Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-02 / 35. szám
16 1999. szeptember 2. Sport „Kapa” rövidesen visszatér Magyarországra, s pályára lép egykori sikereinek színhelyén, a Megyeri úti stadionban Fazekas nem adja magát áron alul Fazekas László (jobbról) már alig várja, hogy ismét pályára lépjen a Megyeri úti stadionban. Gonda László ______________ Ig en, ez nem „kacsa”: Fazekas László visszatér a Megyeri útra. A hír önmagában is örömteli lehet azoknak a futballbarátoknak, akik a hetvenesnyolcvanas években rajongtak az Újpest csatáráért, ám ennél is hihetetlenebb, hogy „Kapa” játszani, futballozni tér haza egykori otthonába, az Újpest stadionjába. A visszatérés apropója amúgy az, hogy az újpestiek szeptember 18-ára gálamérkőzést szerveznek. Az Újpest - Győri ETO bajnoki mérkőzés előtt kétszer húsz perces meccsen ismét futballoznak az 1969-es bajnokcsapat tagjai, az ellenfél egy „szenior” sztárokból álló együttes lesz, s pályára lép például Mészöly Kálmán, Albert Flórián, Bicskei Bertalan, Géczi István, Novák Dezső és Páncsics Miklós. Fazekas László természetesen az Újpestben szerepel majd, egy csapatban Tóth Andrással, Nagy Lászlóval, Szentmihályi Antallal, Noskó Ernővel, Zámbó Sándorral, Bene Ferenccel, Dunai Antallal és Dunai Edével. A Belgiumban élő korábbi sztárcsatárról azonban mostanában roppant keveset hallani. Edzőként ugyan dolgozott itthon 1994 és 1995 között Mészöly Kálmán szövetségi kapitány segítőjeként, sőt, két évvel ezelőtt felvetődött a neve az Újpestről távozott Nagy László utódaként is. A vezetőkkel azonban nem tudott megegyezni, a csapat szakvezetője Várhidi Péter lett, Fazekastól pedig ma csupán annyit lehet hallani Magyarországon: továbbra sem edzősködik... Miért? Tartom magam annyira profinak, hogy egy bizonyos szintnél alább ne adjam... Makacs vagyok, megkérem az áram', de úgy gondolom, hogy ez jogos, hiszen több csapatnál dolgoztam már eredményesen. Mostanában viszont nincs megfelelő ajánlatom, azaz olyan helyre még nem hívtak, ahol volt pénz, jó játékosállomány és rátermett vezetőség. Volt ugyan néhány tárgyalásom, de úgy látom, Belgiumban sem csinálnak erkölcsi problémát az edzők abból, hogy egymás alá licitáljanak... Azt tudtuk, hogy Magyarországon sok helyen nem a tudás és a rátermettség, hanem az edző által kért pénz alapján döntenek a vezetők. Belgiumról viszont eddig azt gondoltuk, hogy ott minden tekintetben profi a labdarúgás, és tényleg a tudás számít... Nem véletlenül született meg az a flamand mondás, hogy Belgiumban több edző van, mint templomtorony... A múlt héten rúgták ki a Lokeren edzőjét, és valamelyik nap láttam az egyik újságban, hogy a helyére nem kevesebb, mint harmincöt szakember nyújtott be pályázatot. Gondolom, nem a legtöbbet kérő szakvezetőt szerződteti majd a klub. Itt is kétféle út áll egy edző előtt: vagy az eredményei miatt szerződtetik őt, vagy kapcsolatai révén »benyomják« egy csapathoz. Én mostanában nem vagyok szem előtt, így az eredményeimet már jó néhányan talán elfelejtették, protekcióm pedig nincs. Szóval várok... Magyarországon azonban még nem felejtették el. Biztos abban, hogy nem érné meg valamivel kevesebbet kérni és hazajönni dolgozni? Ez elsősorban nem pénzkérdés, nem kérek olyan sokat, amit ne lehetne megfizetni. Arra viszont kényes vagyok, hogy ne vállaljak el olyan munkát, amely egy-két hónap múlva bizonytalanná válik. Például két éve, amikor Újpestre hívtak, Sólyom Sándor, a klub akkor vezetője