Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-12-22 / 51-52. szám

4 1999. december 22. Háttér A szentév nemcsak a teljes búcsú elnyerésének lehetőségét jelenti, hanem üzlet és politika is - különösen a Szentföldön Megváltás, misztérium és földi valóság A Szent Sír bazilika egyetlen kapuja TA SR/AP Görföl Zsuzsa Karácsony vigíliáján II. János Pál pápa megkocogtatja a Szent Pé- ter-bazilika úgynevezett Szent Kapuját, az megnyílik, s ezzel kezdetét veszi a 2001 vízkereszt­jéig tartó szentév. A római katoli­kus egyháznak ehhez az intézmé­nyéhez a teljes búcsú elnyerése kötődik, s ennek fontos része - az egyéni, teljes szentségi gyónás és szentáldozás, a pápa szándékaira való imádkozás, a szertartásokon való részvétel, az ájtatosság és a jótékonyság mellett - a zarán­doklat. Az egyházmegyék székes- egyházait vagy a kijelölt kegyhe­lyeket gyakorlatilag minden hívő felkeresheti, az „igazi” zarándok­lat azonban a római, de még in­kább a szentföldi. Biztos, hogy milliók fognak útra kelni az elkö­vetkező hónapokban, s majdnem minden út Rómába vezet majd. Nagyon sokan, feltehetően leg­alább 3 milliónyian azonban Bet­lehembe, Názáretbe, Jeruzsálem­be indulnak. S ez már üzlet, de mindenekelőtt politika. IÍ. János Pál szentföldi zarándok­újának tervét még június végén tette közzé a Vatikán. A levél nyomban politikai vihart kavart, bár a 79 esztendős egyházfő csak a szándékát ismertette. Eszerint a kívánatos zarándokút az iraki kaldeus keresztények ősi városá­ból, Űrből indult volna, ahol a ha­gyomány szerint Isten megszólí­totta Ábrahámot. Lett nagy felzú­dulás! December 10-én kiderült, teljesen feleslegesen, mivel Bag­dad azzal az indoklással, hogy nem tudja kellőképpen megszer­vezni a pápa útját, lemondta a lá­togatást. Irak az érvényben lévő ENSZ-embargóra és a déli, illetve északi repüléstüalmi övezetre hi­vatkozva hozta meg döntését. Következő úticélként a pápa az egyiptomi Sínai-félszigetet, Mó­zes próbatételének és a Tízparan­csolat átadásának helyszínét választotta. A további állomás Ná- záret, az angyali üd­vözlet helyszíne, majd Betlehem, Jézus szülő­helye, utána Jeruzsá­lem, az utolsó vacsorá­nak, Krisztus keresztre feszítésének és feltá­madásának helye. A Vatikán közölte, a pápa beiktatná úti programjába Damaszkuszi, ahol Saulus megtért, és Athént, Pál nevezetes beszédének helyét, amely a pápa szerint „az Evangé­lium és az emberi kultúra találko­zásának szimbóluma”. Miután lekerült a napirendről a nagy kérdés, okos dolog-e egy pá­pai látogatással a civilizált világ­ból kiközösített Szaddám Hu- szeint támogatni, maradt még néhány probléma. A sínai Szent Katalin-kolostor meglátogatása mondhatnánk, sima ügy, de alig­ha lesz bármi is abból a tervből, hogy itt, „közös eredetük helyszí­nein” találkozzanak a különböző egyházak vezetői. Az ortodox egyházak a közeledés úján tett minden egyes kis lépésnek meg­kérik az árát. Erre a legjobb példa II. János Pál romániai útja: az or­todox egyház csak úgy egyezett bele, hogy kikötötte: a pápa nem látogathat el Erdélybe, ahol a ka­tolikusok döntő többsége él - és ráadásul magyar. A görög orto­dox hívők, de még a papság is he­vesen tiltakozott a pápa látogatá­sa ellen, s ha a Szentatya mégis ragaszkodik a vizithez, akkor az a békésség érdekében valóban csak egy egy­szerű zarándok útja le­het, nem az egyházfő látogatása. Ami Da­maszkuszi illeti, szin­tén nem probléma- mentes helyszín: a kormányzat ugyan szí­vesen vesz minden le­hetőséget annak de­monstrálására, milyen demokra­tikus és toleráns, csakhogy Szíriá­ban is egyre erősebbek az iszlám mozgalmak, és egyáltalán nem toleránsak. Nemrég még úgy tűnt, a palesztin-izraeli enyhülés után a pápa szentföldi zarándoklata a politikai és vallási megbékélés, türelem és ájtatosság diadalútja lesz. S bár a Vatikán már hivata­losan bejelentette, hogy II. János Pál március utolsó harmadában utazik a Szentföldre, immár egy­általán nem biztos, hogy március 25-én, az angyali üdvözlet ünne­pén ott lesz Názáretben. A bazili­ka tövében épülő mecset, amely­nek november 23-án tették le az alapkövét a Barak-kormány enge­délyével, feszültséget keltett Izra­el és a Vatikán között. A Szent­szék szóvivője szerint a mecset­építés engedélyezésével az adott helyen Izrael kormánya „újabb ellentétek magvát hintette el a keresztények és muzulmánok kö­zött”. Úgy vélekedett, hogy adott esetben a „politikai hatóságnak” nagy felelőssége van, mert „ahe­lyett, hogy az egységet segítené elő, a megosztottság alapjait rak­ja le”. Izrael válasza hasonlóan indulatos volt. Visszautasította a békétlenség szításának vádját, és „sajnálattal” állapította meg, hogy a Szentszék tütakozása egy olyan „régi szokásra emlékeztet, amikor a vádló ujj rossz irányba mutat”. Mindezek a vallási-politikai súr­lódások aligha tántorítják el a hí­vőket a zarándoklattól. Ha vala­mi aggodalomra adhat okot, az a biztonság kérdése. Mivel mind Iz­rael, mind a Palesztin Hatóság nagyon készül, a kockázat nem lesz nagy, de lesz. Egyik fél sem titkolja, hogy igyekszik „kivonni a forgalomból” saját szélsőségese­it, de a fenyegetés kívülről is jö­het: a fanatikus szekták a legelva- kultabb terroristáknál is kiszá­míthatatlanabbak. Azzal az in­dokkal, hogy a közrend megzava­rására készültek, az izraeli ható­ságok már több fundamentalista keresztény közösség tagjait, mil- lenarista szektást, világvégevárót zsuppoltak ki az országból. Erő­szakos cselekményektől, tömeges öngyilkosságoktól tartanak, s nem alaptalanul. Az egyik mü- lenarista guru például azt jósolta, hogy 1999 decemberében Jeru­zsálem utcáin meg fogják gyilkol­ni, és ez jelzi majd a második évezred apo­kaliptikus végét. Az erőszakos cselekmé­nyek legvalószínűbb helyszíne a Kelet-Jeru­zsálemben fekvő Templom-hegy, ahol az Al-Aksza mecset és a Sziklamecset áll. A vüágvégváró kereszté­nyek ugyanis úgy tartják, hogy a jeruzsálemi mecsetek lerombolá­sa és helyükön a zsidó templom újjáépítése jelentené a Messiás visszatérésének és a végítéletnek a kezdetét. Ebben a hitükben egyes zsidó szekták támogatásá­ra is számíthatnak, mivel ezek célja ugyancsak a mecsetek le­rombolása és Salamon templo­mának újjáépítése ezen a helyen, ahol a Templomból csak egy fal, a Siratófal áll. Vannak azonban ezeknél is meg­foghatatlanabb, kiszámíthatatla­nabb veszélyek. Názáretben az Angyali üdvözlet temploma vi­szonylag könnyen megközelíthe­tő, a zarándokok érkezésére ki­alakított nagy téren még nem áll a mecset. Betlehemben pedig ha­talmas munkát végzett a Palesz­tin Hatóság, a Születés bazilikája előtti Jászol tér a dup­lájára nőtt, a térre ve­zető utakat kiszélesí­tették, felújították. Máris elmondható, hogy a Beüehem 2000 program, melynek ke­retében 160 millió dollárt ruháztak be, jó befektetés volt: a tör­ténelmi belváros meg­újult, a szállodai szobák száma megduplázódott, a város készen áll arra, hogy karácsonykor fo­gadja a 60 ezer hívőt, a szentév­ben a becslések szerint 2 millió látogatót. Lesznek köztük illuszt­ris vendégek is, hiszen Diodórosz jeruzsálemi görög ortodox pát­riárka minden ortodox keresz­tény ország államfőjét meghívta Betlehembe, ahol a Gergely-nap- tár szerint január 6-án és 7-én ün­nepük a karácsonyt. Borisz Jelcin orosz elnök már elfogadta a meg­hívást, Bulgária, Ukrajna, Görög­ország elnöke hivatalosan még nem mondott igent. Aki aligha megy el Betlehembe, az Szlo- bodan Milosevics jugoszláv ál­lamfő. Tisztában van vele: hábo­rús bűnösként Izraelben nyom­ban letartóztatnák, s átadnák a hágai törvényszéknek. Ami a zarándokok testi épségét il­leti, az elsősorban Jeruzsálem­ben kerülhet veszélybe. A Ke- resztút az Óváros legszűkebb ut­cáin, a zsúfolt arab piacon át ve­zet a Golgotáig, a Szent Sír-bazili­káig, Krisztus keresztre feszítésé­nek helyéig. A bazilika valóságos labirintus, s csak egyetlen kapuja van. Az izraeli hatóságok igyeke­zete hiábavaló volt, nem sikerült elérniük, hogy a tíz befalazott ka­pu közül legalább egyet megnyis­sanak: a római katolikus, az ör­mény és a görög ortodox egyház állandó viszálya lehetetlenné te­szi a megegyezést. Ha a több ezer ember befogadására alkalmas, 11. században épült bazüikában pánik törne ki, akkor az kész ka­tasztrófa lenne. Csak bizakodni lehet. Egy kanadai zarándok ezt így fogalmazta meg: „Hiszem, hogy egy ilyen helyen Jézus vi­gyázni fog népére.” Muzulmán hívők hálaimája a majdani názáreti mecset helyén. TA SR/AP Milliók fog­nak útra kel­ni az elkö­vetkező hó­napokban. Aki aligha megy el Bet­lehembe, az Szlobodan Milosevics. Róma, Vatikán Naponta százezer vendég Inkább visszafogott, semmint vérmes becslés szerint a jubileu­mi év során 35 millió zarándok és turista látogat az Örök Város­ba, azaz naponta átlagosan százezer. Mivel Róma túlzsúfolt, közlekedését hatalmas dugók jellemzik, a város vezetése már két éve hozzálátott a probléma megoldásához. Egyszerre 700 nagyszabású beruházás kezdő­dött összesen 5500 milliárd líra, azaz 3 milliárd dollár értékben. Az építkezéseknek október vé­gén kellett volna befejeződniük, de több esetben december 31- ére kellett kitolni az átadás dá­tumát, s már az is biztos: lesz munka elég még tavasszal is. Bár fontos régészeti leletek fel­bukkanása miatt több ízben mó­dosítani kellett a terveket, elké­szült a vatikáni föld alatti parko­ló, amelyet a Gianicolo domb gyomrába vájtak, hogy az ün­nepségre ide sereglő hívők és turisták minél egyszerűbben és biztonságosabban közelíthessék meg a fontos események hely­színét. A parkoló több mint ezer autóbusz és több ezer gépkocsi befogadására alkalmas, és föld alatti folyosókon lehet majd megközelíteni a bazilikát és a vatikáni múzeumokat. Sajnos, az Angyalvárnál nem lehetett a föld alá terelni a közlekedést. A műemlék-felügyelőség szakem­berei ugyanis ezt nem engedé­lyezték, tartva attól, hogy a ren­getegjármű keltette rezgésektől megsérülhetne Hadrianus császsár híres építménye. Kor­szerűsítették a pályaudvarokat, szélesítették a gyorsforgalmi utakat és a várost övező körgyű­rűt - de ez csak a beruházások egy része. Róma elöljárói tuda­tában vannak annak, hogy az a napi százezer látogató lakni, en- ni-inni akar majd, orvosra is szüksége lehet, és szeretné biz­tonságban tudni magát. Ezért a kórházak, rendelőintézetek kor­szerűsítése is a beruházási prog­ram része volt, s a rendőrség is külön készül a nagy emberára­dat érkezésére. Az olasz kor­mány különösen attól tart, hogy hirtelen megnövekszik az illegá­lis bevándorlás, a látogatók ez­rei közé nemkívánatos szemé­lyek is beférkőznek. Érthető mó­A szentév nagy terheket ró II. Já­nos Pál pápára is. TA SR/EPA dón megszigorítják a határellen­őrzést, de kockázat nélkül meg­jósolható: a szokásosnál jóval több dolga lesz a rendőrségnek. Természetesen a Vatikánnak a szentév eseményeire való felké­szülése egészen más síkon zaj­lott. A pápai állam külön szerve­zetet hozott létre a jubileumi rendezvények előkészítésére, a szertartások, ünnepek lebonyolí­tására, a hívők fogadására. Bár a pápa csak tavaly november vé­gén hirdette meg hivatalosan a szentévet, a felkészülés már évek óta folyik. A készülődésbe bevonták a Szentszékhez akkre­ditált több mint százhúsz nagy- követséget is. A zarándokok sok­féle szolgáltatást vehetnek majd igénybe - időt és energiát meg­takarítandó például egy speciá­lis elektronikus kártya segítségé­vei -, a külföldről érkezők foga­dásában pedig az érintett orszá­gok nagykövetségei is részt vesz­nek. Hiszen a jubileumi év nem­csak búcsújárásokat, istentiszte­leteket, pápai audienciákat je­lent, hanem kiállításokat, hang­versenyeket, konferenciákat, ta­lálkozókat is. Az egyik legna­gyobb rendezvény a katolikus ifjúsági világtalálkozó lesz, amelyre augusztusban kerül sor. A szentévhez kötődő hatalmas rendezvénysorozat kapcsán he­lyénvaló megszívlelni a bevált bölcsességet: jobb félni, mint megijedni. Róma és a Vatikán nyilvánvalóan ehhez tartotta magát, így bízvást remélhetjük, hogy a szentévet meghirdető, A Megtestülés Misztériuma című pápai bulla valamennyi célkitű­zése valóra válik. (gzs)

Next

/
Thumbnails
Contents