Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-14 / 28. szám

Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport Vladimír Ilko személyében a DAC 19 nappal a bajnoki rajt előtt végre "1 CL edzőre talált. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. július 17-étől 23-áig Riport A krasznahorka- váraljai magyar iskola sorsa egész oktatásügyünk q tükre. O Körbebástyázzuk magunkat, ahelyett, hogy kapukat nyitnánk Kis berlini falak Bodnár Gyula _____________ Ke llene egy tehén. A dobozos tej nem alszik meg. Aludttej nélkül meg mit ér a sült krump­li? Vodkát igyunk hozzá, ahogy az orosz muzsik? Ki tud­ja, a vodka is milyen? Igazi-e még? Nem lopják-e ki belőle éppen a vodkát, ahogy a tejet csírátlanítják ezer fokon? Kel­lett nekünk Pasteur?! Persze, lehet, hogy a francia bakterio­lógus nem teljesen így gondol­ta. Vagyis hogy eljön majd az idő, amikor a nemes baktériu­moknak annyi. Elégetik őket mind egy szálig. Mitől aludna meg hát a tej? Meglestem egy­szer, hátha mégis lehunyja fe­hér szemét, mígnem egy na­pon gusztustalan trutyiként pillantott vissza rám. Szóval, kellene egy tehén, csak félek, hogy ellopnák. Elkötnék, mint Józsi mazdáját temetéskor, szép csendben. Pedig csipogós fajta volt a kocsi, biztonsági zár, kormányzár, amit akarsz. Következésképp, hiába szerel­tetnék immobilizert a tehénbe, elvinnék a marháját. Vagy hoz­nám fel a balkonra, őrizném .ott, mint szomszédom a montenbájkot? Túró az egész. De túró ide, túró oda, meg kell védeni, ami van. Soha annyira, mint az elmúlt tíz évben, nem virágzott nálunk a zár-, lakat- és rigliipar, a kapucsengőipar, újabban a mozgásérzékelők, számítógépes rendőrpultok gyártására szakosodott ipar, na és a kerítésipar, a rácsipar. Körbebástyáztuk-zártuk ma­gunkat rendesen, ahelyett, hogy kinyitottuk volna a kapu­kat, szélesre tártuk volna az ablakokat. Manapság nehezebb bejutni sok házba, mint megszökni a világ legjobban őrzött börtö­néből. És akkor még meg is kell kérdeznünk, a kérdésfeltevés negatív, vagyis pesszimista formájában: kutya nincs? Ho­A félelem helyett szeretet uralkodjék szívünkben - mondta a táltos. gyan lesznek ebből átjárható határok? Hogyan lesz ebből közös Európa-ház? Ennyi zár­ral, átláthatatlan vas- és vasbe­ton kerítéssel, ennyi vérebbel? Kis berlini falak. Leomlik a nagy, sőt maga az ember esik neki a puszta kezével, és kezdi bontani eufóriás mámorban, és tessék, épül helyette sok ki­csi. Ezt add össze! Akkor még mindez semmi, ha netán kirán­dulni indulsz, előtte átszólsz a szomszédnak, legyen kedves, nézzen már a házra, amíg távol vagyunk. Biztonságos érzés egyedül a tévéreklámban van. Sebaj, azért csak szeressük egymást, gyerekek. Ezzel a szép krisztusi üzenettel hoza­kodott elő nemrégiben tájain­kon a híres magyarországi tál­tos is. A gyűlölet, az irigység, a harag, a kisebbrendűségi ér­zés, a félelem helyett szeretet uralkodjék szívünkben, külön­ben konyec nekünk, minimum agyvérzés. Simogassuk egy­mást. Rendben. Engemet nem kell erre utasíta­ni, érintettem már meg jó szó­val hajléktalant, pitiáner tyúk­tolvajt. No de aki az egész há­zad, hazád lopja ki vagy el?! Feléje szintén nyúljon kéz, megsimogatni a buksiját? Keze többek között annak, akinek csak a sült krumpli maradt, aki a tehenét, melynek tőgyéből igazi tej spriccelt a sajtárba, kénytelen volt eladni...? Azt már nem. Nem állunk olyan jól, hogy tolvajokat simogas­sunk itten. Mégis valami ilyes­mi történik, sőt talpuknak nya­lása. Ebben a helyzetben a do­bozos tejből már igazán ne csi­náljunk problémát. Drága, megaludni képtelen, ezenkí­vül, mondta a táltos, elszívja szervezetünkből a kalciumot, aztán ha nem eszünk elég zöld­séget, pótolhatjuk tablettával. Ha nyitva találjuk a patikát. Vezércikk A spontaneitás szervezettsége Kövesdi Károly ___________ Bo ldogult ifjúkoromban vetí­tették A cigánytábor az égbe megy című szovjet filmet. Ne­vezetes alkotás volt, teli nap­lementébe fulladó rónával, lo­bogó sörényű lovakkal, ostor­durrogással, húsba vágó sze­relemmel. Hihetetlenül zagy­va és hamis romantikával, amely mellőzött minden szo­ciológiai hitelességet, művé­szi nívót. Tulajdonképpen azt szerette volna a maga primi­tív, propagandisztikus eszkö­zeivel bemutatni, milyen szép a cigányélet a Szovjetunió­ban. Ennek megfelelően illett minden szlovákiai kisváros­ban vetíteni és ünnepelni. A szovjet művészetet szeretni kellett. Ma már nem muszáj szeretni. Sem a fércműveket, sem a ci­gányokat. Akiket a törvény többé-kevésbé ma is másképp kezel, a munkaadók meg még inkább. A romák a bőrükön ér­zik az idők változását, az egy­re szorosabbra szoruló hur­kot. Az előző kormány gettó­kat tervezett számukra, me­lyeket városoknak titulált Delinga képviselő úr a napok­ban. Az előző kormány mi­niszterelnök-helyettese, Kálmán úr az angliai migráció idején flegmán megjegyezte: a romáknak maguknak kell megoldaniuk a problémáikat. Ugyanez az úr ma a parla­mentben valami mást emle­get. Mikor tavaly nyáron tö­megével fúltak egy megáradt patakba a kelet-szlovákiai ro­mák, a kormány dicső elnöke oda se tolta a képét. Valószí­nűleg nem tartotta magát minden polgár miniszterel­nökének. Ugyanezek az urak és elvbarátaik ma Csáky Pál miniszterelnök-helyettes fejét követelik az általuk támoga­tott és félrevezetett roma ve­zetőket használva szócsőnek. A romantikának vége. Eljött a profik ideje. Ezek a politikai gengszterek megszerzett po­zícióik és megingathatatlan vagyonuk bástyái mögött szervezik a romák kivándorlá­sát. Tegnap Anglia, ma Finn­ország, holnap talán Norvé­gia, Belgium vagy az Egyesült Emirátusok. Ahol legliberáli- sabb a bevándorlási törvény. Valószínűleg jól feltérképez­ték a célországokat, s aktivis­táik alapos munkát végeznek. Járják a falvakat, s Kánaánról szóló mesékkel listára veszik az elkeseredett, munkanélküli bádogvárosiakat. Utazási iro­dáikon keresztül busás ha­szonnal lerendezik a nyilvá­nos embercsempészetet, amelyhez még csak kísérő sem kell, mint az albánok, kurdok, pakisztániak mellé a zöldhatáron. Az üzlet teljesen legális, az önkéntességen ala­pul. Nincs lebukás, kitolonco­lás, legfeljebb hatalmas csaló­dás, hogy a messzi északon sem lehet munka nélkül gaz­dagon élni. Azért érdekes kö­vetkeztetéseket is le lehet vonni az esetből. Nevezetesen hogy vannak Szlovákiában vi­dékek, ahol a romák szíveseb­ben élnek, mert ott néphagyo­mány a tolerancia. Vannak ré­giók, ahol előfordulásuk mini­mális. Vannak tájak, ahol álla­ti nyomorban élnek. S végül vannak olyan elhíresült kör­nyékek, ahol állandó inzultus­nak és erőszaknak vannak ki­téve. Eddig nem találkoztam olyan elemzéssel, amely ilyen szempontból vizsgálta volna a problémát. A kormány reakciója a finnek által ideiglenesen bevezetett vízumkényszerre legalábbis zavaros. A kormány lamentál, mossa kezeit, segítséget kínál Finnországnak. A riadalom érthető, a reakció téves. Ez az ügy a rendőrség asztalára va­ló, hiszen ha értesülések van­nak róla, hogy mely falvakban hogyan toborozzák a romá­kat, akkor tiszta sor, hogy fe­lülről irányítják és szervezik a „spontán” migrációt. Ebben az esetben nem az emberi jogo­kért felelős miniszterelnök­helyettes fejét kell követelni (s egyáltalán miért kellene feje­ket követelni?), hanem a bel­ügyminisztert kell megkér­dezni, milyen lépéseket tett, hogy lefüleljék a felbujtókat és az emberi hiszékenységgel visszaélő csalókat és kalando­rokat. A lóvá tett romákat pe­dig fel kellene világosítani, honnan fúj a szél, s hogy minden útszéli dumának ne üljenek fel. ___________________________________________________l ___________gfgíSK&y^ a ggaflamna. . rtai-a,.aa&—mt-rw jr^ar nmaiMogi Sz okatlan hőség szakadt Moszkvára is. Voltak, akik a szökőkút vizében kerestek felüdülést. TASR/AP-feivétei

Next

/
Thumbnails
Contents