Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-29 / 39. szám
Figyelem! Rövidesen indul karácsonyi játékunk, az Ajándékszóró. Figyelje a Vasárnapot és az Új Szót! TT / Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport ___________________ Gyurcsi G éza, az egyik legjobb szlovákiai vízilabdázó Horvátországba készül. 16 Háttér Nehéz lesz megtalálni Sárai Zoltán gyilkosát. A tett végre hajtása profi A bérgyilkosra utal. ' 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. október 2-ától 8-áig A komáromi önkormányzat kifoghatta volna a szelet a vitorlából Murphy csapdában Vojtek Katalin_____________ Kie s hazánkban ötvalahány millió Murphy él, aki naponta abban versenyezik, hogyan ne legyünk sikeresek úgy, hogy kárunk is származzon belőle, és hogyan bonyolítsuk megoldhatatlanná a legegyszerűbb dolgokat. Ez az ország beteg, s ahogy az már lenni szokott, a fejétől az, mint a közmondásbeli hal. Nem elég, hogy a kormány amnéziában szenved, mára elfelejti, mit ígért tegnap, de még az igazságügyminiszter is, aki egyben a KDM elnöke, kóros bizonyítási kényszer rabja. Ján Camogurskynak az a rögeszméje, hogy folyton bizonyítania kell, milyen jó szlovák, s ezt csak úgy tudja megtenni, ha közben a magyarokat használja pofozóbábuként. Az ország nemzeti intézménye, a Matica üldözési mániában szenved. Személyes sérelemként fogja fel, ha egy településen nem a szlovákok vannak számbeli fölényben, és pusztán ebből a matematikai képletből kiindulva a magyarokat sértő félként kezeli. Persze, ha már egy levegőt szívunk, mi magyarok sem vagyunk mentesek az üyen bajoktól. Ezt bizonyítja a komáromi önkormányzat esete is Cirillel és Metóddal, akiknek a Matica helyi szervezete kíván szobrot állítani. Hét éve folyik a szlovák nemzeti presztízs- kérdéssé dagasztott vita az emlékmű körül, melyet a Matica a város közterén, az önkormányzat viszont egy templomban szeretne elhelyezni. Camogursky erre föl megakadályozta az MKP felvételét az Európai Demokratikus Unióba , azon indokkal, hogy az ön- kormányzat zöme az MKP tagja, s nem való Európába az, aki szentek szobrának felállítását akadályozza. Bugár Béla szerint ugyan több EDU-tag csodálkozását fejezte ki, hogy a párt felvételét egy önkormányzati döntéshez kössék, ám elfogadták Camogursky Elszoktak attól, hogy a szoborban ne csak szobrot lássanak. vétóját. „Még van remény, az EDU ugyanis megfigyelőket küld a helyszínre, és a jövő évben az ő jelentésük alapján dönt pártunk tagságáról” - bizakodik az MKP elnöke. Bugár indokolatlanul optimista. Nem veszi számításba, hogy az EDU-megfigyelők nyugati emberek, akiket nem fertőzött meg a tájainkon honos agresszív primitivizmus, és fogalmuk sincs arról, hogy köztünk járva egy országnyi elmegyógyintézet lakóival van dolguk. Ok egyetlen észérvet sem találnak majd arra, hogy egy város önkormányzata miért vonakodik felállítani két szent szobrát. Nem érdeklik őket az önkormányzat döntését kiváltó előzmények, és nem értik annak a makacsságnak sem a mozgatórugóit, amely csakis Komáromban és ott is csak exponált helyen tudja elképzelni a szláv apostolok emlékművét. A nyugatiak rég elszoktak attól, hogy egy szoborban ne pusztán szobrot lássanak, hanem rejtjeles üzenetet, amelynek pontos megfejtését csupán a feladó és a címzett ismeri. Eszükbe sem jut akkora otrombaság, hogy valaki a militáns nacionalizmus, a fitogtatott szupremácia üzenetét bízza két szentre. Az önkormányzat semlegesíthette volna ezt az üzenetet, ha a szoborfelállítás kérelmének elhangzásakor készségesen igent mond. így kifogta volna a szelet a nacionalista vitorlákból, s ő szabhatta volna a feltételeket. De képtelen volt felmérni az erőviszonyokat és a következményeket. Nem akkor makacsolta meg magát, amikor eltávolították a múzeum magyar feliratait, és a gimnázium falára Selye János helyett Hans Selye került, hanem a 882-ben Árpáddal találkozó, s annak kérésére a magyar fejedelmet imáiba foglaló Metód, és a magyar írás létezésére Velencében hivatkozó Cirill esetében. Nincs más hátra, mint várni, hogyan kecmereg ki az önkormányzat a maga állította csapdából. Vezércikk Komárom falainál Kövesdi Károly ____________ Tí z évvel a rendszerváltás után ismét kiderült, Szlovákiában valóban egy-két generációnak nyugdíjba kell mennie, hogy a fejekben is leomoljon az a bizonyos berlini fal. Ján Camogursky, a KDH elnöke a minap megvétózta a Magyar Koalíció Pártjának felvételét az EDU- ba. Mindezt a Cirill és Metód szoborcsoport komáromi elutasításának okán. Bár a sajtó nem verte nagydobra, az eset botrányos, és ha az MKP politikusai bunkók lennének, már csatabárdot lóbálnának. Az alaphelyzet meglehetősen furcsa: egy város önkormányzata úgy dönt, hogy nem állít fel egy szobrot, mert neki az nem kell. Az illető képviselő- testület a város néhány tízezer polgárának érdekeit képviseli. Erre fel a kormány minisztere, a kollektív büntetés elvét alkalmazva, „kibabrál” a Magyar Koalíció Pártjával, amely közel hatszázezer polgár érdekeit képviseli, ráadásul úgy, hogy az illető miniszterrel közösen kormányozza az országot. A példa nemcsak a KDH demokratizmusáról rántja le a leplet, hanem a szlovákiai demokráciáról alkotott illúziókról is. Camogursky miniszter ugyanis nem az első és egyetlen, aki azt hiszi, hogy egy kormány (az állam, vagy egy párt) diktálhat egy város önkormányzatának. Az esetben nem is az az érdekes, hogy Komáromnak már van Stefánik-szobra (bár Stefániknak Párizshoz több köze volt, mint Komáromhoz), s ha bármely nacionalista szervezetnek úgy szottyan úri kedve, bárkinek lehet még (mint ahogy akad még jópár dél-szlovákiai magyar község, melynek utcaporát sosem rúgta Kollár, Stúr, Bernolákvagy Bohún, mégis kénytelen a nevét viselni, a jóég tudja, milyen logika miatt), hanem, hogy ebben az országban soha a büdös életben nem lesz önkormányzatiság, polgári felelősségérzet, és uram bocsá’, szabadságérzet, ha nem akad mértéktartó politikai erő, amely elismerné, hogy az állam kompetenciáinak, jogköreinek (és hatalmának! ) nagy részét át kell adnia a régiónak, városnak, községnek. A polgárnak. Mert őbe- lőle épül fel az ország. Azazhogy, vannak hangok, tervek, bátortalan elképzelések, de azok mindig megtorpannak (képletesen szólva) Komárom falainál. Mert hogyan is kellene a dolgot úgy kibulizni, hogy a polgárra szálljon felelősség meg kompetencia, meg egy nagy darab kenyér, ha már ő kínlódik az európai viszonylatban botrányosan alacsony értékű földdel, de ha lehet, azért a magyar polgárra kevesebb szálljon át. S ha az eddigi kormányok mindegyikénél érezhető volt ez a görcs, az már diagnózis. Még mielőtt bárki pa- rasztozni, bugrisozni, taktikátlan politizálást emlegetni kezdene, nem árt látni, hogy a magyar kormánytagok - bár nagy előszeretettel olvassák a fejükre - nemcsak a magyar kisebbség ügyeivel törődnek a koalíciós kormányban. Aki odafigyel, tudja, aki nem akarja tudomásul venni, annak kár emlegetni. Az MKP politikusai sokkal több bírálatot kapnak azért, mert választóik szerint nem az elképzeléseiknek megfelelően képviselik ügyüket. Sejtjük, hogy a romakérdés megoldása nem a Csáky Pál kezében van, bár többet tett érte, mint minden elődje összesen, s hogy lakások ezrei sem Hama István beintésére kezdenek épülni, mert nem nála van a kassza kulcsa, a jó hitelpolitika elfogadásához pedig, divatos szóval élve, a többség politikai akarata szükségeltetik. Mint ahogyan a földalap sem echtmagyar kérdés, de a szlovák paraszt ügye is, hisz neki sem mindegy, ki rabol össze a feje fölött ezer hektárokat. Hogy nagy ambíciójú kalandorok (Fico), buzizó szépfiúk (Mjartan) pártokat alapítanak, s hogy ebben a cirkuszban még az oroszlánból is lehet fóka, az senkit sem hökkent meg, de ha a KDH (amely az egyik legmarkánsabb politikai párt Szlovákiában) csak a kis nemzetek imperializmusát próbálja ránk erőltetni a harmadik évezredben is, akkor még sok Meciart fogunk megélni ebben az országban. Hídverők mosolya. A szlovák és a magyar kormányfő aláírta a párkányi híd felépítéséről szóló szerződést. Somogyi Tibor felvétele