megmondta nekem: decemberig biztos, hogy tudnak fizetni, és valószínűleg utána is, de arra már nem tud teljes garanciát vállalni. Végül ezért mondtam nemet, és mint utólag kiderült, jól tettem, hogy óvatos voltam. Csak akkor vállalnék munkát otthon, ha biztosított lenne az anyagi háttér, és a jó j átékosállomány. Ön nélkül, azaz Várhidi Péterrel mégis bajnok, majd harmadik lett az Újpest. Az eredmények hallatán nem fájt a szíve, hogy nem vállalta a munkát? Nem, hiszen hosszas töprengés után hoztam meg a döntésemet. Ráadásul nem biztos, hogy minden ugyanígy történt volna akkor is, ha én vagyok az edző. Persze nagyon jó lett volna megélni, hogy egykori csapatom az én irányításommal szerez bajnoki aranyérmet, de ki tudja... Talán leszek még edző Újpesten. Visszatérve a múltra: azóta kiderült, hogy a vezetők nem tudták biztosítani az anyagi feltételeket, és ennek következményeit most nyögi a csapat. A Vojvodina és a Dunaferr elleni mérkőzés eredményeit ismerem, és csak azt mondhatom, két meccsen nyolc gólt kapni és egyet sem lőni, az távolról sem normális dolog. A játékosok védelmében azonban meg kell jegyezni, hogy tudomásom szerint az előző időszakban csak ők teljesítettek, és viszonzásul csupán ígéreteket kaptak. Az önök idejében ilyesmi nem fordulhatott volna elő? Nekünk szerencsénk volt, mert viszonylag keveset kerestünk ugyan, de azt mindig pontosan megkaptuk. Persze tudtuk, hogy először adnunk kell, és csak utána követelhetünk. Ez az egész Újpestre jellemző volt, igaz, hajói tudom, utódaink most is megtették a kötelességüket, hiszen néhá- nyuknak még mindig tartozik a klub a tavalyi bajnoki aranyéremért. Belgiumban hallott-e már hasonló esetről? Ha Belgiumban egy játékos feljelenti a klubját, és kiderül, hogy a labdarúgónak igaza van, akkor a klubot felszólítják a fizetésre. Ez Magyarországon is így működik, a különbség viszont ezután jön: ha Belgiumban az egyesület ezután sem teljesíti kötelezettségét, habozás nélkül visszasorolják egy osztállyal, nem teketóriáznak vele, akármilyen nimbusza van is a klubnak. Ám itt eleve nem fordul elő, hogy az egyesületek nem fizetnek, így a vezetők is joggal követelhetnek a futballistáktól. Ez pedig az edző dolgát is nagyban megkönnyíti. Ön már lemondott arról, hogy szakvezetőként dolgozzon valamelyik belgiumi csapat mellett? Egyáltalán nem, és az eddigi időt is arra használtam fel, hogy képezzem magam. Az utóbbi másfél évben elvégeztem az európai szinten legmagasabban jegyzett edzőtanfo- lyamot, amelynek eredményeképp a múlt héten átvehettem a diplomámat. Megszereztem a »Pro«-licencet, azaz megvan a legmagasabb képesítésem, így aztán minden adott ahhoz, hogy edzősködjek, már csak a megfelelő ajánlat hiányzik. Mit csinál addig, amíg nem talál megfelelő állást? Azt, amit most: menedzserként, közvetítőként dolgozom. Különböző szponzorokkal tárgyalok, akiket aztán összehozok futballklubokkal. Ebből meg lehet élni, bár nem mondom, hogy ez a munka álmaim netovábbja, de most úszom az árral. Régi újpesti játékostársaival tartja a kapcsolatot? Bene Ferivel, Borbély Lacival és Dunai Antival igen, sőt, utóbbival együtt nyaralunk Marbellán. Nagyon jó volt ismét együtt lenni, sokat beszélgettünk a régi időkről és persze a többiekről, a csapatról is. Futballoztak is? Nem, ahhoz túl meleg volt. Mégsem vagyunk már húszévesek, nekünk már vigyáznunk kell magunkra. Ám szeptemberben, a Megyeri úton ismét játszunk majd, és remélem, ez nemcsak nekünk, hanem