Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-29 / 39. szám
Politika 1999. szeptember 29. 3 Egy év sem kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk: nem ilyen parlamentet akartunk Brutusok országlása GörfölZsuzsa ___________ Na gyon hosszú haldoklásra lenne ítélve Ceasar, ha a szlovák törvényhozásban kellene kiszenvednie. A „Te is, fiam, Brutus?” után ugyanis még nagyon sok Janót, Vladót, Jozót, Misót kellene elhörögnie. Erről a tragikus eseményről még Shakespeare sem írna drámát: neki is túl hosszú lenne. Pedig amúgy a szlovák parlamentet mintha csak neki találták volna ki: a tévedések vígjátékától (Ki nyomta meg a gombomat?) a „most éppen kit érdemes szeretnem?”-féle lőve storykon keresztül a király(csináló) drámákig van ott minden. A közönség viszont egyre kevesebbet tapsol. Egy év sem kellett ahhoz, hogy mi, adófizető és választó- polgárok rádöbbenjünk: nem ilyen parlamentet akartunk. Főleg nem ilyen parlamenti többséget! Mit szépítsük: át lettünk verve. Mi kisebbségiek duplán, merthogy képviselőstül. Legutóbb akkor, amikor arról kellett volna dönteni, hogy a parlament Ján Slotát adja ki a bűnüldöző szerveknek, ha már a magyarok és cigányok becsmérlésével bűnt követett el. Mint utóbb kiderült, a legdemokratikusabb demokraták még vacilláltak, időt akartak nyerni a nehéz döntés meghozatalához, ezért kieszeltek egy cselt: úgy tesznek, mintha nem lennének jelen, még ha ott is vannak éppen az ülésteremben. Erre mi történt? Megint csak a magyar képviselők tartották magukat szigorúan a megállapodáshoz, Ebben az országban a politikus azt mond, amit akar. egyes koalíciós társaik elfelejtették, hogy nincsenek is ott. Nem sokan, csak éppen annyian, hogy a parlament határozatképes legyen. Az ellenzék pedig határozottan kiállt Slota mellett, így már soha a büdös életben nem kell felelnie azért, hogy nemzetiségi és faji gyűlöletet szított, más nemzetet és fajt becsmérelt. Vagy úgy gondolták a demokraták, hogy most az egyszer még megbocsátanak neki, de legközelebb... Lesz is meg nem is „legközelebb”. Lesz, mert az biztos, hogy Slota aligha fog megváltozni, józanul vagy részegen, fog még mocskolódni akárhányszor. Nem lesz, mert most már született egy precedens: ebben az országban a politikus azt mond, amit akar, a következményekkel nem kell számolnia, elvégre ő egy kiváltságos ember. Lehet-e ezek után csodálkozni, hogy a parlamenti szavazás után Slota fültől fülig mosollyal nézett bele minden kamerába és fényképezőgépbe, s elmondta minden orra alá dugott mikrofonba: nagyon örül a döntésnek, mivel ez annak bizonyítéka, hogy a- képviselők többsége ugyanúgy véledik mint ő, csak éppen nem mondja ki. A szomorú az, hogy lényegében igaza van. Különben nem ülhetne még mindig a kormányban az a Koncos, aki a földalap élére még akkor sem nevezne ki magyart, ha gyetvai lenne. Camogursky sem vétózta volna meg az MKP rendes tagságát az Európai Demokratikus Unióban, ha fennen hirdetett kereszténységével és demokratizmusával nem a benne rejlő nacionalistát leplezné. Ha nem így lenne, akkor tudomásul venné: a demokráciához az is hozzátartozik, hogy egy város önkormányzata olyan szobor felállítását engedélyezi, amilyenét akarja, s ott, ahol jónak látja. Hát nem furcsa? Camogursky Maticástól és SZNSZ-estől most amiatt acsar- kodik, hogy Komáromnak nem kell Cirill és Metód, nem is olyan régen pedig azért prüszköltek, mert Nagykaposnak turulmadár kellett. Mi ez, ha nem vegytiszta nacionalizmus? Szelektív demokrácia? Szlovákoknak igen, magyaroknak nem, vagy csak mértékkel, nehogy Európa meg- orroljon? Miért a kisebbségtől várják el, sőt követelik meg minden megállapodás következetes betartását, a toleranciát, sőt a nagyvonalúságot, amikor a többségiek adott szava lassan már fabatkát sem ér, s minden szavuk- tettük kicsinyes gyűlölködésről, alattomosságról árulkodik? Nem kellene ezt a folyamatot megfordítani? Az államalkotók méltóz- tatnának nagyvonalúak és tisztességesek lenni, mire mi, immáron pozitívan diszkriminálták hálatelt tekintettel néznénk fel rájuk, s büszkén masíroznánk velük Európába. Esetleg hálából még a himnusz második strófáját is megtanulnánk... Szívélyesebben talán már nem is lehetne! Felvételünk Gerhard Schröder német kancellár és Ehud Barak izraeli miniszterelnök múlt heti találkozóján készült. Jelzésértékűnek szánták, hogy a zsidó állam kormányfője volt az első külföldi államférfi, aki új székhelyén, Berlinben kereste fel a kancellárt. Schröder sietett leszögezni, hogy a kiváló kapcsolatok ellenére nem szabad elfelejteni a múltban történteket. Barak az alkalmat kihasználva szót emelt a náci korszak kényszermunkásainak kártalanítása érdekében. TASR/AP Dömötör Ede felvételei Mészáros Lajos, az MKP jogi szakértője: „Nem szabadna senkit kikiáltani ügyeletes jogásznak” Ez a szlovák alkotmány tele van hibákkal Malinak István A törvény értelmében legkésőbb október 19-ig az államfő elé kell terjeszteni azt a 18 jelöltet, akik közül kiválasztja a 9 alkotmány- bírót. Az első körben a parlamentben csak 16 jelölt kapott bizalmait. Szenzációnak számított: Milán Cicet, az alkotmánybíróságjelenlegi elnökét is leszavazták, tehát belőle már nem lehet alkotmánybíró. A16 közé került - 76 szavazattal - Mészáros Lajos ügyvéd, az MKP jogi szakértője, a parlament alkotmányjogi bizottságának alelnöke. Ön szerint Cic miért nem kapott elég szavazatot? Amellett, hogy nagy munkát végzett, hiszen meg kellett alapoznia az alkotmánybíróságot, politikai hibákat is vétett, lavírozott, mindig az aktuális politikai helyzethez igyekezett alkalmazkodni. Kirívó eset volt, ami Ducky temetésén történt. Cic közelről látta, amint Meciar megtámadott egy újságírót, és utána azt állította, hogy nem látott semmit. Ezt a magatartást a polgárok is nagyon elítélték, meg most a parlamenti képviselők is negatívan értékelték. Meggyőződésem szerint neki nagy szerepe volt abban is, hogy az államnyelvtörvénnyel kapcsolatos beadványunk ügyében az MKP szempontjából negatív döntés született. Hogy érzi, milyen esélye van arra, hogy az államfő önt kinevezze? Örültem annak, hogy nemcsak a jelenlévők többsége, hanem a parlamenti többség szavazott rám. Az államfőn múlik minden, sokan állítják, hogy jók az esélyeim, de nem szeretném elkiabálni a dolgot. Számomra ez a választás egy lehetőség, egy kihívás volt, amelynek szeretnék megfelelni. Folyik a vita arról, hogy teljesen új alkotmányra van-e szükség, vagy elég a mostanit módosítani. Mi erről az MKP, illetve az ön véleménye? Hét év után kiderült, hogy ez az alkotmány módosításra szorul, tele van hibákkal, amelyek a gyors munka következményei. Szerintem mindenképpen változtatni kell a preambulumon, amelynek a polgári elvet kellene tükröznie, nem a nemzetit. Az emberjogi kérdésekben a szlovák alkotmány mindenütt egyszerű törvényekre tesz utalást. Tehát kimondja, hogy jogunk van az információra, a nyelv- használatra, de a megoldással kapcsolatban arra utal, hogy e kérdéseket egyszerűbb törvények fogják megoldani. Márpedig a kisebbségi és emberjogi kérdések azért szerepelnek az alkotmányban, mert ennek elfogadásához háromötödös többség kell, viszont ha a megoldást egyszerű törvényekre hagyják, akkor ezeket bármikor könnyen lehet módosítani, ha például jön egy antidemokratikusabb kormány. Ez a legnagyobb hibája az alkotmánynak, ezeket az utalásokat meg kell változtatni, hogy az emberi jogi kérdésekben csakis minősített törvényekre lehessen hivatkozni. Fontos lenne az is, hogy az ombudsman intézménye