt a zenei stílust, amelyet ön képvisel? Amikor gyerekkoromban elkezdtem zenével foglalkozni, a klasszikus zenével kezdtem. Majd pár év múlva fokozatosan megismertem más zenei műfajokat is, többek között a popzenét. Ez utóbbi irányzatot én nagyon haladónak tartom, mert mindig képes a megújulásra. Én azon igyekszem, hogy a koncertjeim és a lemezeim széles zenei stílust öleljenek fel, amit az egyes stílusok fúziójának neveznék. Nagyon szeretném, hogyha a hegedű mint hangszer, a mi generációnk hangján szólna. Kik a kedvenc zeneszerzői? A klasszikusok közül nagyon szeretem Beethoven, Csajkovszkij, Paganini, Vivaldi és Tartini műveit. Gyerekként az volt a nagy vágyam, hogy úgy tudjak hegedülni, hogy egyszer majd eljátszhassam Beethoven darabjait. Örülök, hogy ez a vágyam teljesült. A cseh zeneszerzők közül kiket ismer? Antonín Dvorák műveit nagyon kedvelem. Szokott-e tervezni előre? Tudja-e, hogy milyen lesz a legközelebbi programja? Az a típus vagyok, aki nem tervez be pontosan mindent másnapra vagy későbbre. Most is, hogy turnén vagyok, sokszor nem is tudom fejből, hogy mikor hol lépek fel. Ez ugyanis a menedzserem dolga. Azt viszont tudom, hogy a nyár közepén például Koreában turnézom. Számomra nagyon fontos, hogy a munkám során és a számos kötelezettség ellenére szabadnak érezzem magam. Ezen azt értem, hogy akkor játsszak egy hangversenyen klasszikus vagy popdarabokat, amikor azt én akarom, amikor erre kedvem van. Hogy ne mások írják nekem elő, mikor mit játsszak. A Storm című albumán két dalt is énekel. Esetleg komolyabban is szeretne foglalkozni az énekléssel? Ilyen terveim nincsenek, mert Dávid Anderle felvétele továbbra is a hegedű mellett maradok. Az éneklést csak egy kis »kirándulásnak« tartom a hangszeres játék mellett. Mivel tölti szívesen a szabadidejét? Azt hiszem, hogy e téren hasonló dolgokat szeretek csinálni, mint a többi fiatal és az emberek általában. Szívesen vagyok a barátaim társaságában, szeretek moziba járni, zenét hallgatni. Talán sokakat meglep, hogy imádok síelni, havon és vízen egyaránt. A turnék egyik nagy előnye, hogy ilyenkor az átlagosnál valamivel több szabadidőm van, amikor turistaként is megtekinthetek egypár nevezetességet abban a városban, ahol éppen fellépek. Ág Tibor a Pro Probitate díj átadóünnepségén a publikumot is megénekeltette. Dömötör Ede felvétele
