Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-14 / 28. szám
12 1999. július 14. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató 8 mm Az események középpontjában egy 8 milliméteres filmtekercs áll. A felvételen egy ismeretlen fiatal lányt halálra kínoznak. A tekercs a nemrégiben elhunyt, tekintélyes milliárdos tulajdonát képezte. Az özvegy a hagyatékot rendezve bukkant rá. Megbízza Tóm Welles magándetektívet (Nicolas Cage), derítse ki, vajon valóban meghalt-e a filmen szereplő lány, vagy csak imitációról van szó. Az egyszerű kis házasságtörési ügyekhez szokott, nyugodt életű, családcentrikus magánszimat valósággal megszállottjává válik megbízatásának. Sikerül megtudnia, kicsoda is a lány, majd a nyomokat követve alászáll a pornóipar poklának legsötétebb bugyraiba. Az ügy olyanynyira hatalmába keríti, hogy már a személyes bosszú vezérli... Joel Schumacher rendező az Összeomlás vagy Az ügyfél című munkáival bizonyította, kitűnően ért a thriller műfajához. Ezúttal azonban kissé túllőtt a célon. A 8 mm ugyanis thrillernek kissé unalmas, a pornóipart leleplező társadalmi drámának túlzottan közhelyszerű. Már az alaphelyzet nehezen elfogadható: miért is nyomoztat egy köztiszteletben álló ember özvegye egy ismeretlen lány után, s ha mégis érdekli a tekercs ügye, miért nem inkább az elhunyt titkait kutatja? Erre viszont csak a forgatókönyvíró adhatna választ, az az Andrew Kevin Walker, aki a műfaj egy másik „emlékezetes” darabja, a Hetedik hátborzongató sztoriját agyalta ki. ______________Heti hír_________ St reisand, a század énekesnője Bár nagyon sokan kétkedtek a szavazás hitelességében, mégis nyilvánosságra hozták annak a közvéleménykutató felmérésnek az eredményeit, amely szerint az amerikaiak Barbra Streisandot tartják a század énekesnőjének, Frank Sinatrát pedig a század énekesének. Majd ezer állampolgár szavazott az Egyesült Államokban, és már a vok- sok összeszámlálása alatt kiderült, elég kevesen emlékeznek a régi nagyságokra. Kevés kivételtől eltekintve inkább csak az elmúlt tíz év sztárjainak nevét írták a cédulákra. Az „érdekes összetételű listára” a következők kerültek fel: Maria Callas, John Lennon, Sarah Vaughn, Tony Bennett, Edith Piaf. Jó helyezést ért el Mariah Carey is. A férfimezőny győztese, Frank Sinatra a szavazatok 21,2 százalékát kapta, az utána következő Elvis Presleynek viszont már csak 8,7 százalék jutott. Dobogós lett Gart Brooks is, őt Luciano Pavarotti, Elton John és Bing Crosby követi. A hölgyek közül Streisandé lett a voksok 14 százaléka, a The Way We Were énekesnőjét Celine Dión és Whitney Houston követi az „emelvényen”. Johann Strauss apjától örökölte a tehetségét, a zenekarát, majd udvari állását is A keringőkirály zsenije Üstökösként robbant be Bécs zenei életébe... Archív felvétel Galambos Ágnes ________________ A Kék Duna keringő szerzőjének muzsikája nemcsak Bécset, Budapestet is a „boldog békeidőkre” emlékezteti. Talán nincs még egy halálozási évforduló, amelyet olyan vidáman ünnepelnének, mint Johann Straussét, a valcerkirályét. Százötven éve hunyt el az apa, a Strauss-dinasztia megalapozója, a császári és királyi udvari bálok zeneigazgatója. Száz éve távozott el a fiú, aki üstökösként robbant be Bécs zenei életébe, hogy onnan induljon a nemzetközi hímév felé. Apjától örökölte a tehetségét, a zenekarát, majd udvari állását is. A budapesti Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára és Színháztörténeti Tára nemrégiben érdekes kiállítást mutatott be a második keringőkirály, Johann Strauss emlékére. A kiállítás rendezője, Kis Domokos Dániel történész, kutató elsősorban azokat a dokumentumokat gyűjtötte csokorba, melyek a zeneszerző magyarországi kapcsolataira vonatkoznak. „Ifjabb Johann Strauss, miként az apja, ő is Budapesten vendégszerepeit először, 1846 júniusában, zenekarával. Karmesterként föllépett a Nemzeti Színházban, majd a Beleznay-kertben s a Hor- váth-kertben, és ekkor született a Pesti csárdás című darabja is” - mondja Kis Domokos. Az köztudott, hogy a hegedűművész, zeneszerző, karmester, ha úgy tetszik, korának legnagyobb „sztárja” volt, de hogy épp Budapestről indult világkarrieije, az kevéssé ismert. Állítólag hatéves korában írta első keringőjét, tizenkilenc évesen szerepelt először a nyilvánosság előtt, és hamarosan meghódította egész Bécset. Egyre több muzsikust alkalmazott, szétosztotta őket különböző helyeken, ő pedig fél éjszakákon át száguldozott (haknizott, pendlizett), hogy mindenütt vezényelhessen. A rossz nyelvek szerint nyomában rögvest megjelent a mamája, hogy elintézhesse az anyagiakat. A Kék Duna vokális keringőt külföldön 1867-ben a párizsi világ- kiállításon mutatta be, három évvel később már egy ezerfős zenekar élén harmincezer néző ünnepelte Bostonban. Liszt Ferenccel már első budapesti látogatásakor barátságot kötött, és csodálta őt Wagner, aki egyenesen a zene géniuszának, a század legmuzikálisabb szellemének nevezte. A történész, kutató meséli, hogy Wagner Strauss újabb kottáinak beszerzésére a magyar Richter Jánost, a későbbi Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik első karmesterét kérte meg. Amikor Richter átadta a kottákat, Wagner a Kék Duna keringőt énekelve sietett eléje. Saját operettjeinek keringőbetétei túlélték magukat a színpadi műveket. A zenetörténészek között is vita tárgya, hogyan volt lehetséges, a gyenge librettók cselekményeitől szinte teljesen függetlenül, kitűnő dallamokat komponálni. Az indigó vagy a negyven rabló, a Karnevál Rómában vagy az Egy éj Velencében című operettjei kevéssé ismertek, de A denevér például operai rangot vívott ki magának. Másik örök értékű darabja, A cigánybárójavarészt Magyarországon játszódik. Ami nem véletlen, hiszen Jókai Mór Szaffi című elbeszéléséből maga az író írta át drámává művét, melyet Schnitzer Ignác német versbe szedett. Kis Domokos meséli, hogy Jókai nemcsak leveleiben biztatta a zeneszerzőt, ötleteket adva a munkához, hanem jelmezterveket is készített, korhű 18. századi ruhákról, sőt a komponálásban is segített. Schnitzemek erről így írt: „Nagyon jó zenei motívumokat tudnék szállítani, amüyen például egy igazi nagyidai cigány gyászdal. (...) Elő tudnám énekelni azt magának a zeneszerzőnek, és más cigány és magyar nótákat is, amiket nagyon jól használhatna, aztán azokat a dalokat, amiket készenlétben tartok, legalább 60 évesek, és ma már egészen ismeretlenek, ezért neki magának kellene lejönnie és meglátogatnia engem, kottapapirossal fölszerelve.” így is történt, Strauss meglátogatta Jókait, miután az író azt levelezte neki, hogy „hadd nehezedjék lidércként a lelkiismeretére A cigánybáró, egészen a befejezéséig”. Először 1883-ban kereste fel a zeneszerző az írót, amikor A furcsa háború budapesti vezénylése miatt itt tartózkodott. A tiszteletére rendezett másnapi estélyen Strausson kívül Liszt Ferenc szórakoztatta az egybegyűlteket. A cigánybáró to- borzódalában pedig ráismerhetünk arra a dallamra, amelyet Jókai énekelt Straussnak. A darab ősbemutatójára 1885. október 24-én került sor, Strauss 60. születésnapjának előestéjén, a Theater an dér Wienben, a szerző vezényletével. Zsupán szerepét a híres bécsi színész, Alexander Girardi alakította, akinek neve az általa viselt lapos szalmakalapról is ismeretes. Maga Jókai is ott ült az egyik páholyban, és Dóczy Lajos, aki a Pázmán lovag szövegét adta az egyik Strauss-műhöz. Straussról följegyezték, hogy szabadidejét szívesen töltötte kártyázással és biliárdozással, állítólag keringői ellenére nem tudott táncolni, és pályája csúcsán is szerény maradt. Kis Domokos meséli, hogy a Ninettát Ferenc József császár is megnézte, és elismerően gratulált a mesternek az „operájához”. A zenének ugyan nem volt sok köze a szöveghez, de a közönségnek nagyon tetszett, Strauss pedig sokáig emlegette, hogy a császár művét operának nevezte. A keringőkirály 50 éves alkotói jubileumát 1894. december 2- án, Budapesten ünnepelték. Volt dísz- hangverseny és bankett, ahol megjelent az akkori zeneélet színe-java. Másnap a Népszínházban A cigánybáró került színre, a szerző vezényletével. A közhiedelem úgy tartja, hogy Strauss magyar állampolgárságot kért, amikor válása után feleségül kívánta venni a magyar özvegyasszonyt, Deutsch Adélt. Adélt valóban csak úgy vehette el, ha lemondott osztrák állam- polgárságáról. így is történt, 1885-ben. A harmadik feleség három évtizeddel élte túl férjét, és gondoskodott mítoszáról. A „nyúlánk, elegáns és érdekes halavány arcú” zeneszerző 1899. június 3-án hunyt el, ránk hagyva „zenei mákonyát”, az örök örömforrást, a keringőt. Állítólag hatéves korában írta első keringőjét. Liszt Ferenccel már első budapesti látogatásakor barátságot kötött. Szilágyi János: „Egy riporternek mindegy, hogy atomtudóssal vagy bártáncosnővel ül szemben. A nyitottságon múlik.” Rádióban, tévében felsőfokon kérdez, faggat, kíváncsiskodik Sütő Péter __________________ Mé g hogy nem voltak rádiós sztárok egy-két évtizeddel ezelőtt?! Szepesi, Rapcsányi, Petress, Mester, Szilágyi - és folytathatnám a sort... Micsoda várakozás előzte meg a Kettesbent, ezt az élő rádióműsort, amelyben Szilágyi János mindig kimondott, megkérdezett valamit, amit sokan mások még gondolni se nagyon mertek! Szerencsére mostanában is találkozhatunk vele a rádióban és a képernyőn. »Átigazolása« idején elterjedt, hogy jönni is akar a TV2-be, meg maradni is az MTVl-en. Mi volt valójában? Tényleg szerettem volna megtartani a Showbálványt és a Jó reggelt, Magyarország !-ot is vezetni. Bele is egyeztek a TV2 és az MTV1 vezetői, ám a showbálványos producer, Sándor Pál elköszönt tőlem; pedig nagyon szerettem azt a műsort. Nem ért egyet azzal, hogy egy műsorvezető csak egy tévében jelenjen meg? Ez mint elv teljesen rendben van. De mi kis ország vagyunk, nem Amerika, ahol egyetlen lehetőségből is jól megélhet egy riporter. Idehaza azt kéne követni, hogy ugyanaz a műsorvezető ne csináljon ugyanolyan típusú műsorokat különböző csatornákon. Tehát aki az egyiken vetélkedőt vezet, az a másikon nyugodtan csinálhatna vitaműsort. Kihívás vagy nyűg az ön számára, hogy reggelente napi politikai kérdésekről kell faggatnia a politikusokat? Egy riporternek mindegy, hogy atomtudóssal vagy bártáncosnővel ül szemben. A nyitottságon és a kérdezési technikán múlik. A politikusok esetében bizonyos plusz játékszabályról is szó van, s kíváncsi voltam, hogy fogom ezt csinálni. Egyébként testközelből még köny- nyebb észrevenni, hogy ezek az urak szerepet játszanak. Kitervelik és előadják azt, amit ott és akkor a szerepük megkíván - és ez valószínűleg a világ minden politikai színpadán így van. Szerencsére a nagy szócsaták keménykedő szereplői közül sokan abszolút normális viszonyban vannak egymással magánemberként - vitán és műsoron kívül. Mikor találkozik először a reggeli műsor "kottájával"? Az adás előtti délutánon. A szerkesztők e-mail-en átküldik nekem a műsortükröt és a kiegészítő információkat, aztán három-négy órát készülök. Ha valami jó blikkfang jut eszembe, akkor felírom, de többnyire improvizálok. Egy ideje esti »műszakban« is dolgozik a TV2-n. Elindult a Kettesben... Régi vágyam volt egy ilyen beszélgetős műsor, amikor csak két ember látható a képernyőn, és a szellemi izgalom teszi élvezetessé az adást. Bárkit faggat, mindig eszembe jut, hogy vajon ön kitárul- kozna-e ilyen, testi-lelki értelemben is intim kérdésekre. Ha már belemegy valaki egy ilyen beszélgetésbe, akkor az úgy igazán jó, ha azt mondja, amit gondol. Ezt várom a vendégeimtől, de én is őszinte és nyitott vagyok, ha engem kérdeznek egy műsorban.
