Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-08 / 36. szám
16 1999. szeptember 8. Sport Három aranyéremmel az amerikai Maurice Greene bizonyult a hetedik atlétikai világbajnokság legeredményesebb sportolójának Csillagok, csillagok, szépen ragyogtatok Maurice Greene (jobbról), a 100 méteres síkfutás világcsúcstartója három aranyérmet nyert Sevillában. Szabó Zoltán _______________ Ki lenc estén át Sevillára figyelt a sportvilág, a 7. atlétikai világ- bajnokságon remek csatározásokat láttunk, kitűnő eredményeknek tapsolhattak a szurkolók. Egy világcsúcs (M. Johnson - 400 m) és egy rekordbeállítás (Dragila - női rúdugrás) született. Csakúgy, mint két éve Athénben, az aranyérmet 60 000, a világcsúcsot 100 000 dollárral jutalmazta a nemzetközi szövetség. A világ leggyorsabb embere. Mindig óriási érdeklődés előzi meg a férfi 100 méteres síkfutást. A várakozásnak megfelelően az amerikai Maurice Greene ért elsőként a célba, pedig féltávnál csak ötödik volt; aztán bekapcsolta a rakétákat, s mindössze egy századdal maradt el saját, júniusban elért világcsúcsától. „Tudom, hogy gyors vagyok, ez nem titok. Két éve szenzációnak számított a győzelmem, most az lett volna az óriási meglepetés, ha nem én nyerek. Akár új rekordot is futhattam volna, de az nem úgy van, hogy előre eltervezi az ember. Az megtörténik, ezúttal viszont nem történt meg”- mondta boldogan a verseny után. A huszonöt esztendős vágtázó 200 méteren is igazolta kivételes klasszisát, fölényesen nyerte második aranyérMarion Jones biztosan győzött a női vágtaszámban. mét. De még ez sem volt elég, a zárónapon a 4x100-as váltó hajráembereként oroszlánrészt vállalt a kvartett diadalából. Kezdetben amerikaifutballista akart lenni, csak később döntött az atlétika mellett. Sevillában is szokásához híven ketrecbe zárt oroszlánként, nyelvét öltögetve várta a rajtot, aztán miután eldördült a pisztoly, riválisai csak a hátát látták. Megsérült a sprintkirálynő. Marion Jones a vb előtt nem titkolta: négy elsőségért utazott Spanyolországba. A 100, a 200 és a 4x400 méteres váltó mellett a távolugrásban is az élen akart végezni. A huszonhárom esztendős atlétanő számára biztatóan kezdődött a viadal, a vágtaszámban biztosan nyert. „Megvan az első győzelmem, ez a legfontosabb. Azt hiszem, jól futottunk, most már ránk, nőkre sem mondhatják, hogy sétálunk a parkban...” Örömét csak tetézte, hogy férje, Cottrell J. Hunter - aki 67 kilogrammal nehezebb, mint Marion! - a súlylökést követően a dobogó legfelső fokára állhatott. A kiváló sportolónő akkor még nem sejthette, hogy 100-as sikere egyben az utolsó volt. Távolugrásban „csak” a bronzig jutott, aztán a kétszázas elődöntőben a derekához kapott, és a földre rogyott, s hordágyon vitték le a pályáról. Úgy tűnik, Jones szervezete nem bírta ki a nagy megterhelést. Gebrselassie zsinórban negyedszer. Az etióp Haile Gebrselassie Stuttgart, Göteborg és Athén után Sevillában sem talált legyőzőre a 10 km-es síkfutásban. Az eddig tizenöt világcsúcsot elért versenyzőt kenyai vetélytársai próbálták megelőzni, de ez nem sikerült nekik. Haile az utolsó ötszáz méteren hatalmas iramot diktált, s lerázta üldözőit. „Örömmel tölt el, hogy zsinórban negyedszer sikerült begyűjtenem az aranyérmet, a hajrában már nem volt nehéz dolgom.” Magyar ezüstérmes. Türelmetlenül várta a magyar küldöttség a férfi kalapácsvetést; nem csoda, hiszen olyan klasszisokat neveztek, mint az olimpiai bajnok Kiss Balázs, az Európa- bajnok Gécsek Tibor és az Universiadét nyert Németh Zsolt. (Az év harmadik legjobb eredményét elérő Annus Adrián nem került a csapatba.) A legoptimistábbak azt remélték, hogy mindhárman dobogón végeznek. Egyáltalán nem úgy indult a verseny ahogyan eltervezték, meglepetésre Kiss már a selejtezőben elvérzett. A favorizált Gécsek sem hozta megszokott formáját, negyedikként zárt. Sokáig Németh sem remekelt, a hatodik sorozat előtt csak a hetedik helyen tanyázott. „Ha a világbajnokság előtt valaki azt mondja, hogy ezüstérmet szerzek, kinevettem volna. Technikailag nem tudtam elkapni a fonalat, több hibát követtem el, legjobb gyakorlatom sem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna, de az a fontos, hogy két centiméterrel megelőztem az orosz Piszkunovot. Pályafutásom kezdetétől fogva általában mindig utolsóra javítok, legalábbis tavalyig így volt. Legjobbkor, a hajrában jött a sikeres dobás. Mit mondhatnék, nagyon boldog vagyok” - jelentette ki Németh Zsolt. Igor Kollár bizonyított. Szerény reményekkel indult útnak a nyolc szlovák sportoló, a vezetők tisztes helytállást vártak az atlétáktól. A 34 esztendős Igor Kollár már a nyitónapon megrendezett 20 km-es gyaloglásban jóval várakozáson felüli teljesítménnyel rukkolt ki, az erős mezőnyben a hatodik helyen végzett. Élete legjobb eredményét produkálta. Addig 1995-ben, Göteborgban szerepelt a legsikeresebben, akkor nyolcadikként ért célba. Tavaly a rutinos gyaloglót kizárták a besztercebányai Duk- lából, mert a vezetők szerint már nem képes nagy eredmények elérésére. Kollárnak ez sem szegte kedvét, s az új klubban még nagyobb erőbedobással dolgozott, mint korábban. „A rekkenő hőségben is bebizonyítottam, hogy méltatlanul írtak le a katonák. Hála szponzoromnak, nyugodt körülmények között készülhettem, sokat segített az új edzőm. Jozef Pribilinec, Szöul olimpiai bajnoka is hasznos tanácsokat adott. Még nem mondtam ki az utolsó szót, jövőre a sydneyi ötkarikás játékokon is az élmezőnyben akarok végezni.” Nem ismerte a szabályokat. A nemzetközi szövetség minden tagországából egy férfi és egy női versenyzőt hívott meg a viadalra. Ez fontos a sportág népszerűsítése végett, de néha furcsa jelenetek adódtak belőle. Előfordult, hogy olyan atléta is indult, aki az alapvető szabályokkal sincs tisztában. Példa erre a női 400 méteres síkfutás előfutamában történt. A résztvevők letérdeltek a rajthoz. A Comore-szigeteki Hao- ullattának valószínűleg csak azt mondták, hogy ezt követően futnia kell. O el is indult, mielőtt a bíró még „fel- készülni”-t kiáltott volna. Utánafutottak, visszahozták a rajthelyhez. Majd másodszor is megismétlődött a jelenet. Ezt követően kizárták a hölgyet, tehát számára rendkívül gyorsan véget ért a világbajnokság. A bírók is besegítettek. A házigazda spanyolok nagyon készültek a seregszemlére, a nézők űzték, hajtották kedvenceiket. Néha a versenybírák is szurkolóvá váltak. A női távolugrásban ők is közrejátszottak a kubai származású Montalvo aranyérméhez, győztes ugrását egyértelműen belépés előzte meg. Azonban a piros zászló helyett a fehéret emelték fel. (Korábban Marion Jones hasonló, hét méteren felüli kísérletét, jogosan, érvénytelennek ítélték.) Hiába óvtak az olaszok, a zsűri elutasította az óvást. Ez annyira elvette az