Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-02 / 35. szám

16 1999. szeptember 2. Sport „Kapa” rövidesen visszatér Magyarországra, s pályára lép egykori sikereinek színhelyén, a Megyeri úti stadionban Fazekas nem adja magát áron alul Fazekas László (jobbról) már alig várja, hogy ismét pályára lépjen a Megyeri úti stadionban. Gonda László ______________ Ig en, ez nem „kacsa”: Fazekas László visszatér a Megyeri út­ra. A hír önmagában is öröm­teli lehet azoknak a futballba­rátoknak, akik a hetvenes­nyolcvanas években rajongtak az Újpest csatáráért, ám ennél is hihetetlenebb, hogy „Kapa” játszani, futballozni tér haza egykori otthonába, az Újpest stadionjába. A visszatérés ap­ropója amúgy az, hogy az új­pestiek szeptember 18-ára gá­lamérkőzést szerveznek. Az Újpest - Győri ETO bajnoki mérkőzés előtt kétszer húsz perces meccsen ismét futbal­loznak az 1969-es bajnokcsa­pat tagjai, az ellenfél egy „szenior” sztárokból álló együttes lesz, s pályára lép például Mészöly Kálmán, Al­bert Flórián, Bicskei Bertalan, Géczi István, Novák Dezső és Páncsics Miklós. Fazekas Lász­ló természetesen az Újpestben szerepel majd, egy csapatban Tóth Andrással, Nagy László­val, Szentmihályi Antallal, Noskó Ernővel, Zámbó Sán­dorral, Bene Ferenccel, Dunai Antallal és Dunai Edével. A Belgiumban élő korábbi sztár­csatárról azonban mostaná­ban roppant keveset hallani. Edzőként ugyan dolgozott itt­hon 1994 és 1995 között Mé­szöly Kálmán szövetségi kapi­tány segítőjeként, sőt, két év­vel ezelőtt felvetődött a neve az Újpestről távozott Nagy László utódaként is. A veze­tőkkel azonban nem tudott megegyezni, a csapat szakve­zetője Várhidi Péter lett, Faze­kastól pedig ma csupán annyit lehet hallani Magyarországon: továbbra sem edzősködik... Miért? Tartom magam annyira profi­nak, hogy egy bizonyos szint­nél alább ne adjam... Makacs vagyok, megkérem az áram', de úgy gondolom, hogy ez jo­gos, hiszen több csapatnál dolgoztam már eredménye­sen. Mostanában viszont nincs megfelelő ajánlatom, azaz olyan helyre még nem hívtak, ahol volt pénz, jó játékosállo­mány és rátermett vezetőség. Volt ugyan néhány tárgyalá­som, de úgy látom, Belgium­ban sem csinálnak erkölcsi problémát az edzők abból, hogy egymás alá licitáljanak... Azt tudtuk, hogy Magyaror­szágon sok helyen nem a tu­dás és a rátermettség, hanem az edző által kért pénz alap­ján döntenek a vezetők. Bel­giumról viszont eddig azt gon­doltuk, hogy ott minden tekin­tetben profi a labdarúgás, és tényleg a tudás számít... Nem véletlenül született meg az a flamand mondás, hogy Belgiumban több edző van, mint templomtorony... A múlt héten rúgták ki a Lokeren edzőjét, és valamelyik nap lát­tam az egyik újságban, hogy a helyére nem kevesebb, mint harmincöt szakember nyújtott be pályázatot. Gondolom, nem a legtöbbet kérő szakve­zetőt szerződteti majd a klub. Itt is kétféle út áll egy edző előtt: vagy az eredményei mi­att szerződtetik őt, vagy kap­csolatai révén »benyomják« egy csapathoz. Én mostaná­ban nem vagyok szem előtt, így az eredményeimet már jó néhányan talán elfelejtették, protekcióm pedig nincs. Szó­val várok... Magyarországon azonban még nem felejtették el. Biz­tos abban, hogy nem érné meg valamivel kevesebbet kérni és hazajönni dolgozni? Ez elsősorban nem pénzkér­dés, nem kérek olyan sokat, amit ne lehetne megfizetni. Arra viszont kényes vagyok, hogy ne vállaljak el olyan munkát, amely egy-két hónap múlva bizonytalanná válik. Például két éve, amikor Új­pestre hívtak, Sólyom Sándor, a klub akkor vezetője meg­mondta nekem: decemberig biztos, hogy tudnak fizetni, és valószínűleg utána is, de arra már nem tud teljes garanciát vállalni. Végül ezért mondtam nemet, és mint utólag kide­rült, jól tettem, hogy óvatos voltam. Csak akkor vállalnék munkát otthon, ha biztosított lenne az anyagi háttér, és a jó j átékosállomány. Ön nélkül, azaz Várhidi Péter­rel mégis bajnok, majd har­madik lett az Újpest. Az ered­mények hallatán nem fájt a szíve, hogy nem vállalta a munkát? Nem, hiszen hosszas töpren­gés után hoztam meg a dönté­semet. Ráadásul nem biztos, hogy minden ugyanígy történt volna akkor is, ha én vagyok az edző. Persze nagyon jó lett volna megélni, hogy egykori csapatom az én irányításom­mal szerez bajnoki aranyér­met, de ki tudja... Talán leszek még edző Újpesten. Visszatér­ve a múltra: azóta kiderült, hogy a vezetők nem tudták biztosítani az anyagi feltétele­ket, és ennek következménye­it most nyögi a csapat. A Vojvodina és a Dunaferr elleni mérkőzés eredményeit isme­rem, és csak azt mondhatom, két meccsen nyolc gólt kapni és egyet sem lőni, az távolról sem normális dolog. A játéko­sok védelmében azonban meg kell jegyezni, hogy tudomá­som szerint az előző időszak­ban csak ők teljesítettek, és vi­szonzásul csupán ígéreteket kaptak. Az önök idejében ilyesmi nem fordulhatott volna elő? Nekünk szerencsénk volt, mert viszonylag keveset keres­tünk ugyan, de azt mindig pontosan megkaptuk. Persze tudtuk, hogy először adnunk kell, és csak utána követelhe­tünk. Ez az egész Újpestre jel­lemző volt, igaz, hajói tudom, utódaink most is megtették a kötelességüket, hiszen néhá- nyuknak még mindig tartozik a klub a tavalyi bajnoki arany­éremért. Belgiumban hallott-e már ha­sonló esetről? Ha Belgiumban egy játékos feljelenti a klubját, és kiderül, hogy a labdarúgónak igaza van, akkor a klubot felszólít­ják a fizetésre. Ez Magyaror­szágon is így működik, a kü­lönbség viszont ezután jön: ha Belgiumban az egyesület ez­után sem teljesíti kötelezettsé­gét, habozás nélkül visszaso­rolják egy osztállyal, nem te­ketóriáznak vele, akármilyen nimbusza van is a klubnak. Ám itt eleve nem fordul elő, hogy az egyesületek nem fi­zetnek, így a vezetők is joggal követelhetnek a futballisták­tól. Ez pedig az edző dolgát is nagyban megkönnyíti. Ön már lemondott arról, hogy szakvezetőként dolgozzon va­lamelyik belgiumi csapat mel­lett? Egyáltalán nem, és az eddigi időt is arra használtam fel, hogy képezzem magam. Az utóbbi másfél évben elvégez­tem az európai szinten legma­gasabban jegyzett edzőtanfo- lyamot, amelynek eredménye­képp a múlt héten átvehettem a diplomámat. Megszereztem a »Pro«-licencet, azaz megvan a legmagasabb képesítésem, így aztán minden adott ahhoz, hogy edzősködjek, már csak a megfelelő ajánlat hiányzik. Mit csinál addig, amíg nem talál megfelelő állást? Azt, amit most: menedzser­ként, közvetítőként dolgozom. Különböző szponzorokkal tár­gyalok, akiket aztán összeho­zok futballklubokkal. Ebből meg lehet élni, bár nem mon­dom, hogy ez a munka álmaim netovábbja, de most úszom az árral. Régi újpesti játékostársaival tartja a kapcsolatot? Bene Ferivel, Borbély Lacival és Dunai Antival igen, sőt, utóbbival együtt nyaralunk Marbellán. Nagyon jó volt is­mét együtt lenni, sokat be­szélgettünk a régi időkről és persze a többiekről, a csapat­ról is. Futballoztak is? Nem, ahhoz túl meleg volt. Mégsem vagyunk már húsz­évesek, nekünk már vigyáz­nunk kell magunkra. Ám szep­temberben, a Megyeri úton is­mét játszunk majd, és remé­lem, ez nemcsak nekünk, ha­nem a szurkolóknak is nagy öröm lesz. Utána, gondolom, leülünk egy fröccsre a fiúkkal, és végre egy nagyot beszélge­tünk. Azt az estét, a találko­zást várom csak igazán! Dunai Antallal (jobbról) együtt nyaralt Marbellán. Fotók: Nemzeti Sport Futballkaleidoszkóp Nosztalgiamérkőzés Baróti Lajos tiszteletére Bene Ferenc és Dunai Antal kezdeményezésére szeptem­ber 18-án nosztalgiamérkő­zést rendeznek Újpesten, az Újpest-Győr labdarúgó baj­noki találkozó előtt a 85. születésnapját ünneplő Baróti Lajos mesteredző tisz­teletére. A mérkőzésen az Újpesti Dó­zsa Szentmihályi, Borbély, Káposzta, Solymosi, Bánkuti, Nyírő, Juhász, Színi, Hor­váth, Dunai III, Noskó, Tóth A., Nagy L., Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó össze­tételű együttese az Öregfiúk válogatottjával találkozik, amelyben Bicskei, Géczi, Novák, Páncsics, Mészöly, Ihász, Juhász, Szűcs, Vidáts, Laczkó, Mathesz, Tusinger, Molnár, Szőke, Albert, Var­ga, Rákosi, Fenyvesi, Puskás, Tóth K. lép pályára. Az Újpesti Dózsa edzője Baróti Lajos lesz, az Öregfiúk válogatottját Illovszky Ru­dolf dirigálja. Baróti az egyik legsikeresebb magyar edző, négyszer (1958,1962, 1966,1978) vezette ki a válogatottat a vi­lágbajnokságra, volt Peru szövetségi kapitánya, há­romszor nyert magyar baj­nokságot az Újpest, egyszer pedig a Vasas színeiben, s bajnokságot nyert Portugáli­ában a Benfica mestereként is. Az élcsapatok támogatják Blatter javaslatát Az európai élcsapatok több­sége támogatja Sepp Blatter FIFA-elnöknek azt az ötletét, hogy hamarosan az eddigi négy helyett kétévenként rendezzék a világbajnoksá­gokat. A G-14-ként is emle­getett tömörülés hat tagjá­nak képviselői - az AC Milán, Juventus, Reál Mad­rid, Bayern München, FC Porto és Olympique Mar­seille részéről - Zürichben találkoztak a nemzetközi szövetség vezetőjével, s a fe­lek konstruktívnak ítélték a megbeszélést. Blatter továb­bi tárgyalásokra is hajlandó, és az élklubok vezetői is messzemenően elégedettek voltak a megbeszélésekkel. Adriano Galliani (AC Milán) szerint a „legnagyobbak” nem ellenzik Blatter ötletét, amelynek megvalósításához a nemzetközi naptár megfe­lelő összehangolása szüksé­ges. A FIFA-elnök ezúttal is nyomatékosította: a kétéven­kénti világbajnokságokat leghamarabb 2009-ben lehet útjukra indítani. A tanácsko­záson arról is szó esett, hogy a jövőben a jelenleginél jóval kevesebb barátságos váloga­tott mérkőzést kellene lebo­nyolítani, mivel a játékosok túlterheltek. Blatter erről to­vábbi FIFA-n belüli egyezte­tést tart szükségesnek. A pénz fontosabb a barátságnál Úgy tűnik, hogy Mario Baslernek a pénz sokkal fon­tosabb a barátságnál. A Bayern München középpá­lyása már hónapok óta alku­dozik a klubjával az új szer­ződésének feltételeiről, és a párbeszédek során gyakran hivatkozik egyik legjobb ba­rátjára, Stefan Effenbergre. „Szeretném, ha a teljesítmé­nyemet megfelelően honorál­nák. Legalább annyit akarok kapni, mint Effenberg” - je­lentette ki a legutóbbi tár­gyaláson a 30 éves futballis­ta. Ezt már a Bayern újdon­sült csapatkapitánya sem hagyta szó nélkül: „Mariónak nem lett volna szabad az én nevemmel házalnia. Ez az ő problémája, oldja meg egye­dül, ha pedig nem tud meg­egyezni a vezetőkkel, keres­sen magának másik csapa­tot!” A német labdarúgás két fenegyereke a közelmúltban még éjjel-nappal együtt volt, legemlékezetesebb alakításu­kat a Nationalelf máltai túrá­ján nyújtották, amikor Berti Vogts szövetségi kapitány csak hosszas keresgélés után találta meg őket egy éjszakai szórakozóhelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents