Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-22 / 38. szám
1999. szeptember 22. Kópé Verssarok A tarkabarka szarka Orosz népi játékdal „Szarka, szarka, merre jártál?” „Erre-arra! Nagy tüzet raktam, kását kavartam. Ajtóba kiálltam, vendégeket vártam. Szálltak, gyűltek, tornácomra ültek. Ennek is adtam, annak is adtam, emennek is adtam, amannak is adtam - ennek itt nem adtam! Nem segített vödröt cipelni, se fát aprogatni, se nagy tüzet rakni, se kását kavarni. Fölkerekedtek, messze szálltak, eldicsekedtek, hol lakomáztak.” Gondolkodom, tehát... Szorgalmas grafikusunk tavasszal hetekig figyelte, sőt meg is örökítette egy gyümölcsfa virágba borulását, ám az utolsó napon jött egy tavaszi szellő, és szétfújta a rajzokat. Rajta, segíts neki összerakni a képeket elkészülésük sorrendjébe. Ha sikerült, megoldásodat írd meg címünkre Kópé jeligével ellátott levelezőlapon. M. Rázusová-Martáková A megnyúzott kecske és a sün A kecskének fél oldalát megnyúzták a mérges kutyák. Ijedtében messze futva, belebújt a rókalyukba. Úgy bizony. Annyira megijedt szegény kecske, hogy a róka odújába menekült. Igen ám, de jött haza a róka, és be akart bújni a lyukba. Ott azonban egy idegen állatot talált. Az idegen, amint megpillantotta ravaszdit, nyomban fölemelkedett fektéből, és rúgkapálva ráförmedt a rókára: Én vagyok a hosszú szarvú kecske, fél oldalam csupaszra van nyesve, szedtevette, rád mekegek egyet, ha nem tágulsz, nyomban felöklellek! Egyéb se kellett a rókának. Azon nyomban sarkon fordult és uccu neki, vesd el magad, szaladt, loholt az erdőn keresztül. Egyszerre csak elé toppan a farkas, és megkérdezte tőle: - Ugyan, ugyan, kedves róká komám! Hová szaladsz ilyen lóhalálában? Látom, még könnyezel is. - Ó, én kedves, ordas bátyám - felelte a róka -, hogyne símék-rínék, amikor egy vadállat bújt a lakásomba. - Emiatt ne búsulj! -vigasztalta a rókát a farkas. - Gyere, komám, kikergetjük! El is indultak a rókalyuk felé. Amint odaértek, a farkas bekiáltott az odúba: - Hallod-e, te idegen?! Miféle állat vagy te, és hogy merted a róka lakását elfoglalni? A kecske mérgesen mekegett a lyukból: Én vagyok a hegyes szarvú kecske, fél oldalam csupaszra van nyesve, szedtevette, rád mekegek egyet, bősz dühömben nyomban felöklellek! A kecske fenyegetésére a farkasnak is inába szállt a bátorsága. Most már róka komájával futottak tovább az erdőben. Útközben összeakadtak a medvével. Az is megkérdezte a rókát: - Hallod-e, róka komám, hová rohansz, és mért jajgatsz annyira? - Hogyne sírnék, hogyne jajgatnék - felelte a róka -, hiszen egy vadállat tanyázik a házamban. - Emiatt ne fájjon a fejed - dörmögte a medve. - Gyere, komám, rögvest kikergetjük! -Jaj,jaj, kedves medve barátom! Nem megy az olyan könnyen, hiszen már jómagam is űztem, de meg sem mozdult. Sőt, megfenyegetett. A farkas is ráförmedt, de ő sem tudta kiverni. Bizony, te sem fogod kikergetni azt a rusnya vadállatot a házamból. - Csak gyere velem és bízd rám a dolgot. Majd meglátod, hogy kikergetem - dörmögte magabiztosan a medve. El is indultak mind a hárman. Amikor a rókalyukhoz értek, a medve bekiáltott az odúba: - Ki vagy ott a Íjaikban, róka komám odvábán?A kecske, amikor meghallotta a mackó dörmögé- sét, kiszólt a lyukból. Én vagyok a hosszú szarvú kecske, fél oldalam csupaszra van nyesve. Ha nem tágulsz, rád mekegek egyet, szarvammal meg nyomban felöklellek! A medvének sem kellett egyéb. Úgy megrettent, azt sem tudta, merre szaladjon. Most már hárman csörtettek bőgve, jajgatva a rengetegben. Ahogy futottak, szaladtak, találkoztak a sünnel. A sün megkérdezte a rókától: - Miért sírsz, miért futsz, róka komám? - Hogyne sírnék, hogyne futnék - felelte a róka -, amikor egy vadállat tanyázik a házamban. - Emiatt