Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-29 / 39. szám

4 1999. szeptember 29. Háttér A rendőrség állítása szerint nehéz lesz megtalálni Sárai Zoltán gyilkosát. A tett végrehajtása profi bérgyilkosra vall Az utolsó percig hitt a gyógyulásban Vrabec Mária Szőgyén 1999. szeptember 8-íg semmiben sem különbözött a többi szlovákiai falutól, élte a maga megszokott, kissé unal­mas és biztonságos életét, ame­lyet csak néha kavart fel egy- egy jelentős esemény. Az a bru­tális gyilkosság, amely három hete történt a községben, azon­ban hosszú hónapokra száműz­te a helybeliek nyugalmát, hi­szen olyan embertelen kegyet­lenséggel kellett szembesülni­ük, amilyenre eddig Szlovákia kriminalisztikai történetében nem volt példa. Azon a szerdai estén a 32 éves Sárai Zoltán, aki a szomszédos Bárt község földműves-szövet­kezetének elnöke, az MKP járási tisztségviselője és szőgyéni szervezetének elnöke volt, 21 óra után indult haza az édesap­jától, ahol a barátjával egy el­romlott traktort javítottak. Gép­kocsiját - egy régebbi típusú Mi­tsubishit - azonnal a garázsba parkolta, amelyet a helybeliek szerint mindig nyitva hagyott, és indult volna a lakásba, ahol már várta őt a felesége és hét­éves kisfia. Ekkor lépett elő az egyik sötét sarokból a gyilkos, aki egy vödör benzint öntött Zoltánra, és miután az mene­külni próbált, égő gyufát dobott utána. A benzin fellobbant, a lángoló férfi először a szomszé­dok felé szaladt segítségért kia­bálva, de azok már aludtak. Há­zuk előtt valószínűleg beeshe­tett az árokba - a leperzselt fű arról tanúskodik, hogy próbálta eloltani égő ruháját, sajnos, si­kertelenül. Végül a szemközti Téglás vendéglő előtt ülő férfi­ak vették őt észre és siettek a se­gítségére. Volt, aki a kezével ka­parta a földet, a többiek a kocs­mából hordták a vizet. Amikor Több mint ezer fős tömeg búcsúzott tőle a szőgyéni temetőben Somogyi Tibor felvétele sikerült eloltaniuk a tüzet, Zol­tán még velük együtt, a saját lá­bán ment be a kocsmába, és a pulthoz támaszkodva azt kérte, öntözzék őt hideg vízzel.'Az el­szenvedett sokk miatt még nem érzett fájdalmat, az első kérdése az volt, nem esett-e bántódása a feleségének és a kisfiának. „Szörnyű látvány volt, a ruhája mind megégett, az ujjairól cafa­tokban lógott a bőr - emlékszik vissza a történtekre az egyik szemtanú. -Még a pincér sem ismerte meg, pedig rokona. De akkor még egyikünknek sem ju­tott eszébe, hogy meghalhat, hi­szen normálisan beszélt velünk és a családjáért aggódott.” A férfiak hazakísérték Zoltánt, és segítettek neki kitolni a garázs­ból a benzinnel lelocsolt, égő autót, mert attól tartottak, hogy felrobban. Arra, hogy a gyilkos még valahol a közelben lehet, vagy épp a kertek alatt mene­kül, a zűrzavarban senki sem gondolt - ráadásul a tűztől va­ló félelmükben az egész ud­varban az áramot is kikapcsol­ták. Zoltán saját maga hívta a tűzoltókat, s azt kérdezte tő­lük, mit tegyen az égési sérü­léseivel. Nemsokára megérke­zett a mentő, amely az érsek­újvári kórházba szállította őt, onnan pedig a pozsonyi, égési sérüléseket kezelő klinikára. A kórház főorvosa, Ján Roller az égési sérüléseket kezelő osztály főorvosa sze­rint az első pillanat­tól világos volt, hogy a fiatal mérnök nem tud megküzdeni sé­rüléseivel. „Testének 95 százalékát har­madfokú égési sérü­lések borították, mi­nimális volt az esélye az életben maradásra. Tudtuk, hogy foko­zatosan le fog állni a vérkeringé­se, és ezt a családtagokkal is kö­zölnünk kellett. Azt kell monda­nom, hogy huszonkilenc éves or­vosi praxisom során még nem ta­lálkoztam ilyen kegyetlenséggel. És ilyen hallatlan lelkierővel sem, mert a páciens a szörnyű fájdalmak ellenére is hitt abban, hogy meg fog gyógyulni és élni akart” - mondta a főorvos, aki maga sem tudta titkolni megin- dultságát és felháborodását. Zoltán az utolsó pillanatig esz­méleténél volt, a rendőröknek még elmondta, hogy támadója vagy piros álarcot viselt, vagy Vidám, társaságot kedvelő ember volt Archív-felvétel „Még nem találkoztam ilyen kegyetlen seggel.” piros vödörből öntötte rá a ben­zint, de egy szót se szólt. A tet­tes személyét illetően még talál­gatni sem tud senki, mert Csibe - gyermekkora óta így becézték Zoltánt barátai és a falubeliek - soha nem ártott senkinek, és akik ismerték, elképzelni sem tudják, hogy kétes ügyletbe keveredett volna. „Nélküle nem múlt el a faluban kulturá­lis vagy sportrendez­vény, vidám, társa­ságot kedvelő ember volt - emlékszik Zol­tán egyik munkatár­sa. -Soha senkivel nem került összetű­zésbe, ha a munkában előfordult valamilyen probléma, azt hatá­rozottan, de nyugodt szóval igyekezett megoldani. Aki őt bántotta, az csak pszichopata le­hetett!” A kilencven embert fog­lalkoztató barti szövetkezet egyébként sem volt egy aranybá­nya, aki csak egy kicsit is ismeri az ágazat gondjait, kizártnak tartja, hogy valaki, mint a szö­vetkezet elnökét próbálta busás haszon reményében megzsarol­ni Sárai Zoltánt. A sajtóban meg­jelent információkkal ellentét­ben ő maga sem sejtette, ki és miért haragudott rá annyira, hogy az életére törjön, és nem beszélt az orvosainak sürgős el­intéznivalóról sem. Szerettei a; tette áldozatát. A szörnyű csele- utolsó pillanatig mellette voltai kedet végrehajtásának módja és vele együtt bíztak a csodában rendőrségi szakértők szerint de a fiatal férfi szeptember 9-ér profi bérgyilkosra vall, de a tet- éjszaka belehalt sérüléseibe. tes a körülmények véletlen ösz- Szeptember 14-én több min szejátszásának is köszönheti, ezer fős tömeg búcsúzott tőle í hogy nyomtalanul el tudott tűn­szőgyéni temetőben. Sárai Zol ni. Talán ha Zoltán nem érkezik tán örök nyugalmát már a sír egyedül haza, ha valaki azonnal hant őrzi, az élők lelkében azon a segítségére siet, és nem kell a bán mindaddig nem lehet béke kocsmáig futnia, amivel még míg a rendőrség meg nem találjí szította is a lángot, ha az őt ha­gyilkosát. Az Érsekújvárt Járás zakísérő férfiak átkutatják a ker­Rendőrparancsnokságtól mái tét, minden másként végződhe­szeptember 9-én a Nyitrai Kerü tett volna. A rendőrségi akták leti Vizsgálóhivatal specialistá azonban nem ismerik a „mi lett vették át az ügyet. A nyomozá: volna' ha” kategóriát, első fázisában kizárták a politi A nyomozócsoport vezetését kai és nemzetiségi indítékot, é: szeptember 13-án Silvia Fábry­a szűkszavú nyilatkozatokbó óvá nyomozótiszt vette át, aki annyi derült ki, hogy egyelőn első lépésként hírzárlatot ren­több szálon folyik a vizsgálat delt el a családtagok biztonsága Ezek közül az egyik érdekében. A nyo­lehetséges a zsarolás, mozás a már emlí­mert fennáll a gyanú, tett három változat­hogy valakik mégis ra épül. Bárhogy és megpróbálták tör- bármikor végződik vénytelen gazdasági is a vizsgálat, a fák­ügyletekre kényszert- lyaként ellobbant fi­teni Sárai Zoltánt, és atal életet már nem épp az ellenállása mi- adja vissza semmi. A att álltak bosszút raj- kínzó kérdés, miért ta. A másik lehetsé- kellett mindennek ges indíték a nyomo- megtörténnie, most zók szerint az, hogy valaki Zol- már örökre ott marad az élők tán feleségét - aki a helyi szak- lelkében és vigaszt, megnyug­tanintézet igazgatónője - akarta vást talán csak a múló idő hoz- megfélemlíteni, de azt sem lehet hat, amelyben emlékké szelídül kizárni, hogy a tettes eltévesz- a fájdalom... Németország SPD: katasztrófahangulat Malinak István Sokadik súlyos vereségüket szenvedték el tartományi vá­lasztásokon a szociáldemokra­ták (SPD) szeptember 19-én