Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
Nagyvilág 1999. október 27. 7 A háború rejtett arca. A zsoldosok az egész világon jelen vannak. Megvannak a csatornáik, hogyan jussanak „munkához” Először lövök, csak aztán kérdezek Nehézfiúk mulatnak a fülledt szegedi éjszakában. Odaátról áthallatszik a háború zaja, itt, a bárban folyik az alkohol, két lány vonaglik az emelvényen. Meghúzom magam egy vegyes csapatban. Egy szerb haverom hozott ide, akivel még a valahai Jugoszláviában jöttem össze. Ő most üzletel, Szerbiában mindenből hiány van. De nem ő érdekel, nem is a többiek, akik abból élnek, hogy megszegik a törvényt, a gengszterek és az asztaltársaság többi tagja, akik egyike sem a menedzserképzőn végzett, hanem egy kopasz fickó, akinek arcát mintha baltával faragták volna ki, nyakán éktelen forradás. Állítólag zsoldos, most jött Koszovóból, önkéntes a szerbek oldalán. Mulat, kikapcsolódik, már egy liter pálinkát döntött magába. Mikor a forradásáról kérdezem, érzem, darázsfészekbe nyúltam, ám amikor kibököm, hogy újságíró vagyok, felenged, s válaszolgat a kérdéseimre.- Azt mondják, zsoldos vagy.- Igen, profi katona. Pénzért viszem vásárra a bőrömet. -Megéri?- Ki kell szagolnod, hova érdemes menni. Afrikában majdnem otthagytam a fogamat, és alig kerestem valamit. Kolumbiában nem lehetett semmit rabolni, mindenki csóró volt, de jól megfizettek bennünket.- Ott kinek dolgoztál?- Hát nem az állami hadseregnek... És nem is volt soha annyi kokóm, mint akkor.- Hol kerestél a legtöbbet?- Horvátországban meg Boszniában - mondja, miközben a gyomrom görcsbe rándul.- Tudod, hogy horvát vagyok? - hallom a hangom valahonnan messziről.- Hát ez engem nem nagyon érdekel. Különben a ti oldalatokon harcoltam.-És most?- Koszovóban, a szerbek oldalán.- És ők ezt tudják?- Ebben a szakmában nem kérdeznek. Legfeljebb azt, merre van az ellenség, és milyen színű az egyenruhája. Utána már csak „Az egyszerű emberek többsége néhány pofon után feladja. De később a többi is.” a saját seggére figyel mindenki.- Hol tudod meg, hogy „munka” van valahol?- Nézni kell a híreket, és megvannak a csatornák, hogyan juss oda. Közvetítők toborozzák a zsoldosokat.- Felhívnak, mint a filmekben, hogy lenne egy kis meló?- Nem egészen, de volt már ilyen is. A zsoldosok többsége ismeri egymást.- Megtudod, hova kell menni, jelentkezel. Besorolnak egy egységbe, s aztán?- Kapok fegyvert, ruhát, felszerelést, megismerem a terepet, mesélnek az ellenségről. A kiképzésen rég túl vagyunk, azzal nem kell bajlódni. Másnap már indulhatunk.- Mennyit lehet keresni?- Most napi 200 márka a zsol- dom, kapok kaját, a szállásom meg ott van, ahol megvetni sikerül. Hol egy gazdag házban, hol az árokban, de aludtam már fa tetején is.- Havi hatezer márka. Egy német munkás kéthavi keresete. Megéri?-Á, dehogy - legyint. - Nem ez a lényeg.-Hanem?- Háborúban szabad a rablás. Ebből élünk.- Szoktál félni?- Aki azt állítja, hogy nem fél, az hazudik. És gyorsan meg is hal, mert nem elég éber. Én is félek, együtt járunk a halállal. Hol másra csap le, hol ránk.- Eddig hogyan sikerült túlélned?- Talán szerencsém volt. Nem bíztam semmit a véletlenre. -Ezt hogy érted?- Előbb lövök, aztán kérdezek. -És ha tévedsz?- A háborúban nem lehet mérleFotók: CKM és archívum visszakapja a pénzét.- Mekkora volt a legnagyobb nyereményed?- Tizenkétezer márka. -Megérte?- Meg. Nagyot nőttem a többiek szemében.-Van családod?- Nincs.- Barátnőd?- Senkihez sem szabad kötődni.- Barátod?-Volt egy, de ő meghalt.-Őis zsoldos volt?- Igen, együtt jártuk a világot. Felé dobtak egy kézigránátot, az ölében robbant fel. Darabokra szakadt az egész ember. Úgy szedtem össze, hogy el tudjam temetni. Azóta senkit sem engedek közel magamhoz.-Vallásos vagy?-Nem.- Miben hiszel?-Apénzben. Afegyveremben és a pénzben.- Semmi egyéb?-Amikor a szemed láttára levágják egy néger fogoly fejét, és az asztalra teszik, hogy mindenki lássa az ellenséget, vagy amikor a távcsöveden keresztül látod, hogy négyelik fel az egyik, szintén néger bajtársadat a szintén sötét bőrű ellenségei, akkor már nem tudsz miben hinni. Más nem menthet meg, csak a fegyver és a pénz. Forrás: CKM Ha leszerződsz, követned kell a parancsot... gelni. Csak két lehetőség van: vagy ő hal meg, vagy én. Más kérdés, ha pénzről van szó, akkor azért szoktunk kérdezni. -Vallatásra gondolsz?- Hát nem mindenki árulja el rögtön, hova dugta el az aranyat...