Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-14 / 28. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport Vladimír Ilko személyében a DAC 19 nappal a bajnoki rajt előtt végre "1 CL edzőre talált. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. július 17-étől 23-áig Riport A krasznahorka- váraljai magyar iskola sorsa egész oktatásügyünk q tükre. O Körbebástyázzuk magunkat, ahelyett, hogy kapukat nyitnánk Kis berlini falak Bodnár Gyula _____________ Ke llene egy tehén. A dobozos tej nem alszik meg. Aludttej nélkül meg mit ér a sült krumpli? Vodkát igyunk hozzá, ahogy az orosz muzsik? Ki tudja, a vodka is milyen? Igazi-e még? Nem lopják-e ki belőle éppen a vodkát, ahogy a tejet csírátlanítják ezer fokon? Kellett nekünk Pasteur?! Persze, lehet, hogy a francia bakteriológus nem teljesen így gondolta. Vagyis hogy eljön majd az idő, amikor a nemes baktériumoknak annyi. Elégetik őket mind egy szálig. Mitől aludna meg hát a tej? Meglestem egyszer, hátha mégis lehunyja fehér szemét, mígnem egy napon gusztustalan trutyiként pillantott vissza rám. Szóval, kellene egy tehén, csak félek, hogy ellopnák. Elkötnék, mint Józsi mazdáját temetéskor, szép csendben. Pedig csipogós fajta volt a kocsi, biztonsági zár, kormányzár, amit akarsz. Következésképp, hiába szereltetnék immobilizert a tehénbe, elvinnék a marháját. Vagy hoznám fel a balkonra, őrizném .ott, mint szomszédom a montenbájkot? Túró az egész. De túró ide, túró oda, meg kell védeni, ami van. Soha annyira, mint az elmúlt tíz évben, nem virágzott nálunk a zár-, lakat- és rigliipar, a kapucsengőipar, újabban a mozgásérzékelők, számítógépes rendőrpultok gyártására szakosodott ipar, na és a kerítésipar, a rácsipar. Körbebástyáztuk-zártuk magunkat rendesen, ahelyett, hogy kinyitottuk volna a kapukat, szélesre tártuk volna az ablakokat. Manapság nehezebb bejutni sok házba, mint megszökni a világ legjobban őrzött börtönéből. És akkor még meg is kell kérdeznünk, a kérdésfeltevés negatív, vagyis pesszimista formájában: kutya nincs? HoA félelem helyett szeretet uralkodjék szívünkben - mondta a táltos. gyan lesznek ebből átjárható határok? Hogyan lesz ebből közös Európa-ház? Ennyi zárral, átláthatatlan vas- és vasbeton kerítéssel, ennyi vérebbel? Kis berlini falak. Leomlik a nagy, sőt maga az ember esik neki a puszta kezével, és kezdi bontani eufóriás mámorban, és tessék, épül helyette sok kicsi. Ezt add össze! Akkor még mindez semmi, ha netán kirándulni indulsz, előtte átszólsz a szomszédnak, legyen kedves, nézzen már a házra, amíg távol vagyunk. Biztonságos érzés egyedül a tévéreklámban van. Sebaj, azért csak szeressük egymást, gyerekek. Ezzel a szép krisztusi üzenettel hozakodott elő nemrégiben tájainkon a híres magyarországi táltos is. A gyűlölet, az irigység, a harag, a kisebbrendűségi érzés, a félelem helyett szeretet uralkodjék szívünkben, különben konyec nekünk, minimum agyvérzés. Simogassuk egymást. Rendben. Engemet nem kell erre utasítani, érintettem már meg jó szóval hajléktalant, pitiáner tyúktolvajt. No de aki az egész házad, hazád lopja ki vagy el?! Feléje szintén nyúljon kéz, megsimogatni a buksiját? Keze többek között annak, akinek csak a sült krumpli maradt, aki a tehenét, melynek tőgyéből igazi tej spriccelt a sajtárba, kénytelen volt eladni...? Azt már nem. Nem állunk olyan jól, hogy tolvajokat simogassunk itten. Mégis valami ilyesmi történik, sőt talpuknak nyalása. Ebben a helyzetben a dobozos tejből már igazán ne csináljunk problémát. Drága, megaludni képtelen, ezenkívül, mondta a táltos, elszívja szervezetünkből a kalciumot, aztán ha nem eszünk elég zöldséget, pótolhatjuk tablettával. Ha nyitva találjuk a patikát. Vezércikk A spontaneitás szervezettsége Kövesdi Károly ___________ Bo ldogult ifjúkoromban vetítették A cigánytábor az égbe megy című szovjet filmet. Nevezetes alkotás volt, teli naplementébe fulladó rónával, lobogó sörényű lovakkal, ostordurrogással, húsba vágó szerelemmel. Hihetetlenül zagyva és hamis romantikával, amely mellőzött minden szociológiai hitelességet, művészi nívót. Tulajdonképpen azt szerette volna a maga primitív, propagandisztikus eszközeivel bemutatni, milyen szép a cigányélet a Szovjetunióban. Ennek megfelelően illett minden szlovákiai kisvárosban vetíteni és ünnepelni. A szovjet művészetet szeretni kellett. Ma már nem muszáj szeretni. Sem a fércműveket, sem a cigányokat. Akiket a törvény többé-kevésbé ma is másképp kezel, a munkaadók meg még inkább. A romák a bőrükön érzik az idők változását, az egyre szorosabbra szoruló hurkot. Az előző kormány gettókat tervezett számukra, melyeket városoknak titulált Delinga képviselő úr a napokban. Az előző kormány miniszterelnök-helyettese, Kálmán úr az angliai migráció idején flegmán megjegyezte: a romáknak maguknak kell megoldaniuk a problémáikat. Ugyanez az úr ma a parlamentben valami mást emleget. Mikor tavaly nyáron tömegével fúltak egy megáradt patakba a kelet-szlovákiai romák, a kormány dicső elnöke oda se tolta a képét. Valószínűleg nem tartotta magát minden polgár miniszterelnökének. Ugyanezek az urak és elvbarátaik ma Csáky Pál miniszterelnök-helyettes fejét követelik az általuk támogatott és félrevezetett roma vezetőket használva szócsőnek. A romantikának vége. Eljött a profik ideje. Ezek a politikai gengszterek megszerzett pozícióik és megingathatatlan vagyonuk bástyái mögött szervezik a romák kivándorlását. Tegnap Anglia, ma Finnország, holnap talán Norvégia, Belgium vagy az Egyesült Emirátusok. Ahol legliberáli- sabb a bevándorlási törvény. Valószínűleg jól feltérképezték a célországokat, s aktivistáik alapos munkát végeznek. Járják a falvakat, s Kánaánról szóló mesékkel listára veszik az elkeseredett, munkanélküli bádogvárosiakat. Utazási irodáikon keresztül busás haszonnal lerendezik a nyilvános embercsempészetet, amelyhez még csak kísérő sem kell, mint az albánok, kurdok, pakisztániak mellé a zöldhatáron. Az üzlet teljesen legális, az önkéntességen alapul. Nincs lebukás, kitoloncolás, legfeljebb hatalmas csalódás, hogy a messzi északon sem lehet munka nélkül gazdagon élni. Azért érdekes következtetéseket is le lehet vonni az esetből. Nevezetesen hogy vannak Szlovákiában vidékek, ahol a romák szívesebben élnek, mert ott néphagyomány a tolerancia. Vannak régiók, ahol előfordulásuk minimális. Vannak tájak, ahol állati nyomorban élnek. S végül vannak olyan elhíresült környékek, ahol állandó inzultusnak és erőszaknak vannak kitéve. Eddig nem találkoztam olyan elemzéssel, amely ilyen szempontból vizsgálta volna a problémát. A kormány reakciója a finnek által ideiglenesen bevezetett vízumkényszerre legalábbis zavaros. A kormány lamentál, mossa kezeit, segítséget kínál Finnországnak. A riadalom érthető, a reakció téves. Ez az ügy a rendőrség asztalára való, hiszen ha értesülések vannak róla, hogy mely falvakban hogyan toborozzák a romákat, akkor tiszta sor, hogy felülről irányítják és szervezik a „spontán” migrációt. Ebben az esetben nem az emberi jogokért felelős miniszterelnökhelyettes fejét kell követelni (s egyáltalán miért kellene fejeket követelni?), hanem a belügyminisztert kell megkérdezni, milyen lépéseket tett, hogy lefüleljék a felbujtókat és az emberi hiszékenységgel visszaélő csalókat és kalandorokat. A lóvá tett romákat pedig fel kellene világosítani, honnan fúj a szél, s hogy minden útszéli dumának ne üljenek fel. ___________________________________________________l ___________gfgíSK&y^ a ggaflamna. . rtai-a,.aa&—mt-rw jr^ar nmaiMogi Sz okatlan hőség szakadt Moszkvára is. Voltak, akik a szökőkút vizében kerestek felüdülést. TASR/AP-feivétei
