Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-06 / 40. szám
b 1999. október 6. A milliomos mecénás a meccs után bekérette irodájába a játékvezetőt, útszéli hangon letolta, majd az arcába vágta a beígért pénzköteget Romlásnak indult a honi labdarúgás Szlovákia labdarúgó-válogatottja és a szakmai stáb. Köztük van a „forradalom" egyik vezére, Pavol Hozlár trencséni klubelnök is (jobbról a negyedik). Archív felvétel Tomi Vince __________________ A románoktól elszenvedett megalázó 1:5-ös vereség után vége a nagy nemzeti futballfel- buzdulásnak és reményeknek, amelyeket illuzórikus módon és meglehetősen felelőtlenül táplált a válogatott nagyképű edzője, s vele együtt dilettáns módon az egész futballvezér- kar. De a pozsonyi „Waterloo” csak egy állomása volt a szakmai és az erkölcsi züllés útján haladó szlovákiai labdarúgásnak. Mert ugye előtte egy ne- vesincs ciprusi csapat megleckéztette BL-selejtezőn a bajnok Slovant, majd jött az amszterdami „hatos” (Ajax-B. Bystrica 6:1) és a grazi „hármas” (GAK-Trnava 3:0) az UEFA Kupában. Akaratlanul is újra meg újra egy anekdota jut eszünkbe. Miután a cigány az inge alá, majd az egyik és a másik nadrágszárba nyúl, felkiált: „Ha mellé nyúlok, ott is bolhát találok!” Valahogy így vagyunk a honi labdarúgással is. Akárhová nyúlsz, mindenütt találsz - futballbolhát. Nem először írjuk le, minden kisgyerek tudja: a szlovákiai futball akkor indult el a romlás útján (nem mintha előtte minden rendben lett volna; végképp nem), amikor a hirtelen és nem mindig törvényes úton meggazdagodott, nagyúri hóbortban szenvedő milliomosok óriási pénzeket lobogtatva uralni kezdték a klubokat, és tulajdonképpen megszabták a játék fejlődésének útját, amelyet milliókkal „köveztek ki”. Keletről jött a fény (ex oriente lux), világított a Vasmű: 2-3- 400 ezres alapfizetések a játékosoknak, 100-200 ezer korona győztes meccsért, tizenegyesért, az ellenfél kiállításáért a bíróknak, a közvetlen és közvetett riválisok labdarúgóinak motiválása (magyarul: pénzelése, lefizetése) és így tovább és így tovább. Amikor a szövetség vezetőinek szemükre vetették, láthatóan és hallhatóan dívik a korrupció, mindig bebizonyították, hogy semmit sem lehet bebizonyítani. Minek húznának ujjat az újgazdagokkal, főleg akkor, ha közvetve esetleg nekik is csur- ran-cseppen valami? A bíróknak a kluboktól kapott busás „borravalót” állítólag meg kellett, meg kell osztani az ellenőrrel és még néhány felettessel. Az sem titok, hogy pénz nélkül csak nehezen lehetett, lehet valakiből I. ligás játékvezető, az ún. szamárlétra végigjárásához nemcsak tehetség és türelem kellett, hanem, mondjuk, 50- 100 ezer korona is. Ennyivel vagy többel kellett, kell „kedveskedni” a felsőbb szervek tagjainak, hogy maguk közé fogadják. A játékvezető-jelölteknek megérte és megéri a kiadás, mert „felszentelésük” után a mérkőzéseken élet-halál urai, bárkit a mennyekbe repítenek, vagy a pokolba juttatnak százezrekért. Hallottunk olyasmiről, hogy a játékvezető nem a klub mindenható főszponzorával közvetve megbeszélt szellemben vezette a meccset, ennek ellenére megkapta a beígért összeget. De hogyan! A milliomos, mecénás a mérkőzés után behívatta az irodájába, útszéli hangon letolta, majd arcába vágta a pénzköteget. A bíró szó nélkül eltűrte a megaláztatást. Pénzért mindent. Csak természetes, hogy a pénzemberek és a bírók közösen taccs- ra rúgják a játékot, a színvonal, az erkölcs mellékes, nem érdekel senkit, beleértve az edzőket is. Állítólag volt olyan eset, hogy az esélyes fővárosi csapat trénere az ellenféltől beígért prémiumért összevisz- sza felállásban küldte pályára együttesét, majd fokozatosan lecserélte legjobb