- De a végén biztosan?- Eddig még mindenki. Az egyszerű emberek többsége néhány pofon után feladja. De később a többi is. A férfiak leggyengébb pontja a here. Ha ráállsz a golyójára, azt is elmondja, amit addig nem tudott.- Hol képeztek ki?- Még a Szovjetunióban.- Horvátországban és Boszniában mennyi időt töltöttél?- Úgy hat hónapot.- És mennyi értéket szedtél ösz- sze?- Néhány évre futotta belőle.- Pár ezer márkát?-Annyiért el sem indulnék. -Pár százezret?-Az azért túlzás.- Valami becsületes munkára nem gondoltál?- Én csak ehhez értek. A harchoz.- Van valami, amit nagyon utálsz ebben a foglalkozásban?- Azt nehezen viselem el, ha gyerekeket és nőket kell bántani.-Kell?- Ha leszerződsz, követned kell a parancsokat. A parancs időnként nagyon kegyetlen. Néha nem szabad hírmondónak se maradnia. Különösen a nacionalista háborúkra jellemző ez. -A zsoldosok időnként ártatlan, védtelen nőkkel szórakoznak...- Ennél kegyetlenebb játék nincs. Az emberek ilyenkor vagy részegek, vagy be vannak lőve. A nőnek semmi esélye a túlélésre. Ha a csoportos erőszakba „Ha az erőszakba nem hal bele, akkor sem maradhat élve. Nem maradhat tanú.” nem hal bele, akkor sem maradhat élve. Nem maradhat tanú.- Apropó, játék. A filmekből ismerjük az orosz rulettet. Ti is szoktatokjátszani?- Annyira őrültek azért nem vagyunk. De megvan a magunkjá- téka. Aknamezők mellett pihenve szoktuk játszani. Száz métert kell előre menni az aknák közt, csak a késed viheted magaddal. Aki fogadni akar, ezer márkát kell letennie. Ha élve visszajön, övé a bank, ha nem, mindenki Délvidéki levél Az utca neve Istarska SlNKOVITS PÉTER __________ Sz őcs Árpáddal együtt ültünk a zentai gimnáziumi padokra, később ügyvéd lett, én újságíró. Adára költözött, e Tisza menti településnek pedig két nevezetes szülötte is van. Az egyik Szarvas Gábor, a magyar nyelvművelés megalapozója, emlékének adózva évente tartanak a városban tudományos tanácskozást. A másikkal már nem igazán dicsekednek: ő Rákosi Mátyás. A minap - hosszú idő után Árpádéknál voltam vendégségben. A központból mindössze néhány tíz méternyire lévő házuk valóban szép - látszik az odafigyelő gondoskodás öröme -, az egyes megoldásokat lakberendezési szaklapok hasznosíthatnák. Irodája különösen meghitt, az udvaron pedig kavicsos rejtekhelyekből egzotikus növények kúsznak a falakra. A környékben is sok a pazar épület, egyedül az utcát nyitó házon éktelenkedett rontó hatással egy megfakult és elrozsdásodott névtábla. Árpád egy éjjel leszerelte, és egy maga készítette másikat tett a helyére. A frissen mázolt szöveg nem változott: Istarska ulica. Nem magyarosította, hiszen az Isztriái utca sem mondana sokkal többet, nem beszélve arról, hogy az Isztriai- félsziget immáron egy ellenséges ország, Szlovénia tartozéka. A megbízható balkáni lezserség azonban nem sokat törődik az utcák elnevezésével, így Adán is megmaradt az Istarska ulica. Lévén szó táblacseréről, a társaságban elméláztunk, felírhatta volna azt is, hogy Aracsi utca. Az ottani Pusztatemplom ugyanis Vajdaság legnagyobb, legszebb és legtitokzatosabb középkori építészeti emléke - a mai Törökbecse táAz ottani Pusztatemplom a Vajdaság legszebb és legtitokzatosabb középkori építészeti emléke. jékán. Megépültét okmányok nem őrzik, holott falai tövében a temetkezési szertartások során a Halotti Beszédet még előszóban mondhatta el valamelyik egyházi személy. 460 esztendeje rom, ez már természetes állapota. Egy pestisjárvány következtében környéke elnéptelenedik, már alig emlékszik valaki, hogy 1450-től többször is ott tartották a torontáli megyegyűléseket. Az első újságcikk az aracsi romtemplomról a Széchenyi alapította Jelenkor szépirodalmi mellékletében, a Társalkodóban jelent meg 1835-ben, sort nyitva a későbbi tudományos értekezéseknek és publikációknak. Közben olykor - mind a mai napig - falait, s immáron évszázadok óta az égre nyíló egykori termeit, segítő kezek tisztogatják meg a gaztól, a szétindázó növényzettől, a sárgát virágzó kocsord kórótól. No meg, lelkes pedagógusok vezetésével diákok serege vetődik el ide, hogy - Cs. Simon István költőnket idézve - lássák, érzékeljék a „rommá sűrűsödött csönd”-ben a fenségesen titokzatos, „megkövült zsoltár”-t. Mivel volt osztálytársam ma- gán-ügyvédiirodát tart, nyugodtan felírhatta volna azt is, hogy az Igazságos Árpád utcája. Talán egyszer - körülményeinket ismerve - még ez is megtörténhet.
