Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-12-22 / 51-52. szám
Publicisztika 1999. december 22. 5 Tíz éve indult meg Temesvárott a Ceausescu-diktatúrát elsöprő lavina. Ez volt a romániai forradalom valódi kezdete Majdnem lemaradtam a forradalomról Tőkés László, Tőkés Edith és id. dr. prof. Tőkés István református lelkész, nyugalmazott teológiai tanár. Temesvár, 1989 decembere. Kokes János ___________________ Ne m sok hiányzott, s lemaradok a romániai rendszerváltásról. Igaz, nem önszántamból. Az történt ugyanis, hogy 1989 szeptemberében Bukarestből, ahol akkoriban a Csehszlovák Távirati Iroda állandó tudósítójaként dolgoztam, váratlanul munkaértekezletre hívtak Prágába. De a fő- szerkesztőm ezt közölte: „Nem értekezletre hívtunk. A pártközpont utasítására a vezérigazgatóhoz kell menned, mert a románok ezúttal külügyminiszteri szinten tiltakoztak az ellen, amit Romániáról írsz. A pártközpont' azt javasolja, hogy hívjunk vissza, mert állandóan problémák vannak veled, és számos névtelen feljelentés is érkezett ellened. A szerkesztőség azonban melléd állt, s így most a vezérigazgatón múlik, mi lesz a konfliktus következménye.” Megvallom, nem éreztem magam valami jól, hiszen egy évvel korábban Ján Papp, Csehszlovákia bukaresti nagykövete kérte Prágát, hogy hívjon engem vissza a CSTK tudósítói posztjáról, mert sokat ártok a különben kitűnő csehszlovák-román kapcsolatoknak. Egyébként igaza is volt: míg a magyar-román viszony a fagypont alatt volt, addig Ceausescu diktatúrája, valamint Husák és Jakes dogmatizmusa között valóban rendkívül jó és szoros volt a kapcsolat. Az akkori csehszlovák sajtóban a gorbacsovi peresztrojka lehetőségeit kihasználva egyre gyakrabban megjelenő, a romániai valóságot, Ceausescu magyarellenes politikáját bíráló cikkek, melyek egy részét én írtam, persze nem erről zengtek ódákat. Emlékeztetőül: az írások többsége a Pravdában, az Új Szóban és a Nővé slovóban jelent meg. Szerencsére azonban akkoriban már Prágában is más szelek fújtak, s már nem voltak mindenha- tóak a dogmatikus konzervatívok. Éles viták után, de maradA híradó csak akkor volt színes, ha abban Ceausescu szerepelt. tam Bukarestben, s így tíz évvel ezelőtt a helyszínről tudósíthattam Kelet-Európa legvéresebb rendszerváltásáról, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulásáról, és - sajnálatosan - az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogromról is. Egyébként akkor történt meg utoljára, hogy behívattak a román külügyminisztériumba, és megpróbáltak, persze a korábbi esetekhez képest finomabban, meggyőzni arról, hogy hibát követtem el, amikor a - szerintük - magyarok által kiprovokált véres összetűzéseket magyarellenes pogromnak tüntettem fel az Új Szóban és a Pravdában. Szeptemberben ugyan még nem lehetett tudni, hogy alig néhány hónap múlva összeomlik a szocialista Csehszlovákia és Románia, de a jelek már sokasodtak. Például Ladislav Adamec szövetségi kormányfő bukaresti látogatásakor a szóvivője meghívott egy pohár italra néhány kiválasztott újságírót, s közölte velük: éles ellentét van a kormányfő és a párt szűkebb vezetése között. Adamec szívesen venné, ha a várható nyílt vitában az újságírók mérvadó része is a reformok oldalára állna, esetleg a román politika eddiginél keményebb bírálatával is. Romániában 1989 őszén politikailag és gazdaságilag is szinte tragikus volt a helyzet: Ceausescu és felesége, Elena feudális uralkodópárként irányították az országot. Minden szavuk törvény volt, kultuszuk paranoid méreteket öltött. Másrészt hatalmas volt az élelmiszerhiány, s olyan alapvető dolgok, mint hús, sajt, vaj, tojás, étolaj, liszt, kávé stb. már évek óta csak jegyre voltak kaphatóak. Télen a lakásokat naponta csak néhány órán át fűtötték, meleg víz hetente kétszer-három- szor és csak két-három órára volt. A televízió csak napi kétórás műsort sugárzott, amelynek a felét hírek vagy hazafias programok tették ki. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a híradó csak akkor volt színes, ha Ceausescu szerepelt benne. Külföldi sajtóterméket gyakorlatilag már nem lehetett kapni. A romániai magyarok tízezrei a nemzeti elnyomás elől Magyarországon kerestek menedéket. Magában Romániában a félelem uralkodott, de látható volt, hogy a szovjetunióbeli, illetve a magyarországi változások hatására Ceausescu is félt. A november 20. és 25. között megtartott utolsó pártkongresszus idején lezárták a román határokat, s Bukarestben géppisztolyos rendőrök jelentek meg. A csehszlovákiai bársonyos forradalmat a román sajtó azokban a napokban tudomásul sem vette. Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttségét egyébként Karéi Urbánek vezette, aki néhány nap múlva a párt utolsó főtitkára lett. A pártkongresszus befejeződött, de Bukarest utcáiról a fegyveres járőrök már nem tűntek el. A diplomáciai körök tevékenysége is intenzívebb lett. Például a nyugati diplomaták váratlanul pazar fogadást rendeztek a szocialista országok néhány tudósítója számára a spanyol kulturális központban. A kérdések lényege az volt, mi várható Romániában, mikor, hol és kivel lehet számolni. December közepén aztán Temes- várott megindult a Ceausescut elsöprő lavina. Tőkés László és hívei nyíltan ellenálltak a Securita- ténak, amely Ceausescu parancsára máshová akarta telepíteni a magyarok jogaiért harcoló református tiszteletest. Ez volt a romániai forradalom valódi kezdete. A sorsdöntő eseményekre azonban 1989. december 21-én és 22-én Bukarestben került sor. Temesvárott rendkívüli állapotot hirdettek ki. A brutális megtorlás több mint 70 emberéletbe került, s a „Kárpátok Géniusza” ezért hivatalosan is Budapestet tette felelőssé. Ugyanakkor bizonyítani akarván, hogy a helyzet ura, Ceausescu Iránba utazott hivatalos látogatásra, majd onnan visszatérve december 21-ére kétszázezres népgyűlést hívatott össze Bukarestbe. Ez lett a veszte. Már a rendezés körül is szokatlan zavarok történtek. A külföldi újságírókat először meghívták a nagygyűlésre, aztán azt ajánlották, hogy ne menjünk, úgyis közvetíti a tévé. Majd ismét hívtak. Nem mentem. Nem tudtam ugyan, hogy mi fog történni, de zavargásokra Mindenütt vér volt, a levegő puskaportól bűzlött. számítottam. Amikor Ceausecu kénytelen volt egyébként utolsó beszédét a valóban kitört zűrzavar miatt megszakítani, néhány sorban gyorsan leadtam a hírt, majd futottam a pártközpont felé. Félúton, a Romana téren már egy csoport fiatal menetelt, Ceausescu- és kommunistaellenes jelszavakat kiabálva. Megfeledkeztem arról, hogy külföldi újságíró vagyok. Közéjük álltam, s lelkesen velük énekeltem az addig betiltott Ébredj, román című himnuszt. Boldog voltam. Megértem azt, amire évek óta vágytam: Ceausescunak vége lesz, s én a helyszínen vagyok. Ezután már gyorsan peregtek az események. Délután Bukarest központjában százezrek tüntettek, követelték Ceausescu távozását, s imádkoztak Temesvár halottaiért. Még nem tudták, hogy az éjjel Ceausescu Bukarestben is vérfürdőt rendez, s aztán már saját halottaikat is sirathatják. Életem legfelejthetetlenebb éjszakája következett. Este 10 órakor már csupán néhány ezer ember volt az Intercontinental szálló előtt, szinte teljesen bekerítve az állig felfegyverzett rendőrök, katonák, szekusok által. Egy tiszt a mellékutcában figyelmeztetett: menjek haza, mert 11-kor lőni fognak. A tudósító számára ez rendkívül fontos információ volt. Azonnal hazasiettem, megírtam egy tízsoros gyorshírt, amit az első sortűz eldördülése után leadtam, majd visszafutottam a térre. Amit ott láttam, s magam is átéltem - mert most már bekerültem az események sűrűjébe -, az maga volt a pokol. A hozzávetőleg futballpályányi területen a háromórás „beavatkozás” után több mint 40 holttest maradt. A sebesültek száma százakra volt tehető. A szekusautók több mint 2000 embert szállítottak el. Mindenütt vér volt, eldobott ruhadarabok, cipők, táskák, a levegő puskaportól