Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-20 / 42. szám

Modern élet 1999. október 20. 5 A Kerti Törpék Felszabadítási Frontja a szabadságért, a fantázia szabad szárnyalásáért küzd Egy rettegett szervezet A „félelmetes” főtörpök (balról jobbra): Lorenzo, Giuliano és Giliano Archív felvétel A Kerti Törpék Felszabadítási Frontja szervezet bár csak nem­rég alakult egy észak-olaszor­szági hegyi kisvárosban, Asiagóban, tetteinek máris nagy visszhangjuk van az egész vilá­gon, de legalábbis Európa-szer- te. Az alig több mint húsz tagot számláló társaság tagjai hóna­pok óta rettegésben tartják a környék családi házainak lakó­it, s mint hírlik, már Franciaor­szágban és Belgiumban is van­nak követőik. Bár ruházatuk némiképp hason­lít az amerikai kontinens egyko­ron (?) félelmetes társasága, a Ku-Klux-Klan híveinek öltözé­kére, szerencsére a szervezet fő mozgatórugója nem az idegen- gyűlölet, célja nem más embe­rek kíméletlen, sokszor brutális megakadályozása jogaik érvé­nyesítésében. A Kerti Törpék Felszabadítási Frontja épphogy a szabadságért, mégpedig a fan­tázia szabad szárnyalásáért küzd. Akciói kimerülnek abban, hogy tagjai éjszakánként belo- pózva a védtelen (értsd: kutya­mentes) kertbe, összeszedik a (kerti) törpéket, és visszaviszik őket eredeti lakhelyükre, az erdőbe. A frontem­berek kiléte senki előtt sem ismeret­len, sőt, szeretik a fotózást, miképpen azt is, ha beszélhet­nek szokványosnak aligha nevezhető szervezetükről. Giuliano Dall’Oglio, a törpék főnöke eképpen foglalja össze üzenetüket:- Arra szeretnénk felhívni a világ fi­gyelmét, hogy a kultúra hanyatlás­nak indult, az emberek nem használják ki kreativitásukat, s ezáltal eltunyulnak. A törpék az erdők szülöttei, az ember azon­ban önző módon, saját maga gyönyörködtetésére ellopta on­nan őket. Számunkra ezek a törpék nem pusztán gipsz- vagy műanyagfigurák, meggyőződé­sünk, hogy lelkűk van, és hogy boldogtalanok. Ezért visszük vissza őket oda, ahonnan szár­maznak. Ha pedig valaki díszí­teni akarja a kertjét vagy a kör­nyezetét, találjon ki olyat, ami csak az ő agyának szülötte! Va­gyis: használja a fantáziáját, akár gyermekről van szó, akár felnőttről. Jelszavunk a követ­kező: „Szabadítsátok ki a törpé­ket a börtönökből!” A szimpatikus, bár kicsit őrült csapat tagjai egyéb­ként mindannyian a fantáziájukkal kere­sik kenyerüket. Giu­liano például grafi­kus, Lorenzo törpe­fotós, Chiara törp- építész, Giliano és Vally, a törpházas- pár tagjai pedig ipar­művészek. S hogy mit szólnak a kertitörpe-tulajdo- nosok a „vörös brigá­dok” újabb „terror- cselekményeihez”? Meglehetősen meg­oszlanak a vélemények, ki-ki a vérmérsékletének megfelelően reagál. Franciaországban Tas- cal di Alencon asszony például belebetegedett, amikor észre­vette, hogy egyik napról a má­sikra eltűntek kertjéből ked­vencei. A tolvajok bíróság elé kerültek, s bár Brúnó Dubout ügyvéd mindent megtett azért, hogy felmentesse védenceit, megható védőbeszéde nem győzte meg a döntnököt, pedig szem nem maradt szárazon a teremben, amikor Dubout fel­tette e szívbe markoló kérdést: - Bíró úr! Soha nem hallotta még éjszakánként a kertben ácsorgó törpék sírással küszkö­dő panaszát: „hideg van, és fá­zom...?” Gianni