Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-06 / 40. szám
2 1999. október 6. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Idegesítő kuvikok Szűcs Béla Miniszterelnökünk a világot járva igyekszik Szlovákiának jó pontokat szerezni az integrációs csatlakozáshoz. Az ellenzék kormányfőnknek az amerikai elnökkel folytatott eszmecseréjét elbagatellizálja, pedig már maga a találkozás ténye is elismerés. Miközben Dzurinda naponta tárgyal, magyarázza, milyen súlyos gazdasági körülmények között folytatja küzdelmét, a szlovák sajtóban egyre több kommentár, nyilatkozat tesz szemrehányásokat neki és minisztereinek különféle baklövései miatt, amelyekből igyekeznek ügyeket fabrikálni, immár féltucatnyi miniszter képességeit kétségbe vonni, leváltásuk szükségességét indokolni. A Pravda olvasói an- kétra beérkezett másfél ezer levél értékelése szerint a tizenkilenc koalíciós politikus közül tizennégy csupán hármas bizonyítványt érdemel, csak Kukannak van kettese, egyese senkinek. Elszomorító, hogy a baloldali olvasók nem veszik figyelembe, milyen teher szakadt a meciarizmust leváltó koalícióra. Bizonytalan, lassú, tapasztalatokat nélkülöző tevékenysége egy kis jóindulattal megérthető. A kormánynak nincs pénze a legnagyobb lyukak befoltozására sem. Hiába tüntetnek a felhecceit szakszervezeti tagok, és követelnek béremelést, a kormány nem varázsló, s az ellenzék és a tüntetők sem tudják, honnan teremtsen elő milliárdokat. Meciar újra megjósolta, hogy jövő márciusra megbukik a kormány, és új koalíció alakul, melyet pártja a baloldallal vagy a kereszténydemokratákkal képzel el. Szerinte az említett pártok politikusaival folynak az eszmecserék, a két párt azonban tagadja ezt. A kormánynak alkotmányos többsége van a parlamentben, ami megkérdőjelezi leváltásának lehetőségét. Hacsak nem történik váratlan árulás a koalícióban. A bukást jósoló kuvikok rikácsolása mindenesetre egyre idegesítőbb. Vendégkommentár Egyenlők a szegénységben Miroslav Beblavy ________ A szlovákok többsége szerint az utóbbi tíz évben jelentősen nőttek nálunk a bevételek közti különbségek. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek. A Világbank szerint viszont a posztkommunista országok közül a kilencvenes években egyedül Szlovákiában csökkent a bevételek közti egyenlőtlenség. A kommunizmus bukása előtt sokkal nagyobb egyenlőség uralkodott Európa keleti felén, mint a nyugatin. Szlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovéniában a szabadság szakadéknyi különbséget eredményezett, ám még mindig kisebb az egyenlőtlenség, mint például Nagy-Britanniában. Az egykori Szovjetunió néhány volt köztársaságában emberek élnek úgy, hogy a (kifizetetlen) bérükért legfeljebb két kiló húst vehetnek. Nálunk nem fenyeget ilyen veszély. Egyesek megkérdezhetik: mi az, hogy nincsenek nagy különbségek, amikor pár ember mindent megengedhet magának? Hogyan jövünk mi Nagy-Britanniához? A válasznak két része van. Igaz, hogy a milliomosok az össznemzeti egyenlőség szempontjából fontosak, de bevételük csak pár százalékot tesz ki. Bármily hihetetlen, Rezes szlovákiai viszonylatban nem érdekes. Az ő vagyona inkább erkölcsi szempontból problematikus. Az egyenlőség szempontjából fontosabb, hogy az emberek abszolút többségének 5 és 15 ezer vagy 3 és 30 ezer korona közti a bevétele. Szlovákia és Nagy-Britannia között annyi a különbség, hogy mi egyenlők vagyunk a szegénységben, ők egyenlőtlenek a gazdagságban. Az egész ország gazdagodása nélkül tehát nem sokat segít rajtunk a gazdagok megko- pasztása. A szerző a Sme kommentátora. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A dolgozó nők esete a nyugdíjkorhatárral Kitolás lesz a kitolás Klein Melinda ______________ A kormány azt tervezi, hogy - több európai országhoz hasonlóan - Szlovákiában is 60 évre tolja ki a nők nyugdíjkorhatárát. A tervezetet hírek szerint október első felében tárgyalja, s csak ezt követően kerül a parlament elé. így még semmi sem biztos, csak a szándék. A változást lépcsőzetesen akarják megoldani, vagyis a mostani, nyugdíj előtt álló nőknek még nincs minek „örülniük”. A lépés természetesen kérdések egész sorát veti fel, hiszen amit az állam megtakarít a nyugdíjakon, másik kezével kénytelen lesz a fiatal munka- nélkülieknek odaadni. A nők részéről természetesen egészen más szempontból merül fel a kérdés, hiszen nem mindegy, hogy valaki öt évvel tovább dolgozik, vagy korábban mehet pihenni. O Jó az elképzelés. O Senkinek sem jó. Nem értem, mi baja Malíkovának. Slota azért kapcsolta ki a villanyt, hogy ne csak a fránya magyaroknál legyen napfogyatkozás... Rajz: MS-Rencín Csapiár Erzsébet, Pozsony ^ Két évem van még a nyugdíjig, és bevallom őszintén, el sem tudom képzelni, hogy hatvanéves koromig dolgozzak. Harmincöt éve vagyok óvónő, elfáradtam. Egy pedagógus ennyi év után teljesen elhasználódik. Nagy hibát követnek el, ha elfogadják ezt a törvényt, de ha mégis, remélem, rám már nem vonatkozik. Egy ötvennyolc-hatvan éves óvónő már nem bír a hároméves kicsinyek után futkosni. Ötvenöt éves korunk után hadd adjuk át a stafétabotot a fiataloknak! Esetleg hagyják választani a nőket. Aki bír, dolgozzon még, aki nem, mehessen nyugdíjba. Dobos Éva, Pozsonypüspöki ^ Egy ötvenöt éves nő még élete virágában van, még nem öreg. Amikor megkaptam a papírt azzal a felirattal, hogy „öregségi nyugdíj”, teljesen összeomlottam. Majdnem tíz éve vagyok nyugdíjas, azóta is dolgozom, és jól érzem magam. Tudom, hogy ebből a szempontból kivételnek számítok, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egész mást csinálok, mint azelőtt. A pedagógiai pályán maradni még öt évig képtelen lettem volna. Nemrégen Norvégiában jártam, ott a nők hatvanéves korukig dolgoznak, de ők naponta teniszeznek, úsznak, nyaranta üdülni járnak, többségüknek bejárónője van. És még ők is elfáradnak hatvanéves korukra, nemhogy mi, közép-európai asszonyok. Én azt mondom, helytelen lépésre készül a kormány. A helyes az volna, ha választani hagynák a nőket. Dvorák Anna, Pozsony A Furcsállom, hogy most ^ jut eszébe a kormánynak ilyesmi. Ha ezt a törvényt akkor hoznák, amikor már egy „üdébb” generációra vonatkozna, talán egyet tudnék érteni vele. Mi már nagyon fáradtak vagyunk, nem tudom, mi haszna volna belőlünk a gazdaságnak. Ha valóban produkálni akarunk, talán a napi munkaidő csökkentésén kellene gondolkodnunk, hogy a munkavállalók pihentebben dolgozzanak, és bírják a tempót hatvanévesen is. Erről a tervezetről a „kizsákmányolás”, „kegyetlenség” szavak jutnak az eszembe. Arról is sokat hallunk, hogy nehéz előteremteni a pénzt a nyugdíjakra. Talán cinikusan hangzik, de ez az új nyugdíjtörvény megoldhatja a problémát. Merva Tamás, Nagymagyar A Azok a nők, akik már elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy most negyvenöt-ötven évesek, hadd menjenek nyugdíjba. Ez a generáció nem élt olyan körülmények között, hogy mosolyogva és egészségtől kicsattanóan végezze a