Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-13 / 41. szám
12 1999. október 13. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Kegyetlen játékok Choderlos de Laclos 1782- ben írta levélregényét, a Veszedelmes viszonyokat. Az erkölcsök hiányáról és az érzelem erejéről szóló írásmű nem hagyja nyugodni a filmeseket. Időről időre elkészül egy-egy moziváltozat. RogerVadim 1959- ben modem környezetbe helyezte a történetet. Stephen Frears és Milos Formán ugyanabban az esztendőben, 1988-ban forgatta a maga változatát. Roger Kumble tanvaly ismét neki- gyűrkőzött a témának. Vadimhoz hasonlóan arra tett kísérletet, hogy bebizonyítsa, a több mint fél évszázada született történet mai környezetbe helyezve is érvényes. Sebastian Valmont (Ryan Philippe) és féltestvére Kathryn Mértéül (Sarah Miehelle Gellar), New York felső tízezrének ifjú tagjai. Unalmukat elűzendő, a szerelmi csábításból valóságos sportot űznek. Nincsenek gátlásaik. Fogadást kötnek: ha Sebastiannak sikerül elcsábítania a szigorú erkölcsű Annette Hargrove-ot, jutalmul Kathryn is kegyeiben részesíti (a fiú ugyanis már régen vár erre). A csábítás annak rendje-módja szerint meg is történik. Sebastian addig-addig alakítja a bűnbánó hősszerelmest, míg valóban, őszintén beleszeret a lányba. Közben Kathryn a maga „kisded” játszmáját játssza: előző barátján igyekszik bosszút állni. Ennek érdekében marionettfiguraként mozgatja volt szerelme új választottját, annak anyját és másokat. A történet csúcspontján minden lelepleződik... és éppen itt bicsaklik meg az erkölcsi példázat mai „olvasata”. A18. századi történet Merteuil márkinéja számára a lelepleződés valóban egyet jelentett a megsemmisüléssel, ám napjaink New Yorkjában ugyanez nehezen hihető. _______________________Heti hír Forlani folytatja A londoni születésű Claire Forlani (27) gyerekkora óta balett-táncosnő akart lenni. Meg is tett mindent ennek érdekében, a Covent Garden színpadára is eljutott, ám közben belekóstolt a film világába, amely immár véglegesen magával ragadta. Miután a család Los Angelesbe költözött, ő is közelebb került a tűzhöz. Karrierjének kifejezetten jót tett a klíma- változás: kevésbé jelentős tévésorozatok után sikeres mozifilmekben is játszott (A szikla, Ha eljön Joe Black). Jó néhány szerep van már mögötte, és még több áll előtte, ugyanis a szakmából sokan felfigyeltek törékeny szépségére és kecses, balettos mozgására - a hírek szerint Brad Pitt is. Günter Grass Nobel-díja régóta váratott magára. Most végre neki ítélték oda. Megkésett elismerés „A húszéves várakozás tartott meg ilyen fiatalnak ” Fotó TASR Győrffy Miklós _____________ Sz okás azt mondani, hogy nemcsak a díj minősíti azt, akit kitüntetnek vele, hanem a kitüntetettek is minősítik a díjakat. Az irodalmi Nobel-díj mintha felette állna e szabálynak: aki megkapja, akkor is megdicsőül, ha addig alig lehetett hallani róla. Mégis jót tesz neki, ha időnként olyanok is megkapják, akik nélküle is a legnagyobbak közé számítanak. Günter Grass ilyen író volt eddig. AII. világháború után nemcsak Németország, de a német irodalom is a nulláról indult. Új évjárat jelentkezett, amelynek legjobbjai a Gruppé ’47 nevű írócsoportban egyesültek. A háborúviselt nemzedék közös élményvilágának és világképének egyik legfőbb kifejezője a kívülálló lett, fő témája az alkalmazkodás megtagadása, a régi-új berendezések éles kritikája, jellemző ábrázolásmódja a szatíra és a groteszk. Míg Heinrich Böll, a csoport másik Nobel-díjasa többek közt az ötven év német történelmének terhét cipelő Lenit alkotta meg, ezt a profán, rebellis szentet (Csoportkép hölggyel), a századközép abszurd német történelmének legzseniálisabb jelképét Günter Grass formálta meg a Bádogdob komisz gnóm- jában. Oskar, aki valójában nem törvényes német apjának, hanem anyja lengyel szeretőjének a fia, s aki születésekor már teljes szellemi kapacitásának birtokában van, sőt természet- feletti képességekkel is rendelkezik, torzságában, gonoszságában, „kollaborá- lásában” egyfelől a német kispolgár kísérteties példája, másfelől tisztánlátásával, kora vénsé- gével, intő dobolásával, jézusi pózaival a német értelmiség önironikus- szellemes karikatúrája. A Bádogdobbal, ezzel a barokkosán bizarr ötletekben tobzódó, parodisztikus család- és fejlődésregénnyel, amely ma már egyérteműen századunk legeredetibb, legjelentősebb regényei közé tartozik, 1959-ben az akkor harminckét éves Günter Grass egy csapásra az NSZK irodalmának vezető alakja lett. Óriási érdeklődés előzte meg minden egyes további művét, de mint az gyakran előfordul, első remekművét mindmáig nem sikerült felülmúlnia. A nagyrészt Danzigban-Gdansk- ban, Grass szülővárosában játszódó Bádogdob két további művel „danzigi trilógiává” bővült, amelynek harmadik darabja, a Kutyaévek mindmáig nincs meg magyarul - annak idején, jó néhány más fontos korabeli nyugatnémet művel együtt poltikai okokból nem lehetett kiadni. Talán még leginkább az 1977-ben megjelent, magyarul is olvasható A hal mérhető a Bádogdobhoz - az abban még csak lappangó mesés-mitizáló tendencia és fantasztikum itt gáttalanul előtör, és Grass mintha a dél-amerikai mágikus realisták módjára magánmítoszt akarna teremteni a Keletitenger partján élő népek kollektív emlékezetéből. Mivel a média nagyjából éppen Grass fellépésétől kezdve lett az egyik legfőbb irodalomcsináló, a kasub, lengyel és német ősöktől származó író bajszos, rusztikus ábrázatát, zömök alakját csakhamar Németország, sőt Európa szerte megismerték. Mint harcos és elkötelezett szociáldemokratát is megismerhette nemsokára a nyilvánosság: a hatvanas és hetvenes évek fordulóján a kancellári tisztségre pályázó Willy Brandt győzelme érdekében - majd pártja kormányzásának támogatójaként - fontos és befolyásos közéleti szerepet vállalt. Grass olyan író szerepét tette magáévá, aki időközben mintha kiment volna a divatból, de akit ő a kettészakított Németországban mégis hitelesen, igaz, olykor Don Quijote-i modortól, gesztusoktól sem mentesen jelenített meg: irodalmi munkássága egyre növekvő írói tekintélyével alátámasztott politikai publicisztikával párosult. A berlini fal leomlása után például nagy vihart kavaró röpiratban ellenezte a német egységet, legalábbis azt a formáját, amely végül is ellentmondást nem túróén megvalósult: azt, hogy az NSZK magába olvasztota az NDK-t. Hogy a mai szociáldemokrata vezetéshez mit szól a baloldali Grass, erről kevesebbet tudunk. A nagy írókat, művészeket nem akkor szokták kitüntetni, amikor nagy műveiket alkotják. Hogy a hevenkét éves és ma már klasszikusszámba menő Günter Grass miért épp most kapta meg az irodalmi Nobel- díjat, azt talán csak a Nobel-díj- bizottság tagjai tudhatják. De egy biztos: az idei díjjal egyik adósságukat rótták le. Nagyon büszke és nagyon-na- gyon megindult vagyok - mondta a pipás-pulóveres Grass a Lübeck melletti Behlendorfban lévő villája kertjében a NDR tévétársaság riporterének. Ezután higgadtan megszívta pipáját - és elballagott a fogorvoshoz. A Lübeck- ben sebtében összehívott sajtó- konferencia részvevői több mint egy órát vártak, amíg a német irodalom nagy öregje felbukkant. Valamennyi német tévéadó vezető hírben közölte a Nobel-díjról szóló jelentést. - Heinrich Böll után huszonhét esztendővel Németországnak ismét Nobel-díjas írója van - kezte híradását a SAT1 állomás. - A húszéves várakozás tartott meg ilyen fiatalnak - nyilatkozta az író. Igen jó hírt kaptunk, amire már régóta vártunk - mondotta Berlinben az egyik legnevesebb német irodalomtörténész, Sebastian Klein- schmidt. A világszerte négymillió példányban kiadott Bádogdobért, amelyet joggal nevezhetünk Günter Grass legjelentősebb művének, méltán kapta meg a