Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-13 / 41. szám
2 1999. október 13. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Csámcsogó médiák Szűcs Béla __________ Az elmúlt hónapban a szlovák sajtóban megjelent több mint száz kommentár, jegyzet, nyilatkozat többsége a kormány politikájáról, tagjaival kapcsolatos „ügyekről” csámcsogott. Bírálják a kormányt, a koalíciót, a pártokat és a minisztereket. A demokráciában természetes, hogy a médiák leleplezik a zugügyeket, törvényellenes manipulációkat, mesterkedéseket. Ezt várják tőlük a választók. De mi folyik nálunk? A zavaros ügyek egyértelmű feltárása, a felelősök megnevezése helyett bizonytalan célozgatások, gyanúsít-gatások, vádaskodások véget nem érő sokasága árasztja el a hírközlő szerveket. Tudtommal még egyetlen politikusra sem bizonyították rá, hogy megvesztegették, lefizették, volna mégis naponta sürgetik miniszterek lemondását, a kormány átalakítását, sőt, a kormányfőcserét is. Közben más országok példáit emle-getik, ahol miniszterek apró-cseprő ballépések miatt leköszönnek. Ezek az országok nem hasonlíthatók Szlovákiához, ahol csak nagy erőfeszítésekkel sikerült összehozni egy különféle politikai irányzatokat képviselő sokpárti koalíciót, amely egy kifosztott, eladósodott, ezernyi problémával küzdő országot vett át Meciaréktól. Az új kormány azt sem tudta, hol kezdje a rendteremtést. Ráadásul a kormány joghézagoktól hemzsegő rendszert kapott. Ilyen körülmények között a különféle privatizációs ügyek felülvizsgálata elhúzódik, amit a médiák naponta ostoroznak, szembeállítva a közvéleményt a kormánnyal, az ellenzék táborába kergetve a gazdasági gondokkal küzdő embereket. Sokat ártanak a meggondolatianul fecsegő politikusok is. A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában elismerte, hogy számos „ügy” végére még nem sikerült pontot tenni, azonban év végéig, vagy 2000 első negyedében megoldható minden nyitott probléma. Addig tovább csámcsoghatnak a médiák. Vendégkommentár Az MKP leckéje Stevo Rimaj Az SZNP botrányba fulladt zsolnai kongresszusával éles ellentétben állt az MKP Füleken tartott országos tanácsa, amely nemcsak nyugodt, de kultivált hangnemben zajlott. Ha már a kontrasztoknál tartunk: Bugár Béla pártja eleganciájával nemcsak a vulgáris SZNP-től és a DSZM-től különbözik, de a koalíció pártjaitól is, főleg az SZDK- tól. A kormány egy éves működését értékelve éppen az MKP volt azt a párt, amely nem piszkolta be a kezét olyan ügyekkel, amelyek megrendítették a Dzurinda- kormány szavahihetőségét, ami az SZDK preferenciáinak csökkenésében nyilvánult meg. A Bugár körüli politikusok, a DBP-vel ellentétben, betartják a kormányzó partnereikkel kötött egyezségeket, s még egyszer se fordult elő, hogy valakinek meg kellett volna hátrálnia a követeléseik előtt. A kritikus helyzetekben mindig a béketűrő MKP hátrált meg, pedig Koncos miniszter keményfe- jűsége a mai napig megfeküdte a gyomrát. Aki azt állítja, hogy az MKP a kormány- koalíció legstabilabb eleme, nem jár messze az igazságtól. Ha nemcsak a pártokat, de a minisztereket is értékeljük, ismét az MKP az, amelynek Hama vagy Miklós révén sikerült a politikai cirkuszokat elkerülnie. A PÉP és az MKP kivételével az összes többi politikai szubjektum eltérő nézetektől hangos. Az SZNP- ben két hatalmi szárny alakult ki, a DSZM-ben