Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-20 / 42. szám

4 1999. október 20. Háttér Tíz éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Szűrös Mátyás: „A rendszerváltás folyamata talán még ma is folytatódik’' Született a nemzeti egység jegyében Bozay Gergely __________ 19 89. október 23-án véget ért egy fejezet a magyar történelem­ben, a Magyar Népköztársaságot felváltotta a Magyar Köztársa­ság. A kommunista rendszer végnapjait élte. 1990 tavaszán - több évtized után - ismét szabad választásokat tartot­tak, s az akkori ellen­zéki erők győzedel­meskedtek. A köztár­saságot az Ország- gyűlés elnöke, Szű­rös Mátyás kiáltotta ki. Vele beszélget­tünk az akkori ese­ményekről. Milyen emlékek ma­radtak meg önben a tíz évvel ezelőtt tör­téntekből? Egy ország figyelt az Országház­ra, amikor kikiáltottam a köztár­saságot, mostanában viszont hu­morizálva azt kérdezik tőlem, hogy tulajdonképpen ki is volt ott akkor az erkélyen. Jelenleg ugyanis az érdemek kisajátításá­nak és osztogatásának idejét él­jük. Engem például az lepett meg többek között igen kelleme­sen, hogy a háromnegyedrészt MSZMP-tagokból álló Ország- gyűlés ’89 októberében nagy többséggel elfogadta a gyökere­sen megújított alkotmányt és az ún. sarkalatos törvényeket. Va­gyis képes volt maga ellen sza­vazni, a „létező szocializmus” ro­vására dönteni, ahogy 1848-ban a rendi országgyűlés cselekedett a jobbágyfelszabadítás ügyében. Eszembe jutott az is, hogy 1989 márciusában ez a parlament több mint négyötödös arányban választott meg elnökének, pedig a Grósz-féle pártvezetőség szán­déka az volt, hogy félreállítson engem. Nos, ez fordítva sült el, a parlamenti képviselők többségé­nek hangulata már akkor sem kedvezett az állampártnak. A sarkalatos törvények elfogadásá­val, illetve hatályba lépésével vált lehetővé a köztársaság kiki­áltása s maga a rendszerváltás. Ebben a folyamatban már döntő szerepet játszottak az új politikai pártok és az újjáalakult történel­mi pártok: összességében az ak­kori ellenzéki erők is. Természe­tesen a rendszerváltozás-vál­toztatás folyamata eltartott még jó ideig, sőt hajói meggon­doljuk, talán még ma is folyta­tódik. Ez volt a másik alapvető mozza­nat. A felelős politikai erők - ha rövid időre is - egymásra talál­tak az olyan történelmi felada­tok megítélésében és megoldá­sában, mint a függetlenség és jogállamiság megteremtése a nemzeti megbékélés jegyében. Akkor nemzeti egység alakult ki, s Antall József sza­vai szerint „alkotmá­nyos forradalom” zajlott le. Milyen volt a törté­nelmi napon a köz­hangulat? Szép, napfényes idő köszöntött ránk. Bár a köztársaság kikiál­tásának pontos ide­jét csak röviddel előtte és csak a rádi­óban tudtuk közhírré tenni, dél­re százezres tömeg sereglett ösz- sze a Kossuth téren és a környe­ző utcákon. Ilyet még nem éltem meg sem érzésben, sem vizuáli­san. Szavakban nehéz visszaad­ni azt a felemelő érzést, ehhez írónak kellene lennem, de én po­litikus vagyok. Amikor felhang­zott a déli harangszó, kiléptem elnöki szobám nemzetiszínű zászlóval bortított erkélyére, amely az Országház északi szár­nyában helyezkedik el. Az embe­rek zászlót bontottak és nagy ovációval fogadtak, éltetve a köztársaságot. Nagyon boldog voltam, hogy egyszerű földmun­kás fiaként részese lehettem a születő szabad és demokratikus Magyarország egyik legszebb pillanatának. Hogyan értékeli az azóta eltelt egy évtizedet, mennyire valósul­tak meg az akkori politikai cé­lok? 1989 októberében a köztársaság kikiáltá­sával megtörtént a rendszerváltás, mert olyan gyökeresen megújított alkotmány lépett hatályba, ame­lyet az ország mérv­adó, hatalmon és el­lenzékben lévő politi­kai erői együtt dolgoz­tak ki, és amely igazi alaptörvényként bátran össze­vethető volt a világ demokrati­kus országainak alaptörvényei­vel, és gyökeres szakítás volt a sztálini alkotmány-modellel. E demokratikus alkotmány nyo­mán születhetett meg a harma­dik Magyar Köztársaság. Ezt az alaptörvényt pedig jómagam ír­tam alá. Az elmúlt tíz esztendő alatt született sok új törvény szellemében alakult ki és szilár­dult meg a parlamenti demokrá­cia, annak jog- és intézmény- rendszere, alakultak át a tulaj­donviszonyok, vált uralkodóvá a magántulajdonra épülő piacgaz­daság. S ami talán mindennél fontosabb: visszanyertük a sza­badágunkat és függetlenségün­ket. Az ekölcsi süllyedést viszont nem sikerült visszafordítani, de lefékezni talán igen. Túlzott a pártosodás, a viszálykodás és a széthúzás. Viszont önmagában véve jó dolog, hogy szabad és de­mokratikus választások útján az ország vezető rétege biológiailag is képes volt megújulni. Ma az országnak fiatal, iskolázott veze­tői vannak, remélhetőleg a szük­séges tapasztalatokat is meg­szerzik az államvezetéshez. A politikaformálásnak ugyanis alapvető tényezője a tapasztalat. Alapvetően kedvezően ítélem még a Magyar Köztársaságot, belső fejlődését és nemzetközi pozícióit, anélkül, hogy elken­dőzném a visszásságokat, kudar­cokat és nehézségeket. Az irány jó, Magyarország megőrizte ve­zető helyét Közép- és Kelet-Euró- pában. Az összmagyarság össze­tartása is erősödött, helyzete, bár távolról sem kielégítő, vala­mennyire mindenütt javult, ki­véve a Délvidéket és a csángó­magyarokat, ahol a helyzet in­kább romlott. Véleménye szerint Magyaror­szág most már teljes mértékben a nyugati civilizációhoz tartozik? Magyarország Szent István korá­ban a kereszténység felvételével vált az európai kul­túra és civilizáció részévé, s az is ma­radt mindvégig, bi­zonyos kitérők elle­nére is. Más dolog, hogy politikai, ha­talmi és gazdasági rendszer tekinteté­ben voltak idősza­kok, amikor Ma­gyarországot külső és belső erők letérí­tették az európai fejlődés fő út­vonaláról, ami bizony visszaha­tott általános cicilizációs helyze­tének alakulására is. Az 1989-90-es alkotmányos forra­dalom nyomán Magyarország jogállami és gazdasági rendszer Egymásra találtak a történelmi feladatok meg­ítélésében. Vissza­nyertük a szabad­ságunkat és független­ségünket. Szűrös Mátyás 1989. október 23-án. Szigeti Tamás felvétele tekintetében, sőt biztonságpoliti­kai értelemben is viszatér a nyu­gat-európai országok körébe. Hazánk ebbe a közösségbe integ­rálódik: a NATO-nak már tagja, az Európai Uniónak társult tagja és reményeink szerint nemzeti önbecsülésünk jegyében néhány éven belül teljes jogú tagja lehet, s aktíván résztveszünk az ET és az EBESZ tevékenységében is. Kinek az ötlete volt, hogy októ­ber 23-án, az 56-os forradalom kitörésének napján kiáltsák ki a köztársaságot? A történelmi folyamatosság je­gyében természetes módon kap­csolódik össze 1956 és 1989; az „alkotmányos forradalom” foly­tatása és kiteljesülése az 1956-os forradalomnak és szabadság- harcnak. Nem volt tehát véletlen a szándék a két történelmi ese­mény tudatos összekapcsolására a dátum tekintetében sem. Ve­lem Németh Miklós akkori mi­niszterelnök közölte, hogy az ok­tóber 23-ra vonatkozó konkrét elképzelést Glatz Ferenc törté­nész-miniszter vázolta föl neki. Az Országgyűlésben pedig ma­ga a miniszterelnök terjesztette elő a javaslatot, hogy a kormány kész megteremteni a feltételeit a köztársaság október 23-i kikiál­tásának, kivitelező főszereplője pedig az alkotmány szellemében az Országgyűlés elnöke legyen, így jutott nekem ez a megtiszte­lő feladat. Az összképhez hozzá­tartozik, hogy ezzel a megoldás­sal lényegében az akkori mérvadó politikai erők mindegyike egyet­értett. A sorsfordí­tó események ér­demi alakításának két kiemelkedő szereplője Pozsgay Imre és Antall Jó­zsef volt, harma­dikként pedig az SZDSZ ún. ke­mény magja. Végül egy aktuálpolitikai kér­dés. Mi az oka, hogy ön az MSZP-n belül ennyire háttérbe szorult? A mostani Országgyűlésben az egyetlen vagyok, aki 1985 óta fo­lyamatosan képviselő. Mindig ar­ra törekedtem, hogy a különböző kérdéseket ne szűk pártkeretek­ből vagy pártérdekekből kiindul­va közelítsem meg. Inkább a de­mokratikus és népi baloldal egé­szének platformján állva az össznemzeti szempontokat pró­báltam szem előtt tartani és kép­viselni. Nos, népi baloldaliságom és hangsúlyozott nemzeti irá­nyultságom mindig is csak szűk körű támogatottságra talált a Magyar Szocialista Pártban, amelyben nekem párttisztsé­gem soha, semmilyen formában nem volt. Sőt