Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-29 / 39. szám
1999. szeptember 29. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Éhségsztrájk-hecc Szűcs Béla _______ A szlovákiai politikai élet változatos folklóija új színnel gazdagodott. Ki más ötölhette volna ki, mint a lakosság ékesebb korosztályának kedvenc népi figurája, Vladimír Meciar. A fél évszázad során, mióta rendszeresen olvasok újságot, a világ számos táján voltak már különféle éhség- sztrájkok, ismert és ismeretien személyiségek próbálták végső elkeseredésükben felhívni magukra a figyelmet és megváltoztatni a hatóságok, vezetők döntéseit. Meciar e téren is eredeti okot agyait ki, amely ha megvalósul, egyedülálló lesz az éhségsztrájkok történetében. Ó azért akar koplalni, hogy megakadályozza a bűntettek kivizsgálását, az igazságszolgáltatás működését. Nem elég, hogy „államfőhelyettesként” kétszer is amnesztiát adott az ifjú Kovác elrablásával gyanúsított Le- xának és a népszavazást büszkén meghiúsító belügyminiszterének, most, hogy a gyanú árnyéka rávetődött, és a bűnügyi szervek őt is ki akarják hallgatni, minden áron megpróbálja megakadályozni, hogy beidézzék kihallgatásra. Ha feloldják titoktartási kötelezettsége alól, köteles megjelenni a hatóságok előtt, még ha meg is tagadja a vallomástételt. Azonban ha megpróbálják törvényesen előállítani, jön az éhségsztrájk. Meciar hívei ezt egy országos kormány- ellenes tömegsztrájk kezdetének tekintik, amelyhez reményeik szerint több politikus, és természetesen „politikus anyókák” sokasága csatlakozik. Ezt a víziót vázolta fel a párt szóvivője. Természetesen a cél nemcsak az amnesztiában részesített cinkosok mentése, hanem a koalíciós kormány megbuktatása, és új választások kierőszakolása. Igaz, hogy a gazdasági problémák, a kormány sokszor zavaros politikája az ellenzék malmára hajtja a vizet, de hiába népszerű Meciar pártja: ha nyerne is egy előrehozott választáson, működőképes kormányt nem tudna alakítani, így marad az éhségsztrájkhecc, amely a maga nemében újabb szlovákiai kuriózum. Vendégkommentár Ha ősz, akkor tüntetés Marián Lesko __________ A Szlovák Köztársaság önállósodása óta az ősz mindig tömeggyűlésekkel kezdődik. Alojz Englis, az akkori szak- szervezeti főnök már 1993- ban figyelmeztette a második Meciar-kormányt, ha nem kezd valamit a szociális-gazdasági fejlődéssel, kitör a gyalázat. Az 1995-ös és 1996- os őszi tiltakozásokat maga Englis vezette, aki az azt követő két évben a HZDS képviselője lett. Távozása után az új vezetés még pattogóbb zenét kezdett játszani, s amikor 1997- ben a kormány bérszabályozási törvényt fogadott el, a szakszervezet felállt a tárgyalóasztaltól. A HZDS főnöke ekkor kijelentette, hogy a szakszervezetek szűk körű, egoista, SZDK-s és DBP-s átfedésű társaság, amely nyugtalanságot szít, és a kormány ellen használja azt. A szak- szervezet a kormány politikai ellenségévé vált, ezért a kormány másokat hívott tárgyalóasztalhoz. Az új kormány hivatalba lépése után a viszony normálissá vált, megújultak a tárgyalások, melyek során a szakszervezet 20 pontos követelést fogalmazott meg. A kormány analízise megállapította, hogy valójában 59 követelésről van szó, melyekből 41 teljesíthető, 13- at pontosítani kell, s mindössze 4 pont teljesíthetetlen. A KOZ elnökének hangneme ennek ellenére meciarosan radikális. Szlovákiában állítólag érik az idő az általános sztrájkra. Iván Saktor szerint „a szak- szervezetek addig fognak harcolni, míg a kormány észhez nem tér, vagy nem távozik a vályútól”. Úgy tűnik, nem a kormány az egyedüli, amelynek észhez kell térnie. Ha ugyanis a Dzurinda- kabinet távozna „a vályútól”, a KOZ is hasonló sorsra jutna. Ugyanis nem vennék be a gazdasági-szociális tanácsba. A szerző a Sme kommentátora Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Akartok cirkuszt látni? A parlament előtt három képviselő lóbálja a fütykösét reggel óta. Állítólag ki akarják próbálni, nekik valóban mindent szabad-e? Rajz: MS-Rencín A párkányi komp hamarosan nyugdíjba mehet Szükség van-e hidakra? P. Vonyik Erzsébet ________ Ed digi ankétjainkban rendszerint pro és kontra vélemények ütköztek a felvetett kérdések kapcsán, ám ezúttal kifejezetten egyszínűre sikeredett az összeállítás. Amit előre sejteni lehetett, hiszen Párkányban és környékén keresve sem találtam volna olyan embert, aki ne helyeselte volna a Párkány és Esztergom közötti híd helyreálÖ Végre megépülhet Q Nincs rá szükség lítását. Ellenvélemény reményében talán Slotáék felségterületein kellett volna kopogtatni, akik szerint a híd csak arra lesz jó, hogy majdan átözönöl- jenek rajta a Szlovákiát lerohanó magyar csapatok. E rémálmokkal ellentétben a híd fő küldetése a megszólalók szerint is az lesz, hogy jószándékú, együttműködni akaró országokat, városokat és polgárokat kössön össze. Hajnovics Dezső, Párkány: a Kimondhatatlanul örülünk v annak, hogy végre megint híd köti majd össze a két partot. Nemcsak én várom nagyon ezt a pillanatot, hanem egész Párkány és környéke. Télen- nyáron egyaránt könnyebb lesz az átkelés, akárcsak a híd lerombolása előtt. Diákként gyakran mentem át az öreg hídon, s nagyon szép emlékek fűznek hozzá. szerűbb lesz a találkozás, gyakrabban átjárunk majd, akár misére is a Bazilikába. Zahorec Tibor, Párkány: A Rettenetesen várom, hogy v végre meglegyen ez a híd. Három évig Magyarországon dolgoztam és nagyon vágyódom arra, hogy szorosabb kapcsolatokat ápolhassak a Duna túlpartján lakó ismerőseimmel. Ha átadják a hidat, sokkal egyMikes Margit, Muzsla: OLeírhatatlanul boldog leszek, ha elkészül az esztergomi híd, mert leegyszerűsíti az összeköttetést Szlovákia és Magyarország között. A fiaimmal együtt várunk arra, hogy minél hamarabb elkészüljön. Havonta kétszer is átkeltem komppal, ha pedig autóval indultunk el, akkor Komárom felé kellett nagy kerülőt tenni. A híd elkészülte után ennél gyakrabban is átruccanhatok a túlparton élő rokonokhoz. Alig várom, hogy végre átsétálhassak az újjáépített hídon. Pathó Terézia, Muzsla: A Csak legalább egyszer át- ^ mehetnék rajta!. Utána akár meg is halhatok. A fiam odaát dolgozik, meg nagyon sok rokonunk is él ott. Nagyon-nagyon boldog leszek, és szívből megköszönöm mindenkinek, akik ehhez hozzájárultak. Srovnal Pavel, Zlín: A Évente egyszer eljövünk v ide a feleségemmel, gyönyörű a táj, imádunk itt lenni, különösen ősszel. Örülök annak, amit csak pár perce tudtam meg, s alig hiszem el, hogy két év múlva már az újjáépülő hídon sétálhatunk át a Bazilikába. De nem azért nem tudtam erről, mert tájékozatlan lennék, hiszen rendszeresen olvasom a cseh sajtót, naponta nézem a híradót, ám nálunk az az igazi hír, ha valakit meggyilkolnak, vagy valamit felrobbantanak, nem pedig az, ha két város között végre megépül egy több mint fél évszázada lerombolt híd. Olvasói levél Népek barátsága Számtalanszor fordult már elő történelmünk folyamán, hogy különböző kultúrájú és nyelvű nemzeteket a balsors vagy a közös veszedelem velünk egy táborba kényszerített. Olyan példaértékű testvéri viszony alakult ki a népek fiai között, amelyre évtizedek, évszázadok távlatából is szeretettel és megbecsüléssel gondolnak vissza. Szeptember 6-án a Kossuth Rádióban egy érdekes eseményre hívták fel a hallgatóság figyelmét. A budapesti cseh nagykövetségen megemlékeztek a cseh származású Hruby Gyula honvéd őrnagyról, aki az 1848-49-es szabadságharc leverése után lett a császári önkény áldozata. A mártírhalált halt fiatalember életrajzában még sok a homályos részlet, de leszármazottai és egy lelkes, történelmet kedvelő fiatalokból álló csapat mindent megtesz azért, hogy az utókor megismerhesse teljes életét. Arra viszont írásos bizonyítékok vannak, hogy Hruby Gyulát 1849. augusztus 20-án Haynau Temesvárott kivégeztette. Az is tény, hogy a 22 éves fiatalember önként állt a magyar nemzet szabadságáért kibontott lobogó alá. Abban az időben ez nem volt egyedi eset, hiszen osztrákok, lengyelek és szerbek szép számmal vettek részt a magyar nép szabadságharcában. Az viszont már ritkábban fordult elő, hogy az adott nemzet ilyen nagyra értékelte volna fiának szerepvállalását egy másik nép harcában. Ezek a látszólag apró jelek örvendetes bizonyítékai az említett két ország közeledésének. A gondolkodásmód megváltozása elvezethet az igazi békés egymás mellett éléshez, ami létfeltétele az oly sok vért és nyomorúságot látott európai népek fennmaradásának. Ez sok esetben az állampolgárokon is múlik. Amikor a demokratikus berendezkedésű államokban parlamenti vagy helyhatósági választásokat tartanak, gondosan kell mérlegelni, hogy kire, vagy melyik politikai tömörülésre adjuk vok- sunkat. Az újkori pogányságra, vagy követőikre semmiképpen. A XI. Pius pápa által barna pogányságnak nevezett fasizmus vörös vérözönnel itatta minden világrész földjét, a vörös színű bolsevik pogányság pedig fekete gyászba borította azokat az országokat, amelyekben vérrel és vassal hatalomra jutott. Utódpártjaik és követők máig sok gondot és keserűséget okoznak népeinknek. A magyar közéletben az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP, a szlovák parlamentben pedig a DBP, az SZNP és a DSZM teszik lehetetlenné az igazi polgári demokrácia kialakulását. Amennyiben ezek a politikai erők nem jutnak be a törvény- hozásba, és a perifériára szorulnak, úgy van remény a nemzetek közötti megegyezésre. Addig azonban Demoklész kardjaként fog függeni fejünk felett a véres konfliktusok veszélye. Ahogy a cseh és a magyar nép között egy vértanúhalált halt fiatalember jelentheti az egymáshoz való közeledés útját, úgy nekünk is a közös történelmi múltban nem az ellentéteket, hanem az összekötő kapcsokat kell keresnünk. Erre figyelmeztetnek bennünket Ady Endre sorai is: „Dunának, Oknak egy a hangja...” Sárközi János, Szentpéter