legnagyobb irodalmi kitüntetést. Amit kiemelnék Grass írói érdemi kapcsán, az mesélő őstehetsége, hallatlan erejű elbeszélőképessége és erkölcsi ítélőképessége. Christoph Hein, a német PEN elnöke: Csodálatos esemény, megérdemelt gesztus az írónak. A Bádogdob századunk legeredetibb regényei közé tartozik. Csodálatos esemény, megérdemelt gesztus az írónak. Egy romantikus hős. Oleg Menysikov minden kétséget kizáróan az orosz film legvonzóbb férfisztárja. Amerikai nőt szeret Mihalkov hőse, a szibériai borbély SZENTGYÖRGYI RlTA _________ Be szédes, szenvedélytől izzó fekete szemek, nemes arcvonások, emberi tartással és méltósággal párosuló művészi tehetség. Óleg Menysikov minden kétséget kizáróan az orosz film legvonzóbb férfisztárja, akit természetes szerénysége akadályoz meg abban, hogy ezt el is higgye magáról. Gérard Philipe-re emlékeztető romantikus alkatával hódít mozivásznon és színpadon egyaránt. Minden alakításban valamiféle forradalmi tűz izzik, romantikával fűszerezve. Játszotta moszkvai színházakban A félkegyelmű Miskin hercegét, Camus Caliguláját, Dosztojevszkij A játékosát. Felfedezője és barátja, Nyikita Mihalkov őt választotta Andrej Tolsztoj, a tragikus sorsú kadét szerepére nagy történelmi freskójában, A szibériai borbélyban. Az Oscar orosz megfelelőjét, Nika-díjat kapott egy másik, a Csalóka napfény című Mihalkov- filmért. Szakmai elismerésekben és felkérésekben gazdag pályafutásának legújabb állomása egy e századi történelmi eposz, a Kelet-Nyugat főszerepe Régis Wargnier rendezésében, Cat- herine Deneuve és Sandrine Bonnaire partnereként. A szibériai borbélyban Menysikov a becsület és a szerelem áldozata. Két nemes érzelemé, amelyek a vesztét okozzák, amikor megismerkedik a Júlia Or- mond megformálta amerikai kalandornővel. „A sors és a szerencse kegyeltjének tartom magam. Moszkvai műszaki értelmiségi családból származom. Első moziélményeim Gérard Philipe-hez kötődnek és Marion Bran- dóhoz. A Királylány a feleségem Philipe-jét az emberi báj és a művészi szépség megtestesítőjének láttam. Brandót A vágy villamosában csodáltam mint a karizmatikus férfiasság példaképét. A sors különös figyelmeztető jeleként emlékszem arra a napra, amikor az íróasztalomon egy újságot találtam, benne felvételi hirdetéssel a moszkvai színművészeti főiskolára. Még főiskolai hallgató voltam, amikor szereplőválogatásra hívtak Nyikita Mihalkov készülő filmjéhez. Izgatottan sétáltam fel-alá Mihalkov irodája előtt, mielőtt benyitottam hozzá. És rögtön szerződtetett egy kisebb szerepre A rokonok című filmjéhez. A továbbiakban őt tekintettem mesteremnek, apai barátomnak, aki számos filmtervébe beavatott. Mérföldkő volt a pályafutásomban a Csalóka napfény című filmje. Nyikita olyan alkotóművész, aki a bizalom osztatlan légkörét képes megteremteni a forgatáson. Szereti a színészeit, beavatja őket az alkotás folyamatába. Hihetetlenül intelligens, vonzó, humánus ember, másfelől kiváló gyakorlati érzéke és atmoszférateremtő készsége van. Nem ismerek nála műveltebb, felelősségteljesebb, invenciózusabb rendezőt. A szibériai borbély ifjú kadétja mintha csak egy nagy orosz klasszikus regény lapjairól elevenedne meg. Ritkán látni a moziban ilyen intenzitású szerelmi történetet, ilyen őszinte szenvedélyt, amely eltéríti a főhőst minden egyéb ambíciójától. Mihalkov hűségére vall, hogy több mint tíz évvel a terv születése után is hozzám ragaszkodott. A legnehezebb az volt, hogy hihetővé kellett tennem egy nálam jóval fiatalabb tiszti növendéket. Emellett meg kellett tanulnom vívni, Mozartot énekelni, a Figaro házasságát, és nem utolsósorban angolul játszani a szerepet. Ez a történet a cári rezsim végnapjaiban játszódik, egy olyan korban, amikor a szerelem a becsület mérlegére kerül, és „elbukik”. Nagyon az én szándékom szerint íródott ez a szerep és maga a forgatókönyv is.”