bűzlött. Amikor a reggeli órákban beszámoltam az éjjeli vérengzésről a távirati irodának, már biztos voltam benne: Ceausescu ezt nem élheti túl. Páncélossal a védtelen nép ellen. Temesvár 1989. A felvételeket Tőkés László Temesvár ostroma 1989 című könyvéből vettük át. Új Szó-archívum Karácsony a tévé előtt Sokan töltöttük nyolcvankilenc karácsonyát a képernyő elé szögezve, lélegzetvisszafojtva figyeltük a Magyar Televízió akkoriban csúcsteljesítménynek számító, szinte egyenes adását a romániai forradalomról. Az Új Szó szerkesztőségében ma már elképzelhetetlen hangulat uralkodott. Talán visszaad valamit belőle e rövid válogatás az akkori tudósításokból. December 19. Az első oldalon kéthasábos tudósítás. Főcím: Tüntetés Temesvárott a Ceausescu-diktatúra ellen. Alcím: Románia lezárta határát Jugoszláviával. „A román rendőrség erőszakkal szétzavarta azt a néhány tízezres tüntetést, amellyel Temesvárott magyar nemzetiségűek tiltakoztak Tőkés László református lelkész hivatalos kilakoltatása ellen.” December 20. Az első oldalon két hasábon indul Kokes János beszámolója. „A hivatalos bukaresti sajtó szerint Románia lakossága ezekben a napokban minden erejét arra összpontosítja, hogy »az ország hőn szeretett és nagy- rabecsült vezetője, Nicolae Ceausescu elvtárs nagyjelentőségű és fontos útmutatásai alapján, öntudatosan és lelkesen megvalósítsa a nemrégiben megtartott XIV. pártkongresszus határozatát«. A vasárnapi temesvári tüntetésekről a hivatalos szervek továbbra is mélyen hallgatnak. Diplomáciai források szerint tegnapra virradóra Temesvárott újabb összecsapások voltak, lövéseket lehetett hallani, sok sebesültről, halottakról beszélnek az emberek.” December 21. Az első oldalon kéthasábos jelentés. Főcím: A romániai helyzet miatt Ausztria a BT azonnali összehívását kérte. Alcímek: Megölték Tőkés Lászlót? A Tanjug szerint kétezerre tehető az áldozatok száma. „A Politika Ekszpressz jugoszláv napilap egy román újságíróra hivatkozva tegnap azt írta, hogy Tőkés László protestáns lelkészt, akinek üldöztetése volt a temesvári zavargások közvetlen kiváltó oka, állítólag a börtönben megölték. Az idézett újságíró szerint ez a temesvári börtönben történt, és a tényt egy rendőr erősítette meg, aki a börtönben azonosította Tőkés László holttestét.” December 22. Az első oldalon munkatársunk kéthasábos tudósítása Tömegtüntetés Bukarestben Ceausescu ellen címmel. „Az egész országban sokasodtak a tiltakozó megmozdulások... Zavar keletkezett, a televízió három percre megszakította közvetítését a térről. A biztonsági erőknek eközben sikerült a tüntetőket onnan kiszorítani, Ceausescu befejezte beszédét, azonban látszott rajta, hogy nem azt mondja, amit eredetileg szeretett volna. Az incidens után bejelentette: január 1-től fokozatosan emelik a béreket...” December 23. Az első oldalon öthasábos szalagcím: Megdőlt a Ceausescu-diktatúra. Alcímek: Összecsapások voltak Szebenben a titkosrendőrség és a hadsereg között. A katonaság a felkelőket támogatja. Tőkés László él! Állítólag Militaru tábornok áll az ideiglenes kormány élén. Megalakult a Nemzeti Megmentés Tanácsa. Ugyanitt olvasható Václav Havel távirata Romániába: „Gyengéd forradalmunk nevében... kérem a román állampolgárokat, hogy ne fizessenek erőszakkal erőszakért, kegyetlenséggel kegyetlenségért... Ceausescu diktátor számára - aki oly hosszú időn keresztül durván sanyargatta az országot - igazságot, de ne halálbüntetést kérjenek. Állítsák meg az erőszak hullámát, hogy ne öntse el Európát!” December 24. Szalagcím: Polgárháborús állapotok Romániában. Alcím: Elfogták Ceausescut és feleségét. „A román televízióban tegnap beolvasták Tőkés László nyilatkozatát. Ebben a lelkész elmondta, hogy egészséges, és családjával együtt Minea községben tartózkodik, ahol tegnap istentiszteletet is tartott... Szombaton reggel Bukarestben megjelent a Romániai Magyar Szó, amely az eddigi Előrét helyettesíti, de már demokratikus napilapként.” (-nák)
