Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-27 / 43. szám

8 1999. október 27. Riport Hillary Clinton külön figyelmet szentelt a megyáltozott szlovák-magyar viszonynak Amerikai kitüntetés a harmadik szektornak Sóki Tibor Október 6-án a szlovák főváros­ba látogatott az Amerikai Egye­sült Államok elnökének felesé­ge, Hillary Clinton. Bár férje pikantériával is szolgáltak - igaz, akaratlanul. Az egyik test­őr ugyanis a Prímási palotában fogta magát, és szép csendesén elájult. A jelenlévők szerint talán a rossz szellőztetés vagy a Az elszigeteltségből kivánszorgó Szlovákiának az elnöki vizit helyett most egy ilyen first lady- látogatás is jól jön. nélkül érkezett, államfőnek ki­járó tisztelettel fogadták, an­nak az általánosan nem szíve­sen, de gyakorolt tézisnek a je­gyében, hogy nagyhatalmakkal nem árt jóban lenni. Az elszige­teltségből kivánszorgó Szlová­kiának az elnöki vizit helyett most egy ilyen first lady- látogatás is jól jön. Legalábbis jobban, mint Vük Draskovics szerb (néha) ellenzéki politikus pozsonyi útja. Hillary Clinton útját azonban nemcsak a po­zsonyiak vették komolyan. Az elnökfeleséget különgép hozta Európába, ahol Szlovákia mel­lett több más államot is meglá­togatott. Biztonságára pedig a szlovák „szakemberek” mellett - illetve sokszor azok kizárásával - az amerikai elnöki testőrség tagjai ügyeltek. Jellemző volt például az elnökné érkezése. A szlovák vendéglátók megadva a tiszteletet Hillarynek szép hosszú katonai sorfalat állítot­tak a repülőgéphez, az ameri­kai testőrök viszont biztonsági okokból azonnal lerövidítették a felére. Az amerikaiak egy kis túl sok vendég és újságíró árt­hatott meg neki. Vagy egysze­rűen csak a feszültség... Hillary Clinton elsősorban azért érkezett Szlovákiába, hogy az itteni kormányon kívü­li szervezetek tagjaival talál­kozzon, ám emellett több poli­tikai jellegű megbeszélést is tartott. Az itteni kisebbségek számára ezek közül az a tárgya­lás a legérdekesebb, amelyen Mikulás Dzurinda miniszterel­nökkel folytatott eszmecserét. Után ugyanis a first lady úgy nyilatkozott, az amerikaiak rá­jöttek, hogy minden polgártár­suk - fajra, nemzetiségre, val­lásra való tekintet nélkül - ké­pes nyújtani valamit az ország­nak. Ugyanezt szerinte Szlová­kiában is tudatosítani kell. Elis­meréssel nyilatkozott a szlovák kormányról és az emberekről, amiért a tolerancia útját válasz­tották. Ezzel talán az előző kor­mány bukása óta tapasztalt po­zitív változásokat nyugtázta, de ez is lehet, hogy a dicséret egyfajta nagyon diplomatikus felszólítás volt. Annak jelzése, hogy jobb, ha itt is felfogják: a kisebbségekhez tartozók is en­nek az államnak a polgárai, és van mit nyújtaniuk a közösség­nek. Az elnökné a jószomszédi kap­csolatoknak s ezen belül a je­lentős változáson átment szlovák-magyar viszonynak is külön figyelmet szentelt. A vi­szony jelentős javulását szim­bolizálja szerinte a Párkány és Esztergom közt remélhetően újjáépülő Mária Valéria híd is. Mint mondta, Bili Clinton vá­lasztási kampánya idején azt ígérte, hidat épít a huszonegye­dik századba. A szlovákok és a magyarok Hillary Clinton sze­rint most ezzel a hídépítéssel - illetve az arról szóló szerződés aláírásával - megmutatták, mi­lyennek képzelik el azt a bizo­nyos huszonegyedik századot. Szépen hangzó szavak, és jól­eső dicséret. Most már csak az kell, hogy a híd valóban meg­épüljön, s hogy elhallgassanak azok, akik eddig akadályozták a helyreállítását. Mellesleg Hillary Clinton őket is ismerheti. Ez ugyanis nem a most is sor került a Prímási pa­lota tükörtermében. Ezen az el­nökné köszönetét mondott a kormányon kívüli szerveze­teknek azért a munkáért, ame­lyet a parlamenti választások idején végeztek. Mint mondta, ezzel bebizonyították, mi min­denre képesek az emberek, ha összefognak. Emellett az elnök­né többször hangsúlyozta a nyílt polgári társadalom építé­sének fontosságát, s a harmadik szektor ebben ját­szott szerepét is. Szerinte a vá­lasztások idején tanúsított ma­gatartással a polgári szerveze­tek példát mutattak nemcsak a környező országoknak, de az egész világnak. Előző nap ezért, még Varsóban, a lengyel fővárosban át is nyúj­totta Huncík Péternek, a Márai Sándor Alapítvány elnökének a szlovákiai független szerveze­teknek járó kitüntetést. Mind­ezzel alig burkoltan jelezte, hogy míg a jelenlegi kormányt férjével együtt ő is támogatja, addig az előző kabinet nem iga­zán nőtt a szívéhez. Az pedig, hogy mennyit is jelent egy el­Nem ez volt az első pozsonyi útja. Már a Meciar- kormány idejében is járt itt, hogy a harmadik szektor képviselőivel találkozzon. legelső pozsonyi útja