Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-02 / 35. szám

1999. szeptember 2. Sport Németh Szilárd ismét csak a labdarúgásra összpontosít, s alig várja, hogy gólt lőjön „Lassan teljesen felépülök” Zsigárdi László ____________ Né meth Szilárd a pozsonyi Slo- van labdarúgócsapatában lett ismert futballista. Hétről hétre jó teljesítményt nyújtott, rend­szeresen az ellenfelek hálójába talált, s csakhamar a címeres mezt is magára húzhatta. A gól­erős csatárra felfigyelt a cseh bajnok Sparta, s habozás nélkül leigazolta. Meglepődött a Sparta ajánla­tán? Hallottam róla, hogy érdeklőd­nek irántam, azonban nem gon-. doltam volna, hogy ilyen gyor­san létrejön az átigazolás. Egy ilyen ajánlatot nem lehetett visszautasítani. Annak ellené­re, hogy Prágában nem az el­képzeléseim szerint alakultak a dolgok, nem bántam meg a klubcserét. Az viszont igaz, jó­val többet vártam önmagámtól. Ezek szerint örült is annak, hogy Kassára került. Igen! De senki sem küldött el a Spartából, én akartam Kelet- Szlovákiába menni. Mégpedig azért, mert nem szeretem a kis- padot koptatni. Az FC csapatá­ban meg rögtön kezdőember lettem, nagy örömömre ment a játék, a gólok sem maradtak el. A csapat is hozta a formáját, hi­szen bajnokok lettünk. Aztán... Aztán? ... elég gyakran sérülésekkel bajlódtam, na de hagyjuk, erről nem szívesen beszélek; csak a szépre emlékezem. Sokan meglepődtek, amikor - betegen! - leigazolta az Inter. Engem is váratlanul ért a dolog. Mivel már a tavasszal elhatá­roztam, hogy távozom a Her- nád-parti városból, azonnal igent mondtam. A lehető leg­jobbkorjött az ajánlat. Nagyon jól esett, hogy a pozsonyiak - a betegségem ellenére - bíztak bennem, s leigazoltak. Milyen érzés volt visszatérni a fővárosba? Felemelő. A korosztályos válo­gatottból sok Inter-futballistát ismertem, a többiek is igen szí­vélyesen fogadtak. Jozef Bubenko edző kijelentette, tü­relmesen kivárja, míg meg­gyógyulok. Nem tartott attól, hogy közel féléves kihagyást követően ne­hezen lendül majd bele? Két héttel a Szuperliga rajtja előtt kezdtem el edzeni, napról napra nőtt az önbizalmam, s az Németh Szilárd (10-es mezben) egyelőre nem gondol a válogatottság­ra. M. Nagy László felvétele Játszani szeretne, és gólokat lőni, Dömötör Ede felvétele is derűlátásra adott okot, hogy nem újult ki a sérülésem, tehát nyugodtan tréningezhettem. És ami a legfontosabb volt: bíztam a felépülésben. A nyitófordulóban, a rózsahe­gyiek elleni meccsen a lelátón ült, s igencsak szomorú volt... Segíteni szerettem volna a fiúk­nak, de nem lehetett, csupán szurkolhattam nekik. Állandó­an arra gondoltam, mikor le­szek újra a zöld gyepen. Avárat- lan hazai vereség igencsak le­törte a társaságot. A folytatás sem sikerült valami fényesre, hiszen második hazai meccsükön sem tudtak nyerni, vérszegény döntetlent értek el a nagyszombatiak ellen. Gon­dolom, az ön számára ez a nap nem a 0:0 miatt marad emléke­zetes. Négyhetes kemény felkészülés után végre pályára léptem, s vé­gigjátszottam a második fél­időt. Nekem ez volt a legfonto­sabb, habár sem én, sem a csa­pat nem remekelt. Következett a Slovan elleni pozsonyi derbi, ahol már kezdőember voltam, 60 percet töltöttem a pályán. Ekkor már jóval lazábban fut­balloztam, többet is kezdemé­nyeztem. A kassai FC elleni rangadón csak az