Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-10 / 45. szám
Nyerjen 99 999 koronát! Lapunk 5. oldalán találja az Ajándékszóró negyedik bankjegyét. Szlovákiai magyar családi magazin 1999. november 10. • 32. évfolyam Riport Sorozatos kudarcok után sok sikerélmény, avagy Szímőn a cigányok is szeretnek Q iskolábajárni. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. november 13-ától 19-éig 45. szám • Ára 15 korona Sport ___________ Me xikóban pihen Major Tímea, a világ ötödik legjobb fitness- "I r versenyzője. -L J Csak állunk, és nézünk, hogy mi minden történhetett meg Bársonyos vörös Madi Géza ___________________________ Má r csak hetet kell aludnunk, és eljön az első „kerek” évforduló. A tizedik. November tizenhetedike tizedik évfordulója. És emlékezhetünk rogyásig - emlékezhetnek idősek, emlékezhetnek fiatalok, emlékezhetnek hölgyek, emlékezhetnek urak, emlékezhetnek hitben élők, emlékezhetnek hitetlenek, emlékezhetnek (új)- szegények, emlékezhetnek (új)- gazdagok, emlékezhetnek ateisták, régi-új kommunisták, konzervatívok, liberálisok, politikusok és álpolitikusok, jobboldaliak, baloldaliak. Emlékezhet ország-világ, kutya, macska meg más állat is, és a többi állat úgyszintén, „akid’ esetleg, véledenül, ne adj’ isten kihagytam. Az évszázad hálózata, a világháló is legyen az 1989-es „bársonyos forradalomé”. Mert az emlékezés csak az Interneten lehet korszerű, korhű és korhatártalan. Meg az igazi. Főleg ha a tizedik évforduló jön el. Az pedig lassan, de biztosan eljön, mert már itt van a kertek alatt. Viszont 1999 novemberének derekán időnként belehasít az ember derekába a fájdalom attól, hogy áll és bámul. Mert csak áll és néz, hogy mi minden történhet meg még mindig tájainkon. Tíz esztendővel a rendszerváltás, a husáki-jakesi-urbáneki kommunizmus megdöntése után. Jól emlékszünk még: fiatalok kezdték az egészet, ám - sajnos - nem ők fejezték be. Mert ha végig kitartanak, akkor valószínűleg ma valamivel másabb volna a helyzet. Az országban, a politikában, a pártokban. Szóval mindenütt: földön, vízen, levegőben. És főleg a fejekben. Tíz év nem annyira hosszú idő, hogy a srácok ne bírták volna ki. Még fél lábon ácso- rogva is jobban elirányítgatták volna az országot, mint az „öregek”. Ám nem volt elég, hogy némelyik politikus meg sánta volt fél Ha végig kitartanak, ma másabb volna a helyzet. lábára. Nem. Ők addig botorkáltak, míg mára elérték: az ország fél lábbal a sírban van. Most az a kérdés, hogy ki húzza ki onnan. Az eltelt tíz esztendő folyamán mindig akadt jelentkező, aki vállalkozott rá, csak hát nem sikerült senkinek. Elsősorban azért nem, mert előbb saját magát támasztotta fel, állította két lábra, az állam már nem került sorra, mert jött a következő kormányváltás. T ermészetesen szabad, demokratikus - néha idő előtti - parlamenti választásokat követően. De ahogy szaporodtak az egymást váltó kormányok, úgy szaporodtak a hatalomba visszatérő, úgynevezett régi struktúrák. Az 1989 előtti rendszer prominensei, akiket nemhogy nem sikerült kiszorítani a demokratikus állami szervekből, hanem még azt is megértük, hogy a lakosság visszahelyezze, „visszaválassza” némelyiküket. Legutóbb is két volt kommunista versengett az ország legelső intézményéért, a köztársasági elnöki székért. A választópolgár aztán a kisebbik rossz mellett kényszerült dönteni. Muszáj volt ezt tennie, mert két egykori kommunista közül nem választhatott egy harmadik demokratát. Még akkor sem, ha mindkét államfőjelölt a demokratánál is demokratábbnak mondta magát. Szerencsénkre nem a bumeráng repült vissza, hanem „csak” a kormánypártok egyik hatalomfelosztási üzletkötése zárult sikerrel. Ihatták az áldomást, aztán jött a választópolgári áldás is. Hogy ugye, a közvetlen államfőválasztásnak is legyen egy kis értelme. A10. évfordulóra, úgymond, bársonyosan vörössé vált az 1989-es forradalom. Jóllehet a mi hibánk is, hogy például az is megtörténhet: egy államfővé vált volt kommunista vezető megkoszorúzza a kommunizmus áldozatainak emlékművét... Azért meg kell hagyni: noha nem lett piros betűs ünnep november 17-e, fekete nappá sem vált. Vezércikk Pótértékelés után Kövesdi Károly ____________ Ve gyes érzelmeket és reakciókat váltott ki Rudolf Schuster múlt heti parlamenti szereplése. Az ország elnöke tulajdonképpen azt próbálta elvégezni, amivel a kormány eddig adós maradt: az ország állapotáról tartott expozé leple alatt az egyéves kormányzást próbálta értékelni, úgy, hogy kritizál- gasson is, de senkit se bántson igazán. „A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt” azonban ebben az esetben nem egészen helyénvaló, hiszen az elnök éppen azokat kritizálta a reformok lassúságáért (a kormányjobboldali szárnyát), akik megpróbálják - sajnos, kevés sikerrel - átültetni a koalíció kritikában nem részesült (a kormány bal fele) részével szemben a reformokat. A DSZM felé tett udvarias bók pedig teljesen elhibázottnak bizonyult, hiszen Meciar csapata éppen azért kapott dicséretet, amit négyévi kormányzása alatt elszabotált, és azóta is torpedózgat a maga csendes módján: a Szlovákia euroatlanti integrációjáért való munkálkodásért. A Szlovák Nemzeti Párt részéről Schuster azért kapott kritikát, mert (Malíková újdonsült pártelnök szerint) „kesztyűs kézzel bánt” a kormánnyal, míg Dzurinda kormányelnök igyekezett óvatosan kicsemegézni az elnöki dörgedelmekből azt, ami a kormány számára hízelgő. Magyarán: mindenki fújja a magáét, a karaván halad, az ország pedig egy helyben topog. Az elnöki értékelés értékelésében talán Bugár Béla volt a legtárgyszerűbb, aki nem rejtette véka alá csalódottságát. Amúgy az egész intermezzo nem okozott földrengést a szlovákiai belpolitikában, az épp esedékes cirkuszok mellett két-három nap múlva nyugodtan el lehetett felejteni. A szlovákiai polgárok inkább attól a kormánytól várták volna el az egyéves mérleg megvonását, amelynek a változás reményében tavaly bizalmat szavaztak. A kormány ehelyett kétszer elhalasztotta a beígért értékelést, és szemmel láthatóan húzza az időt. Ha arra számít, hogy a helsinki csúcsig odázhatja a dolgot, nagyon kockázatos taktikát választ. Az ország polgárait nyomasztó megélhetési és szociális gondok súlyát ugyanis bármekkora külpolitikai siker sem képes feledtetni. Ha a kormány egy év után végre venné a bátorságot, és kerek perec - számszerűsítve is - elmondaná, mekkora adósságot örökölt a Meciar-országlás után, hogy miért nem lehet behajtani a többmilliárdos adóhátralékot, hogy miért nem tódul még mindig a külföldi tőke Szlovákiába, és hogy milyen intézkedésekkel próbálja felszálló ágba hozni az országot, s főleg, ha tudna mondani egy időpontot, meddig kell koplalnia a népnek, hogy később valamicskével jobban éljen, talán egérutat nyerne. így azonban a polgár csak a botrányokat, a székcseréket, a balos-jobbos széthúzást érzékeli (s kapja a sajtóból naponta), és semmi oka az optimizmusra. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormányban komolyabb személycserékre lesz szükség, hiszen például a mezőgazdaság dotálása a régi kommunista praktikák szerint zajlik, a pénzügyminisztérium pedig lassan egy végrehajtóra hasonlít, aki minden zugba bekukkant, hol talál még elrejtve egy-két koronát, hogy apránként összekaparja a költségvetés bevételi oldalát. Arról nem is szólva, hogy a koalíciós szerződés egyeseknek csak nyűgöt jelent, s nem teljesítése, felrúgása nem von semmilyen következményeket maga után. Mindazonáltal a személycserék nem oldanak meg semmit, ha a kormány egyes pártjai önös érdekeiket fölébe helyezik az ország sorsának. Ha ezen a téren nem történik hamarosan alapvető változás, a kormánynak valóban egyre csökken az esélye, hogy kitöltse a négyéves időszakot. Madártávlatból, avagy Japánba is beszökött az ősz. cm-feivétei
