Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
1999. október 27. Kópé Gondolkodom, tehat... Kandúrok A mesebeli Csizmás Kandúrt ábrázoló két kép között tíz különbség van. Méghozzá nem is akármilyen különbség, hiszen az alsó rajzról hiányzik tíz egyenes vonal. Találd meg őket (illetve a helyüket), s ha bekarikáztad, megfejtésként küldd el szerkesztőségünk címére, Kópé jeligével ellátva. A megfejtők között ismét könyvjutalmat sorsolunk ki. Verssarok Weöres Sándor Bodri Bodri kutya sétál, füle-farka szétáll. Itatója kicsi tál, etetője mély tál. Kőkerítés szélinél tarka macska üldögél, észreveszi a kutyát, megmássza a szilvafát. Magyar népköltés Cicuska, macuska Cicuska, macuska, mit főztél, Katuska? Kevertem babocskát, sütöttem pampuskát. Ideraktam, odaraktam, utoljára jól bekaptam. Hamm, hamm! Jules Supervielle Ha alszik éjjel a tó Egy fenyő, éjszaka, Ha senki se látja: Evező nélküli Kicsi halászbárka. Olykor hallatszik egy Váratlan csobbanás: A víz megriad, És zizzen a sás. Tudod-e? A legnagyobb gombák Bizonyára ismeritek a pöfeteget, amelyből mifelénk olykor futballabda nagyságút is lehet találni. Képzeljétek el, hogy a Yellow Springsben (USA, Ohio állam) élő Marcia Walgren 1988-ban egy közel két méter átmérőjű pöfeteggombát talált! Ehhez képest kicsinek számít az az ehető likacsosgomba, amelyet szintén Ohio államban talált egy Joseph Opple nevű ember: 32,6 kilogrammot nyomott. Ez „törpe” volt ahhoz a fán növő taplógombához képest, melyre Washington államban bukkantak 1946-ban. Az Oxyporus frondosus nevű gomba nem kevesebb, mint 136 kilogrammot nyomott! Az nem olvasható a rekordok könyvében, hogy mi lett az óriás sorsa, de elképzelhetjük, hány ebédet lehetett készíteni belőle... Nagy emberek - híres történetek Morus utópiája Utópia a neve alapján virág is lehette, de nem az, hanem egy sziget. Egy kitalált sziget... Az Utópia szigetén élő gyerekek gyönggyel, aranyröggel, drágakővel játszanak, mert a felnőttek szemében ezek a csecsebecsék értéktelenek. Aki ezen a szigeten nő fel, és megvan a magához való esze, annak alapvetően más dolgok fontosak: szeretet, barátság, a hasznos munka öröme. Egyáltalán, ez a sziget szerfölött bölcsen és igazságosan van berendezve, hiszen egy szerfölött bölcs és igazságos férfiú találta ki. Sir Thomas More-nak (Morus Tamásnak) hívták, és ötszáz évvel ezelőtt született London királyi városában. Az emberek becsülték Sir Thomas tudását és jellemét. Még VIII. Henrik is megkedvelte. Lordkancellárrá nevezte ki, rendszeresen tanácskozott vele, és gyakran biztosította sírig tartó barátságáról. A királyi kegy azonban világszerte meglehetősen szeszélyes, különösen, ha Sir Thomas egy bizonyos dologra képtelen volt: igent mondani, ha nemet gondol. Egy szép napon Sir Thomas emberére akadt... VIII. Henrik tudniillik meglehetősen szeretett nősülni, és valahányszor megunta gyönyörű királyi feleségét, így vagy úgy eltette láb alól, helyébe pedig új királynét ültetett a trónra. Hogy mi köze volt ehhez szegény Sir Thomasnak? Az, hogy ő volt a lordkancellár, s ez a méltóság egy személyben a legfelsőbb bírói posztot is jelentette London királyi városában. Érthető tehát, hogy gyakori házasság- kötéséhez a király elvárta az odaadó bólogatást: Igen, igen, rendben van. Am Sir Thomas éppen erre volt képtelen, hiszen homlokegyenest az ellenkezőjét gondolta. S máris kész volt a baj! A tanult férfiún az sem segített, hogy önként lemondott lordkancellári hivataláról. VIII. Henrik nem bocsátott meg neki. Tömlöcbe vetette, s mivel Sir Thomas még ott is kitartott a nem mellett, királyi barátja kérlelhetetlenül hóhérkézre juttatta... Morus Tamás csupán egy könyvet hagyott hátra. Elbűvölten, lélegzetvisszafojtva olvasunk Utópia szigetéről, és megvalósíthatatlan álmainkat ennek nyomán utópiának nevezzük. Ám titokban mégis azt reméljük, hogy álmaink egyszer valóra válnak. Mitől is volna különben érdekes a világ? Egyszer tél idején így szólt a nyúl a rókához:- Hallod-e, róka koma, hideg van, építsünk házat: neked jégből, nekem rozséból!- Igazad van - felelte a róka -, bizony, építsünk! Nekifogtak, felépítették, szépen be is rendezték. A nyúl meglátogatta a rókát. így dicsekedett a róka:- Nézd, nyuszikám, nézd, milyen pompás lefelé csúszni a jégházamról. Te biztosan leesnél a tiédről.- De mi lesz, ha tavasszal elolvad a házad? - kérdezte a nyúl. - Úgy is volt. Jött a tavasz, a jégház elolvadt. A róka lakás nélkül busongott, végül elment könyörögni a nyúlhoz:- Nyuszikám, beengedsz a házadba?- Miért ne, jöjj csak be, elférsz nálam. Be is ment. Később azt kérdezte a nyúltól, hogy a kemence mellé fekhet-e. A nyúl azt is megengedte. De ekkor már a szemtelen róka megfogta a védtelen nyulat, és kidobta a házából. Az meg csak pityer- gett, makogott a ház előtt. Nagy Zoltán Illusztrációi Arra járt, és meghallotta ezt a farkas, de nem segített a nyúl baján. A nyúl meg csak tovább pityer- gett, makogott. Arra jött a kakas. Megkérdezte, hogy miért sír.- Sírok, mert a róka kiűzött a házamból.- No, majd én rendbe hozom. Azzal bement a házba, felugrott a kemence tetejére, és harsányan elkukorította magát.- Takarodj ki, mert a csőrömmel összecsípem a fejed, és kihasítom a hasad! Kukoríkú! Erre szörnyen megijedt a róka, kifutott az udvarra, udvarról az erdőbe. Talán még most is fut, ha meg nem állt. Martti Haavi: Jégház - rőzseház