utolsó fél órára küldte be Bubenko edző. A tréner elé­gedett lehetett, ugyanis a sár­ga-feketék egyik leggólveszé- lyesebb játékosa volt, 11-est is kiharcolt, majd egy látványos fejest követően alig szállt mel­lé a labda. Sokat kell még várni az első, Inter-mezben lőtt gól­ra? Én lennék a legboldogabb, ha már a legközelebbi mérkőzésen a hálóba találnék. Szerencsére nincs semmi probléma, így csakis a futballra összpontosít­hatok. Lassan teljesen felépü­lök, s bepótolom a féléves lema­radást. A pasienkyi stadionban lépten- nyomon elhangzik a következő kérdés: »Bajnok lesz az lnter?« Erre nagyon nehéz válaszolni, annál is inkább, mert a Szuper­ligában sorozatban születnek a meglepetések, s még 25 forduló hátravan. Én mindenesetre bí­zom az elsőségben. Egy biztos, rajtam nem fog múlni! Interjú Zavadszky Tímea erőemelő-világbajnok Nem bánt a néni MÉDLSÁNDOR _____________ Am ikor először találkoztam vele, egy kicsit megijedtem tőle; aztán másodszor is, meg harmadszor is, de már eszembe jutott: vajon lehet­ne azért udvarolni neki? Azért... mert - túlzók -: olyan a combja, mint nekem a derekam, a vállain meg le­hetne kávézni, így aztán ma­guktól a legkézenfekvőbb kérdések. Kedvenc virágod? Rózsa, orgona, kaktuszok. Kedvenc országaid? Szlovákia, Németország, Ma­gyarország. Zene? Szívesen hallgatok zenét, de nincs kedvenc műfajom. Azért a magyar himnusz? Hát igen. De az ellenfelekét is tisztelettel hallgatom. És ha táncolni kérnélek? Itt az edzésen azért ne. De szkanderre kihívhatlak? Persze. Jé, nem tudod lenyomni a ka­rom! Hurrá!- Hát nem ez a sportágam, ehhez egészen más izmok kellenek. Mit tudsz fekvenyomásban? 150 kilót. Tejó ég, mekkora lehet ez po­fonban? Már sokan megkérdezték, de nem vagyok verekedős. Hol és mikor sikerült az a 150 kiló?-1998 decemberében az ambergi (Németország) vb-n. Előtte? Európa-bajnokság Trencsénben tavaly augusz­tusban. És azelőtt? Magyar bajnoki címet szerez­tem több magyar városban, az elsőt Egerben. Az ötödik után már éreztem, hogy van keresnivalóm a nemzetközi mezőnyben. Edződ? Freimann Sándor, kiváló edzői minősítés tulajdonosa. Kokszolsz? Engedélyezett táplálékkiegészítőket szedek. Mikor és hol kezdtél sportol­ni? Középiskolás koromban az Ózdi Kohász NB-II-es csapa­tában kézilabdáztam. A kézis lányok korán férjhez mennek. Igen, és nekem egy kislányom is született, Dominika. Aki most hétéves, és suliba készül. Te viszont időközben a súly­zók szerelmese lettél. Úgy kezdődött, hogy a szülés után össze akartam szedni magam. Na de ennyire? Az emelés mindig is tetszett, de korábban nem volt hozzá megfelelő környezetem. Mi a civil foglalkozásod? Egy boltban dolgozom, ahol sportruházati cikkeken kívül táplálékkiegészítő szereket árusítunk. A bolt jelenlegi lakó­helyemen van, Mosonmagya­róváron a Károly-ligetben. A tanult mesterségem szerint ál­lattenyésztő technikus vagyok. Riport után történt. Sikerült az Európa-bajnokság Győr­ben. Az új Európa- csúcs: 152,5 kg. Jobb, minta világcsúcs. Emiatt a bajnoknő talán nem lesz féltékeny ön­magára. Továbbpasszoljuk Alesi a Prost- Peugeot-hoz szerződött A francia Jean Alesi aláírta szer­ződését Alain Prost csapatfő­nökkel: a Forma-1 következő idényétől a Prost-Peugeot istál­ló autójában versenyez. Az avignoni pilóta évtizedes ba­rátságban van Prosttal, az