Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-11-03 / 44. szám

Nagyvilág - Hirdetés 1999. november 3 . 7 Négy-öt millió ember halálát okozta. Nemcsak hódító volt, körültekintő uralkodó is A nagy kán birodalma A mongolok nyilaitól rettegett az egész akkori világ. A 13. század elején az ázsiai steppén röpke húsz év alatt ak­kora birodalom jött létre, amely négyszerese volt Nagy Sándor birodalmának. A nomád mongol törzsek legrettegettebb uralko­dójának, Dzsingisz kánnak a műve volt, akinek sikerült egye­sítenie a mongol törzseket. Szü­lei Temüdzsinnek nevezték el, ami éles acélt jelent. Tizenhárom éves volt, amikor apja, Jeszügej, aki mintegy negyven család fölött uralko­dott, meghalt. A fennsőbbsége alá tartozó törzsek közül többen fellázadtak, de Temüdzsinnek sikerült megzabolázni őket. A húszesztendős vezérnek húsz évig tartott, míg egyesítette az egymással harcban álló törzse­ket, és a Tigris évében, a keresz­tény időszámítás szerint 1206- ban, az Ónon folyónál a meghó­dított törzsek követei a kánok kánjává koronázták. Egy szent hírében álló sámán világural­mat jósolt neki, s rávette, hogy hagyja el a Temüdzsin nevet, és Dzsingisz kánnak neveztesse magát. A jóslat nem hazudott, hiszen Dzsingisz kán egyetlen Dzsingisz kán kifogyhatatlan volt az ötletekből. hatalmas hadsereggé szervezte a mongolokat, akik képesek vol­tak bárkit leigázni. A harcosok rendezetlen hordáit Dzsingisz rendezett hadsereggé alakította. A mongolok kedvelt harci fogása volt (akárcsak ké­sőbb a magyaroknak), hogy visszavonulást színlelve lendül­tek ellentámadásba. Dzsingisz kán egyébként rafinált volt, és kifogyhatatlan volt az ötletek­ből. 1207-ben például, amikor egy ellenséges várost zártak kö­rül, beüzente a parancsnoknak, hogy hadisarcként beéri ezer macskával és tízezer fecskével. Amikor megkapta a különös sar­cot, az állatok farkára égő zsine­get köttetett. Az elengedett álla­tok fejvesztetten menekültek vissza, s a város perceken belül lángokban állt. Ezután már könnyű dolguk volt a mongo­loknak. 1209-ben Dzsingisz Kí­na ellen fordult, s a nagy fal sem állhatta útját; a mongolok lero­hanták Jen-Kinget, a későbbi Pekinget. Amikor 1218-ban a khorezmi sah megtámadott egy mongol karavánt, és 450 keres­kedőt kémnek titulálva kivégez­tetett, Dzsingisz haragja a kö­zép-ázsiai muzulmánok ellen fordult. Bokhara, a gyönyörű fő­város „vérrel telt edénnyé” vált, Szamarkandot pedig a földdel egyenlővé tette. Dzsingisz pa­rancsnokai folytatták a hódítá­sokat Perzsián és a Kaukázuson keresztül. 1223-ban megverték az oroszokat. A mongolok titkos könyve szerint hetven orosz herceget kötöztek meg, majd szájukat és orrlyukaikat bevarr­va ládákba zárták őket, ahol megfulladtak. „Egy csepp vér se folyt fölöslegesen.” Lóháton ugyan meg lehetett hó­dítani az akkor ismert világ nagy részét, de annál nehezebb volt uralkodni fölötte. Ezt ha­mar felismerte Dzsingisz kán is, hiszen a nagy hódító körültekin­tő államférfi volt. Birodalmába kínai tanácsadókat és keleti gondolkodókat, művészeket hí­vott. Bár ő maga analfabéta volt, bevezette az ujguroktól át­vett írásbeliséget, és fővárost építtetett, Karakorum névvel. Ügyelt a karavánok biztonságá­ra, és türelmes volt a más népek vallásával szemben, feltéve, hogy az illető nép feltétel nélkül elismerte az uralmát. Élete vége felé a Hindukus hegy­ségben kereste a lelki békét, ta­nulta a taoizmust, a buddhiz­must, és a jövőről meditált. Utódjául fiát, Ögödájt nevezte ki, s birodalmát négy részre osz­totta a négy fia közt. Utódai to­vább bővítették a birodalmat, ami azonban nem tartott soká­ig. Dzsingisz kán hatvanöt éve­sen, váratlanul halt meg. Halá­láról mendemondák keringtek. Leesett a lóról, és begyógyulat- lan térdsérülése döntötte lázba, vagy egy fogságba ejtett herceg­nő gyilkolta meg az együtt töl­tött éjszaka után? Talán a leg­prózaibb változat az igaz, mely szerint az öreg harcos vadlovak vadászata közben leesett a ló­ról... Nyughelyét senki sem is­meri, hiszen elhantolása után ezer lovas vágtatott át a sírja fö­lött, hogy eltüntessen minden nyomot. Élő szemtanú sem ma­radt, mert valamennyien követ­ték urukat, hogy szolgálhassák a másvilágon. A nagy kán útjait tömegsírok jelezték, hiszen becslések szerint 4-5 millió em­ber halt meg hódításai alatt. Forrás: Stern A nagy kán teteméttestőrsége vitte haza Mongóliába. Aki az útjukba került, halál fia lett. 0 7<H& MMÜMMú Részletesebb információt az Általános Hitelbank Rt. kirendeltségein kaphat ■■■ : mmJ • VKV-891

Next

/
Thumbnails
Contents