Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-06 / 40. szám
Politika 1999. október 6. 3 Nem került vissza Rezes kezébe a vasmű, csak négy luxusautót tudtak eladni Saktor és Eupták ideje Madi Géza _________________ Sz ámolgattak a részvényesek, összeadtak, kivontak, és a Keletszlovákiai Vasmű a kormányhoz közel álló csoportok kezében maradt, azaz Gábriel Eichler elnök irányítja továbbra is az óriáscéget, és az ő vezetésével kellene olyan partnert találni, amely kihúzná a slamasztikából. A „kimászáshoz” azonban külföldi segítség kell. Mindenki szóba jöhet, csupán az idegen országban gyógykezelt korábbi tulajdonos, Alexander Rezes nem. Bár lehet, Rudolf Schuster államfő másképp gondolja, mert különben nem ült volna le tárgyalni Július Rezessel. Ami az ominózus találkozót illeti, teljesen felesleges volt, hiszen a köztársasági elnök, úgymond, csak elméletben - itthoni és külföldi lobbyzással - járulhat hozzá a vasmű helyzeténekjavításához. Ugyanennyit segített - azaz szinte semmit - a cégnek a Rezesérában összevásárolt luxusgépkocsik elárverezése is. A jelenlegi vezetőség legalább 38 millió koronát várt, ám első nekifutásra meg kellett elégednie négymillióval. A vállalat hitelekre alapozott fénykorában több mint százmillió koronát herdált el arra, hogy vezetői olyan limuzinokban ülhessenek, mint a kormány tagjai. Hogy Szlovákiában minden másképp van, az Kassán most is bebizonyosodott. Mert ugye, külföldön az árverésre kerülő tárgy álBuszokkal mintegy 40 ezer embert sikerült összehordania. tálában a kikiáltási ár többszöröséért kel el. A vasmű járműparkjára ez nem érvényes, ugyanis a Rezes-klántól megörökölt 26 Mercedes és BMW közül csupán négy gépkocsin sikerült túladni - kikiáltási áron. Tehát luxusautó van elég, csak nem akadt érdeklődő. Rossz nyelvek szerint alvilági emberek szintén érdeklődtek a licitálás iránt, de amikor az „izomagyúak” megtudták, hogy némelyik limuzinba számítógépet is beszereltek, elálltak szándékuktól. A maffiával ellentétben a szak- szervezeti konföderáció nem állt el szándékától, és szeptember utolsó szombatjára nagy népgyűlést szervezett Pozsony főterén. Buszokkal mintegy 40 ezer embert sikerült összehordania. Bár Iván Saktor váltig állította, hogy független érdekvédelmi megmozdulásról van szó, a jelszavak, a tömeg „kifejezési stílusa”, a beszélni kívánó, de nem hagyott Brigita Schmögnerová pénzügy- miniszter leköpdösése és persze Ján Eupták volt önjelölt munkásvezér jelenléte bizonyította, hogy a résztvevők többsége a jelenlegi ellenzék hívei közül került ki. Már sokszor leírtuk: a szakszervezeti konföderáció csak a Mikulás Dzurinda vezette kormány hatalomra kerülése után „került vissza jogaiba”. A jelenlegi kabinet részéről mutatkozó tárgyalókészség azonban valószínűleg nem elég - úgy tűnik, Iván Saktor és alvezérei akarják irányítani az országot. Persze mindennemű felelősségvállalás nélkül. Ultimátumokat könnyű adni, lehetetlent követelni a legegyszerűbb dolog. Ugyanis valójában befolyásolhatnák a történéseket, de nem kormányellenes tüntetések szervezésével és fenyegetőzésekkel, hanem tárgyalóasztal mellett. Hideg fejjel, nem pedig hordószónokként olyanok előtt, akik pozsonyi bevásárlással, esedeg bazini szüreti mulatsággal kötötték össze fővárosi vizitjüket. Meg kell jegyezni, hogy az érdekvédelmi szervezetek panaszai között eddig még egyetlen alkalommal sem szerepelt, hogy nincs kivel tárgyalniuk. Mikor nem volt, akkor hallgattak, mikor meg akad, akkor egyre erősebb a hangjuk - az utcán. Egyelőre titok, hogy a szakszervezeti vezérek miért álltak azoknak az oldalára, akik évekig fosztogatták az országot: mert eddig az is elkép- zelheteüennek tűnt, hogy Saktor és Eupták egy időben ugyanabban a városban jelenjen meg. A forró szeptember végi szombaton azonban egy téren álltak. Sajnos. Rudolf