Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-21 / 29. szám

port 1999. július 21. 9 „Jadviga ott követte el a hibát, hogy a házassága előtt sosem be­szélt Ondrisnak arról a szerelem­ről, amelyet Francival élt meg - ál­lítja Tóth Ildikó. - Félt, hogy ha el­mondja, akkor Ondris nem veszi feleségül. Szerintem a nászéjsza­kán és a későbbiekben is azért nem tudta odaadni magát a féijének, mert terhelte őt a korábbi szerel­me. Úgy érezte, amíg ő ezt nem lökte ki magából, és nem vallja be, addig nem mehet bele tisztán az új kapcsolatába. Én nem akarom fel­menteni Jadvigát, csak próbálom megérteni őt, miért cselekedett úgy, ahogy. Ő is önsorsrontó, mint Ondris a nagy szenvedélyével. Francit persze nem könnyű elfelej­teni, hiszen ő vezette be Jadvigát a szerelmi élet gyönyöreibe. Teljes egészében azonban nem adta oda magát Francinak. Bár elolvadt az ujjai hegyén, a nagy ajándékot, a mindent a nászéjszakára tartogat­ta. A házasság azonban elmaradt.^ Hiúságában megalázva, nőiségé’rr ben megbántva végül is Ondrisripc mondja ki az igent.” asszony. Örülök, hogy a filmben ő játssza Mamovkát. Szikár, erős asszony ez a nő, de Csomós Mari játékával sokkal finomabb árnya­latokat is kapott. Ő ugyanis az el­ső pillanattól fogva tudta, érezte, hogy ez nem lehet csak egy erő­szakos nő. Megkereste benne azo­kat a pontokat, amelyek minden gesztusára magyarázatot adnak.” Mamovka szerepében: Csomós Mari. „Nagyon szeretem őt - mondja Tóth Ildikó. - Amit ember embernek, színésznő színésznő­nek megadhat, azt már az első ta­lálkozásunkkor megkaptam tőle. Egyébként a Vémászban is hason­ló helyzetet éltünk meg, mint most a Jadviga párnájában. Ő volt a Vőlegény anyja, én meg a Meny­Marián Labuda a szószéken. Az „ámítás”, a „fogjunk ösz- sze, szakadjunk el Magyar- országtól, és csapódjunk a románokhoz” tökéletesre si­keredett. Tótkomlós „új papját” pillanatok alatt‘elfo­gadták a helybeliek. De oly­annyira, hogy megpróbálták rábeszélni, hagyja ott a po­zsonyi színházat, fordítson hátat hivatásának, marad­jon köztük, és vezesse új hí­veit. A mostani papjukat amúgy sem szeretik... Marián Labuda természete­sen nem ingott meg (színé­szi) hitében. De a tótkom- lósiakat egy életre megsze­rette. Lakodalom az Osztatní-házban. Zsolt) tüzes tánca alatt. Tótkomlóson még a lámpák is Buchbinder Miki (a vígszínházi táncoltak, úgy dübörgött a padló Fesztbaum Béla) ámulattal nézi a Szveüik Pista (a beregszászi Trill vigadó násznépet.

Next

/
Thumbnails
Contents