Szászországban, aminek nem a ténye, hanem a mértéke - csak valamivel szereztek többet 10 százaléknál - erősítette a na­gyobbik kormánypártban az előző kudarcok miatt is kiala­kult katasztrófahangulatot. A háború utáni német történe­lemben még nem volt kor­mány, amelynek nem egészen egy év alatt ilyen mértékben si­került volna elveszítenie a pol­gárok szimpátiáját. A tavaly szeptemberi választásokon, a 16 évi Kohl-kormányzás után az SPD történelmi vereséget mért a keresztény pártokra (CDU, CSU), s alakított a Zöl­dekkel történelmi fordulatot ígérő kormányt. A felmérések szerint mára az SPD támogatói­nak aránya országosan 30 szá­zalék körülire esett vissza, a CDU-é pedig ismét megközelíti az 50-et. A tartományi választá­sok tapasztalatai bizonyos ten­denciákra utalnak, amelyekre érdemes odafigyelni. Jellemző, hogy mindenütt várakozáson alul szerepelnek a Zöldek is. Türingia után Szászországban is bekövetkezett az, amire senki nem számított: az SPD nem a második, hanem a harmadik helyre szorult, rendkívül feljött ugyanis a reform­kommunistának nevezett De­mokratikus Szocializmus Pártja (PDS). A baloldali szélsősége­sek mellett a jobboldaliak is erősödtek, eddig két tartomá­nyi parlamentbe került be a Né­met Népi Unió (DVU). A szö­vetségi törvényhozásban is meggyűlhet az SPD baja, ugyanis a felsőházban (Bundesrat), ahol a tartomá­nyok képviselői ülnek, a piros­zöld kormánykoalíció elvesz­tette többségét. Ami elméleti­leg azt jelenthetné, hogy az uniópárti többség megtorpe­dózhatná azt a reformcsoma­got, amely miatt Schröderék sorozatos vereségeket kényte­lenek elkönyvelni. Azért csak elméletileg, mert a CDU is tud­ja: Schrödemek igaza van, ami­kor azt állítja, hogy a takaré­kossági csomagtervnek nincs alternatívája. És ez a lényeg, a kancellár ezért bizakodó, rajta ezért nem érezhető a pánikhan­gulat. Az 1,6 billió márkás ál­lamadósság 80 százalékát a Kohl-kormányzat halmozta fel, s tarthatatlan állapot, hogy csu­pán a kamatok törlesztésére évi 82 milliárd márka megy el. Ezért is mondta a napokban Angéla Merkel CDU-főtitkár, hogy pártja megpróbál „közös irányvonalat kialakítani az SPD-vel” a szövetségi kormány csomagterve kapcsán. Tehát az a fura helyzet áll elő, hogy a szociális kiadások kurtítását, a nyugdíjak befagyasztását, a munkanélküli-segélyek szigorí­tását stb. tartalmazó Schröder­csomagot jobban támogatja a CDU az SPD balszámya vagy a koalíciós partner, a Zöldek. Az egyesítés után a német állam tovább nem bírja el a hihetetle­nül „nagylelkű” szociális háló költségeit, a reformot - az egy­re növekvő államadósság miatt - már az utolsó Kohl-kormány- nak végre kellett volna hajta­nia, de taktikai okokból nem tette. így a hálátlan feladatot Schrödemek kell elvégeznie, azon az áron is, hogy rámegy a népszerűsége. Márpedig a kancellár nem hagy kétséget afelől, hogy a reformokat ke­resztül fogja vinni. A német reformok sikere számunkra azért érdekes, mert pl. ezektől is függ az EU-bővítés üteme. A 80 milliós Németország ismét világhatalom, s most, hogy Berlinbe költözött a kormány, a parlament, azt mondják, vé­ge a háború utáni „bonni köz­társaságnak”, amelyre a korlá­tozott szuverenitás, a német bűntudat volt a jellemző. Idén új korszak, a „berlini köztársa­ság” korszaka kezdődött, Schröder nem fél ismét német nemzeti érdekről beszélni (pl. az EU-finanszírozás kapcsán). Leomlott egy lélektani határ is: megint volt német katonai szerepvállalás külföldön (Ju­goszlávia). Ugyanakkor - a német túlsúly miatti brit és francia aggodalmak eloszlatá­sa végett - Schröder azt is hangsúlyozza, hogy Németor­szág érdekeit nem Európával szemben, hanem az Európai Unió keretein belül kell érvé­nyesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents