Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-03 / 44. szám
8 1999. november 3. Ripo. A tulajdonos halála rossz ómen volt. A második világháború végéig egymást váltották a gazdák, míg állami tulajdonba nem került Megújul a pozsonyi Carlton Szálló? S. Forgon Szilvia Egy-egy város arculatát kétségkívül meghatározzák az ott fellelhető jellegzetes épületek. Pozsonyban is számos ilyen található, melyek mostanáig őrzik az egykori koronázóváros hangulatát. Közéjük tartozik a Carlton Szálló. A Carlton neve a mai napig fogalomnak számít az idősebb korosztály körében. Századfordulót idéző épülete egykoron éppúgy hozzátartozott a pozsonyi polgárság mindennapjaihoz, mint Budapesten a New York kávéház vagy a Gellért Szálló. A város szívében, a mai Hviezdoslav (egykori Kossuth) téren, olyan épületek szomszédságában találjuk, mint a Városi Vigadó vagy a Nemzeti Színház. Ez az egykori sétatér a század első évtizedeiben Pozsony központjának számított. Vasárnaponként ismerősök adtak itt egymásnak randevút, a polgárok nyaranta a Carlton teraszán múlatták az időt, télen pedig a szálló termeiben, kávéházaiban. S ne higgyük ám, hogy csak a tehetősebbek. A szállodában szinte minden társadalmi osztály képviselője megfordult. A luxusétterem külföldön is híres konyhájával az előkelőségek és a gazdagabb polgárok kedvenc helye volt, a kávéház polgári áraival a középréteg igényeit elégítette ki, míg a pincehelyiségekben a laposabb pénztárcájú vendégek is elüldögélhettek. A Carltonhoz éppúgy hozzátartoztak a törzsvendégek, mint, mondjuk, Pesten a Hungáriához. Többségük kispénzű művészember volt, akik naphosszat elüldögéltek kedvenc asztaluknál egy pohár víz vagy egy hitelbe kapott kávé mellett. A békebeli idők szállodájában ez éppúgy természetes volt, mint az a háromnyelvű müiő, amely még a század negyvenes éveiben is olyany- nyira jellemezte Pozsonyt. A kor tanúja, Löffler Katalin idegenvezetőként egykor gyakran kalauzolta a Pozsonyba látogató turistákat a Carlton környékén, így a szálloda történetéről nemcsak visszaemlékezőként, hanem szakmabeliként is sokat tud mesélni.- A Carlton története - mint mondja - vagy százötven évvel ezelőtt kezdődött, amikor a vár alatt, a Duna partján felépültek az első fogadók. A mai Carlton őse az a Zöldfához címzett fogadó volt, melynek tulajdonosa Palugyay Jakab vüághírű borász volt. Ennek a fogadónak az erkélyéről hirdette ki Kossuth Lajos 1848 márciusában Magyarország újjászületését. A Zöldfa szomszédságában állt a Nemzeti Szálloda, mely később a Magyar Királyhoz címzett fogadóval egyesülve a Savoy nevet kapta. A Savoyt és a Zöldfát 1908-ban a francia származású Prüger Henrik vásárolta meg, aki már akkor egy modem szállodakomplexum létrehozásáról álmodott. A terveket a pozsonyi Harminc céggel készíttette el: a két épületet egy közös tetővel és homlokzattal egyesítette, miután a meglévő három szintet még további néggyel megtoldotta. így született meg a Carlton, mely akkoriban Közép-Eu- rópa legnagyobb szállodája volt. A hatalmas beruházás és az időközben kirobbant gazdasági válság azonban végzetesnek bizonyult a tulajdonos számára. A fülig eladósodott Prüger Henrik szállodája ötödik emeletéről kiugorva vetett véget életének. Löffler Katalin persze nem csupán a bédekkerekből tudja mindezt. Annak idején ő maga is nagyon gyakran megfordult a szállodában, melynek saját péksége, cukrászműhelye, sőt, kávépörkölője volt!- A szálloda legnépszerűbb része talán a Savoy kávéház volt, persze a Carlton éttermét vagy a Cercle nevű éjszakai bárt is nagyon sokan látogatták. Fenséges süteményeik ízét máig a számban érzem. A tulajdonos halála rossz ómen volt a Carlton számára. Azt követően egészen a második világháború végéig egymást váltották a gazdák, míg csak állami tulajdonba nem került. Az állam ebben az esetben is rossz gazdának bizonyult. Az Interhotely-Praha szállodaláncolat részeként ugyaa még éveken át működött a szálló, de hírneve, fénye fokozatosan megkopott, az épület pedig felújítás, tatarozás híján egyre rosszabb állapotba került. Mikor 1992-ben végül bezárták, már szinte életveszélyes állapotban volt. Felújítására több terv is született, a megvalósulásig azonban egyik sem jutott el. Az időközben már csaknem összeomló épületet végül egy belga cég vette meg 1996-ban azzal, hogy a szállodát felújítja, és az üzemeltetését biztosítja. A Brat- carl - mint azt a cég képviselőjétől, Gautier Vaneyck úrtól megtudtuk - a helyreállítási munkálatokat két éve kezdte el, miután a többször módosított tervet a polgármesteri hivatal is jóváhagyta.- Tudom, hogy a pozsonyiak mennyire ragaszkodnak ehhez az épülethez, és nem szívesen látnának a helyén egy modernebbet. A cégünk Nyugat-Európában már számos hasonló épületet mentett meg a pusztulástól, és ez, azt hiszem, garancia arra, hogy a munkánkat jól végezzük. A Carlton esetében viszont a teljes helyreállítás lehetetlen, mivel az épület gyakorlatilag már összeomlóban volt. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a homlokzatot meghagyva a belső teret teljesen átépítjük. így a szálloda külsőleg ugyanolyan marad, mint volt, belsőleg viszont minden igényt kielégítő modern épület lesz. Mindezt egyelőre elég nehéz elképzelni, hiszen a körülállványozott, körülkerített épületen csak a rombolás jelei látszanak. Jelenleg a bontási munkálatok utolsó fázisánál tartanak, a munka java része, a belső tér átépítése csak ezután következik. Az utolsó fejezet a homlokzat felújítása lesz. Ha az addig egyáltalán kitart. Vladimír Vrsansky tervezőmérnök szinte már az élete részének tekinti a Carltont. Az utóbbi néhány évben számos tervet készített és dolgozott át a szálloda átépítésére, s meglehet, ez az utolsó sem végleges még.- A történelem ismétli önmagát - mondja. - A Carlton története megszületésétől fogva a pénzről szólt, s ez most is így van. Az utóbbi 24 évben összesen 52 beruházó érdeklődött a szálloda iránt, de elég pénze egyiknek sem volt a teljes felújításra. Egy új tervet kellett kidolgozni, mely nem csupán az épületet menti meg, nem csupán a műemlékvédők igényeinek felel meg, hanem a beruházó költségeit is visszatéríti. Ezért az új terv a f< újítást az átépítéssel kombinálja, homlokzat marad a régi form bán, a belső tér viszont teljes* megújul. Az épület egyik hát szárnyát lebontják; a szobák sz ma ugyan ezáltal csökken, < több hely marad adminisztrat helyiségek kialakítására, mely* bérbe adása nagy mértékben re tábilissá tenné az épület fennta tását. Az épületnek része le ezenkívül egy modern kongres szusi központ, valamint több 1 sebb üzlet is. A szállodai részt; amerikai érdekeltségű Radissc SAS szállodalánc üzemeltetn ami azt jelenti, hogy a színvonal legmagasabb igényeket is kielég ti majd. A tervek között szerep föld alatti garázs építése, ame nélkül a belvárosban elképzelh tetlen egy ekkora épületkompi xum létezése. S hogy az álmokból mikor le: valóság? Az eredeti tervekben 2000. év szerepelt, de az ügye legújabb állása alapján ez a h. táridő aligha lesz tarthat Vrsansky úr szerint sok idő e ment az építési engedély mej szerzésére, s legutóbb épp a fö! alatti garázsok miatt kellett had kozniuk, mivel azok kiépítéséi sajnos, velejár a téren található n hány fa kivágása is. A fák helyét újakat ültetnek, s ez talán a kömy zetvédőket is megnyugtatja val; melyest. A tervezők álma mindem setre az, hogy a millenniumot m; a megújult Carltonban köszön hessék. Talán sikerül. Története százötven éve kezdődött, amikor a vár alatt felépültek az első fogadók. Az utóbbi 24 évben 52 beruházó érdeklődött a szálloda iránt, de elég pénze egyiknek sem volt.
