Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
2 1999. október 27. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Jegyzet Oscar Wilde vagy muskátlirock? Klein Melinda __________ Ol vasom az egyik legnépszerűbb magyarországi hetilap cikkét. Felháborodva íiják, hogy új jelenség „ütötte fel a fejét.” Mint holmi pestis vagy kolera. A pártolók táborának képviselője, egy pszichiáter ellenben azt mondja, elfelejtett a magyar ember mulatozni. Szerinte élszomorkodói vagyunk a világnak, önpusztításban, depresszióban nehéz lenne megelőzni bennünket. A magyar lakosság egyharma- dának egyetlen barátja sincsen. Kivel mulasson akkor? Azt állítja, Lagzi Lajcsi visszaadott valamicskét a magyar embernek a mulatozás öröméből. Meg hogy újratanít bennünket búfelejteni. Vitatkoznék. Én nem így láttam nagyapámat a lakodalmakban meg Jávor Pált a régi filmekben. A tévébeli dáridózók egy hosszú pádon ülnek, a zene ritmusára fegyelmezetten hajladoznak jobbra-balra, mint az érett búzakalász, égnek emelt poharukkal kö- szöntgetnek egymásra. így inkább a dimdlibe öltözött svábok szoktak hollárihoppozni. A magyar sírva vigad. Bal keze a tarkóján, jobbjával az Istent fenyegeti, a hangulat tetőpontján pedig beugrik a nagybőgőbe. Nem kell ebbe semmit belemagyarázni, nem tanít bennünket Lajcsi semmire. Egyszerűen szórakoztatni akar, nem többet. Profi a maga műfajában, el kell ismerni. Es amióta gazdag is, a nagy művészek sem utasítják visz- sza. Akinek pedig nem tetszik, átkapcsolhat egy másik csatornára, ahol ugyanabban az időben valami hasonlóba „koóstolhat” bele, csak nem a muskádirock, hanem Bimm- Bamm Tériké műfajában. Az intellektuális réteg pedig kitartóan fanyalog, pedig már nem olyan nagy divat lesajnálni Lajcsit, aki igaz, hogy kissé borostás, csapzott a haja, reng a hája, ráadásul ország-vüág előtt szétkürtöli, hogy van neki egy csíkos ga- tyája. Aki nem akarja, ne hallgassa. De aki szereti, arra az vesse az első követ, aki a szerelőműhelyből hazajövet az Oscar Wilde-kötet után nyúl, nem pedig a távirányítóért. Vendégkommentár A mi kis falunkban Pavol Minárik__________ Nemcsak gazdasági és politikai téren, lassan már botrányokban is lemaradunk a nagyvilágtól. Németországban például Oskar Lafontaine egykori szocdem vezér és volt pénzügyminiszter kiadott egy könyvet, amelyben leköpi pártjának fejeseit, beleértve Schröder kancellárt is. 320 oldalas könyvében kíméletlenül lerántja a leplet egykori kollégáiról, s leírja, milyen kíméletlen harcot folytattak a hatalomért. Milyen jó, hogy nálunk nem történnek ilyenek! Nálunk még azokat a politikusokat is, akiknek távozniuk kellett a miniszteri posztról (Palacka, Cérnák) vagy az országból (Rezei>), nemzeti hősöknek tartják kollégáik. Még a bulvársajtó sem tereget ki semmit. Lengyelországban hónapokig vitatkoztak azon, melyik villában lakjék az elnöki pár. Nálunk az elnök feleségestül kétszobás lakásba költözött. Kétlem, hogy a parlament vagy a kormány elnökének eszébe jutna külföldi vendégeket hívni panellakásába (nyúlketrecbe, mint Havel hívta). Ók nem azért nem laknak villában, mert nem találnának maguknak Pozsonyban, hanem mert szerényeknek akarnak látszani. Hát nem szimpatikus ez a népiesség? De lépjünk feljebb: Clinton vagy Blair például nyilvánosan szokta bejelenteni, hogy finiselni óhajt, mondjuk, választási ciklusa vagy az év második felében. De míg ők komolyan gondolják, s tettekkel bizonyítják, nálunk ez is másképp van. Nálunk a kormányfő egyre gyakrabban hangoztatja, hogy a kormány beleerősít, s hamarosan jönnek az eredmények. Ö egyszerűen azt mondja, amiben maga sem hisz, csak szeretne. Nálunk ezt is megengedheti magának. A szerző a Pravda főszerkesztője. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova RL Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszd: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poáta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tejó isten, világvége, most?! Amikor a Gazdagok és szépek háromszázhuszadik, a Sunset Beach kétszázkilencvenedik része megy, nem beszélve Rosalindáról, Luz Mariáról megSamantháról... Rajz: MS-Rencín Ellenzéki politikusok a Dzurinda-kabinet egy évéről Kormányzásból elégtelen? P. Vonyik Erzsébet A Dzurinda-kormány energiájának nagy részét az egyes minisztériumok meciari örökségét feltáró fekete könyvek készítésére fecsérelte - róják fel az egy éve a kormányrúdhoz került kabinetnek az ankétunkban megszólaló ellenzéki, nem kormánypárti, illetve független politikusok. Meg azt, hogy a kabinet több miniszO Pozitív a kormány mérlege. O Egyértelműen negatív. terének a döntéseit elsősorban a klientelizmus ösztönözte. Érdekes, hogy ugyanezek a politikusok mélységesen hallgattak akkor, amikor az előző kormány párthíveinek potom áron kiárusította szinte az országot. A mostani ellenzék nem szemér- meskedik, hanem teszi a dolgát, és kíméletlenül bírálja a kormányt, és sajnos, nem is mindig indokolatlanul. Iván Mjartan, a Demokratikus Centrum Párt elnöke: a a Eltérően értékelem a " ™ kormány kül- és belpolitikáját. A külpolitikai tevékenységet illetően a kormány egész sor pozitív eredményt ért el. Nemcsak a visegrádi négyes csoport tevékenységének a felújítására és a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok javulására gondolok, hanem elsősorban a Szlovákiáról készült nagyon pozitív európai uniós értékelésre. Kritikusabban ítélem meg a kormány belpolitikai lépéseit, mivel aggaszt, hogy mindmáig nem terjesztette elő a gazdaságfejlesztés közép- és hosszú távú stratégiáját. Nagyon elmarasztalható a kabinet amiatt, hogy rajta keresztül érezhetően érvényre jutnak az egyes érdekcsoportok szempontjai, s mindez a kormányon belüli vitákban is lecsapódik. Rendkívül elmarasztalható a kormány amiatt, hogy a kormányzás első hónapjaiban 90 százalékban az előző kabinet hibáinak a lajstromba vételével volt elfoglalva, holott a jövőbe mutató kérdésekre kellett volna összpontosítania. Anna Malíková, az SZNP elnöke: Q A kormány egyéves tevékenysége minden szempontból katasztrófa Szlovákiára nézve. A koncepciótlanság, a rendszertelenség, a szakértelem hiánya és a kormányzásra való képtelensége oda vezetett, hogy Szlovákia a csőd szélén áll. A kormány csak a magyar és a roma kisebbség aránytalan követeléseivel van elfoglalva, és egyáltalán nem érdekli őt az, hogy a kisebbségekkel ellentétben a szlovák nemzet de facto kihal, és jogai el vannak fojtva. Dusán Jarjabek, a DSZM parlamenti képviselője: a A magam nevében csak a ^ kulturális minisztérium munkáját értékelhetem, s elmondhatom: ötös osztályzatot adnék neki. Az elmúlt négy évben a kultúra Szlovákiában többé-kevésbé működött, de Milán Knazko miniszter vezetése alatt a reszort leépült. A minisztérium felszámolta a színházi hálózatot s több zenei intézményt. Róbert Fico független képviselő: A Talán nem volna egészen w korrekt, ha rögtön a első év után pálcát törnék a kormány felett. Másrészt távozásom a kormánykoalícióból és a megalakulás előtt álló új politikai párt, a Smer a kormányzási móddal való mélységes egyet nem értésem eredménye. Nagyon gyorsan megfeledkeztünk választási ígéreteinkről, és úgy tűnik, sok jelenlegi kormánypolitikus Meciar jó tanítványa volt. Az ellenzék semmibe vételével és a törlesztéssel semmit nem érünk el. Szlovákia mély válságban van, és ebből csak ésszerű, pragmatikus politikával, együttműködéssel juthatunk ki. Mikulás Dzurinda kormányzásának legkritikusabb hetei következnek, s ez az utolsó esély arra, hogy szilárdan a kezébe ragadja a gyeplőt. Ha lényegtelen dolgokra pocsékolja energiáját, további kormányzását úgy jellemezném, mint lecsúszást a dombon, egy ilyen feliratú kapuba: idő előtti parlamenti választások. Olvasói levél Hruby Gyula neve nem ismeretlen A Vasárnap Olvasói levél rovatában olvastam Sárközi János szentpéteri lakos írását, amely Népek barátsága címmel jelent meg. Sárközi úrtól az Új Szóban már több jó cikket olvastam, amiből arra következtetek, hogy szívén viseli az emberiség és hazája sorsát. Leveléhez azonban fontosnak tartom hozzáfűzni, hogy a cikkben említett cseh származású néhai Hruby Gyula honvéd őrnagy neve, aki a szabadságharc leverése után szenvedett mártírhalált, a magyar vértanúk névsorában nem ismeretien. Az 1906-ban Budapesten kiadott Magyar vértanúk könyvének Száz magyar vértanú című fejezetében szerepel Hruby Gyula neve is mint olyané, aki az osztrák bitófákon és golyó által kivégzett magyar vértanúk egyike. E száz áldozat közt található az a tizenhárom vértanú is, akiket szintén a szabadságharccal kapcsolatos magatartásuk miatt végeztek ki Pozsonyban. Ezek a Felvidék különböző helyeiről származtak: Pozsonyból, Barsból, Éberhardról, Tardoskeddről, Nagytapolcsányból. Volt köztük olasz hadifogoly, szlovák, magyar és német nemzetiségű. Pozsony tehát Arad és Budapest után következik a mártírokat illetően. A szerző szerint „nem mind a magyar haza szülte őket, s mégis a mi vértanúink. Bölcsőjük idegen országok földjén rengett, s vérüket mégis a magyar szabadságharcért ontották, mert akkor a magyar szabadság Európa közügye volt. A sok bécsi légionárius, kik közül egy sem került vissza hazájába, hanem legnagyobbrészt Bem csatáiban estek el, nemcsak Magyarországért harcolt, de az egész világ szabadságáért, két elnyomó világhatalom ellen. S minő csodálatos egység a halálban is: miniszterek és főurak mellett a nép egyszerű gyermekei osztják meg a halált azokkal; a legdicsőbb fejedelmi házak rokonai s oly főurak, kik családfája a Habsburgokéval egyenlő, esnek áldozatul azokkal, kiknek nem volt ősük, s kik maguk sem lettek ősökké, az egyház szolgái és Krisztus béketűrő, igaz tanítványai, felekezeti különbség nélkül követik a Mester példáját a vüágsza- badságért folytatott harcban, katona, főtisztviselő, főispán, országgyűlési képviselő, szolgabíró, tanár, tanító, gyáros, kereskedő, író, hírlapíró, színész, kézműves, korcsmáros, zsellér, paraszt és minden más társadalmi osztály adózik egykét vértanúval a haza ügyének, s a kiontott vér nem ömlött el hiába. Hogy a mi alkotmányos szabadságunkat nem lehetett megölni, ez az ő áldozatuknak volt köszönhető. Petőcz Kálmánná Komárom