eddig vezető May kedvét, hogy másnap bejelentette visszavonulását. A cseh Tomás Dvorák a tízpróbázók mezőnyében megvédte világbajnoki címét. Fotók: TA SR Michael Johnson tizenegy esztendő és kilenc nap múltán hódította el honfitársa, Reynolds szakállas világcsúcsát négyszáz méteren Üzletember, de a futópálya kanyarjaiban keresi a százezreket J. Mészáros Károly ________ At lantában ejtette először ámulatba a világot. Kilencvenhat nyarán, a legutóbbi ötkarikás játékokon olyasmire vállalkozott, ami miatt még az olimpia atlétikai műsorán is változtatni kellett. Némi fanyalgás után Primo Nebiolo, a sportág feje rábólintott Michael Johnson különkívánságára. Történetesen arra, hogy elindulhasson a 200 és a 400 méteres síkfutásban. Mindkét távon diadalmaskodott, sőt a rövi- debbiken még fantasztikus világcsúcsot (19,32) is futott. Akkor hat vb-elsőségénél tartott, s ezt athéni (1997) négyszázas győzelme után augusztus utolsó napjaiban Sevillában újabbal tetézte. És micsoda futással! A harmincegy éves üzletember (jelenleg a jóval jövedelmezőbb atlétikával keresi a kenyerét, csupán világcsúcsáért százezer dollár pénzdíjat kapott) tizenegy másodpercet faragott le honfitársa, Harry Butch Reynolds 43,29-es rekordidejéből, s mikor célba ért, az óra éppen 43,19 másodpercet mutatott. Röviddel később a bírók még egy századmásod- peíjcet levontak ebből az időből, s a jellegzetes, voltaképpen a mai mezőnyben egyedi stílusban (alacsony térdemeléssel, rövid, gyors léptekkel) futó amerikai versenyző neve mellé 43,18 másodperc kerül a sportkrónikákba. A Dallasban élő kiválóság fantasztikus teljesítménye után nem titkolta örömét: „Nagyon régen vágytam erre a világcsúcsra. Minden mellettem szólt, elejétől kezdve kiválóan érzem magam Sevillában. És még ennél többre is képes leszek. A verseny- idény előtt megkérdezte az edzőm: mire számítok az idén. »Világcsúcsra« - feleltem. Bekövetkezett. Büszke vagyok arra, hogy milyen káprázatosra sikerült a visszatérésem.” Bizony, kilencvenhét nyarától már-már eltűnt a süllyesztőben. Izom- és Achilles-ín- bántalmai alaposan visszafogták a sikerességben. Erre az évre felépült, s mint sevillai szeCTK-felvétel replése is igazolja, nem is akárhogyan. Két egyéni számot azonban nem vállalt a világbajnokságon (még a 4x400 méteres amerikai váltót vitte győztesként a célba): ezúttal a négyszáz méter mellett döntött, s elejétől kezdve azzal a szándékkal, hogy győzelmét világcsúccsal tegye feltűnőbbé. Persze erről nem beszélt, csak futott, és tette a dolgát, míg a döntőbe nem ért. A szakemberek - tapasztalva formáját - már előtte benne látták a vb világcsúcsra tán legnagyobb esélyű versenyzőjét. És Magi (a korábbi NBA-csillag Earvin Magic Johnson mintájára Atlanta előtt kezdték így becézni az amerikai sajtóban) rakétagyorsasággal indult a rajtgépből, szédületesen vette a kanyarokat, s a célegyenesben is jócskán megleckéztette ellenfeleit. Akkor már cSak az óra késztette nagyobb erőbedobásra a dallasi Johnson család öttagú testvérkoszorújának legfiatalabbikát. Befutása után rápillantott az eredményjelzőre, és tárt karokkal hatalmas üdvrivalgásba kezdett. „Enyémek vagytok mindnyájan, örüljünk, boldogság felsőfokon” - ezt sugározta győzelmét ünneplő tekintete. Most már Sydneyn járhat az esze. Vajon még egyszer megkísérli mindkét futószám megnyerését? Lassan erről is el kell gondolkoznia.