játékosait, így jutott ponthoz a kiesésre álló vidéki együttes. Az elmondottak után nyilvánvaló, kik juttatták siralmas helyzetbe a szlovákiai labdarúgást: a meg- dicsőülni vágyó újgazdagok, az ügyeskedő klubelnökök, a korrumpálódott bírók, a kényelmes, semmi újjal nem szolgáló trénerek és maguk a játékosok. Az utóbbiak „csak” a honi futballdzsungel termékei. Van-e „kigázolás” ebből a helyzetből? Nem vagyunk túl optimisták. A befolyásos klubelnökök tavaly elérték, hogy leváltották a szövetség első emberét, és beválasztatták magukat a végrehajtó bizottságba, szétosztották a funkciókat, s ezzel vége lett a „forradalomnak”. Minden megy a maga útján. Ösztönösen. Persze jelszavakban, frázisokban, panelszövegben nincs hiány. De ezek annyira nevetségesek, annyira amatőr ki- csengésűek, hogy mindenki megmosolyogja. A szégyenletes 1:5 után is még olyasmiket mondani, olyasmikkel - elnézést a kifejezésért - hülyíteni az embereket, hogy jó úton halad a honi futball, már egy kicsit súrolja a morbiditás határát. Az új vezetés elhitte a válogatott provinciálisán és triviálisan viselkedő edzőjének, a nagy mesemondónak azt a blőd szövegét, hogy csapata nem volt gyengébb a románoknál. Aki ilyesmit ki mer jelenteni 1:5 és főleg a mutatott játék után, azt nem szabad komolyan venni, óvakodni kell tőle, semmi jóval nem szolgálhat. Azt is megkockáztatjuk, nem való a válogatott élére. A futballvezérkar tagjai előtt lehet ködösíteni (talán már tudatosan hagyják eltájolni magukat, elvégre olyan embert ültettek a tréneri székbe, akitől gyávaságukban és tehetetlenségükben minden bizonynyal kezdenek félni), egy ország népe előtt azonban nem, mert a „ködcsináló” nevetséges szélhámossá válik, teljesen hitelét veszti. Emlékezzünk csak: a balkániak elleni leégés után micsoda szerény emberré változott a korábban gőgös, gusztustalan önbizalomtól duzzadó, sértően magabiztos, ellenvetést nem tűrő edző, aki - mielőtt a románok letörték volna a szarvát - nagy büszkén azt hitte magáról, hogy ő az igazság, a szakértelem (a románok elleni taktika nem erről tanúskodik) egyetlen és kizárólagos letéteményese. Olyannyira megszelídült, pozícióját féltve megijedt, és „nomális” edző lett belőle, hogy amikor csapata gólt lőtt Liechtensteinnek, ösz- szevissza csókolta másodedzőjét. Groteszk jelenet volt ez a javából attól az edzőtől, aki meg volt róla győződve, hogy ő a világ közepe. Aztán felébredt, és a mennyekbe ment (pontosabban: nem rúgták ki), mert együttese legyőzte az egy-két- száz amatőr labdarúgót számláló ország válogatottját. Hát már ennek is örülni kell... Szóval jó úton haladunk- mondják a szövetséget „birtokba vevő” klubelnökök, és hagyományosan csak a biztató momentumok mögé bújnak ahelyett, hogy kimondanák, valójában mennyi köze is volt a válogatottnak vagy a klubcsapatoknak egy-egy mérkőzéshez, milyen nagy a minőségi különbség az európai és a szlovák futball között. Valahol itt kellene keresni a csúnya vereségek és a csúnya, elavult játék okait. Frázisként hangzik, de így igaz: csak a klubokban végzett jobb szakmai munka emelheti magasabb nívóra a Szuperligát (szép elnevezés, ugye?), amely a válogatott és a klubcsapatok nemzetközi (le) szerepléséről ítélve a pápuái bálnavadászok bajnokságát juttatja eszünkbe. De ki felügyeli az egyesületekben folyó munkát? A szövetség új vezérei az egyik vidéki klub „prezidentjét” (állítólag van edzői képesítése) nevezték ki maguk közül ellenőrnek. Dr. Ladislav Kacáni elismert fut- ballteoretikus után! Hát mit mondjunk? Szép kis kabaré. Várjuk a nyilvános előadást. Lehet, hogy Bartko is színre lép. Román Kratochvil (balról) Adamec edző egyik új embere a válogatottban. CTK-felvétel A