is kikristályosodott a radikálisok és a mérsékeltek tábora, a DBP- ből távozott az utóbbi időben feszültséget okozó Fico, hogy ne is említsük az SZDK-ban uralkodó nézetkülönbségeket. Míg a többiek veszekednek, az MKP egyértelűen menetel a cél felé: Szlovákiát elvezetni a fejlett Európához. Elgondolkodtató, hogy ezen a téren a szlovák többségnek éppen a magyar kisebbség, és az azt képviselő politikusok adják fel a leckét. A szerző a Sme kommentátora Uraim, legfőbb ideje, hogy gyakoroljuk az állva sörözést, mert a kormány következő gazdaság élénkítő lépése a székadó bevezetése lesz... Rajz: MS-Rencín Politikai fogadókészség kérdése a magyar magánegyetem Megoldás, de nem végleges P. Vonyik Erzsébet _________ Er délyből jött nyáron a hír, hogy a korábbi ígéretek ellenére államilag támogatott magyar egyetem a közeljövőben mégsem létesülhet. Nemsokáig váratott magára az újabb hír: a romániai magyarok belevágnak egy egyházi magánegyetem működtetésébe, amelyhez a magyar állam kétmilliárd foO Megvalósítható O Járhatatlan út rinttal járul hozzá. Idehaza a napokban a Nyitrai Konstatin Egyetem rektora jelezte: az itteni magyarok előtt is nyitott a magánegyetem létesítésének lehetősége. Körkérdésünk azt tudakolta, ki milyen esélyt lát erre, vajon megvannak-e a szükséges jogi, intézményes, anyagi és személyi feltételek, illetve létezik-e politikai akarat az állami szervek részéről. Erdélyi Géza református püspök: a Értesüléseim alapján ez v megvalósítható, és tudomásom szerint nincs is különösebb probléma. A legnagyobb feladat a fenntartása lesz. Úgy vélem, jogosultak is vagyunk rá, európai példát idézve, a Svájcban élő franciáknak mindig volt legalább öt egyetemük. Erdélyben, úgy tudom, megvannak a személyi és anyagi feltételek, csak a politikai akarat hiányzik. Nézetem szerint Szlovákiában olyan magánegyetem létrehozása az optimális megoldás, amely fenntartási költségeinek felét az állam állná. Elvégre a szlovákiai magyarok itt adóznak, s az ebből befolyó összeg egy részét a magánegyetem fenntartására kellene fordítani. Jarábik Gabriella, a Kulturális Minisztérium Kisebbségi Kultúrák Főosztályának igazgatója: a Véleményem szerint, ha v felmerülne egy ilyen intézmény lehetősége, mindenképpen támogatni kellene, hiszen beilleszkedve a hazai továbbtanulási lehetőségekbe, azokat tovább bővíthetné. Persze, ne ez jelentse a végső megoldást. Mindenképpen tovább kell gondolni és átfogó tervet kell kidolgozni a szlovákiai magyar kisebbség oktatási és művelődési rendszerének intézményes biztosítására (oktatási és kulturális szakemberek képzésére), amely megoldaná a jelenlegi átmeneti helyzetet is, a kihelyezett tagozatok működését és azok legalizálását. Ez nem valósítható meg politikai egyezség nélkül. Lovász Gabriella, nyugdíjas pedagógus: ^ Akarattal és összefogás- V sál mindenképpen. Az anyanyelvű oktatási rendszer hosszú távon csak akkor életképes, ha teljes. Nálunk pedig egy igen jelentős láncszem, a hazai magyar felsőoktatás már több évtizede szinte teljes egészében hiányzik. Nincs túl sok időnk, hogy visszafordítsuk a számunkra kedvezőtlen folyamatokat. Mivel állami támogatásra jelenleg nemigen számíthatunk, hiszen még a pedagógusképzés irányába is csak nagyon tétova lépések történtek, magánegyetem formájában is meg kellene próbálni. Mindenekelőtt valamiféle közmegegyezéssel gazdát kellene találni hozzá, mert jelenleg több helyi kezdeményezés inkább gyengíti, mint erősíti egymást. Attól kezdve két dolgon múlna, hogy sikerül-e. Egyrészt a hazai felsőfokú intézményekben oktató szakemberek hajlandóságán. Felmérések igazolják, hogy vannak megfelelő tudományos fokozattal rendelkező oktatóink, de vendégtanárok segítségével is számolni lehet. Másrészt egy közös akaraton az anyagiak biztosításához. Meggyőződésem, hogy a jelenleg sok kis területre felaprózódott különböző támogatásokat összerakva ez sikerülne. Ha az intézmény létrejönne, a körülötte kialakuló tudományos műhelyek hamarosan túlszárnyalhatnák azokat az eredményeket, amelyeket jelenleg néhány kisebb csoport produkál. Füri Béla egyetemi tanár, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság elnöke: A magánegyetem ügyében nem nyilatkozom. Tegyék ezt a politikusok. Batta György író, a Komáromi Lapok főszerkesztője: A Aki nem érti, miért fon- ^ tos a szlovákiai magyar nemzeti közösség számára az anyanyelvi képzés az óvodától az egyetemig, az vagy szellemi törpe, vagy gonosz. Aki a huszadik század utolsó negyedében megkérdőjelezi a tudás jövőformáló erejét, elmegyógyásznak való eset. Természetesen kell a magyar magánegyetem, mert falvaink, városkáink várják a magyar értelmiségieket, sürget az idő. De amíg nincs önálló magyar egyetem és magyar katolikus püspök, nem hiszek a szlovák politikusok európaiságában. Naponta kérdezgethetnénk a mindenkori országvezetőktől, hová lett az adóinkból évtizedek óta befolyó töméntelen pénz? Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: SidóH. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Olvasói levél Tiltakozni vagyok kénytelen... Már megszoktam, hogy az Új Szó és a Vasárnap csak negatív beállításban ír rólam és a tevékenységemről, ferdítésektől, csúsztatásoktól és hazugságoktól sem riadva vissza. Mint legutóbb Vrabec Mária, a Vasárnap 38. számában megjelent riportjában. Nem szenvedek aggályos kórban, Vrabec Mária, akit jó tollú újságírónak tartok, nyugodtan felkereshetett volna, ha már Királyhelmecen járt. Nem tette meg, így a személyemet ért hazug állításai miatt tiltakozni vagyok kénytelen a lap főszerkesztőjénél és orvoslást követelek! Tiltakozom, hogy nevemet bámilyen formában összehozzák a maffiával: ez Pásztorék inkorrekt, de hatásos választási kampányfogása volt. Mert a maffiával ugyancsak, hatásosan lehet riogatni a békés választópolgárt, s a maffia állítólagos királyhelmeci vezetőjével nem nekem, hanem a polgár- mesternek voltak zavaros ügyei,amelyek törvényszék elé kerültek, de már sosem kerülnek kibogozásra. A régi postával kapcsolatos Vrabec-fé- le állítás teljesen megalapozatlan, az épület nem képezi a tulajdonomat. 1991-ben szándékoztam megvásárolni az épületet, 1995-ben adásvételi szerződést kötöttem a Posta Vezérigazgatóságával. A következő évben a járási ügyész megtámadta a szerződést és a Kataszteri Hivatal törölte a tulajdont a nevemről. A régi posta tehát továbbra is a Posta de miért ne „szúrjanak” oda nekem,ha már lehetőség kínálkozik rája. Ha objektivitásra törekedett volna Vrabec Mária, meghallgathatta volna a másik felet is. Nem tette meg, így személyemet sértve, valótlanságot állítva lerombolja az egyébként frappáns riport hitelességét. Újságírói munkájához sok sikert kíván Gyimesi György