a szurkolóknak is nagy öröm lesz. Utána, gondolom, leülünk egy fröccsre a fiúkkal, és végre egy nagyot beszélgetünk. Azt az estét, a találkozást várom csak igazán! Dunai Antallal (jobbról) együtt nyaralt Marbellán. Fotók: Nemzeti Sport Futballkaleidoszkóp Nosztalgiamérkőzés Baróti Lajos tiszteletére Bene Ferenc és Dunai Antal kezdeményezésére szeptember 18-án nosztalgiamérkőzést rendeznek Újpesten, az Újpest-Győr labdarúgó bajnoki találkozó előtt a 85. születésnapját ünneplő Baróti Lajos mesteredző tiszteletére. A mérkőzésen az Újpesti Dózsa Szentmihályi, Borbély, Káposzta, Solymosi, Bánkuti, Nyírő, Juhász, Színi, Horváth, Dunai III, Noskó, Tóth A., Nagy L., Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó összetételű együttese az Öregfiúk válogatottjával találkozik, amelyben Bicskei, Géczi, Novák, Páncsics, Mészöly, Ihász, Juhász, Szűcs, Vidáts, Laczkó, Mathesz, Tusinger, Molnár, Szőke, Albert, Varga, Rákosi, Fenyvesi, Puskás, Tóth K. lép pályára. Az Újpesti Dózsa edzője Baróti Lajos lesz, az Öregfiúk válogatottját Illovszky Rudolf dirigálja. Baróti az egyik legsikeresebb magyar edző, négyszer (1958,1962, 1966,1978) vezette ki a válogatottat a világbajnokságra, volt Peru szövetségi kapitánya, háromszor nyert magyar bajnokságot az Újpest, egyszer pedig a Vasas színeiben, s bajnokságot nyert Portugáliában a Benfica mestereként is. Az élcsapatok támogatják Blatter javaslatát Az európai élcsapatok többsége támogatja Sepp Blatter FIFA-elnöknek azt az ötletét, hogy hamarosan az eddigi négy helyett kétévenként rendezzék a világbajnokságokat. A G-14-ként is emlegetett tömörülés hat tagjának képviselői - az AC Milán, Juventus, Reál Madrid, Bayern München, FC Porto és Olympique Marseille részéről - Zürichben találkoztak a nemzetközi szövetség vezetőjével, s a felek konstruktívnak ítélték a megbeszélést. Blatter további tárgyalásokra is hajlandó, és az élklubok vezetői is messzemenően elégedettek voltak a megbeszélésekkel. Adriano Galliani (AC Milán) szerint a „legnagyobbak” nem ellenzik Blatter ötletét, amelynek megvalósításához a nemzetközi naptár megfelelő összehangolása szükséges. A FIFA-elnök ezúttal is nyomatékosította: a kétévenkénti világbajnokságokat leghamarabb 2009-ben lehet útjukra indítani. A tanácskozáson arról is szó esett, hogy a jövőben a jelenleginél jóval kevesebb barátságos válogatott mérkőzést kellene lebonyolítani, mivel a játékosok túlterheltek. Blatter erről további FIFA-n belüli egyeztetést tart szükségesnek. A pénz fontosabb a barátságnál Úgy tűnik, hogy Mario Baslernek a pénz sokkal fontosabb a barátságnál. A Bayern München középpályása már hónapok óta alkudozik a klubjával az új szerződésének feltételeiről, és a párbeszédek során gyakran hivatkozik egyik legjobb barátjára, Stefan Effenbergre. „Szeretném, ha a teljesítményemet megfelelően honorálnák. Legalább annyit akarok kapni, mint Effenberg” - jelentette ki a legutóbbi tárgyaláson a 30 éves futballista. Ezt már a Bayern újdonsült csapatkapitánya sem hagyta szó nélkül: „Mariónak nem lett volna szabad az én nevemmel házalnia. Ez az ő problémája, oldja meg egyedül, ha pedig nem tud megegyezni a vezetőkkel, keressen magának másik csapatot!” A német labdarúgás két fenegyereke a közelmúltban még éjjel-nappal együtt volt, legemlékezetesebb alakításukat a Nationalelf máltai túráján nyújtották, amikor Berti Vogts szövetségi kapitány csak hosszas keresgélés után találta meg őket egy éjszakai szórakozóhelyen.
