Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-22 / 38. szám
2 1999. szeptember 22. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Vendégkommentár Helsinki szerepe Miroslav Beblavy ________ Ál lítólag Helsinkiben kell eldőlnie, mi lesz Szlovákia további sorsa. Az Európai Unió decemberi csúcstalálkozójától sokat várnak a pozsonyi politikusok, akik szinte mindent egy lapra tettek fel: bekerülni az uniós tagságra várakozók első csoportjába, Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Észtország mellé. Egészen annyit, hogy Dzurinda kormányfőtől már azt kérdezgetik az újságírók, lemond-e, ha nem sikerül az első körbe kerülni. Helsinkiben azonban várhatóan semmi különös nem fog történni. A koszovói válság idején az EU-tagok kormányai tudatosították, hogy ha Kelet-Európa nagy részét elszigeteltségben tartják, a Nyugathoz tartozás komolyabb reménye nélkül, akkor rosszul végződhet a dolog. A bolgár, a román és a szlovák polgárok azért képesek elviselni a fájdalmas reformokat, hogy egy szép napon jó és nyugodt életre ébredjenek. Az Éurópai Unió ennek az életnek a szimbóluma, a kormányoknak pedig biztosítéka a reformok megvalósítására. Ezért került előtérbe az a nézet, hogy nem kell a várakozókat első és második csoportba sorolni. Több forrás szerint ez a nézet kezd meghatározó lenni. Helsinkiben ezért nem győzelmes első csoportba kerülésre, de a második csoportban maradásra számíthátunk, a megosztás eltörlésével. Valószínűleg együtt maradunk, a szlovénektől kezdve a bolgárokig. Szlovákia számára ez jó hír is meg rossz is. Ha Helsinki valóban változást hozna, sokat segítene Dzurinda kormányának, főleg lélektanilag. így a koalíciónak meg kell magyaráznia a választók előtt, hogy nagy sikerről van szó. Bár ma még semmi sem biztos, egyre nyilvánvalóbb, hogy a szlovákiai jövő szempontjából Helsinki nem játszik akkora szerepet, amekkorát tulajdonítanak neki. A lényeg az lesz, élni tudunk-e a lehetőséggel, amelyet Helsinki kínál. A szerző a Sme kommentátora Jegyzet Elbizonytalanodó választók Szűcs Béla _______________ A l apokban naponta megjelenő hírmagyarázatok, nyilatkozatok, bírálatok sokszor zavarba hoznak bennünket, mivel nem mindig értjük a különféle nézeteltérések, zugügyek igazi összefüggéseit, a lehetséges megoldásokról nem is szólva. Ott tartunk, hogy a demokratikus választások során hatalomra került kormánykoalíció támogatottsága egyre csökken, s a választók közel egyharmada ma már Meciar pártjára szavazna. Az ellenzék propagandá- jaidő előtti választások felé szeretné terelni a társadalmat. Sok választóban felvetődik a kérdés: van-e reális lehetősége a Dzurinda- kormány megbuktatására? A gazdasági problémák ellenére, a húsz százalék felé közeledő munkanélküliség, az egészségügy, az iskolaügy gondjai dacára egyelőre nincs. Hiába ijesztgetik a választókat a tandíj bevezetésével, a nyugdíjpénztár csődjével, adókkal, drágulásokkal, az ellenzék, amely milliárdo- kat teremtene a nagyrészt tőlük örökölt adósságok kifizetésére képtelen csodaprogrammal elkápráztatni a közvéleményt. Dzurinda nemrég beismerte, hogy kormánya lassú, tapasztalatlan és jó- néhány hibát is elkövet. Kérte a lakosságot, még egy évig legyen türelemmel, és akkor elkezdődhet a kilábalás. Azt is látni kell, hogy a gazdasági problémák mellett az ország nemzetközi megítélése javult, és Szlovákia európai integrációjának reális az esélye. Ez a kormány pozitív politikájának az eredménye. Nem árt, ha a félrevezetett választók erre is gondolnak, mert az ellenzék egyszer már megakadályozta, hogy a szomszédos országokkal egyidőben kerüljünk a NATO-ba, és megnyíljon előttünk az Európai Unió kapuja. Reméljük, a koalíciós kormány belső súrlódásai nem okoznak bomlást, és az első, gondoktól terhes év után bölcsebben, rugalmasabban, vaklárma nélkül fogja rendezni problémáit. Ezt várják a választók. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava-Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mit jönnek itt folyton az egyesült Európával!? Hiszen már a feleségemmel is egyre nagyobb gond egyesülni... Rajz: MS-Rencín Köteles-e Magyarország támogatni bennünket? Anyagiak és szellemiek... Kövesdi A sajtóban szinte naponta olvashatunk híreket arról, milyen szlovákiai, romániai, vajdasági, kárpátaljai kisebbségi kulturális rendezvényeket, intézmé- nyekeftámogat anyagilag Magyarország. Már a csecsemők is tudják, mi az a Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Alapítvány, Rákóczi Szövetség. Miközben például Romániában még az is vörös posztó bizonyos politikai körök szemében, hogy Q Az anyaország feladata O Nem az ő ügye csángó gyerekeket igyekeznek magyarul tanítani, könyveket visznek nekik az anyaországból. Ezeket a gyerekeket úgymond befolyásolják, bizonyos célokra akarják felhasználni őket, holott az analfabetizmus idült betegségéből gyógyítják őket, ami az illető ország kutyakötelessége volna. Egyáltalán helyes-e, tettük fel a kérdést kulturális életünk három prominensének, hogy Magyar- ország ilyen terheket vállal magára, vagy inkább azt kellene követelnie, hogy az illető országok teljesítsék kötelességeiket? Koncsol László író, helytörténész: Q Helyes, ha támogat ben- v nünket, hiszen a történelmi változások következménye, hogy alig van szlovákiai magyar család, akinek ne volna rokona Magyarországon, s alig van olyan magyarországi család, akinek ne volnának rokonai az utódállamokban. Ha tehát a magyar költségvetés a lehetőségei szerint támogatja az utódállamok magyarságát, akkor ezzel a magyar állampolgárok rokonait segíti hozzá egy magasabb szintű élethez. Természetesen az utódállamok magyarságának elemi érdeke, hogy egy erős anyaország támogassa őket. Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója: AA Úgy gondolom, w w mindkettő együtt jelentené a megoldást. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy dupla támogatásra kellene igényt tartanunk. Személy szerint azonban elvárnám, hogy abban az országban, amelyben él az ember - s amelyben dolgozik, adóit fizeti az államkasszának, mint a többi polgár - hasonló jogai legyenek, mint a többi polgárnak, hiszen ő is hozzájárul az állam gyarapodásához. Ettől függetlenül Magyarország és a jelenlegi kormány a program- nyilatkozatában, de ezen túl a Magyar Köztársaság Alkotmánya is felelősséget vállalt a határon túl élő magyarok kulturális életéért, azonosságtudatának megmaradásáért. Ilyen értelemben Magyarországnak részt kell vállalnia a nemzet egészének megmaradásáért folytatottküzdelemből, s ezért anyagi áldozatot is kell hoznia. Hogy úgy mondjam, alkotmányos kötelessége ezt tenni. Tóth László költő: a a Az adott helyzetből az v “ következik, hogy a kettőt együtt kellene. Nyilvánvalónak és természetesnek kellene lennie, hogy azok az országok, amelyekben magyar - vagy bármilyen - kisebbségek élnek, teljesítsék az állampolgáraikkal szembeni kötelességüket. Ezt anélkül is meg kellene tennie, hogy bármelyik ország nemzetközi fórumokon kénytelen legyen fölemelni a szavát. Másrészt viszont természetesnek tartom, hogy mivel a magyar nemzet nem azonos a Magyarország határain belül élő népességgel, és mivel minden országnak, minden állam törvényhozásának