Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
Politika 1999. október 27. 3 A szlovák külpolitika a visegrádi csoporton belül volt igazán aktív, de ez nem elég Szerényen, szőrmentében GörfölZsuzsa Hogyan lehet fehérre sikálni Európa egyik fekete bárányát? - ezt a nem könnyű feladatot kellett megoldania a Dzurinda-kor- mánynak. Egy év után meg lehet állapítani: vannak még rajta foltok, de már látni, hogy fehér lesz- lehet. A majdnem siker nemcsak Pozsony szorgalmának köszönhető, hanem jelentős mértékben annak a jóindulatnak is, amely kétségkívül megnyilvánul Szlovákia irányában, főleg a közvetlen szomszédok részéről. A külpolitika irányítói helyesen döntöttek, amikor elsősorban Csehország, Magyarország és Lengyelország támogatását és segítségét keresték, hiszen Európa anno nagyon jól fogadta a visegrádi csoport (újra)születését. Václav Ha- vel cseh államfő már egy héttel az új kormány felállása után Pozsonyba látogatott, s maga is javasolta a V4 felélesztését. Még novemberben Varsóba utazott a kormányfő és a külügyminiszter, majd jött a cseh miniszterelnök és a magyar diplomácia vezetője. E tárgyalássorozat után Mikulás Dzurinda emelt fővel mehetett Brüsszelbe, hiszen az Európai Unió, a NATO és a Nyugat-európai Unió vezetőivel már mint jó szomszéd, s nem mint egy kiközösített állam miniszterelnöke tárgyalhatott. Még akkor is, ha a NATO vonata már végérvényesen elrobogott, az EU hajója pedig csak gyors (mentő) csónakkal vált elérhetővé. Ahangsúly az elérhetőségen volt- és maradt. Valóban szívet melengetett, amikor december elején az Ami felróható, az a mucsai szintű politikai kultúra. amerikai külügyminiszter azt mondta Kukannak, hogy Szlovákia az egyik legfelkészültebb jelölt a NATO-tagságra. Mint mindig, Albright külügyminiszter akkor is tudta, mit beszél: tisztában volt vele, hogy ennek a bóknak már nincs politikai jelentősége. Óriási jelentősége volt azonban minden egyes szónak, ami két nap múlva Bécsben hangzott el. Klestil osztrák államfő amolyan bemutatkozó látogatáson fogadta Dzurindát, s természetesen megígérte, hogy Ausztria támogatni fogja Szlovákia EU- csatlakozását. Ugyanakkor félreérthetetlenül jelezte azt is, hogy ennek ára van: a kétes biztonságúinak tartott) atomerőművek bezárása. A januári soproni trila- terális (osztrák-magyar- szlovák) kormányfői találkozón is elhangzott ez a kétely, Kiima kancellár áprilisi pozsonyi látogatása idején pedig már nagyon határozott formát öltött - s azóta csak erősödött a követelés. Márpedig ezt komolyan kell venni, mert Szlovákia számára igenis Bécsen keresztül vezet az út Brüsszelbe - ezt jelezte aZ Európai Bizottság legutóbbi országértékelése is. Pozsonynak komolyan kell vennie az unió kívánalmait, mert azt az utolsó utáni esélyt, amelyet most kapott, több már aligha fogja követni. Tudomásul kell venni: az egyesült Európában nemzeti önérzeteskedésnek nincs helye; az Európai Unió nagyon jól megvan nélkülünk is, Szlovákia viszont az EU-n kívül rekedve megnézheti magát. A romák emigrálhatnékj a nagyon kínos, de csak egy kellemetlen intermezzo, az ezzel járó vízum- kényszerekkel együtt. Az EU- tagországok nem ennek alapján ítélkeznek, elvégre Nyugat-Euró- pában is élnek romák - ilyenek is, olyanok is. Ami felróható, az jobbára gazdasági vétek és hiányosság, továbbá a túlzott centralizálás, a mucsai szintű politikai kultúra. Ami elismerésre tarthat számot, az a deklarált igyekezet, a legálisan megválasztott államfő, a koszovói szerepvállalás. Igaz, nem teljesült a nagy vágy, Szlovákia nem lett az ENSZ Biztonsági Tanácsának ideiglenes tagja, de Ukrajnával, a világszervezet egyik alapító országával szemben alulmaradni felér egy tisztességes döntetlennel. Akkor minden rendben van? Külpolitikából jeles? Hát, nem éppen. Az új kezdet, a szomszédolás okos döntés volt, mint a fokozatos nyitás is - egészen Washingtonig, amiről Meciarék még csak nem is álmodhattak. A folytatással volt a baj. A szlovák diplomácia mintha megilletődött volna attól, hogy a „nagyok” is szóba állnak vele, nem mert nagyon kezdeményezni, nem mutatta meg magát. Egyedül a visegrádi csoporton belül volt igazán aktív, ami - ezt ismételten le kell szögezni - okos dolog, de nem elég: egy év után felsőbb oszályba kell lépni. Inog a szék Schröder kancellár alatt. A tartományi választásokon sorra elszenvedett idei vereségek után immár a rendőrök is utcára vonultak, tiltakozni a szociális szféra költségvetésének megkurtítása ellen és magasabb bért követelve. A kancellár ugyan önérzetesen kijelentette: nem hátrál meg, de azért nem sok oka van a derűlátásra... TASR/AP-felvétel Archív felvételek Csáky Pál: Nem mindig a kormány feladata, hogy részletekbe menő megoldásokat tárjon a közönség elé A kisebbségi kérdések nem elég népszerűek Sóki Tibor Egy éve áll az ország élén a Dzurinda-kabinet. Az értékelések időszakában beszélgettünk Csáky Pál emberjogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettessel. Alelnök úr, hogyan lehetne értékelni a kormány egy évét emberjogi szempontból? Örömmel veszem, hogy az Európai Unió pozitívan értékeli azt a haladást, amit az emberi jogok érvényesülése területén az ország elért. Bár mindjárt hozzáteszem, az összehasonlítási alap lényegében a meciari korszak volt, ez pedig nem egy magas léc. Úgy érzem, hogy ezen a területen még rengeteg tennivaló vár bennünket. Bizonyos kérdésekben még a visegrádi négyek országaival sem vagyunk egyazon szinten, hiszen több országban már emberjogi megbízottak - ombudsmanok - és kisebbségi önkormányzatok működnek. Kellemes meglepetés volt számomra az, hogy a Markant közvélemény-kutató iroda múlt héten közzétett eredményei szerint az ország polgárai úgy érzik, a kormány kisebbségi politikája érdemli a legjobb osztályzatot. Ez pozitív jelzés. Úgy érzem, hogy a kisebbségi témák nem eléggé népszerűek az országban, és sokszor a magyarkérdést, de a romakérdést is politikai célokra használták fel. Ennek tükrében kellemes meglepetés volt, hogy a kormány mégis ezen a területen kapta a legjobb osztályzatot az ország polgáraitól. Itt persze nemcsak a saját tevékenységemről, illetve az iroda és az emberjogi szekció munkájáról van szó, hanem az egész kormánypolitikáról. Mennyit sikerült megvalósítani abból, amit szerettek volna elérni az emberi jogok terén? Úgy érzem, hogy amivel el tudunk számolni, az tisztességes munka eredménye, de azt is hangsúlyozom, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett ezzel az egy évvel. Szerettem volna több területen jelentősebb előrelépést elérni. Például a kisebbségi oktatásban, a törvényalkotásban vagy az intézményesítés területén, de bizonyos kérdésekben elég jelentős rugalmatlanságot tapasztaltam a kormány tevékenységében, s ez nem szerencsés. A jövőben ezen változtatni kellene. Nagyon remélem, hogy 2000-ben további eredményeket tapasztalhatnak majd az ország lakosai, mert nem az a lényeg, hogy egy kormánytisztviselő vagy egy kormánytag hogy látja a dolgokat, és hogy elégedett-e azzal a tevékenységgel, amelyért felelős, hanem az, hogy az állampolgár elégedett legyen. Az Európai Bizottság múlt heti jelentésében ugyan pozitívan értékelte Szlovákiát, de a regionális politika miatt elmarasztalta az országot, mondván, hogy abban nem történt semmilyen előrelépés. Várható a jövőben valamilyen változás ezen a téren? Igen, hiszen a minisztérium létrehozatalát célzó törvényjavaslat már a parlament előtt van. Lényegében egyetértek a jelentéssel, én magam is elégedetlen vagyok a régiófejlesztéssel. Úgy gondolom, a minisztérium már legkésőbb június elejétől, tehát még az első félévben megkezdhette volna működését, de terméketlen viták fékezték ennek a tárcának a létrehozatalát, mint ahogy más fontos intézmények megszületését is. Úgy gondolom, a közeljövőben szükség lesz a régiófejlesztési törvényre, amely szabályozza majd, hogy mi lesz az állam, mi az önkormányzati szervek, és mi a nem kormányzati szervek feladata. Szerintem közösen sok mindent meg kellene és meg lehetne oldani. Egyetértek azzal, hogy jelen pillanatban ez a terület nem elégé koordinált, ezért is hoztam létre négy hónappal ezelőtt a regionális politikai tanácsot, a kormány tanácsadó testületét, amély megpróbálja ezt a kérdést összefoglalni a tárcák között. Úgy érzem, hogy a kelleténél itt is nagyobb az önzés, a tárcák féltik a saját jogköreiket. Ez néha a hatékonyság rovására megy. Mikorra várható a régiókról szóló törvény? Úgy gondolom, hogy a jövő év első felében elkészül a jogszabály. Az EU-jelentés a romakérdésre is kitér. Ebben a kérdésben a kormány azt teszi, amit egy demokratikus kormánynak szerintem tennie kell. Nem mindig a kormány feladata, hogy minden kérdésben részletekbe menő megoldásokat tárjon a közönség elé. A roma polgároknak is tudniuk kell, hogy a saját sorsuk alakításáért elsősorban ők a felelősek. A kormánynak a feltételeket kell megteremtenie, és támogatást kell nyújtania. Egyetlen ország kormánya sem vállalhatja fel azt a felelősséget, hogy minden állampolgár személyes sorsát megoldja. Amikor a romák elindultak Finnországba, több politikus, köztük ön is, jelezte, hogy a vándorlás szervezettnek tűnik. Hoztak ezen a téren a vizsgálatok valamilyen eredményeket? Igen. Olyan jellegűeket nem, amelyek alapján a jelen pillanatban bírósági eljárást lehetne indítani, de az a tény, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban ez a téma nem annyira intenzív, arról árulkodik, hogy az állami szervek által megtett lépések hatékonyak voltak. Természetesen nem lehet kizárni, hogy egy újabb hullám elindul. Oroszország Gorbi visszatér Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök valószínűleg visszatér a politikába, ahonnan 1996- ban, elnökválasztási fiaskója után távozott (a szavazatok 0,5 százalékát szerezte meg). A 68 éves politikus először lépett a nyilvánosság elé felesége halála óta. Kijelentette: „Elérkezett az ideje annak, hogy a szociáldemokrata politika megszabadítson bennünket a mostani politika extremitásaitól.” A pártalapításra jövőre kerül sor, Gorbacsov az idei decemberi parlamenti választásokon Primakov és Luzskov pártját támogatja. Izrael Házkutatás Netanjahunál Házkutatást tartott az izraeli rendőrség a múlt héten Benjámin Netanjahu volt kormányfő lakásán. Az izraeli rádió jelentése szerint a rendőrségi látogatás állami pénzek hűtlen kezelésének ldvizsgálásával függ össze. USA Rakétatelepítés Az Egyesült Államok a hidegháború éveiben szinte az egész világon telepített atomfegyvereket - derül ki a az USA védelmi minisztériuma által kidolgozott jelentésből, melyet a Washington Post közölt. 1945 és 1977 között tizennyolc európai, csendes-óceáni és más államban több mint 9000 stratégiai fegyvert helyezett el, köztük olyan országokban is, mint Izland vagy Marokkó, az illető kormányok tudta nélkül. Szakértők szerint amerikai atomfegyverek találhatók a mai napig Belgiumban, Nagy-Britan- niában, Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Görögországban és Törökországban.