Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-07 / 27. szám

1999. július 7. Sport J* Villanófényben Kovács Antal olimpiai bajnok magyar cselgáncsozó, a pozsonyi Európa-bajnokság pislákoló csillaga A verhetetlen vitéz ingatag önbizalma J. Mészáros Károly _________ Hih etetlen tekintélye van a tata­min, kimonós ellenfelei azonban Pozsonyban egyáltalán nem tisz­telték. Kétszer kikapott, és a vert mezőnyben fejezte be a májusi kontinensviadalt. Pedig Kovács Antal nem akárki a cselgáncsvi­lágban. Barcelona olimpiai baj­noka, akit annyira megviselt a két váratlan és értheteden vere­ség, hogy csak másnap vállalta a beszélgetést. Kilencvenkettőben, olimpiai baj­noksága után ismerte meg Ma­gyarország és a sportvilág. A hír­néven tűi még mit eredménye­zett életében az ötkarikás aranyérem? Nagyon komoly elvárásokat. Né­mi pénzt is hozott, ami az élet- színvonalamat egy kicsit meg­emelte. Ez nem látszott meg raj­tam, mindössze több CD-t vet­tem, és kicseréltem a hifidolgai­mat. És véget ért számomra a komolytalankodás időszaka a boltokban és az utcán. Magán­életemben azonban különösebb változás nem történt. Nem sokkal később világbajnok lett, majd utána sorra túlságo­san magasnak bizonyult a dobo­gó teteje. Sportolói pályafutásá­ban a sérülések, kínlódások idő­szaka következett. Utólag visz- szapillantva: miért állhatott be ilyen törés? Elég nagy hullámvölgy volt, azt beismerem. Két évig a verhetet- lenség vett körül. Ahol csak meg­fordultam, nyertem. Egy idő után mindenki engem akart megverni, s a folyamatos nyo­más hatására egyszer összerop­pantam, azaz kikaptam. Meg­rendült az önbizalmam, egyete­mi kötelezettségemnek is eleget kellett tenni, majd kilencvenöt elején megsérültem. Utána az olimpiai selejtező miatt folyton menni kellett, sosem tudtam megvárni, hogy rendbe jöjjek, mindig csak félig felépülten indultam a versenyeken. Átes­tem két térdműté­ten is. Hogy ki­lencvenhatban ötödik tudtam lenni az olimpi­án, az számom­ra hatalmas eredmény, hisz egy hónappal előtte még fel- Már tekintetével kötött vállal jártam. Ezután egy­éves szünetet tartottam. Nem versenyeztem, de edzettem, s így rendbe hoztam az ízületeket. Tavalyi szereplésem már majd­nem olyan volt, mint szerettem volna, idén a Világ Kupákon vé­gigvertem a legjobbakat. Tehát atlantai ötödik helye ak­kori képességeinek, felkészült­ségének a következménye? Semmiképpen nem csalódás? Sérülten mentem ki. Alapvetően az elvégzett munkában hiszek, az viszont hiányzott. Csak a lel­kemnek, edzőmnek, barátaim­nak köszönhetem, meg annak, amit otthonról vittem magam­mal, hogy volt bennem annyi tartás, s megszereztem az ötödik helyet. Pedig a szerencse sem kedvezett. Nekem még sosem volt jó sorsolásom. Ötven indu­lóból három világbajnok volt a mezőnyben. Kettővel találkoz­tam, a harmadik meg én voltam. Mindkét olimpián a 95 kilósok között versenyzett, azóta 100 kg lett a súlycsoport felső hatá­ra. Hogyan birkózott meg ezzel a plusz öt kilóval? Még mindig viaskodom vele, las­san megy. Már a kilencvenötbe is csak öt év alatt sikerült bele­erősödnöm, s most újra gyűjtöm a kilókat. Igazából száznégy- százötig kellene eljutnom, mert egy kiadós edzéssel egyszerre öt kilót leadok. Pozsonyban kilenc­venkilenc volt a versenysúlyom. Magas vagyok, leggyakrabban kosárlabdázónak néznek, nem látni rajtam a súlyomat. legyőzi ellenfeleit. Olimpiai diadala idején verhetet­len vitéz hírében állt. Azóta el­telt hét év, s bizony kénytelen volt az ellenfelek tudása előtt is meghajolni. Ennyi kudarc, siker­telenség után látja még az utat a dobogó tetejére? Ha nem látnám, nem hinnék benne, akkor nem csinálnám. Az egyéni küzdősportokban a hul­lámvölgyek és hullámhegyek kö­vetik egymást, ami egyrészt az ember pszichéjéből ered, más­részt abból, hogy a legjobbat mindenki meg akarja verni. Ha valaki készülni kezd egy ver­senyre, legelsőnek a legjobbat veszi számba. Idei szereplésem azt jelezte: jó irányban haladok, csak a pozsonyi kisiklásom egy­előre megmagyarázhatatlan. Egy héttel az Eb előtt még na­gyon erős voltam. Aki valaha lá­tott dzsúdózni, nem akarta el­hinni, hogy mit műveltem. Egy­szerűen elhagyott az erőm. En­nek okára kell rájönnünk. Barcelona után »Atom Anti -nak ismerte meg Magyarország. Ho­gyan azonosul(t) ezzel a bece­névvel? Paksi vagyok, az atomerőmű sportolója, így gyorsan rám ragadt, még Barcelona előtt. Amúgy is egy ismert rajzfigura, ami egyáltalán nem okozott gondot, mert szeretetből adták, s örömmel elfogadtam. Egyéb­ként az atomerőmű híve vagyok. Most közgázra járok, de előtte gépészmérnöknek tanultam, ki­csit szakmailag is belelátok. Tu­dom, mennyire biztonságos, mennyire tiszta, jó, meg milyen olcsó. Foglalkoztatja a sportmúltja? Mi többet: a diadalok vagy a sé­rülések időszaka? Mindkettő. A sikert nagyon ne­héz volt megemészteni, legalább fél évbe beletelt, mire elhittem, hogy olimpiai bajnok vagyok. A kudarccal könnyebb megbirkóz­ni, ha az ember ismeri az okát. Adantai és további vb- leszerepléseimnek tudtam a hát­terét, a legutóbbi pozsonyi balsi­ker egyelőre rejtély számomra. Előtte erős voltam, mint a gőz­mozdony, mégsem ment. Nem lesz egyszerű a kielemzése. Egy könyvben olvastam a csel­gáncsról, hogy szabályai az erő és az egyensúly kombinációján alapulnak. Vagyis ez nem más, mint két ember erőegyensúlyo­Nem lábkóstoló! Kovács Antal ipponveszélyben. Somogyi Tibor felvételei zása kimonóban a tatamin? Leegyszerűsítve így van. Először az ellenfelet kimozdítjuk az egyensúlyából, ehhez kell a na­gyobb, dinamikus erő, a kondí­ció, s amikor ez megtörtént, ak­kor a gravitáció segítségével úgy juttatjuk a földre, hogy a háta ér­jen le legelőször, ami már in­kább ügyesség és érzék kérdése. Az évek során tapasztaltabb, érettebb versenyző lett. Mit je­lent ez a küzdőtéren? Netán ke­vesebb erővel, de több furfang- gal is lehet boldogulni az ellen­felekkel szemben? Kilencvennégyig mentem, mint a gőzhenger: aki utamba állt, le­terítettem. Egy ideje kezdek ruti­nos rókává válni: ügyesen meg- oldogatom a kialakult helyzete­ket, de most is megdolgozom a sikerért. Hogy áll az önbizalommal? A sok sikertelenség és sérülés nem tépázta meg maradandó­an? Nem, mert a munka ment, s én hiszek benne. Amikor el tudtam végezni, sose volt gond. Mi más adhatna az embernek önbizal­mat, mint a vüágnagyságok le­győzése? Nekem meg az is sikerül(t). Ha jól tudom, naponta kétszer, reggel fél fél hétkor és este fél hatkor edz. Közben mivel telnek a napjai? Egyetemista vagyok Pécsett, de csak akkor utazok oda Paksról, ha szükségem van rá. A negyedi­ket végzem. Azt nyilatkozta valahol, hogy senkit sem szabad lebecsülni. Saját kárán jött rá erre az alap­igazságra, vagy csupán önbi­zalom-gerjesztőnek szánja? Saját káromból nem tanulhat­tam, inkább engem becsültek le. Emlékszem, kilencvenkettőben az Eb-n volt egy Vojnov nevű