nemzeti érdekekben is kell gondolkodnia, Magyarországnak szem előtt és természetesnek kell tartania, hogy a nemzeti érdekek spektrumába beleilleszkedjenek a határon túli nemzetrészekkel kapcsolatos nemzeti érdekek is. Ezeknek minden szellemi, erkölcsi, diplomáciai és egyéb vonzatúval együtt. Olvasói levél Ne ítéljünk elhamarkodottan! Bizonyára már kezdik unni az enyémhez hasonló leveleket. Mégis szólnék pár szót a másik fél, a munkanélküliek nevében. A legutóbbi levélben olvashattuk, hogy egy hölgynek „elege van a munkanélküliek sírásából.” Holott eddig még csak egy munkanélküli „sírását” olvashattuk. A többi levelet a „becsületes dolgozók” írták! Valamiről azonban eddig nem esett szó: a munkanélküli segélyre csak az jogosult, aki munkaviszonyát önhibáján kívül szakította meg, tehát dolgozó ember volt! A segély összegét a fizetésből számítják ki. Az illetékes hivatal által felajánlott munkát el kell fogadni, ha megfelel, ha nem. Meg persze, ha van ilyen, hiszen éppen ebben a lapban olvashattunk a betöltetlen állások és a munkanélküliek arányáról. Nekem meg már abból van elegem, hogy minden sorstársam helyzetét egy olyan szerencsés hölgy levele alapján ítélik meg és el, aki ezentúl már „csak” 4200 koronát fog „felvenni a postán”! A többi munkanélküli pedig hallgat, mintha egyetérte- nének, és talán még bűntudatuk is lenne. Az én segélyem összege 2526 korona volt. Ebből aztán igazán nehéz lett volna még 2000'koronát lefaragni. Gondolom, van róla elképzelésük, mennyi lehetett a keresetem, amikor még munkaviszonyban voltam. Pedig bátran kijelenthetem, hogy felelősség hárult rám, ugyanis pénzzel dolgoztam, mégpedig százezres nagyságrendben. Természetesen megértem az Önök felháborodását is, hisz tudom, sok dolgozó fizetése nem éri el még a 4000 koronát sem. Ennek ellenére úgy gondolom, nem kellene a munkanélkülieket sem úgy beállítani, mintha valami élősködők vagy bűnözők lennének. Legalábbis általánosítani mindenkit egyetlen példa alapján! Ismerek olyanokat, akik a szó szoros értelmében belebetegedtek munkahelyük elvesztésébe! Bizonyára ők is szerették a munkájukat, és reménykedtek, hogy nem kell majd a munkahivatalba járniuk „aláiratkozni”. Többek közt én is közéjük tartozom! Anya és feleség vagyok. Az én dolgom, hogy étel kerüljön az asztalra, hogy a növésben lévő gyermekemnek legyen miben iskolába járnia. Ha kell egy új nadrág, mert a régit vagy kinőtte, vagy szétesett (mert nem márkás ruhákat veszünk!), két hónapig nem tudom utolérni magam a pénzbeosztás terén. A cipőről, kabátról inkább ne is beszéljünk, mert az azért nem kell minden évben. Ha szerencsénk van és egészben marad, vagy még meg lehet javítani. A további kiadásokat sem említem, hiszen mindenki fizeti a havi számláit. Ha tudja. Szívemből kívánom mindenkinek, ne veszítse el munkahelyét, de ne feledkezzen meg arról sem, hogy ő is belekóstolhat a munkanélküliek „irigylésre méltó” helyzetébe. S ha esetleg belekerül ebbe a „kényelmes” helyzetbe, nem árt, ha felkészül a következő elvárásokra: Ne legyen több 25 évesnél, és beszéljen legalább egy idegen nyelvet, de jobb a kettő. A számítógépes szakértelem szinte alapfeltétel! Legyen legalább 2 gyermeke, nehogy eszébe jusson esetleg anyasági szabadságra menni. A gyerekek garantáltan ne legyenek betegek, de ha mégis, bízza őket valaki másra! Mindezek mellett nem árt a 25 éves kor ellenére legalább 3-5 éves gyakorlat! Tehát ne hányjuk egymásra a sarat, mert a sors útjai kifürkészhetetlenek, és akinek eddig nem volt „mobiltelefonja”, a munkanélküli segélyből biztos nem lesz! Kovács Miklósné, Kassa
