Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-22 / 51-52. szám
Nagyvilág 1999. december 22. 7 Sokáig nem tudták, ki volt a szerzője, pedig szinte az egész világon éneklik A karácsonyi dal múzeuma Amerikai levél New Yorkban az utcán hevernek Ünnepi őrség a Stille-Nacht-Kapelle előtt Sebes Tibor ________________________ St íllé Nacht, Heilige Nacht... Csendes éj, szentséges éj.... Nincs olyan ország a világon, ahol karácsony napjaiban ne csendülne fel a jól ismert dallam. Több mint háromszáz nyelvre és dialektusra fordították le: ennyiről tudnak Arns- dorfban, a Salzburg környéki kis falu iskola-múzeumában. A népszerű karácsonyi dal ugyanis ott született, a Salzach folyó menti falvakban: Oberndorf község St. Nikola-plébániatemplomában és a közelében lévő, ma már több mint 200 éves öreg arnsdorfi iskolában. Bejáratánál a felirat: Stille-Nacht-Museum. Karácsony előtt sokan zarándokolnak ide, hogy megismerkedjenek a meseszerű történettel. A tanítási időn kívül kalauzolják végig a vendégeket az egyik földszinti tanteremben. Ennek sarkában rendezték be a kis múzeumot, de valójában a Csendes éjről mesél az egész iskola. Hiszen itt tanított, és az emeleten lakott a világhírű dal komponistája, Franz Xavér Gruber. A tanteremben Ottilia Aigner, az iskola nyugdíjas tanítónője eleveníti fel a Stíllé Nacht történetét:- Gruber 1797-ben a felsőausztriai Hochburgban, egy takács harmadik fiaként született, és lenvászonkészítő-segéd lett. Tanítója azonban korán felismerte zenei tehetségét, és amikor 12 évesen egyszer beteg oktatója helyett a templom orgonájához ült, az apja vett neki egy spinétet. Tizenkilenc éves korában került Arnsdorfba segédtanítónak és orgonistának. A Gruber barátjává lett Josef Mohr 1792-ben Salzburgban egy hajadon harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot, s ezért sok kellemetlenség jutott osztályrészéül. Keresztapát, nevelőapát is nehezen talált, de végül sok viszontagság után segédlelkész lett Oberndorfban. Egész életében segítette a szegényeket, de gyakran előfordult, hogy ő is koldulni kényszerült. Mohr hirtelen elhatározású ember volt. Amikor például Alt- Oberndorfban, a St. Nikola (Szent Miklós)-templomban elromlott az orgona, azt ígérte híveinek, hogy „a Jézuska hoz egy új orgonát!” De Mohr nem tudta előteremteni a pénzt. És az orgona éppen a karácsony előtti napokban vált használhatatlanná. 1818. december 24-e volt. Valmit tennie kellett! Ekkor a Stíllé Nacht maga írta hat versszakával elrohant barátjához, Gruberhez, az arnsdorfi iskolába. Nem is hagyta szóhoz jutni, csak hadarta:- Franz! Itt a karácsony, és nem szól az orgona! Hogy a Jézuska (Christkindl) ne haragudjon, írtam egy verset. Zenésítsd meg, gyorsan! Retten együtt elénekelnénk, én gitáron kísérnélek! Juhász László__________________ Mármint a témák, természetesen. Az amerikai metropolisban is. Rudolf Giuliani polgármester igencsak sajátos hálaadás napi meglepetéssel kedveskedett a legnagyobb amerikai város otthontalanjainak, akik az utcán heverve, kapualjakban vagy csatornák szellőzőnyílásaiban, a hidegtől összegörnyedve kénytelenek tölteni az éjszakákat. A polgár- mester november közepétől mostanáig százhatvannál is több földönfutót fogatott el és záratott be. Az indok? Törvényt sértettek, amikor a flaszterre terítették kartonpapírjukat és hálózsákjukat. A buzgó városatya ugyanis addig bújta a törvénykönyveket, amíg talált egy paragrafust, amelynek értelmében rendbontásért - értsd: az utcán fekvésért - börtön jár. Akinek van hol dolgoznia, az menhelyre kerül. Az sincs azonban biztonságban, aki a számos menhely valamelyikén tengeti életét, hiszen az állástalanokat - a tervek szerint - kilakoltatják. Hogy hová? Vélhetően az utcára... New Yorkban nem hivatalos becslések szerint huszonötezren élnek menedékhelyeken, több ezerre tehető viszont a nyilvántartásokban nem szereplő, utcákon, hidak alatt lakók száma. Giuliani ellen máris megindultak a tüntetések, december elején több ezren vonultak az utcákra, otthontalanok és szimpatizánsaik egyaránt, hogy a városatya lemondását követeljék. Rudy Giuliani hetedik évét tölti a polgár- mesteri székben, amelyet jövőre - úgy tűnik - még elegánsabb ülőalkalmatosságra szeretne cserélni. Bár ezt hivatalosan még nem erősítette meg, úgy tudni, a polgármester - megbízatási ideje leteltével - indul a 2000-es szenátusi választásokon, ahol New York állam szenátorává szeretné magát választatni. Hogy milyen esélyei lesznek Hillary Clintonnal szemben, napjában többször latolgatják az amerikai hírtelevíziók. Bár a First Lady sem örvend osztatlan népszerűségnek a városban, Giuliani esélyei rohamosan apadni látszanak. Lehet, hogy más karácsonyi ajándékkal kellett volna meglepnie választóit? Turisták a piros mundéros hajósgárdisták ladikjain a Salzach folyón Archív felvételek Ez a rózsaszín szemüveg sárga ugyan, de már most óriási kereslet van iránta. TA SR/AP-felvétel Hivatalosan huszonötezren élnek menedékhelyen. Vasárnapi koktél A karácsony eredetéről Lacza Tihamér ____________________ A c ivilizáció fejlődése során különböző naptári rendszerek alakultak ki, ezek három típusa vált meghatározóvá. A Hold járásán alapul a lunáris, a Nap járásán a szoláris naptári rendszer. A kettő kombinációjából jött létre az ún. luniszoláris rendszer. A ma használatos naptárak a Nap mozgását veszik figyelembe, de bizonyos kultúrkörökben a másik két rendszer is tovább él. A mohamedánok lunáris, a zsidók és a kínaiak luniszoláris naptárat használnak. Ez a magyarázata például annak, hogy a mohamedán és a zsidó újév minden évben más napra esik. A keresztény kultúrkörben használatos időszámítás alapja a Nap járása, ennek ellenére a keresztény ünnepek egy része a Hold mozgását veszi tekintetbe, ezért ezek mozgó ünnepek (húsvét, pünkösd). Mindez zsidó hagyomány, érdekes módon azonban a Nap járásához kötődő és rögzült ünnepeinknek is megvan az előképük. Ezek közé tartozik a karácsony is, amelynek időpontja nem véletlenül esik közel a téli napfordulóhoz. Hogy ennek hátterét megvilágíthassuk, röviden szólnunk kell a téli napfordulóhoz kapcsolódó ókori szertartásokról és ünnepekről. A nappalok hosszabbodását a Nap újjászületésének tartották, s ezt igyekeztek méltóképpen megünnepelni. A Szíriái Émesában december 25-én tartották Helios napját, s ugyancsak ezen a napon ülték meg Egyiptomban Izisz ünnepét, a Kikilliát. Iránban Mithrát (vagy Mithrászt) tisztelték a Nap isteneként, és széles körben elterjedt kultusza a Kis-Ázsiát megjárt légionáriusok jóvoltából a császári Rómába is eljutott. Az ókori uralkodók szívesen terjesztették magukról, hogy isteni származásúak, és különösen a Nappal való rokonságért lelkesedtek. Mithrász a törvényesség, az igazságosság és a szerződések megtartásának védelmezője is volt, s a római császárok maguk is előszeretettel tetszelegtek ebben a szerepben. Különösen két császárt: Elagabalust (218-222) és Aurelianust (270-275) érdemes kiemelni. Elagabalus a meggyilkolt Caracalla császár törvénytelen gyermekeként a szíriai Emesá- ban a helyi napistenségnek, Elagabalusnak volt a főpapja, s amikor 218-ban, 14 évesen trónra emelték, ezt a nevet választotta. A napistent megszemélyesítő kultikus tárgyat (egy kúp alakú, feltehetően meteorit anyagú fekete követ) Rómába szállíttatta, s itt a Palatínus- dombon templomot is emeltetett fölé. Uralkodása rövid ideig tartott; alattvalói rátarti anyjával együtt meggyilkolták. Fél évszázaddal később Aurelianus ismét bevezette a Nap tiszteletét, s miután 272-ben elfoglalta a legendás közel-keleti kereskedővárost, Palmürát, a diadal emlékére a legyőzheteden napisten, a Deus Sol Invictus tiszteletére óriási szentélyt építtetett a Campus Agrippaen, s december 25-ét ünneppé nyilvánította. A napisten földi megszemélyesítője prózaian végezte: Elagaba- lushoz hasonlóan eltették láb alól. A napkultusz még egyszer szerephez jutott a Római Birodalomban, Nagy Konstantin császár (312-337) idején. Ő volt az, aki hivatalosan elismerte a kereszténységet, de eközben újonnan alapított fővárosában, Konsztantinopoliszban (a mai Isztambul) felállíttatott egy naposzlopot, amelynek tetején a napisten hatalmas aranyozott bronzszobra állt. Ezt a libanoni Baalbekből szállították ide. Baal a föníciaiak fényistene volt, akit a görögök Héliosszal, a Nap istenével azonosítottak. A korabeli keresztény egyházatyák új szimbolikus tartalmat adtak a december 25-i ünnepnek: megtették az örök Nap, az isteni fényforrás, vagyis Jézus születésnapjának. Erre valamikor 325 és 335 között került sor, és ezzel pontot tettek a Jézus születésnapjával kapcsolatos szenvedélyes és régóta húzódó vita után. A december 25-i születésnapot legkorábban egy 354-ben keletkezett, keresztény átdolgozásban fennmaradt római naptárban említik. Alig 15 évvel később már rendszeresen ünnepelték a karácsonyt a kereszténység legnagyobb keleti központjaiban, Konstantinápolyban, Antio- chiában és Alexandriában. És Franz Xavér Gruber megzenésítette a Csendes éjt. Este elő is adták az oberndorfi St. Ni- kola-templomban. Mohr a tenort, Gruber a basszust énekelte, a falusiak alkották a kórust. A népi ihletésű, egyszerű dal eljutott a tiroli Fügenbe is, ahonnan a Rainer testvérpár aztán bejárta vele Európát, sőt Amerikát is. De a kottáról lemaradt a szerzők neve. Sokan Mozartnak vagy Haydnnak tulajdonították a szerzeményt, de végül a salzburgi St. Peter Alapítvány karigazgatója megtalálta az igazi szerzők nevét. Oberndorfban, az árvíz által elpusztított egykori St. Nikola- templom helyén 1937-ben egy kis dombon felépítették a Stíllé Nacht-emlékkápolnát. Az oltár melletti színes üvegablakokon örökítették meg Mohr és Gruber arcvonásait. A kápolnánál karácsonykor díszőrséget állnak a Salzach folyón egykor sót szállító hajósok gárdájának korabeli piros egyenruháját öltő fiatalok. Felidézik a régi karácsonyt, amikor világhódító útjára indult a csendes, békességet hirdető Stíllé Nacht...