volt. Már a Meciar-kormány idejében is járt itt, hogy a harmadik szek­tor képviselőivel találkozzon. Egy ilyen jellegű találkozóra nöknéi támogatás, majd kide­rül. Mondjuk, Bili Clinton jövő­re esedékes pozsonyi látogatá­sán vagy a NATO legközelebbi bővítése idején. Mikulás Dzurinda miniszterei- selőiv nők szerint szimbolikus jelentése előtt is van a ténynek, hogy az elnök- épp a né abban a tükörteremben talál- zetek kozott a harmadik szektor képvi- utat a Válasz a Vasárnapban 1999. szeptember 22-én megjelent cikkre Már a bevezetés egyoldalúan ál­lítja be a helyzetet, ami egyrészt abból következik, hogy a szerző nem ismeri a valós helyzetet, másrészt tudatos csúsztatásokat alkalmaz, hogy csak feketén tün­tesse fel a helyzetet. Például: az egész írásban folyamatosan úgy állítja be azon vállalatok, intéz­mények stb ügyét, melyek meg­szűntek, mintha erről a város ve­zetősége tehetne, pedig itt nincs másról szó, mint a transzformá­ciós folyamat negatív hatásairól egy olyan régióban, amely gaz­daságilag elmaradott. Nincs mit kommentálni az olyan megálla­pításokon, hogy két éve zárva van a városi strand - hisz a cikk­író maga mondja el, hogy nem városi tulajdon, és sorsára a vá­rosnak nincs befolyásolási lehe­tősége. Mégis jól jön a csúsztató érvelés. Zvolensky Gabriella vá­lasztási programjában írásos for­mában tüntette fel, hogy rendbe hozatta az amfiteátrumot. Bár még egy év sem múlt el az állítás óta, mégis kénytelenek voltunk tízezreket beruházni csupán az elektromos hálózat felújításába, és még több pénzre lesz szükség a további hiányosságok megoldá­sára. A választási eredményei sokféleképpen lehet boncolgatni. Egy biztos, törvényesek voltak, tehát a veszteseknek is tudomá­sul kell azokat venni. A királyhel- meci szavazók részvételi aránya meghaladta az országos átlagot. Ami az állítólagos 830 ezer koro­nás adósságot illeti, amelyet az előző igazgatónőnek kellett vol­na hátrahagynia, üyennel nem találkoztunk. A társadalombizto­sítási „adósság” ügyében kide­rült, hogy itt a hatóság tévedett a besorolásnál, ezért a büntetés el­engedése nem valami „érdem”, hanem jogos intézkedés volt. ,A pezsgő kulturális élet” tartalmát illetve tudni kell, hogy a visszahí­vott igazgatónő saját írásos ki­mutatása szerint volt olyan hó­nap, hogy egy rendezvény volt, vagy egy sem. Az impozánsnak tűnő 82 rendezvény nagy része ún. „turkáló” megszervezése volt, vagy abban merült ki a „szervezőmunka”, hogy más szervezeteknek vagy intézmé­nyeknek bérbe adták a helyisége­ket. Alapos csúsztatás Bugár Béla fórumának leírása, hisz ilyen több is volt, pl. egy a kultúrház nagytermében, ahol a volt igaz­gatónő közeli rokonsága és bará­ti köre szabadon és akadálytala­nul elmondhatta véleményét, amit meg is tett. Tehát lakossági fórum nemhogy nem volt, de többre is sor került! Ugyancsak összefüggéseiből kiragadott az az álítás, hogy csupán a Zemplén Tv kamerája előtt ülve volnék haj­landó válaszolni a lakossági kér­désekre. Valójában arról van szó, hogy a Zemplén Tv sugárzását az egész Bodrogközben lehet venni, csak Királyhelmecen nem (taka­rás miatt), ezért beindítottunk egy folyamatot a helyzet megol­dására, ami - remélhetőleg - már a közeljövőben megtörténik. Ek­korjött az ajánlás a Zemplén Tv részéről, hogy hajlandók műsor­időt bocsátani rendelkezésünkre. Úgy véltük, hogy havonként egy ilyen televíziós fórum beiktatása jól szolgálná a lakosság tájékoz­tatását, ami természetesen nem helyettesíti a személyes érintke­zést. Egyetértek a kulturális osz­tály derűlátásával, mert ezt már a gyakorlat igazolta. A könyvtár zavartalanul és a régi dolgozók­kal működik, a rendezvények száma nem csökkent, az együtte­sek vezetését (mivel a régiek egy része a munkát nem hajlandó folytatni) új emberek vették át. Sikeresen megrendeztük a Bod­rogközi Szüreti Ünnepélyt és Ad: Mint ga Királyhelmec város napját, mely nek rendezvényeit több ezer em bér látogatta meg szeptember harmadik hétvégéjén. A szabad­időközpontot megmentettük a felszámolástól (az eddigi épüle­tét visszavette a római katolikus egyház) azzal, hogy befogadtuk a kultúrház épületébe (amivel mellesleg a fenntartási költsége ink is csökkentek), és rövid idő alatt is úgy tűnik, hogy a két in­tézmény szimbiózisa hasznosna és termékenynek bizonyul. A cikk szerzőjének gondolatvitelé­re jellemző, hogy baloldalon ugyan a már rég nem városi tu­lajdonú (ugyancsak a római ka­tolikus egyház kapta vissza az épületet mint jogos tulajdonát) egykori mozi fényképe tárgyalja a kultúrház ügyeit - bár itt is „bí kizik”, mert Tóth Mária nem ve­A: ét je ki ai P* V£ h; le T. m ci

Next

/
Thumbnails
Contents