F-l négyszeres világbajnokával, aki most nagy örömmel közölte: „főhadiszállásán”, Guyancourt- ban megkötötték a megállapo­dást, melyről már korábban is szó volt. Jean Alesi döntéséhez az utolsó lökést az augusztus 15-i Magyar Nagydíj adta meg, pontosabban az őt ott ért csaló­dás: csapata, a Sauber-Petro- nas hibája miatt ismét pontszer­ző helytől esett el. A 35 éves Alesi immár 11 éve versenyez a Forma- 1-ben, előbb a Tyrell-Ford, majd a Ferrari, a Benetton-Renault, s legutóbb a Sauber-Petronas színeiben. Összesen 162 nagydfjon vett részt, de csupán egyeden győ­zelmet aratott, még 1995-ben Kanadában a Ferrari volánjánál, s összesen 235 pontot gyűjtött. Egyéni legjobbja az összesített pontversenyben két 4. helyezés (1996 és 1997). Alesi egyéb­ként 1991-ben Alain Prost csa­pattársa volt a Ferrarinál. Egy tulajdonos- egy csapat A svájci székhelyű nemzetközi Sport Döntőbíróság (TAS) dön­tésével az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA) adott igazat, amely nem engedé­lyezte, hogy a szervezet bár­mely kupasorozatában egy­szerre két vagy több azonos tulajdonban lévő klub indul­jon. A TAS öthavi tanulmá­nyozás után úgy ítélte meg, hogy az UEFA tiltó határozata jogilag megalapozott, és nem ütközik az Európai Unió törvényeivel. Az UEFA még 1998-ban vezette be szabályo­zását, amellyel azt kívánta megakadályozni, hogy egyes üzleti csoportok túl nagy befo­lyást szerezzenek a kontinens kupáiban, ez ugyanis kéte­lyekre adhatna okot az ered­mények tisztaságát illetően. A rendelkezést azonban fel kel­lett függeszteni, miután az AEK Athén és a cseh Slavia Praha a TAS-hoz fordult. Az európai szövetség ugyanis ta­valy nem engedélyezte a görö­gök részvételét az UEFA Kupá­ban, miután a szintén a brit ENIC tulajdonában lévő prá­gaiak is kvalifikálták magukat. - Egyhangú, bár nagyon ne­héz döntést hoztunk - nyilat­kozta Matthieu Reeb, a bíró­ság tagja. - Most már az UEFA-n múlik, hogyan alkal­mazza majd a szabályt, ame­lyet elvileg a következő idénytől be lehet vezetni. Jasin az évszázad sportolója A moszkvai Szport Ekszpressz közvélemény-kutatást rende­zett olvasói körében arról, hogy ki volt Oroszországban a XX. század legjobb sportoló­ja. A voksolás során tizenegy sportág képviselői kaptak szavazatot. A legtöbben, né­gyen, jégkorongozók voltak. A 2705 válaszból a legtöbb voksot - 2524 - a világhírű labdarúgókapus, Lev Jasin kapta. Az 1956-os mel- bourne-i ötkarikás játékok aranyérmese, az 1960-as Eu- rópa-bajnok, az 1958-as, 1962-es és 1966-os vébé résztvevője, az 1963-as aranylabdás, aki 1963-ban és 1968-ban tagja volt a világvá­logatottnak, hetvennyolc al­kalommal védte a szovjet vá­logatott kapuját, és megkapta a NOB olimpiai érdemrend­jét. Jasin szoros versenyben előzte meg a birkózókirály Alekszandr Karelint és Vlagyiszlav Tretyak hokikapust. A szavazás első tíz helyezettje: 1. Lev Jasin (labdarúgó), 2524, 2. Alekszandr Karelin (kötött­fogású birkózó), 2489, 3. Vlagyiszlav Tretyak (jégko- rongozó), 2277, 4. Garri Kaszparov (sakkozó), 2054, 5. Valerij Harlamov (jégkoron- gozó), 1838, 6. Vlagyimir Szalnyikov (úszó), 1830, 7. Alekszandr Tyihonov (sport­lövő), 1826, 8. Jevgenyij Kafelnyikov (teni­szező), 1822, 9. Valerij Brumel (atléta), 1796, 10. Eduard Sztrelcov (labdarú­gó), 1785.

Next

/
Thumbnails
Contents