Bau, a hét törpe és Hófe­hérke „gazdája” jót nevet, ami­kor az éjszakai garázdákkal ijesztgetik barátai:- Nekem igazán van humorér­zékem, ezért aztán minden es­te, sötétedés előtt beviszem a házba a törpéket, de még a Hó­fehérkét is. Reggel meg kivi­szem őket a kertbe, és ez így megy már hosszú évek óta. Tu- dom, hogy a „vörös brigád” fe­ni rám, pontosabban a törpé­imre a fogát, de egyelőre még sikerült kijátszanom őket. Úgy látszik, eddig én vagyok a lele­ményesebb. Giancarlo Bortoli­nak, Asiago polgár- mesterének minder­ről viszont a múlt jut eszébe:-Ez a vidék varázsla­tos hagyományok őr­zője. A mondáink te­le vannak törpékkel, manókkal, bolon­dokkal. A mi őseink a cimberek voltak, akik a keltákkal keveredett óko­ri északi germán néphez tartoz­tak. Eszak-Európából vándorol­tak ide, és támadtak egykoron a római birodalomra, de meg­semmisítő vereséget szenved­tek. Sajnos, a tradíciók kiveszni látszanak, s ez a fiatal társaság most ezt igyekszik megakadá­lyozni. A Kerti Törpék Felszabadítási Frontja minap újabb tevékeny­séggel bővítette működési kö­rét: levelezésbe fogott a világ apraja-nagyjával. Bárki megír­hatja titkos vágyát, kívánságát, bánatát vagy örömét. A címzés senkinek sem okozhat gondot, mert mindössze ennyi: Gnomi deli’ Altopiano, Asiago, Italia. Napról napra több levél érkezik a törpékhez, s ez máris válaszo- lási gondot okoz a kis csapatnak. - Nem gondoltuk volna, hogy ennyire nagy sikere lesz az ötle­tünknek - mondta Vally, a „postamestörp”. S hogy milyen tar­talmúak ezek a leve­lek? A gyerekek főleg a kívánságaikat írják le, a felnőttek pedig inkább beszélgetni, levelezni szeretné­nek. Van, amikor el­mesélik az álmai­kat, a szerelmeiket. Vagy például ilye­neket írnak: „Eltévedtem, és nagyon szeret­nék visszatalálni a helyes út­ra...” „Hetvenéves vagyok, de a szí­vem mintegy fiatalemberé. Sze­retnék még egyszer szerelmes lenni.... K. Meglehető­sen megosz­lanak a véle­mények, ki­ki a vérmér­sékletének megfelelően reagál. A mondáik tele vannak törpékkel, manókkal, bolon­dokkal. Balkezesek elnyomott kisebbsége Rossz szokás csupán? A világon minden tizedik ember balkezes, így a balkezes emberek bizonyos kisebbséget alkotnak. Vitatható, vajon hátrányos meg­különböztetésben részesülnek-e a kilencven százalékot képező jobbkezesek részéről. Tény, hogy a legtöbb szerszámot és eszközt kizárólag a jobbkezesek számára gyártják, nem kis gondokat okoz­va ezzel a balkezeseknek. Az elmúlt évtizedek­ben azonban e tekin­tetben számos válto­zás történt. A fejlett országokban a balke­zeseknek jogvédő szervezeteik vannak, amelyek igyekeznek segítséget nyújtani s ily módon megköny- nyíteni a szervezet tagjainak életét. Már a megnevezés is hátrányos megkülönböztetésre utal. A leg­több nyelvben a „bal” kifejezés rosszat jelent. Az eredeti latin sinister szónak is van negatív je­lentése. Az angolban a right ki­fejezés nemcsak jobbot, hanem egyúttal helyeset is jelent, ezzel szemben a „left” balon kívül el­hagyatottat is. A francia gauche a balon kívül azt is jelenti, hogy ügyetlen, esetlen. A magyarban a balnak ugyanígy van negatív értelme, gondoljunk csak a bal- szerencse és a baljós kifejezés­re. A fejlett nyugati országokban