Schuster államfő első bátor megnyilvánulása az volt, hogy rendhagyó módon - hiszen ez a kormányok esetében szokás - a sajtó képviselői elé állt, és értékelte „országlásának” első száz napját. A kényelmetlen kérdéseket megkerülte. A nép előtt nem akar titkolózni, mégsem mondja meg, miről beszélt Meciarral. Egyébként minden rendben, nagyobb hibákat nem követett el. Szlovákiában már ez is valami... TASR-felvétel Somogyi Tibor felvételei Viktor Niznansky szerint az idő előtti választások lesöpörnék az egész reformot A hivatalokat közelebb vinni a polgárokhoz P.Vonyik Erzsébet _________ A napokban kerül nyilvános vitára az az átfogó közigazgatási reformtervezet, amely 2001. január 1-jével lép érvénybe, ha a parlament is áldását adja rá. A reform célja a hatalom decentralizálása, a hivatali ügyintézés közelebb hozása a települések polgáraihoz Mi teszi ezt szükségessé, és melyek a reform előnyei? Viktor Niznansky kormánymegbízottként, de nem a kormány alkalmazottjaként a reform kidolgozásának fő felelőse. Melyek a jelenlegi közigazgatási rendszer betegségei? A legfőbb vonása az, hogy nagyon központosított. A közpénzek kilencven százalékáról az állam dönt, alig tíz százalékukról a helyi önkormányzatok. A fejlett államokban ez általában fele-fele arányban oszlik meg. A nagy létszámú, mintegy 340 ezer embert foglalkoztató államigazgatás fenntartása is nagy kiadásokat jelent az adófizetők pénzéből. A másik probléma a szűk reszortszemlélet. Minden minisztérium védi a saját érdekeit, seregnyi szubjektív és objektív okra hivatkozva próbál a legtöbbet kicsikarni magának a közpénzekből. A közigazgatás ezenfelül nem éléggé rugalmas. A további betegség a nem kellő átláthatóság. A falvakban sokkal jobban nyomon követhető, hogy az ön- kormányzat kinek adja a megrendeléseket, volt-e versenytárgyalás, míg az állami szerveknél állandó jelenségnek számítanak a nem transzparens döntések. Az új közigazgatási modell egyúttal a korrupció visszaszorításának az eszköze is? A korrupcióra hatással vannak a polgárokba az elmúlt ötven évben szinte belekódolt tulajdonságok, s az, hogy a korrupciót nem sújtották úgy, mint Nyugaton. A fejlett világban az adófizetés elmulasztása a gyilkosság után a második legsúlyosabb bűncselekmény, nálunk viszont nemzeti sport. Egy összehasonlító tanulmányból kiderült, hogy ott, ahol decent- ralizáltabb a rendszer, sokkal kisebb mértékű, sőt elenyésző a korrupció. Ha magántulajdonról van szó, nehezen képzelhető el, hogy valaki korrumpálódik. A reform milyen változást hozna egy ötszáz lakosú faluban? A falvak lényegében már ma ön- igazgatásúak, választottképviselőkkel, bizonyos költségvetéssel és hatáskörökkel. De a lakosoknak a járási, esetleg a kerületi székhelyre kell utazniuk, ha tegyük fel, szociális támogatás ügyében akarnak intézkedni. A reform viszont az eredményezné, hogy a lakosok számos ügyüket helyben, a községi hivatalban elintézhetnék. Egy 500 fős faluban ugyan valószínűleg nem lesz építési engedélyek kiádását intéző hivatalnok, de a környékbeli falvakból álló közigazgatási egységben lesz egy ember, aki ezt harminc falu számára elvégzi. Egyetlen falu viszont nem tudná őt „eltartani”. Ha 30 falu működtet építésügyi hivatalt, mindegyikük a fenntartási költségek harmincadét fogja állni. Nemcsak a egyes közszolgáltatások kerülnének a polgárhoz közel, hanem ezzel együtt több pénzt is kapnának a falvak. A reform előirányozza a tulajdonnak a falvakra való átruházását. Ha az alapiskola a falusi önkormányzat hatáskörébe kerül, az ő tulajdonába is megy át, a középiskolák a regionális önkormányzatok tulajdonába. Ez nem azt jelenti, hogy minden községnek külön tanügyi hivatala lesz, hanem a települések iskolai körzeteket alakítanak ki, amelyek határai nem feltétlenül esnek egybe a járás vagy a kerület határával. Az iskolák igazgatása egy közösen kiválasztott faluban összpontosul, hiszen minden község egyedül nem tud működtetni egy ilyen hivatalt. A múlt rezsimben törvény rendelkezett arról, hogy a C és D kategóriába tartozó falvakban tilos az építkezés, kihalásra voltak ítélve. A reform egyetlen falut sem fog pusztulásra ítélni, az önkormányzat ügyességétől függ, hogy fejlődik-e a falu, vagy elsorvad. Helyben lesznek a munkahivatalok? Most 8 kerületben és 79 járásban vannak. A tervek szerint 150 köz- igazgatási egység lenne, s az igényektől függ, hol létesül munkahivatal. Itt is a hatékonysági szempontnak kell érvényesülnie. Az adóhivatalok száma is csökkenhet, és nem biztos, hogy járásonként működnek majd, hanem régiónként. Más intézmények hatáskörébe tartozó területek sem feltétlenül kell, hogy kopí- rozzák a közigazgatási beosztást. Ez a három lehetséges megoldás egyik modellje. Ám ha a vitában az az igény fogalmazódik meg, hogy mindez inkább járási szinteken szerveződjön, akkor a másik modell megvalósítása mellett kell dönteni. Úgy, hogy az illető közszolgáltatás a lehető legközelebb kerüljön a polgárhoz, de ugyanakkor ne terhelje feleslegesen a település költségvetését. Nem lesz még több a hivatalnok? Most van egy kormány, nyolc kerületi hivatal, 79 járási hivatal 45 kihelyezett fiókkal, továbbá az állami és kerületi szervek költségvetési szervezetei, valamint 2881 település rengeteg hivatalnokkal. Á reform ezt ésszerűsíteni akarja. Szeretnénk elérni, hogy a költségvetési és dotált szervezetek nonprofit szervezetekké alakuljanak át, alkalmazottaikat pedig ne az adófizetők pénzéből tartsák el. Az egyik variáns szerint a meglévő 8 kerület helyett 4 lenne, a hatáskörök nagy része átkerülne a városokba és a falvakba. Kevesebb lenne az irányítási fokozat; most van a kormány, a kerület, a járás, a település. Ebből egy elem, a járási hivatal kieshet. De a reformnak ennél sokkal mélyebb értelme van, s nemcsak arról szól, hogy hány hivatal lesz. A kulcsfontosságú elsősorban az, hogy az egyes hivatalokat a lehető legközelebb vigyük a polgárokhoz. Szabadságemlékmű Arad visszakapja Az aradi minoriták október elsején saját költségükön elszállíthatták az aradi vár katonai raktárából a Szabadságemlékmű ott őrzött darabjait. Az emlékművet- Huszár Adolf és Zala György 1890-ben felállított alkotását - 1925-ben bontották le. Szobrai az aradi vár katonai raktárába, a 13 aradi vértanú tábornok domborműve az aradi múzeumba került. A tervek szerint az emlékmű- a szükséges restaurálás után - az Aradon létesítendő magyarromán történelmi megbékélési parkban kap majd ismét méltó helyet. A park alapkövét ma (október 6-án) Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszter- elnök közösen helyezi el. Többek között ezért is minősítette kiválónak a román-magyar kapcsolatokat Victor Babiuc védelmi miniszter, aki az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: 1997 óta évente több mint 80 közös akciót tartalmaz a két minisztérium és a két hadsereg együttműködési terve. A kétoldalú katonai együttműködés legfontosabb formája a közös román-magyar zászlóalj felállítása lesz. Kolozsvár Fimar büntet Pénzbüntetésre ítélte a múlt héten a kolozsvári polgármesteri hivatal a városban működő magyar főkonzulátusnak otthont adó épület tulajdonosát, a Református Esperesi Hivatalt. Gheorghe Funar polgármester a büntetést azzal indokolta, az esperesi hivatal engedélyezte a bérlőnek (vagyis a főkonzulátusnak), hogy az épületre kifüggessze „Nagy-Magyarország zászlaját”. Ugyanis Funar szerint a magyar nemzeti lobogó „általános felháborodást kelt, és sérti a román ál- lampolgárrok büszkeségét5’. Funar hivatala egyben arra figyelmeztetett, hogy amíg el nem távolítják a zászlót, 48 óránként újabb és újabb 400 ezer lejes bírsággal büntetik majd az épület tulajdonosát.