aztán ne fuss - vigasztalta a sün. - Gyertek velem, én majd kikergetem azt a semmirekellőt! - Ó, te pi- curka sün! Hogy tudnád te kikergetni azt a hatalmas vadat? Hiszen már én is kergettem, de nem mentem semmire vele. A farkas is megpróbálta, neki sem sikerült. A medve is hajtotta volna, de ő is megrettent a végén. Az ordas is beleszólt a dologba és hozzátette: - Bizony ott jártunk mi, róka komám lakása körül, de semmit sem tehettünk. Pedig mi vagyunk az erdők urai. A sün csak annyit mondott: - Bár én csak egy kis cammogó sün vagyok, azért versenyre kelek veletek, és megelőzlek benneteket. Többet nem is szólt a picurka sün, hanem összegömbölyödött, és mint a golyó, gurult a Nagy Zoltán illusztrációja lejtőn lefelé. A többiek alig bírtak a nyomában maradni. Amikor a kis sün odaért a rókalyukhoz, azonnyomban bekiáltott: - Hé! Ki vagy te ott bent a Íjaikban? Mit keresel róka komám odújában? A kecske kiszólt mérgesen: - Én vagyok a kajlaszarvú kecske, fél oldalam simára van nyesve, szedtevette, beléd rúgok egyet, szarvaimmal csúnyán megdöf- ködlek! De a kis sün nem ijedt meg, hanem visszakiáltotta: Én meg sün vagyok, tüském éles, úgy megszúrlak, kiserken a véred! Többet nem is vitatkozott a kecskével, hanem begurult a ljmkba és elkezdett hánykolódni, mozgolódni odabent, alaposan összeszurkálva a kecske fájó, megnyúzott oldalát. A kecske keservesen mekegett, és mikor már nem bírta tovább, kiugrott a rókalyukból. A többiek a kecske nyomába eredtek, de az már árkon-bokron túljutott. Úgy megleckéztette őt a kis sün, hogy mindörökre elkerülte az erdőt. Ettől fogva a róka nyugodtan élt a házában, a farkas meg a medve is zavartalanul barangolt a hegyekben. A kis sün meg bebújt a házába és ágyat vetett magának puha levelekből. Ott tervezgette, mit is gyűjtögessen magának télire. Dénes György fordítása Nagy emberek - híres történetek A kocka el van vetve Élt a régi Rómában egy Gaius Julius Caesar nevezetű férfiú. Nem állíthatjuk, hogy a bölcs rómaiak között ő lett volna a legesleg- bölcsebb, de tagadhatatlanul a legnagyobb dicsőségnek örvendett... Tagja volt a Rómán és valamennyi tartományán urakodó hármas hatalmi szövetségnek, a Crassus- Pompeius-Caesar triumvirátusnak. Crassus mérhetetlenül gazdag volt, Pompeius rendkívül jártas a politikában, Caesar pedig a római légiók hadvezéreként egyre újabb és újabb területeket hódított meg, hogy legyen mit elfecsérelnie a könnyelmű Rómának. Miközben ő a seregeivel, ég tudja, hol hadakozott, a gazdag Crassus hirtelen meghalt, és Pompeius egyedül maradt Rómában. Nem kétséges, hogy a lehetőséget kihasználva magához akarta ragadni a hatalmat, s így akart Rómának és valamennyi tartományának diktátora és abszolút uralkodója lenni. Caesar éppen befejezte győztes háborúját Galliában, amikor fülébe jutott a hír. Pompeius viselkedése alaposan kihozta a sodrából, hazaindult hát mind a tíz légiójával. A Rubicon folyó azonban megállásra kényszerítette. A római jog szerint ugyanis egyetlen hadvezér sem kelhetett át rajta seregével. Caesarnak választania kellett: Engedelmeskedik a római jognak, következésképpen Pompeius Róma egyeduralkodója lenne haláláig, vagy megszegi a törvénja. Ez esetben feltétlenül le kell győznie Pompeiust, nehogy megfizessen a törvénytelenségért.-A kocka el van vetve - határozott Caesar, és úgy lépett át a Rubicon folyón, mint más a saját árnyékán. A túlpart győzelmet hozott. Seregei élén Rómába vonult, de Pompeius be sem várta, megszökött. És Caesar? Egyszóval Caesar cézár lett. A Római Birodalom dicső uralkodója, akit öt évvel később fia, Brutus, és a többi összeesküvő huszonhárom tőrdöféssel leszúrt. Lám-lám, milyen hálátlan feladat Rómán uralkodni. Különösen, ha Róma ezzel nem is törődik.