számos cég állít elő szerszámokat és más eszközöket kifejezetten a balkezesek számára. Ebből azon­ban a fejlődő országokban, pél­dául az Afrikában élő balkezesek­nek vajmi kevés hasznuk van. Ez azonban már világgazdasági kér­dés, amely túlmutat a balkezes­ség problémakörén. De miért balkezesek a balkeze­sek? A tudománynak még nem sikerült ki­merítő választ talál­nia erre a kérdésre. Egyesek szerint gene­tikai öröklődés követ­keztében, mások vi­szont az állítják, hogy csupán rossz szokás az egész. Ha az utóbbi állítás igaz volna, ak­kor a jobbkezességet meg lehetne tanulni. Ha balkeze­sektől megkérdezzük, elnyomott kisebbségnek tekintik-e magu­kat, akkor rendszerint nemmel válaszolnak. Legfeljebb arra hi­vatkoznak, hogy mások nem mu­tatnak elegendő megértést prob­lémáik iránt, és ezzel esetleg ké­nyelmetlenebbé teszik életüket. Sok esetben a jobbkezesek egyál­talán nem értik meg, miért jelent­het a balkezesség problémát. Ne­velési hibának tekinthető, ha a szülők jobbkezességre próbálják kényszeríteni balkezes gyerme­keiket. D. P. A „bal” kife­jezés a leg­több nyelv­ben rosszat jelent. Miért balkezesek a balkezesek? A tudománynak még nem sikerült ki­merítő választtalálnia erre a kérdésre. Somogyi Tibor felvétele Mozaik Sugárzó Mururoa 1996. január 27-én végezték az utolsó atomrobbantást Mururoa korallszigeten, Fran­cia Polinéziában, megígérve, hogy ez valóban az utolsó lesz. Miután a kísérleteket befejez­ték, a hadsereg összepakolt és hazatért. Csak azok maradtak, akik a geológiai és a radiológi­ai kutatásokat végezték. A kí­sérletek befejeztével még ezer­fős alakulat tartózkodott a te­rületen, ám 1998januárjára már csak harminc idegenlégiós jelenléte emlékeztetett az itt zajlott eseményekre. Francia- ország ugyanis elhatározta, hogy Mururoát és a vele szom­szédos Fangataufát eredeti, „természetes” állapotába állít­ja vissza. kérdésekre szeretne választ kapni Paul Sereno (képünkön egy afrikai dinoszaurusz kopo­nyájával), a Chicagói Egyetem paleontológusprofesszora. Fel­tevése szerint a dínók sokféle­ségének kedvezett a környezet­változás, hiszen alkalmazkod­niuk kellett az új feltételekhez. Dínók a tutajon Amikor mintegy kétszázhar­mincmillió éve a dinoszauru­szok megjelentek a földön, a kontinensek még egybefüggő egészet alkottak. Aztán úgy száztízmillió évvel ezelőtt Afri­ka leszakadt az anyakontinens­ről, és elsod­ródott. Ho­gyan marad­tak életben a hatalmas tes­tű hüllők ezen a gigan­tikus tuta­jon? Külön­böztek-e az afrikai dínók a más földré­szeken élők­től? Ezekre a Ez bizonyítja, hogy több eddig ismeretlen fajra bukkant Nigé­riában és Marokkó déli részén. Az őslények kutatása nem ön­célújáték, végső soron boly­gónk múltjáról, ember előtti történetéről van szó. Környezetbarát Trabant Német környezetvédők meg­találták a módját, hogyan le­het hasznosítani a hetvenes évek papírjaguárját, a Traban tót. Az csak a véletlen műve, hogy pont egy zöldre festett kétütemű került a kiszolgált villanypózna tetejére. Új gazdája igyekezett komfor­tossá tenni, majd hamarosan a családja is belakta az igazán pofás lakosztályt. Bár gólyafé­szeknek még egy kicsit szo­katlan a látvány, de garantál­tan környezetbarát.

Next

/
Thumbnails
Contents