orosz, aki egy másik orosszal, Szergejewel azon röhögtek, hogy hogyan nézek ki. Kilenc- venegy-két kiló lehettem, súly­csoportomban mindnyájan túl voltak a kilencvenötön. A mérle­geléskor azon derültek az oro­szok, hogy mit keresek köztük. Aztán az egyiket mindjárt az EB-n megvertem, a másikat meg az olimpián intéztem el. Nekem gyerekkorom óta inkább önbi­zalmi gondjaim voltak, lebecsül­ni senkit sem szoktam. Név: Kovács Antal. Született: 1972. május 28-án, Pakson. Családi állapota: Nőtlen. Kedvenc időtöltése: Zenehall­gatás és kerékpározás. Legnagyobb öröme: A barcelo­nai diadal. Birminghamben világbajnokság lesz az idén. Csak az európaiak­tól kell tartania? Nem. Van egy koreai, aki az olimpián második lett, egy ja­pán, aki rajtam kívül mindenkit összevert. És nem feledkezhe­tünk meg az olimpiai bajnok ku­bai Aurelióról sem. Az európai­akkal együtt van kire készülni. Szerencsére az év második felé­ben mindig alapvetően jobb va­gyok. Az olimpiai szereplés ki­harcolásával, vagyis az első hét hely valamelyikének megszerzé­sével feledtethetem a pozsonyi kisiklást. Ml mindent kíván magának ah­hoz, hogy Sydneyben újra olim­piai aranyat akasszanak a nya­kába? Hasonló felkészülést, mint amilyen az elmúlt másfél év­ben folyt, a sérülések elkerülé­sét és egy kis szerencsét. Eny- nyi ha összejönne, akkor való­ban felállhatnék a dobogó te­tejére. Legnagyobb csalódása: A po­zsonyi Eb-szereplés. Kedvenc politikusa: Nincs. Kedvenc sportolója: Jaszuhiro Jamasita japán cselgáncsozó, aki mind a 196 mérkőzését megnyerte: kilencéves pálya­futása során nem verték meg. Névjegykártya Futballkaleidoszkóp Angol Kupa: a Manchester nélkül? Általános megrökönyödést váltott ki Angliában a labda­rúgó-szövetség (FA) ötlete: a Premier League bajnoka, az FA Kupa- és BL-győztes Man­chester United hagyja ki az idei angol kupasorozatot, ha részt akar venni a FIFA által először meghirdetett klubvi­lágbajnokságon 2000janu­árjában. Sir Alex Ferguson, az MU vezetőedzője koráb­ban arra kérte az FA-t, hogy a csapat a sűrű program mi­att, lehetőség szerint, később kapcsolódhasson be a kupa­küzdelmekbe. A Manchester United, amely arra készül, hogy idén is megvédje angol bajnoki első­ségét és kupagyőzelmét, még nem reagált a szövetség nagy felháborodást kiváltó elképzelésére. A klub elnök­sége várhatóan a közeljövő­ben összeül, hogy megtár­gyalja az ügyet. Korrupció a belga futballban A belga élvonalban szereplő játékosok 60 százaléka úgy véli, hogy az ország labdarú­gása korrupcióval fertőzött, és majdnem 12 százalék azt is bevallotta: pályafutása so­rán megpróbálták már rá­venni valamely mérkőzés eredményének manipulálá­sára. A Foot magazin 102 labdarúgót kérdezett meg. Közülük 64-en mondták azt, hogy szerintük a korrupció létezik a belga bajnokság­ban. Tizenketten bevallot­ták, hogy megkörnyékezték már őket vesztegetési szán­dékkal. Harminchármán pe­dig arról számoltak be, hogy másokkal kapcsolatban hal­lottak már olyan esetről, amikor az érintetteket a vég­eredmény befolyásolására akarták rábeszélni. A játéko­sok 19 százaléka - a felmé­rés szerint - konkrétan tud arról, hogy még a dopping is jelen van a belga labdarúgó­életben. A Manchester United labdarúgócsapata, a Bajnokok Ligájának idei győztese. Álló sor balról: Schmeichel, Stam, Johnsen, Colé, Blomqvist, Keane; guggolnak: Yorké, Irwin, Beckham, G. Neville, Butt Fotó: DON BALON

Next

/
Thumbnails
Contents