Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
12 1999. október 27. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A púpos Az árva Lagardére-t (Dániel Auteiul) két vívómester nevelte fel és vezette be mesterségük rejtelmeibe. Az ifjú kardforgató ismer minden cselt, de szeretné ellesni Nevers herceg kivédhetetlen döfését. A véletlen úgy hozza, hogy egy csetepaté után Nevers az írnokául fogadja. Amikor a herceget megöleti unokafivére, Conzaga gróf, Lagardére-re vár a feladat, hogy megbosszulja halálát, és biztonságba helyezze egyetlen örökösét. Az elkövetkező két évtizedben Conzaga a csalárdul nyert örökségből óriási vagyont harácsol. Ám egy nap cinkosát, a púpos Esope-ot meggyilkolják. Conzaga retteg, mert bizalmas kabalaemberét a Nevers-csellel ölték meg. Itt az alkalom, hogy Lagardére beváltsa barátjának tett ígéretét: púposnak maszkírozva Esope helyébe lép, és a gróf bizalmába férkőzik. Paul Féval romantikus történetét már öt alkalommal filmesítették meg Francia- országban. A legújabb változat rendezője, Philippe de Broca, bár szabadon kezelte a regényt, hű maradt a 18. század valóságához. - Imádom a kosztümös filmeket- nyilatkozta. - Számomra egy korszak újragondolása ugródeszka az álmokhoz. Heti hír Mátrix - folyt. köv. Még csak pár hónappal ezelőtt mutatták be az Egyesült Államokban a Mátrix című thrillert, de a film alkotói máris a második és harmadik részét tervezik. A film főszereplője Keanu Reeves. A cyberg-kungfu műfajú filmben egyformán fontos szerepet kapnak az akciójelenetek és a számítógépes trükkök. A producer, Joel Silver - akit a Halálos fegyver sorozat tett ismertté - biztosra veszi a sikert, s azt ígéri a mozikedvelőknek, hogy az ifjú rendezőpáros még jó néhányszor visszatér a Mátrix rejtélyes, jövőbeli városába. Az idén Adela Gáborová kapta a legjobb női főszereplőnek járó Deszka Díjat Vidéki lady Macbeth Vrabec Mária Adela Gáborová, a Nyitrai Andrej Bagar Színház társulatának tagja nem egy hűvösen méltóságteljes fejedelmi típus, ösztönös, nyers energiája inkább szenvedélyes, a sorssal is dacoló nők, szókimondó parasztasszonyok megformálására rendelte. Egy cseh vendégrendezőnek, Vladimír Morávek- nek kellett Nyitrára jönnie ahhoz, hogy meglássa benne a számító, de erős indulatoktól fűtött lady Macbethet. Az úrnőt, aki a lelke mélyén mégis csak hatalomvágyó kispolgár maradt. Alakításáért Adela Gáborová kapta az évad legjobb női főszereplőjének járó Deszka Díjat. Ön a nyitrai társulat egyik leghűségesebb tagja, most kezdte el a 39. évadját. Soha nem érezte hátránynak, hogy vidéki színésznő? Nem. Én szeretek Nyitrán játszani, és szeretem ezt a társulatot, mert mindig képes megújulni, és kedvvel csinálja, amit csinál, nem megszokásból. Az elmúlt négy évtized alatt itt annyi ember megfordult, hogy néha úgy érzem, már legalább öt-hat színházban voltam. És hál’ istennek, mindig jöttek olyan rendezők, színészkollégák, akik nem érték be a hivatalos repertoárral, hanem azon túl is dolgozni akartak. így alapította meg a hetvenes években Jozef Bednárik a Pinceszínházat, majd a Vár Alatti Színházat, később művészi esteket rendeztünk petróleum- lámpák mellett, most pedig az ún. »színházi szövetséget" hoztuk létre. A lényeg mindig az, hogy az önmagunk választotta darabokat játszhassuk el sokkal kisebb téren, közelebb a közönséghez. Ha jól belegondolok, talán ez tartott Nyitrán: a lehetőség, hogy újra és újra kipróbáljam magam, meg az, hogy az állandó új ötleteknek köszönhetően soha egy