bekerüljön az alaptörvénybe. Foglalkozik valaki az alkotmánymódosítással? Tagja vagyok annak a bizottságnak, amelynek feladata volt megszólítani a szakmai szervezeteket, intézményeket, hogy nyilvánítsanak véleményt az alkotmányról. Összegyűlt 2-3 ezer oldalnyi anyag, rengeteg hiányosságra mutattak rá a véleménynyilvánítók. Azok a politikai erők, amelyek megalkották a mostani alkotmányt, tehát a HZDS meg a baloldal is - személy szerint pl. Lubomír Fogas miniszterelnök-helyettes-, nem akarnak nagy változásokat az alkotmányban, az új alaptörvény gondolatát meg végképp elvetik. De azok az erők, amelyek ezt az alkotmányt nem szavazták meg, teljesen újat szeretnének. Az államfő a népszavazás ügyében szívesen áthárította volna a felelősséget az alkotmánybíróságra. Erről mi a véleménye? Reálisnak tartom az államfő igényét az előzetes véleményezés bevezetésére, hiszen Európában, pl. Magyarországon is létezik az ún. preventív alkotmányossági ellenőrzés. Itt az alkotmánybíróság elfogadásuk után ítélheti meg a törvényeket. Szakmai kérdéseket kell tisztázni, pl. vita folyik arról, hogy abban az esetben, ha az alkotmánybíróság előzetesen megítélne egy törvényt, utólag lehetne-e ugyanazon törvény kapcsán alkotmánybírósághoz fordulni, s ki ítélhetné azt meg. Az MKP peres ügyeit eddig ön intézte, a törvényjavaslatok alatt is ott szerepel a neve. Ha alkotmánybíró lesz, ezt nem teheti. Sokak szerint nincs, aki átvállalja ezt a szerepet. Vidéki ügyvédként elsősorban kereskedelmi, polgárjogi ügyekből éltem, de mindig fontosnak tartottam azoknak az eseteknek a felvállalását, ahol emberi jogok megsértéséről volt szó. Tényleg kevesen vagyunk Szlovákiában, akik ilyen ügyekkel foglalkoztak. Nem hiszem azt, hogy függeden bíróként ne lehetne törvényeket alkotni, hiszen nem egy készülő törvény esetében jelenleg is kikérik az alkotmánybírák véleményét. Nem álszerénységből mondom, de nem szabadna senkit kikiáltani az ügyeletes jogásznak, több lábon kell állni, teret engedve a fiataloknak, mert van utánpódás. Vajdaság Hamis vádak Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT) megalakulása óta egyre több támadás éri a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) állítólagos határmódosítási szándékai miatt. A VMSZ ezzel kapcsolatos nyilatkozata megállapítja: többször elmondták és Kasza József VMSZ-elnök is számtalanszor nyilatkozott arról, hogy nem látják megoldhatónak a határmódosítást. „Továbbra is azt szorgalmazzuk, hogy a magyarságot érintő gondokat valamilyen módon Jugoszláviában, Szerbiában és szőkébb hazánkban, a Vajdaságban kell megoldani. Határmódosításra nincs szükség. Az ezzel kapcsolatban - főleg Magyarországon - elhangzó nyilatkozatok károsak a vajdasági magyarságra nézve, mert újabb feszültséget keltenek a magyarok és a többségi szerb nemzet között.” Európa több országában működik területi autonómia, a VMSZ ezért nem érti az elmúlt hetekben több (szerbiai) politikai szervezet részéről elhangzott bírálatokat. Magyar Szó Végveszélyben Az egyetien vajdasági magyar napilapé Magyar Szó fő követelését támogatva a VMSZ döntést követel a tartományi parlamenttől a lapot megjelentető Fórum kiadóház olyan átszervezéséről, amely biztosítja az újság gazdasági önállóságát és újbóli megjelenését. Az év eleji sztrájkok után a Magyar Szó augusztus 23-án ismét beszüntette a munkát, elsősorban gazdasági önállóságot, valamint a féléves bérhátralék kifizetését követelve. A Magyar Szó fő gondját az okozza, hogy a Fórum közös folyószámlájára érkező bevételeit a kiadó többi, veszteségesen gazdálkodó egysége „felemészti”. Kasza József hangsúlyozta: a lap megjelenése nélkül nem érvényesül a vajdasági magyarság alapvető alkotmányos joga az anyanyelven történő tájékoztatásra.
