Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-08 / 36. szám
Politika 1999. szeptember 8. Meddig hiszik még egyesek, hogy kintről nem látszik, ha bent sötét van? Egyszerűen Béla... Malinak István ______________ Vé rlázító dolog történt Szlovákiában. Egy magyar, magyarok előtt, magyarul beszélt. Nyúzzuk meg, tapossuk ki a belét! Ennyi a madarászi Bugár Béla-ügynek a lényege, nem több, nem kevesebb. A demokratikusnak nevezett szlovák napilapok fújták fel a dolgot, de csak azt bizonyították: pontosan annyira demokrata értékrendet követnek, mint parlamenti képviselőik a kisebbségi nyelvtörvény jóváhagyásakor. Elfogadható érvet nem tudtak felhozni Bugár ellen, azt meg mégsem írhatták le, hogy kinyíl ik a bicska a zsebükben, ha magyar szót hallanak. A legenyhébb vád, hogy Bugár megsértette a protokollt, amiért a szlovák (és a magyar) kormányfő jelenlétében magyarul beszélt; állításuk, hogy nem volt tolmácsolás és elég fülhallgató, valótlannak bizonyult. De ez mellékes, mert a lényeg: egy magyar ifjúsági szervezet rendezett nyári szabadegyetemet - Kárpátaljáról, Erdélyből, a Vajdaságból is érkezett - magyar fiataloknak. Előadóként meghívták az itteni magyar párt elnökét, s ő a kérésnek eleget tett. Szép gesztus volt Mikulás Dzurinda részéről, hogy megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, meg Orbán Viktor részéről is. Tehát Bugár előadást tartott, nem tárgyalófélként vett részt hivatalos szlovákmagyar kormányfői találkozón. S ha már a protokollt nézzük, ez utóbbin a parlament alelnöke- ként nem sok keresnivalója lett Kinyílik a bicska a zsebükben, ha magyar szót hallanak. volna. Megmosolyogtató: több szlovák kolléga felháborodva állapította meg, hogy Bugár beszéde alatt milyen szerencsétlenül nézett ki Dzurinda a fülhallgatóval. Először: ha valaki szerencsétlenül néz ki, az nem a fülhallgatótól van. Másodszor: csak Bugár beszéde alatt nézett ki úgy, az Orbáné alatt nem? Nemrégiben, a V4 csoport csúcstalálkozója utáni sajtóértekezleten is volt fülhallgatója, s akkor még egészen természetesnek tűnt. Súlyosabb vád: a magyar beszéddel Bugár megsértette Dzu- rindát, egész Szlovákiát. Ejnye már, az angol vagy a hottentotta nem sértő, csak a magyar? Tény, Bugár beszélhetett volna szlovákul, gesztusként, Dzurinda felé. De csak rá tartozik, akar-e udvarias lenni, és kivel, ez ugyanis, minden túlérzékeny, sértett reagálás ellenére sem volt közügy. Egyébként magam sem hiszem, hogy a nyelvtörvény, a Csáky-ügy és sok egyéb után még mindig az MKP elnökén van a gesztustevés sora. Nem enyhe frusztrációra vall ezért, hogy a Práca egyik szerzője párhuzamot von Bugár magyar beszéde és Slota nyíltszíni pisálá- sa között. Ez annyira ízléstelen, hogy már nem is lehetett szellemes. Hasonlóan a következő oldalon található „tudományos” érveléshez: miért ment el Dzurinda e helyi rendezvényre, amelynek a nevében szerepelt, hogy magyar fiatalok találkozója, ami - a szerző szerint - önmagában is provokáció: miért kell a magyar fiataloknak épp szlovák területen találkozniuk? Az utóbbi hetek sztárújságjának a szerzője már a címben egyszerűen lebélázza az MKP elnökét, s az írás igazi okára és céljára már az első mondat választ ad: az MKP egy regionális nemzeti párt, zászlaján Duray rejtett képével. A Pravda, amely közismerten közel áll ahhoz a párthoz, amely kezdettől fogva ellenezte az MKP részvételét a kormányban - hogy az egyéb magyarellenes húzásait ne is említsük -, úgy látja jónak, ha főszerkesztői szinten szólal meg, .ezzel is jelezve, milyen súlyos vétség történt. És mondandójának lényege az, hogy Bugámak teljesen elment az esze. Még rá is dupláz a baloldali médium, amikor Bugár válasza alatt közli magyar szerzőjének célzatos cikkét. Nem semmi Madarász kapcsán arra a következtetésre jutni - zanzásítva tálalom -, hogy Bugár nem több a történelmi és filozófiai alapismereteket is nélkülöző szabóinasnál. Nem is felháborító ez, hanem így, ömlesztve, inkább undorító. Az ember elszomorodik, és azt találgatja, hány évig tart még Szlovákiában a napfogyatkozás. Meddig hiszik még egyesek, hogy kintről nem látszik, ha bent sötét van? Ha Richard Holbrooke amerikai ENSZ-nagykövet, a nemzetközi diplomácia fenegyereke, a daytoni béke atyja egy válságövezetben megjelenik, biztosak lehetünk benne, hogy ott nagy baj van. Holbrooke (képünkön Michael Jackson tábornokkal, a KFOR parancsnokával) a múlt héten Koszovóban járt, s figyelmeztette az albánokat: elveszíthetik az USA támogatását, ha nem teljesítik a korábbi megállapodásokat. TA SR/AP Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke: „Megpróbáljuk a kulturális autonómiát a gyakorlatban megvalósítani” Szeretnék, ha Ukrajna ukránul beszélne Somogyi Tibor felvétele P. Vonyik Erzsébet _________ Ko vács Miklós, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselője augusztus végén részt vett a madarászi nyári szabadegyetemen. Az Ukrajnában élő, mintegy 150 ezer fős magyar kisebbség legnagyobb érdekvédelmi szervezetének, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek is az elnöke. Egy szál magában tudja-e egyáltalán képviselni a magyar kisebbség érdekeit a 450 tagú parlamentben? Négyszázötvenből egy az mindenképp csak egy. Ám Ukrajnának sajátossága, hogy gyakorlatilag kétnyelvű állam. Az öt- venmilliós lakosságból ugyan csak 13 millió az orosz nemzetiségű, de a fele orosz anyanyelvűnek tartja magát. A hatalomgyakorlás logikája úgy működik, hogy ha az államelnök az orosz szavazatokkal nyer - s idáig mindig így volt -, hivatalba kerülése után valamelyest mégis nacionalista politikát folytat, és az ilyen beállítottságú embereket beviszi az állam- apparátusba. De nem az ipari vagy a pénzügyi tárcát kapják, hanem a kultúrát és az oktatásügyet, s azt szeretnék, ha Ukrajna ukránul beszélne. De ez nem megy, mert a lakosság fele orosz; ám mégis próbálkoznak. Kivel? Azzal a kisebbséggel, amely a legsebezhetőbb - a nem olyan nagy létszámú magyarsággal. De egy félig oroszul beszélő államban erősen nemzetiségellenes törvényeket nem lehet elfogadni, és nem lehet nacionalista többségű parlamentet sem megválasztani; azonban az erre vágyó embereknek mindig van elég pozíciójuk a végrehajtó hatalomban, így elképzeléseiket mindig megpróbálják keresztülvinni. Mi ezt a számarányunkkal ellensúlyozni nem tudjuk. Kénytelenek vagyunk a nemzetközi közvéleményhez, illetve Magyarországhoz fordulni, ha valamilyen komoly sérelem ér bennünket. Erre mondta Ukrajna budapesti nagykövete, hogy ön külföldön gyalázza azt az országot, amelyben él? Mivel az utóbbi időben megszaporodtak a sérelmek, pár hónapja sajtótájékoztatót tartottam Budapesten. De olyasmi, amit nem mondtam volna el végtelenül sokszor otthon is, Budapesten nem hangzott el. A nagykövet úr viselkedéséről annyit: az egykori tipikus szovjet sémát követi. Nem az volt a probléma, hogy gulágok vannak a Szovjetunióban, hanem az, ha valaki erről a Szabad Európa Rádióban nyilatkozott. Egyébként alapvető emberi jogom, hogy amit el akarok mondani, azt el is mondom. A nagykövet azt állította, hogy Kárpátalján ténylegesen működő magyar kulturális autonómia van, amit ön csalásnak nevezett. Mivel cáfolja? Ez egyszerű. A kulturális autonómia a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy a kárpátaljai magyarság oktatásával, illetve kultúrájával kapcsolatos kérdésekben az ottani magyarok által legitimált testület van döntési helyzetben. Ekkor beszélhetünk autonómiáról, vagyis a központtól való, valamilyen módon megjelenő függetlenségről. Teljesen egyértelmű, hogy Kárpátalján ilyen a kultúra terén nem létezik. Az, hogy vannak magyar tannyelvű iskolák, hogy a magyar községekben magyarul beszélnek a közigazgatásban, hogy vannak könyvtárak, amelyek állománya magyar könyvekből áll ösz- sze, még nem tekinthető kulturális autonómiának. Ez csúsztatás. A diplomata a kulturális autonómián azt érti, hogy van magyar iskola, én pedig azt, hogy egy autonóm módon megválasztott magyar testület legalább részben irányítja iskoláinkat. Ilyen pedig nincs. Próbálkozunk vele, felvetjük a megfelelő fórumokon, tervezeteket dolgozunk ki, de ezek eddig rendre meghiúsultak. Tudomásom szerint Beregszászon önálló magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény működik. De nincs akkreditálva, tehát nem ismerik el Ukrajnában az ott szerzett diplomát. Igen, működik, de ez kétlépcsős folyamat. Az első lépés a működési engedély, ami nagyon kemény küzdelem, aláírásgyűjtés eredménye. Meg azé is, hogy nem erőltettük tovább a vereckei emlékmű ügyét, hanem kis barterüzletet kötöttünk a hatalommal: ne legyen most emlékmű, de legyen magyar nyelvű egyetemünk. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola 1996-tól működik, ez egyedülálló eset a határon túl magyarok viszonylatában: ilyen szempontból mi mindenkinél előbbre tartunk. Az akkreditálás csak akkor történhet meg, amikor az első évfolyam végez. Mivel a képzés négyéves, így ez két év múlva következik be. Nagyon jó az esély arra, hogy az intézmény államilag elismert diplomát oszthasson. Ez volt az utolsó komoly eredmény, amit ki tudtunk csikarni, cserébe a vereckei emlékmű elhagyásáért. De az egyetem ukrán állami támogatást nem kap, nagyon sok helyen megpróbálják gáncsolni a működését. Nagyobbrészt az anyaországból származó alapítványi pénzekre támaszkodik. Hírügynökségi jelentésekben olvastam, hogy önnek nagyon határozott véleménye van a területi autonómiáról. A KMKSZ 1989-ben történt megalakulása után egy évvel megfogalmaztuk hivatalos álláspontunkat. Lényege az, hogy területi autonómiát kell adni a tömbben élőknek, kulturális autonómiát pedig mindenkinek. Ez bekerült a KMKSZ programjába. Ráadásul amikor 1989-ben Ukrajnát kikiáltották, népszavazás is volt ez ügyben, párhuzamosan Kárpátalja autonómiájáról is. A területi autonómia kérdése 96-ig nyitottvolt, akkor viszont elfogadták az alkotmányt, amely kimondta, hogy Ukrajna unitárius állam, az autonóm formációkat nem ismeri el. De mégis van ilyen, a Krími Autonóm Köztársaság. Pillanatnyilag a területi autonómiának nincs jogi alapja. Ez nem jelenti azt, hogy levennénk a napirendről, nyíltan és egyértelműen szerepel a KMKSZ terveiben. Ha majd meg lehet valósítani, akkor minden erőnkkel azon leszünk, hogy meg is valósítsuk. Másfelől a KMKSZ törvénytisztelő szervezet, belátjuk, hogy most nem reális a kérdés, illetve nem lehet olyan lépéseket tenni, amelyek ezt közelebb hoznák; de mint cékitűzésről nem mondunk le. Megpróbáljuk a kulturális autonómiát a gyakorlatban megvalósítani, e tekintetben a főiskola volt az utolsó, sikerként elkönyvelhető lépés. Iskolakezdés Súlyos helyzet A háború óta idén történt meg először, hogy egyetlen magyar nyelvű tankönyv sem jelent meg az iskolaév kezdetére Kárpátalján. Orosz Ildikó, a magyar pedagógusszövetség elnöke elmondta: igen súlyos a közel száz magyar iskola anyagi helyzete, mert a tanintézetek nem kapták mega nekik járó költség- vetési pénzeket. Csak a szülői közösségek, civil szervezetek, egyházak és nyugati magyar szervezetek segítségének köszönhetően kezdődhetett meg a tanév különösebb zökkenők nélkül. De sok járásban csak részben törlesztették a pedagógusok többhavi elmaradt bérét, ráadásul természetbeni juttatással, vagyis a tanárok cukrot, lisztet, ecetet kaptak pénz helyett. Úgy tűnik, mintha Kijev taktikát változtatott volna a nemzetiségi oktatáspolitikában, hiszen a kisebbség oktatását úgy is el lehet sorvasztani, hogy az állam pénzhiányra hivatkozva egyszerűen kivonul a nemzetiségi tanintézetek vagy a tankönyvkiadás finanszírozásából. MTI Az autonómiáról Erdély: igen! A Metró Media Transilvania közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az Erdélyben élők több mint fele tartja szükségesnek a helyi autonómiát. A megkérdezettek 53 százaléka szerint lenne szükség a helyi autonómiára. Gazdasági téren 57 százalékuk, a közigazgatásban és kultúrában 55 százalékuk, az oktatás terén pedig 50 százalékuk tartana szükségesnek nagyobb autonómiát. Döntő többségük szerint a románok és a magyarok harmonikusan élhetnének együtt Erdélyben, ha a politikusok nem támasztanának viszályt közöttük: a román politikusokat 83 százalékuk, a magyar politikusokat pedig 88 százalékuk tette ezért felelőssé. MTI
