Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-03 / 44. szám
Kultúra 1999. november 3. 13 „A főiskolai és a színházi munkám szervesen összefügg” - mondja a harmadéves Vincze Emőke Csupa bonyolult lélek „A Két úr szolgája és a Mária evangéliuma után most harmadszor rendezett Beke Sándor.” Dömötör Ede felvétele BárányJános ______________ Tá ncolva érkezik haza a mulatságból Böske, a Szalay család legkisebb lánya. Pörög-forog a nappaliban, még a zárkózott adótisztet is megtáncoltatja. Majd az ablakhoz lopódzik, mert kardcsörgést hall. Udvardy Pistát lesi. Az ő katonáját. Korán éri a bakfist a szerelem, még korábban a gyász. Ilyen sorsot szán neki Barta Lajos Szerelem című színművében. Vincze Emőke főiskolai hallgató láthatóan megszerette a századelőn élt csitrit. Könnyen ment? Nem. Böske a darabban nagyon rövid idő alatt sok mindent él át. A szertelen csitritől az első csókon, a szerelmen, a házasságon, a szeretett férfi elvesztésén át eljut a gyászoló nőig. Ezt a sok színt, változást szerettem volna felszínre hozni és megmutatni. Van a komáromi előadásban egy jelenet, amikor Böske egy széken ül, és kitárt karokkal várja Udvardy Pistát. Sokat gyakoroltad? Egy próbán teljesen véletlenül úgy maradt a kezem, és éppen azt a pillanatot fényképezték le. Böske a boldogságtól »beleájul« az első csókba. Senki sincs otthon, és végre bejön a katona. Édes-kínos helyzet mindenki életében, amikor először érzi meg a másik testének közelségét. Kukola Józseffel ezt kerestük. Az első csók még játék Böske számára. A másodiknál már érzi a helyzet komolyságát. Tudatosítja, hogy a katona feleségül akarja venni. Döntésképtelenné válik, és egy alibivel kimenekül a helyzetből. A vágy mégis erősebb, de csak pár pillanatra győz. A lány elküldi a katonát. Ám a szerelmük folytatódik. Darabbeli nővéreiddel milyen volt a viszonyod? Örülök, hogy találkoztam^ Dér Denissával. Nem kellett keresnünk a közös hangot a próbákon. A legelső beállítópróbán teljesen ösztönösen, Nelliként, egyszerűen felkapott, és rádobott a kanapéra. Aztán próbáltunk tovább... Mindketten a színházban laktunk a próbafolyamat alatt. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk együtt. Emberileg és szakmailag is sokat kaptam tőle. Varga Szilviával, Lujza alakítójával is most dolgoztam először. Vele kevesebb időt töltöttem, de partnerként megértettük egymást. Különös nőket alakítasz mostanában. A Ketten kötéltáncosnőjét, Mariannát, Félcseresznyét, a furcsa macskát Weingarten lírai abszurdjában, Kovacevlc III. Radovanjában pedig Georginát, a terhes lányt. Szerinted ez sorsszerű? Nem tudom. Szakmailag mindenképpen előnyös, hogy különböző karaktereket kell eljátszanom. így többféle játékstílusba belekóstolhatok. Mindhárom nő sorsa más. Megpróbáltam azonosulni velük. Mindent kipróbálhatsz a főiskolán? Mennyire vagy bátor? Amit merek, kipróbálom. Sokat segít a főiskola abban, hogy a színpadon ne legyen szégyenérzetem, nyitni tudjak. Stúdiósként Komáromban kínok között próbáltam az első szerepemet. Természetes, hogy most már másképpen közelítem meg a figurákat, hiszen erre tanítanak. Jó az iskolapadból színházi produkcióba kerülni? Számomra ez minden alkalommal próbatétel. A főiskolai és a színházi munkám szervesen