Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-02 / 35. szám
5ublicisztika 1999. augusztus 25. 9 A jól kiképzett kutya sosem az ellenfele torkát igyekszik átharapni, hanem a kezét fogja meg, amelyben az esetleg a fegyvert tartja. Most a rablónak öltözött fickó bottal ütötte volna a kutyát, de ez a fegyvere hamar átkerült a kutyavezető kezébe. ...néhány másodperc múlva már földet is értek, a kommandós, miután kioldotta a kutya hevederét, célba vette a terroristát, négylábú társa, egy jól megtermett koromfekete német juhász pedig a gép- pisztolyos férfi után vetette magát. A kutyát nemcsak a szokatlan magasságra kell felkészíteni, hanem arra is, hogy szembe merjen szállni a lövöldöző bűnözővel. Dömötör Ede felvételei A bűnöző pillanatokon belül a földön hever. A kutya fogaitól sakkban tartva tehetetlenül várja, hogy a gazdi megbilincselje őt. (Őszintén szólva kíváncsi lettem volna, hogy akkor hogyan végződik a küzdelem, ha a terroristát alakító rendőr helyében egy igazi bűnöző, a géppisztolyban pedig nem vaktöltény, hanem éles lövedék van.) A kislévárdi bemutatón a rendőri testület és a belügyi tárca legfőbb vezetősége is részt vett, élén Ladislav Pittner miniszterrel. A tárcavezetőnek szemmel láthatóan nemcsak a felmutatott eredmények, hanem a néhány hetes ku- tyakölykök is nagyon tetszettek. A kislévárdi kutyatenyésztő állomáson jelenleg 19 német juhász és egy belga juhász tenyészszuka van. A nemrég felújított állomás nemzetközi viszonylatban is korszerűnek számít. A kölykök nyolc hónapos korig nevelkednek a tenyészállomáson, majd a szolgálati helyükre kerülnek, hogy egy év múlva három hónapos speciális kiképzésre térjenek ide vissza. et tszanak. Minden közösségnek egvannak a maga gyámolta- njai, a gyengéi, a kiszolgálta- ttjai, akik természetüknél fog- i „mások”, sőt néha mernek is ások lenni, s akiknek rovására tért az előnyösebb helyzetűek, : erősebbek, a hatalmasabbak őszeretettel és sokszor már- ár szadista kegyetlenséggel el- órakozgatnak. Mintegy bünte- s gyanánt. A közönség nyilván indig az utóbbiaknak tapsol, szén ily módon maga is rászedhet a „sikerből”, jelképesen lébe kerekedhet azoknak, üknek ellenében személyes egméretkezés esetén talán ulmaradna. : a séma azonban nem minden etben működőképes. izei tíz éven át ingáztam Brassóból Sepsiszentgyörgyre (azóta - részben ugyanezen az útvonalon - Bukarestbe ingázom). A vonat Sepsiszentgyörgy és Brassó között mindig felerészt románokkal, felerészt magyarokkal volt tele (kezdetben sűrűn, aztán mind ritkábban akadtak németül beszélő szászok is). Egyetlen komoly konfliktushelyzetre sem emlékszem, még a marosvásárhelyi összecsapások időszakából sem. Szóváltásra, irritált hangra igen, de azok is rövidesen elnémultak. A provokátoroknak jól érezhetően egyik etnikai közösségnél sem volt sikerük. Az emberek mindhárom oldalról szinte kínosan vigyáztak arra, hogy ne sértsék a másik érzékenységét. Senkit nem ingerelt a közvetlenül mellette folyó „idegen” nyelvű társalgás, merthogy magát a nyelvet sem érezte igazán idegennek. Persze ez is egyfajta társasjáték volt, de itt A másság csupán a rejtett erőszakra, aszimmetrikus hatalmi viszonyokra alapozott közösségekben „büntetendő”. az utazóközönség nemzetiségi különbség nélkül a kulturált magatartást „díjazta”!. Ennek feltétele azonban a másság létjogosultságának feltétlen elismerése volt. A vonaton - melynek közönsége átmeneti közösség - természetes, hogy „idegenek” is jelen vannak. Sőt a vonaton voltaképpen mindenki idegen. S ahol mindenki idegen, ott senki sem az. A vegyes lakosságú településeken valamikor fordított volt a helyzet, lévén, hogy senki nem volt „idegen”, mindenki szabadon az lehetett. Kisebb falvakban vagy községekben ma is az lehet. A másság csupán az autoritárius, rejtett erőszakra, aszimmetrikus hatalmi viszonyokra alapozott közösségekben „büntetendő”. A nacionalizmushoz hasonlatos társasjátékoknak is csupán ilyen közösségekben, illetve társadalmakban van esélyük a sikerre. Az utazóközönség természetszerűleg nem ilyen. Itt nincs idő a hierarchiák kialakulására. Itt - még - mindenki egyenlő. Vannak társadalmak, melyekben az emberek már egyenlők, ahol tehát az identitászavarain túljutott, magabiztos többség hajlamosabb a gyengék, a kiszolgáltatottak védelmére sietni (lásd: Koszovó). A nacionalizmus nevű társasjáték legfontosabb helyszíne nem véletlenül a sajtó. A sajtó ugyanis az autoritárius társadalmakban éppen az aszimmetrikus hatalmi viszonyok fenntartásának eszköze. Nem mondhat le tehát a mássák kiközösítésének, térdre kényszerítésének legfontosabb módozatáról, a másik démonizálásáról, azaz a nacionalizmusról. A manipulációt rendkívüli módon megkönynyíti, hogy az újságíró nem találkozik közvetlenül a konkrét olvasóval. De a nézeteit helytelenítő virtuális olvasótól is nyugodtan eltekinthet, hiszen a sajtótermékek mindig homogénnek tekintett olvasótáborok számára íródnak. Azok az olvasók, akikre a nacionalista érzelmek, indulatok, előítéletek irányulnak, egészen bizonyosan más (többé-kevésbé szintén elfogult) sajtótermékeket olvasnak. A siker tehát garantált. De a kiszolgáltatottak megalázásának csupán a megaláztatástól rettegő kiszolgáltatottak tudnak tapsolni. Mert képtelenek felfogni, hogy önmagukat alázzák meg. A szerző brassói magyar publicista.
