Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-29 / 39. szám
iport 1999. szeptember 29. A párkányi oldalon délutánra zsúfolásig megtelt a Duna-part, ami még Oravec János polgár- mestert is meglepte, szerinte a fél város kijött a partra. Idősek, középkorúak és fiatalok egyaránt, hogy részesei lehessenek a számukra sorsdöntő eseménynek. Az egész város türelmetlenül várja az új évezred második évében esedékes pillanatot, amikor első ízben átsétálhatnak az Európai Unió támogatásával, valamint magyar és szlovák költségvetési pénzekből megépülő hídon. De mint az egyik feliraton olvasható, kivárják ezt, ha 55 évig tudtak várni. Felemelő pillanatokat élt át a két ország miniszterelnöke az ünnepélyes aláírás után. Orbán Viktor köszönetét mondott a helyieknek, hogy fáradhatatlanul sürgették a híd újjáépítését, Mikulás Dzurinda reményét fejezte ki, hogy a híd a kölcsönös megértés jelképe lesz. Fotók: Somogyi Tibor és archív Több mint fél évszázadot váratott magára ez a pillanat: a magyar és a szlovák kormányfő a Rákóczi hajó fedélzetén, stílszerűen a csonka híd egyik pillérének tőszomszédságában aláírta a Mária Valéria híd újjáépítésére és a kapcsolódó létesítmények újjáépítésére vonatkozó kormányközi egyezményt. Eszerint a megújuló hidat legkésőbb 2002 elején átadják a forgalomnak. Képeslap 1920-ból. A híd az első világháborút szerencsésen átvészelte,viszont 1919 nyarán a Tanácsköztársaság elleni harcokban felrobbantották és a Párkány felőli része a Dunába zuhant. A teljes helyreállítása 1926-ban fejeződött be, amikor a kor igényeinek megfelelően korszerűsítették, többek között aszfaltburkolatot is kapott. Hidakat nem szokás röpke két év alatt megépíteni, de ez esetben azért lehetséges, mert elődeink olyan jó munkát végeztek, hogy a lerombolt híd eredeti pilléreire építeni lehet - mondta beszédében Orbán Viktor. Az ötnyílású híd megmaradt három része a tervezők szerint olyan jó állapotban van, hogy ma is alkalmas a személy- és könnyűteherautók fogadására. Hídtörténelem - dióhéjban A híd, amely végre összeköt A Duna és a Garam találkozásánál már a régmúltban is jó átkelési lehetőség kínálkozott. Miután 1075-ben Esztergom királyi székhely lett, I. Géza a garam- szentbenedeki apátnak tíz hajós települést adományozott az itteni rév működtetéséhez. Esztergomot 1543-ban elfoglalták a törökök, majd 12 évvel később a budai pasa Esztergom és Párkány között megépítette azt a hajóhidat, amely közel egy évszázadon át a kapcsolatot jelentette a Duna két partja között. Feljegyzések szerint cölöphíd is épült a 17. században a török hódoltság idején, de 1683-ban a menekülő török csapatok túlsúlya és az ágyúzások következtében tönkrement. Közel nyolcvan évig csak dereglyék és csónakok közlekedtek a két part között. A hajózást kevésbé zavaró repülő- hidat 1792-ben állították a forgalom szolgálatába, amelyet 7 ladikra helyzeti kötél tartott össze, s viszonylag gyorsan, 6-8 perc alatt át lehetett jutni a túlsó partra. 1840-ben Esztergom királyi város tíz polgára engedélyért folyamodott a helytartótanácshoz, hogy saját költségükön hajóhidat építhessenek. A negyven hajóból álló híd megépítésével számoló terv megvalósítása négyszer annyiba került volna, mint a re- pülőhíd. Ezért az érsekség részletes gazdasági számítások alapján úgy döntött, hogy százezer forintos kölcsönt vesz fel és maga építi meg a hidat. Körültekintő előkészítés után kezdődött el a híd építése. Az ácsok 1841 telén is dolgoztak, így már a következő év márciusára elkészült a híd, amely a szabadságharcban megsérült. A múlt század kilencvenes éveinek elején felerősödött az igény, hogy Pozsony és Komárom után Esztergomban is állandó vashíd épüljön. Négy vállalkozó közül Cathry Szaléz és fia nyerte el az építés jogát. A sarló alakú rácsos vasszerkezetű, ötnyílású híd alapötlete Feketeházy Jánostól származik, jóllehet az eredeti rajzokon nem szerepel a tervező neve. A tervező gondosságát jelzi, hogy esztétikai okokból különböző nyílásméreteket - 81,5 m, 100, és 117 m - alkalmazott. Az alépítmények építését 1894. február 23-án kezdték meg, éjjel-nappal dolgoztak, a rendkívül kemény talajt olykor robbantással kellett meglazítani. A szerződésben szereplő eredeti júniusi határidőre a megfeszített munka ellenére sem sikerült a hidat befejezni. A híd ünnepélyes átadására 1895. szeptember 28-án került sor, amelyet Mária Valéria főhercegnőről, Ferenc József Budán született leányáról neveztek el. A híd az első világháborút szerencsésen átvészelte, azonban 1919 nyarán a Tanácsköztársaság elleni harcokban a Párkány felőli első nyílást felrobbantották. A helyreállítás 1926-ban fejeződött be, a hidat a kor igényeinek megfelelően korszerűsítették, aszfaltburkolatot kapott. A harmincas évek közepére felújított híd csak 18 évig szolgálta a közlekedést. Miután Párkányt 1944. karácsonyán bombatámadás érte, december 26-án a visszavonuló németek a híd középső három nyílását felrobbantották, a két pülére is súlyosan megrongálódott. Nem sokkal ezután a szovjet egységek pontonhidat építettek, de ezt 1945-ben lebontották. A hajóforgalomban komoly fennakadást okozó roncsok eltávolítása 1947-ben fejeződött be. A háború után csupán a pillérek helyreállítására került sor, a hiányzó három középső acélszer- kezet pótlása máig váratott magára. A csonka híd helyett egy tavasztól-őszig, napkeltétől- napnyugtáig üzemelő komp segíti az évente mintegy 100 00 személy, illetve 12 000 jármű átkelését a Dunán. A híd újjáépítésének gondolatát az ötvenes, a hatvanas és a hetvenes években mindkét ország vezetése mostohagyermekként kezelte. 1964- ben a két ország közlekedési albizottsága tárgyalt ugyan a híd sorsáról, de abban maradtak, hogy 1970 előtt egyik fél sem tervezi a híd helyreállítását. A hetvenes és a nyolcvanas évek derekán a helyi szervek több ízben felvetették a helyreállítás szükségességét. A kilencvenes évek elején egyre több újságcikk szorgalmazta az újjáépítést, és folytatódtak a magyar-szlovák szakértői tárgyalások is. Ezek résztvevői szorosabb együttműködést kezdeményeztek, ennek érdekében a korábban Esztergomban létrejött Hídbizottsághoz csatlakozva Párkányban is létrejött a Híd- bizottság. 1995-ben, a centenáriumon nagyon sok tárgyalás, újságcikk, rendezvény igyekezett egyengetni a híd újjáépítését. Még ugyanebben az évben a két Hídbizottság és a minisztériumi vezetők tárgyalásain sikerült egyetértésre jutni arról, hogy kérelemmel fordulnak az Európai Unióhoz PHARE- segély ügyében. A híd átadásának századik évfordulóján a két illetékes miniszter Brüsszelben átnyújtotta az erre vonatkozó közös kérelmet. Az EK elfogadta a közösen kidolgozott megvalósíthatósági előtanulmányt. 1995 decemberében Hans van den Broek levélben értesítette a két országot, hogy 5 millió ECU-t különítettek el a híd újjáépítésére. Sajnálatos, hogy a kezdeti sikerek után a továbblépés elmaradt, 1996-ban a szakértői munka gyakorlatilag leállt. A Meciar- kormány folyamatosan elodázta a közös kérelem benyújtását Brüsszelhez, mert ez volt az előfeltétele az EU által ígért pénz folyósításának. A két ország végülis lekéste a megszabott határidőt, így elesett a PHARE- pénztől. A Pozsonyban, illetve Budapesten hatalomra került új kormányoknak újra kellett kezdeni a kérvényezést. 1998 decemberében ismét felújították a szakértői tárgyalásokat, ezek az Infrastruktúra vegyes bizottság felügyelete alatt rendszeresen folytak. Ezek eredményeként a két fél szakértői 1999. augusztus 25-én parafálhatták a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló egyezményt, amelyet szeptember 16-án látott el kézjegyvei Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda. A tervek szerint a hid legkésőbb 2002 elejére elkészül. A104 éve átadott híd együttvéve nem egészen 42 évig szolgálta a két part között lebonyolódó forgalmat. A104 évvel ezelőtt átadott híd mindössze 42 éven át üzemelt.