összefügg. Megpróbálom hasznosítani az ott szerzett tapasztalatokat. A színházban rövidebb a próbafolyamat, mint a főiskolán, nagyobb a rendszeresség. A Szerelemmel majdnem párhuzamosan kezdtük próbálni Jozef Gombárral Brecht Baal című darabját, melyben Baal szállásadónőjét alakítom. November tizenötödikén lesz a premier a főiskolán. Ingáztam Pozsony és Komárom között. A főiskola előtt négy évig voltam a Jókai Színházban. Ott vannak a barátaim, mindig örömmel megyek vissza. Mennyit tettél magadból Szalay Böske jelleméhez? Böske sorsa teljesen életszerű. Barta Lajos nagyon pontosan »feltérképezte« valamennyi figura lelkét. Ez sokat segített a szerepformálásban. Egy-egy megoldatlan helyzetnél teljes mértékben a megírt szövegre, a szerzői instrukciókra támaszkodhattam. Furcsa volt, hogy azt az életérzést kell megmutatnom, amit nemrég még az enyém is volt. Élveztem a Szerelem próbáit. És az előadásokat is élvezem. Heti kultúra Könyvespolc Kertész Imre Valaki más Földényi F- László________ „Egy »nagy ismeretlen Úr vendégeként (Kosztolányi), a földi szenvedést megtapasztalva Kertész Imre szinte nem evilági, és mégis valamennyiünknek ismerős perspektívából számol be mindarról, ami megesett vele. Talán ez a szabadság: a személyes, neki kiosztott életben nem végzetszerűséget látni, hanem különös próbatételt, amely lehetőséget nyújt a döntésre. Arra, hogy az »érinthetetlen« mag, a legszemélyesebb titok keresése során elmerészkedjen odáig, hogy akár el is veszítse ezt az ént. Mi a szabadság? Olyasvalami, amiben elválaszthatatlan a teljes idegenség és a tökéletes beteljesülés. Kertész Imrétől ezt tanultam. Valaki más című könyvében a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talál rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen." Magvető Vasárnap Kisgaléria Lőrincz Zsuzsa: D. I. emlékére Regény E l ne ereszd, a mienk! - ugrott fel Gebasz két torzonborz kinézetű fia, majd lasssan, vigyorogva Aszpim felé közeledtek. Aszpim ijedten szorította magához a kis őzgidát, aki a rémülettől könnybe lábadó szemmel nézett a közeledő rablókülsejű fiúra, és fájdalmas, gyerekhanghoz hasonló sírásba kezdett. Ebben a pillanatban az ágakon topogó madarak megmerevedtek, megmerevedtek lábaikon az aranyláncok, majd a sípoló csendet egyenletes lódobogás törte meg. A kis erdei tisztást óriási kalárishoz hasonlóan, egymáshoz láncolt lovas vitézek vették körül. A katonák megálltak, mint akiket a földbe cövekeltek; csak akkor rezdült meg a hatalmas lánc, amikor egy koronával ékesített aggastyán vágtatott be a kör közepére. Gebasz két, torzonborz kinézetű fia térdre hullva beléfúr- ta magát a fűbe; a többi száj- tátva bámult körül - arra sem volt idejük, hogy megijedjenek. Aszpim, ölében az őzgidával, anyjához akart sietni, de a király tekintete olyan bénítóan hatott rá, hogy földbe gyökereztek a lábai. Az aggastyán hosszasan A fekete hegedű Lakatos Menyhért 3.rész Aszpimon tartotta a tekintetét, ami olyan volt, mintha kőből faragták volna. Szemei üvegesen csillogtak, az életnek semmi nyoma nem látszott bennük.- Kik vagytok, ti árva, számkivetett rabjai a világnak? Hol van hazátok, melynek boldogító láncait elhagytátok? - kérdezte a király, és úgy tűnt, hogy hangjában inkább szánalom cseng, mint harag. A két, minden félelmet megvető, bölcs családfő ijedten húzta vállai közé a nyakát. Fogalmuk sem volt arról a boldog hazáról, amely valaha is csak egy jó szóval marasztalta volna őket. Ha olykor-olykor rájuk verték a láncot, biz annak semmiféle boldogító érzését nem ismerték. Még ezektől a csillogó aranyláncoktól is iszonyat fogta el őket, és ha eddig még soha, most igazán inukba szállt a bátorságuk. Gurán már az első percben rosszat sejtett, de az asszony, nézett Mizshivre villámló tekintettel, mindig bűnbe viszi az'embert. izshiv érezte, hogy ha itt valakinek kétszer kell kihúzni a rövi- debbet, az csak ő lehet. így aztán minden asszonyi rafinációt előszedve, csípőre tett kézzel a király elé riszálta magát.- Nem gyámolítatlan rabjai vagyunk mi a világnak, felség, hanem küldöncei. Szerencsét viszünk a szerencsére vágyóknak, vidámságot a szomorko- dóknak, és feltárjuk a jövőt azok előtt, akik a mát sem látják. Neked is megmondom a szerencsédet, felség, hisz látom a szemedből, hogy vágyói valamire, aminek még soha nem érezted az ízét. Hagyd hát, jó uram, hogy küldetésünknek eleget tegyünk! Mizshiv kérésére óriási kacagás tört fel a vitézek torkán, míg a király csendre nem intette őket.- Halljátok hát, árva, számkivetett rabjai a világnak - szólalt meg a király jóságos, megbocsátó hangon -, hogy örömöt, boldogságot csak a láncok adnak, mert gyarlóságotokban megvédnek a tévelygésektől, a félelemtől. Gyermekeiteknek, jószágaitoknak biztonságot nyújtanak, összekötnek benneteket, mint egy boldog családot, ahol csak a kacagást ismerik. Gebasz két rablókülsejű fia még jobban befúrta fejét a fűbe.- Ti - nézett a király Aszpimra és a félelmében hozzábújt Rupinra-, akik minden háborgó léleknek engesztelési nyújtottatok, ismeritek-e az örök boldogságot?- Nem, uram - válaszolta Aszpim -, mert én soha nem kívántam. Hisz az örök boldogság semmivel sem jobb, mint az örök boldogtalanság. Korodnál fogva bölcsebb lehetnél, király. T udnod kellene, hogy fény nélkül nincs árnyék, és árnyék nélkül hamis a nappali fény.- Tudod-e fiú, hogy amit mondtál, az törvényeim ellen van; és aki örömország törvényeit megszegi, annak az örök boldogtalanság országába kell mennie?- Ugye megbocsátod, felség, az én tájékozatlanságomat? - hajtotta meg fejét Aszpim. - Áruld el nekem, király, mi a különbség az öröm és a boldogtalanság lánca között?- Semmi - mondta a király kurtán. - Ez is arany, meg az is arany.-Akkor mitől öröm az öröm, felség, és mitől boldogtalanság a boldogtalanság?-Attól, hogy minden országnak más a hite. Én hiszem és vallom, hogy csak akkor boldog az ember, ha kacag. Azért hívják ezt az országot Vojákothemnek, az öröm országának, mert elrendeltem, hogy mindenki kacagjon, és ez boldoggá tette a népem.- Nem akarok visszaélni végtelennek tűnő türelmeddel, felség, de mielőtt még megválasztanám a hitemet, hadd tudjam ama ország törvényeit is!-Ama ország királya nem hisz az örömben, a kacagásban; mint mondja, az csak léhaságra, könnyelműségre készteti az embert. Igyekvők, szorgalmasok csak a boldogtalanok lehetnek. Ezért elrendelte a boldogság jeléül a sírást.- És minek kell ezekhez a lánc, felség? Hisz az ember azért védi a hitét, mert hiszi, hogy a hite is megvédi őt. (folytatjuk)