munkáját akár hatvanéves korig. A mostani fiataloknak talán megvan rá az esélyük, de ahogy ebben az országban alakulnak a dolgok, ebben sem vagyok biztos. A jelenlegi kormány gyakran hangoztatja, hogy el kell érni a fejlett, nyugati országok színvonalát. Igaza van, de nem így. Ha ilyen súlyos, sokakat érintő döntést akarnak hozni, teremtsék meg előbb a megfelelő feltételeket. Előbb nyugdíjreformra van szükség, hiszen a jelenlegi nyugdbiztosítás összege nagyon magas, és fölöslegesen nagy apparátus kezeli a nyugdíjakat. Alapvető változásokra van szükség, csak azután lehetne azon morfondírozni, ki mikor menjen nyugdíjba. Fekete Márta, Éberhard A Jelenleg munkanélküli ^ vagyok, pontosan a munkába lépésem huszonötödik évfordulóján kaptam kézhez a felmondást. Ha már ott tartanak, hogy a nyugdíjkorhatárt akarják kitolni, biztosan van arra is valami jó ötletük az illetékeseknek, hogy mit kezdenek a rengeteg munkanélkülivel. Azok a nők pedig, akik munkaviszonyban vannak, ráadásul gyerekeket nevelnek, szerintem duplán teljesítenek. Bőven eleget dolgozunk ötvenöt éves korunkig. Olvasói levél Népbutító sarlatánok A Vasárnap 37. számának Hang-Kép mellékletében A csoda, amit ma láttatok... címmel, (köp) jelzéssel egy fantasztikus, élőből szerkesztett cikk jelent meg, elrettentő tartalommal és fényképekkel, amely minden jóérzésű, logikusan gondolkodó emberben felháborodást kelt az újkori sámánokkal szemben, látva az emberek hihetetlen naivitását. Jim Sanders úrnak, aki az Egyesült Államokból jött Európába, elmondása szerint agrármérnöki diplomája van, Magyarországon telepedett le, és innen jár „gyógyító útjára”. Nem Nyugat-Európát járja, hanem a közép-kelet-európai országok lakosait „gazdagítja” gyógyító erejével, hiszen itt közel öt évtizeden keresztül az emberek nagy része nem élt lelki életet, nem olvasott Bibliát. Sanders úr is Krisztusnak képzeli magát, mert orvosi diploma nélkül, bűvészi tehetségével ájulásba ejti a „betegeket”, hogy kendője lobogtatására gyógyultan ébredjenek fel, és járjanak-keljenek, mint annak idején Krisztus szavára. Kérdezem, hogy az ilyen képtelenségekre miért nem reagálnak az arra illetékesek? A cikk szerint Délnyugat-Szlovákiá- ban, tehát a magyarok által lakott területeken Sanders úrnak gyülekezetei is vannak, sajnos, Komáromot is említik. Sanders úr elmondása szerint csak adományokat fogadnak el. Ha csak tíz koronát számítunk egy-egy adományra, 250 személy esetén (ennyien járnak egy-egy hipnózisra) Sanders úr napi bevétele 2500 korona. Hol keres nálunk egy kétkezi dolgozó napi 2500 koronát? Vajon mit szólnak ehhez a diplomás orvosok, akik hat évig tanulnak az egyetemen, a legnehezebb és legterjedelmesebb tudásanyag birtokában vannak, emberi életekkel foglalkoznak és mentenek meg, szánalmasan alacsony keresetért? Vagy mit szólnak a történelmi egyházak felelős tényezői, hogy Krisztus nevével így visszaélnek az újkori sámánok? Az ilyen egyesülés egy abszolút primitív vallási forma, amely az animizmuson alapszik, és a szellemekkel való képzelt érintkezésből áll. Jó lenne, ha a fent leírtakhoz az arra illetékes és felelős tényezők megadnák a felvilágosító választ, ha nem akarjuk megérni, hogy a történelmi egyházak is áldozatul essenek a sámánoknak, és az orvosi hivatás is a sárba legyen taposva. Az egész világon előretörnek a szekták, a sámánizmus a virágkorát éli, ezért üdvös lenne, ha az ilyen népbutító tevékenységet egyszerűen betiltanák. Özv. Petőcz Kálmánná Komárom