manap­ság sokan szinte ha­nyag eleganciával el­hagyják a magyar jel­zőt és egyszerűen csak Szocialista Pártnak ti­tulálják. Formalitás'nak tűnhet, amiről beszé­lek, de én komolyan gondoltam azt is, hogy az integrációt megfele­lő nemzeti önbecsülés­sel kell kezelnünk és megvalósítanunk. Meggyőződésem: az ún. globalizáció korában is be fog bi­zonyosodni, mennyire fontos té­nyező az ember életében a szülő­földhöz és a nemzetéhez való kö­tődés. Nos, a kérdések ilyen és hasonló megközelítése miatt mellőznek engem az MSZP-ben, meg azért, mert többnyire így is cselekszem vagy foglalok állást - és pl. szavazok az Országgyűlés­ben. Nagyon is zokon vették, hogy például nem szavaztam meg a Bokros-csomagot, az alapszerződéseket, vagy leg­utóbb a NATO koszovói fellépé­sével kapcsolatos szocialista módosító javaslatot. Szinte hanyag eleganciával elhagyják a magyar jelzőt. NATO-dosszié Főtitkárváltás Európai formátumú politikus távozott Javier Solana szemé­lyében a NATO éléről, s euró­pai formátumúnak ígérkező politikus került a helyére a brit Lord George Robertson személyében. A brit védelmi minisztert a világ igazából az elmúlt hónapokban, ponto­sabban a Jugoszlávia elleni NATO-bombázás idején is­merte meg, nagyon határozot­tan és következetesen kiállt a szövetségi politika mellett. Katonai körökben korábban is ismerték, fontos szerepet ját­szott Nagy-Britannia védelmi stratégiájának átformálásá­ban. Némi iróniával azt is le­hetne mondani, hogy Lord Robertson kvalitásait az oro­szok nem éppen hízelgő véle­ménye is alátámasztja: kine­vezését ugyanis Moszkvában úgy kommentálták, hogy a skót héja került a NATO élére. George Robertson kinevezésé­re egyhangúlag áldását adta az összes tagország, s ezzel London már a harmadik főtit­kárt adja a szövetségnek. Nyil­vánvaló, hogy Washington eképpen is honorálni akarta legszorosabb szövetségesének legutóbbi szerepvállalásait. Tony Blair brit miniszterelnök - a múlt héten alakította át kormányát, Robertson helyett Geoff Hoon irányítja a védel­mi tárcát - eíbűvölőnek tartot­ta a választást, s úgy vélte, nem is kerülhetne jobb kezek­be a NATO akkor, amikor a szövetség az új évezredbe lép. A koszovói háború idején Javier Solana naponta több­ször is szerepelt a kamerák előtt, s csak az ilyen válság- helyzet mutatta meg, milyen sokoldalú, körültekintő, jó diplomáciai érzékkel is bíró politikust kíván ez a tisztség. Az már hagyomány, hogy az atlanti tömb főtitkára mindig európai politikus, a szövetség európai haderőinek főpa­rancsnoka pedig mindig ame­rikai - négycsillagos tábornok. A főtitkárnak több más tisztsé­ge is van, az Észak-atlanti Ta­nács, a Védelmi Tervező Bi­zottság, a Nukleáris Tervező Csoport és az Euro-atlanti Az 53 éves új főtitkár. ŐTK/AP-felvétel Partnerségi Tanács elnöke, társelnöke a NATO-orosz és a NATO-ukrán tanácsnak, illet­ve bizottságnak. Gondozza és felelősen irányítja a szövetsé­gen belül a véleménycserét és a döntéshozatali folyamatot, jószolgálati közvetítést láthat el, ha a tagállamok között né­zeteltérés támad. Nyilatkoza­tok, állásfoglalások, cikkek so­rával lényegében a NATO leg­főbb szóvivőjének funkcióját is betölti, de hivatalosan önál­ló döntési jogköre politikai kérdésekben nincs. Ennek ellenére a világ odafi­gyel arra, amit mond, ezért különösen Szlovákia, vala­mint a többi, a NATO-hoz mi­előbb csatlakozni kívánó or­szág számára nem mindegy, hogy az új főtitkár hogyan vé­lekedik a bővítésről. Brit vé­delmi miniszterként a követ­kezőket mondta: „Az Egyesült Királyság gondoskodni fog ar­ról, hogy a csatlakozás lehető­sége nyitva álljon - földrajzi elhelyezkedésüktől függetle­nül - mindazon országok előtt, amelyek képesek és haj­landóak vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket. A NATO-nak azonban, amikor partnerségi kapcsolatot alakít ki Európa országaival, ügyel­nie kell arra, hogy sohasem szabad egy harmadik fél érde­keit megsértenie. Többé nem fordulhat elő, hogy Európá­ban egy állam vagy államcso­port mindenféle egyeztetés vagy érintettség nélkül rendel­kezzék egy másik állam sorsa felett." (-nák)

Next

/
Thumbnails
Contents