pozsonyi „Waterloo” csak egy állomása volt a szlovákiai labdarúgásnak. Jelszavakban, frázisokban nincs hiány, de ezek nevetségesek, mindenki megmosolyogja. Futballkaleidoszkóp Dávid Beckham viselkedési problémái Az Angol Labdarúgó Szövetség arra kérte Dávid Beckhamet, a válogatott és a Manchester United sztárját, hogy jelenjen meg egy nem hivatalos beszélgetésen, ahol a középpályásnak az utóbbi időben a pályán tanúsított viselkedése lesz a téma. A futball- vezetők megerősítették, hogy semmilyen fegyelmi lépéssel nem kell szembenéznie a tavaly bajnoki címet, F. A. Kupa- győzelmet és Bajnokok Ligája- elsőséget is szerző játékosnak, de a szövetség mindenképpen szót akar váltani vele magatartásáról. A neves labdarúgó idén már öt sárga lapot kapott, továbbá az osztrák Sturm Graz elleni idegenbeli BL-csoportmérkőzésen az ellenfél egyik játékosa felé rúgott. A graziak utóbb provokatívnak és arrogánsnak jellemezték Beckham magatartását. Bayern: nem működik a rotáció? Egyre több játékos bírálja az FC Bayern Münchennél Ottmar Hitzfeld vezetőedző rotációs rendszerét. A svájci szakvezető az előző idényben vette át a bajor klub szakmai munkájának irányítását, és bevezette a rotációt, melynek az a lényege, hogy minden mérkőzésen változik a kezdőcsapat összetétele, így mindig lehetősége van néhány játékosnak a pihenésre. „Az elgondolás nem rossz, azt viszont nem értem, miért mindig nekem kell pihennem - bosszankodott Thorsten Fink, a Karlsruhe csapatától egy évvel ezelőtt szerződtetett középpályás. - Felváltva ülök a kispa- don vagy a lelátón. Ennek így nincs sok értelme. Ha a Bayemnek nincs szüksége rám, akkor elmegyek máshová.” A 31 éves játékost a nyáron a görög Panathinaikosz szerette volna szerződtetni, azonban Hitzfeld kérésére a müncheniek nem engedték el. „Nincs időm ezzel foglalkozni, és nem is érdekel az egész - mondta Hitzfeld. - Engem azért hívtak ide, hogy a Bayernnel mindent nyerjek meg, amit lehet. Tavaly senki sem tiltakozott a rotáció ellen. Rengeteg jó játékos van a keretben, nem játszhat mindenki egyszerre. Akinek ez nem tetszik, elmehet.” Káromkodni tilos! A törökországi Zonguldak városában megtiltották a szurkolóknak a mérkőzések alatti káromkodást. A rendőrség érzékeny mikrofonnal ellátott videokamerákkal folyamatosan figyeli a nézőket és aki valami csúnyát kiabál be a pályára, azt örökre kitiltják a stadionból, és a közerkölcs megsértése miatt eljárást indítanak ellene. „Senkivel sem teszünk kivételt, a lehető legszigorúbban fogunk fellépni mindenkivel szemben, aki nem viselkedik megfelelően” - nyilatkozta Mümtaz Karaduman, a városi rendőrkapitány. Kubai Guinness- rekord dekázásban Megdőlt a labdaemelgetés eddigi 12 órás Guinness- rekordja: egy kubai futballista 12 óra 4 perc 52 másodpercen át dekázott anélkül, hogy a labda egyetlen pillanatra is talajt ért volna. Luis „Bufalito” Sanchez az új csúcstartó, aki a spanyol Emelino Venchau 1995. júniusában elért rekordját adta át a múltnak. A 20 éves Sanchez sikeres kísérletét a Havanna történelmi belvárosában lévő Ambos Mundos nevű szállóban valósította meg. A labdazsonglőr futballista 6 hónapon át gyakorolt a nagyon jó fizikai állóképességet is igénylő mutatványa előtt, amelyet lelkes és kitartó tömeg követett nyomon az első pattintástól az utolsóig. A statisztika szerint az új rekorder mindkét lábát használva összesen 62 344-szer rúgott bele a labdába, vagyis átlagosan percenként csaknem 87- et dekázott. Sanchez nevéhez egy másik jeles csúcs is fűződik: 17 esztendős korában 3 óra 24 perc 49 másodperc alatt dekázta végig a félmaratoni távot, vagyis tette meg a 21 097,5 métert anélkül, hogy a labda a földre poty- tyant volna.