pillanatig sem volt hiányérzetem. Beteljesületlen szerepálmai sem voltak? Azt rögtön tüdtam, hogy én soha nem leszek Júlia, sem más romantikus, törékeny nőalak, de hát annyi kitűnő karakterszerep van a drámairodalomban, és közülük olyan sok megtalált engem! Ami mindig vonzott, az az antik drámák világa - akár eredeti változatban, akár modem feldolgozásban. Valahogy úgy érzem, azok a régi szerzők már mindent elmondtak, ami fontos, és feltárták a női lélek legmélyebb titkait is. Mi már csak árnyalatokat tehetünk hozzá a történetekhez. Ez a szerelme vitte el a monodrámák világába is? Kezdetben talán inkább az, hogy úgy éreztem, maradt még a repertoár mellett kihasználadan energiám. Eleinte feszélyezett, hogy szemtől szembe állok a nézővel, és kettőnk között nincs semmi, ami akár egy pillanatra is elvonná a figyelmét rólam, látja minden rezdülésemet, leleplezi minden hamis gesztusomat. Aztán rájöttem ennek a csodálatos színész-néző kapcsolatnak az ízére, és már magam kerestem a darabokat, sőt, én is rendeztem a saját előadásaimat. Az egyik legkedvesebb monodrámám Göncz Árpád Új Médeája, amelyet még 1987-ben mutattam be, 1990- ben a szerző is - aki akkor már Magyarország köztársasági elnöke volt - eljött Nyitrára, hogy megnézze a darabot. Az előadás után lehetőségem volt beszélgetni vele, rendkívül művelt és karizmatikus egyéniségnek tartom. Azt hiszem, tetszett neki a játékom, mert később a budapesti és a békéscsabai vendégszereplésemkor is ott ült a nézőtéren. Az Új Médeához kötődik életem egyik legnagyobb művészi élménye is: 1991-ben az olaszországi Cividale dél Friuli városkában megrendezett Pentagonálé fesztiválon egy tér öt különböző sarkában öt különböző országból érkezett színésznő öt nyelven adta elő ezt a darabot, és én is köztük lehettem. A monodrámák azóta is végigkísérték a színészi pályámat, most épp egy kanadai szerző, Isabelle Dóré darabjának a bemutatására készülök. A címe Cézár és Drana, és egy öreg cigányasszonyról szól, aki a lovával együtt hal meg. Néhány éve a fia, Peter Gábor rendezőként meghívást kapott a nyitrai színházba. A választása Örkény István Macskajátékára esett, és önre osztotta Orbán Erzsi szerepét. Ez valami előzetes megállapodás volt? Ez meglepetés volt. A fiam tudta, mennyire szeretném eljátszani ezt a szerepet, ezért megajándékozott vele, és remélem, nem csak nekem szerzett örömet, hanem a nézőknek is. A darab ma már nincs műsoron, de én megőriztem magamnak belőle egy darabkát. Előadói estembe Orbán Erzsi egyik monológja is bekerült. Amikor elkezdték a Macbeth próbáit, érezte már, hogy itt valami rendkívüli dolog készül? Valamit sejtettem, de a színész ilyenkor jobb, ha óvatos, mert az előadás igazi értékét úgyis csak a közönség reakciója mutatja meg. Inkább a rendező munkamódszere tartott bennünket állandó izgalomban. Azzal kezdte a próbákat, hogy teljes mértékben tőlünk függ, milyen lesz a végeredmény, mert bár neki van egy elképzelése, nem biztos, hogy az jó. Ezért aztán állandó »magasfe- szültségben« dolgoztunk. Az Ön számára mennyire volt szokatlan kihívás lady Macbeth? Meg kellett szabadulnom minden régi beidegződéstől és elképzeléstől, mert ez egy egészen más lady Macbeth, mint amilyet én valaha is láttam, és amilyennek bármelyik hazai rendező el tudott volna engem képzelni. Ez a vendégrendezők nagy előnye: nincs határozott elképzelésük, hogy melyik színész milyen szerepre alkalmas, és ezért sokszor olyan képességeket is felfedeznek bennünk, amelyekről magunk sem tudtunk. Változtat valamit az ilyen kitüntetés egy színésznő életén? Talán csak annyit, hogy még jobban tudatosítom: amikor elkezdődnek egy új darab próbái, el kell felejteni az előző sikert, és csak a mércét kell magasan hagyni. Egyébként azt teszem, amit eddig. Tanítok a színművészeti főiskolán, színjátszó szakköröket vezetek, és szinte minden este játszom. Egyszóval ugyanaz a vidéki színésznő vagyok, aki voltam. John Grisham azzal kezdte, hogy letett az asztalra egy színes, érdekes regényt, amely akár önéletrajzi jellegűnek is felfogható Független filmrendezők udvari forgatókönyvírója Nemlaha György ___________ Az okhoz a függetlennek nevezett ifjú rendezőkhöz hasonlatosan, akik viharosan mutatkoznak be Hollywoodban, s aztán beérkezve egyre kevesebb tehetségről és egyre több pénzről árulkodó filmekkel rukkolnak elő, John Grisham is azzal kezdte, hogy megírt egy színes, érdekes és fiem utolsósorban eredeti regényt, amely nagy vonalakban akár önéletrajzi jellegűnek is felfogható. Noha az Idő a gyilkolásra (A Time to Kill) szép példányszámban került az üzletekbe, Grisham mégis ismeretlen maradt, a kutya sem figyelt fel rá, mígnem ki nem adták A cég című regényét, amelyből pillanatok alatt bestseller lett. Áz igazságszolgáltatás világát olykor egyenesen túlcifrázott részletességgel tálaló könyv - bár értékei mesz- sze elmaradtak a szerző első alkotásainak kvalitásaitól - azonnal felkeltette Hollywood figyelmét. Maga Sydney Pollack vállalkozott az adaptáció megrendezésére, és olyan sztárokat vonultatott fel, mint Tóm Cruise, Gene Hackman és egy egészen pici kis mellékszerepben - Holly Hüntef. Furcsa módon az esett meg, ami kivételnek számít, a kész film sokkal jobb lett, mint a regény, amely alapjául szolgált. Ezek után Grisham számára nem volt megállás. A kiadók és a filmesek addig-ad- dig ostromolták, amíg újabb két könyvvel nem állt elő. MonA kutya sem figyelt fel rá, míg ki nem adták A cég című regényét. dani sem kell, mindkettőből azonnal film is lett. Ilyen óriási manapság Hollywood sztoriigénye. A Pelikán-kézirat Alán J. Pakula kézjegyével került át a mozikba Júlia Roberts, Denzel Washington kettősével, a másik, Az ügyfél pedig Joel Schumacher munkája. A halvány és erőtlen rendezésért kárpótolt Tommy Lee Jones és főleg a női szereplő, az Oscarra is jelölt Susan Sarandon tehetsége. A filmesek jobb híján csak aztán fedezték fel a legelső Grisham- könyvet, és ebből ugyancsak Joel Schumacher forgatott filmet A bosszú ideje címmel. Az atmoszférateremtésben ismét elsősorban a színészek, főleg Matthew McCo-naghuey, Sandra Bullock jeleskednek. Az apát, aki nem bízik az igazságszolgáltatásban, és ezért inkább maga veszi kezébe a nyomozást, Sámuel D. Jackson alakította. Az utolsó, legalábbis eddig, John Grisham nevéhez kapcsolódó film 1998-ban készült el The Gingerbread Mán címmel. Ez kivételesen nem megfilmesítés, ugyanis eredetileg is filmnek szánták. A forgatókönyvíró Róbert Altman vette kézbe, s az idős amerikai rendező alaposan át is alakította - szokásához híven - a kapott anyagot. A filmhez olyan sztárokat szerződtetett, mint Róbert Downey jr., Róbert Duvall és Kenneth Branagh. Nos, most rajta a sor, hogy a hagyományos életutat megcáfolja, talán akad egy író, aki akkor is érdekes marad, amikor nemcsak hírneve, hanem pénze is van... HHBBnBBHBBHHHHHn .....................__........................................................................^I Én szeretek Nyitrán játszani...” Ctibor Bachraty felvétele
