Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-02 / 35. szám
10 1999. szeptember 2. Kópé — Nagy emberek - híres történetek — Bábel tornya Mesélik, hogy hajdanán a Föld a végtelen óceán vizein lebegő cipóhoz hasonlított, melyet magas ónboltozattal a Nap, a Hold és a csillagok miriádja vett körül. Mezopotámia népe legalábbis így vélekedett, márpedig az idő tájt ott éltek a legbölcsebb emberek. Míg mások barlangokban tanyáztak, és kőbaltával kergették a medvét, ők öntözéssel termőfölddé tudták varázsolni a sivatagot. Értettek a számolás tudományához, jártasak voltak a csillagászatban, és ők használtak először naptárt. Építettek egy hatalmas várost, melynek a Babilon, azaz Bábel nevet adták. Öröm volt nézni gyönyörű házait, palotáit, tempíomait, ám Nabopolasszar királynak ez sem volt elég. Égi magasságokra vágyott, az ónboltozat közelében akart trónolni minden halandó fölött, miként Marduk, Babilon istene, akivel jól-esett volna néha diskurálni egy keveset, s miként ő, egy kamyújtásssal elérni a csillagokat, és végigtekinteni a világon. Igen ám, de hogyan lehet ezt valóra váltani, hiszen amerre a szem ellát, körös-körül síkság terpeszkedik? Nabopolasszar király gondolt egyet: tornyot építtet. Egy égig érő tornyot! A munkához mindenfelől embereket hívatott - aki nem ment önszántából, elvitték erővel. Bábel tornya napról napra magasabb lett. Nabopolasszar király pedig egyre büszkébb. Egészen addig, amíg Marduk, Babilon istene megelégelte a dolgot. - Semmiféle emberi gőg nem törhet az égig - jelentette ki szigorúan. Mindenkinek úgy összezavarta a nyelvét, hogy az építkezők többé nem értették meg egymást: aki téglát kért, maltert kapott, aki maltert kért, tudj’isten, mit kapott helyette. így egy kecskeólat sem lehet felépítem, nemhogy a világ legmagasabb tornyát! Az emberek szétszéledtek, a torony pedig sosem épült fel... Meglehet, ha nem a király parancsára, hanem saját örömükre építkeztek volna, befejezik, és a torony a mai napig ott áll. Az ónboltozat közelében, a legfelső ablakból pedig mindenki kinyújthatná a karját, hogy leszakítson és a zsebébe dugjon egy keveset az ég kékjéből. A szegény juhászgyerek Élt, éldegélt a világon egy szegény asszony. Annak volt egy fia, egy juhászgyerek. Volt egy birkájuk is. Mikor ezt a birkát a juhászgyerek ki akarta hajtani, a gazdag juhászok nem engedték a jó legelőre. Mit tehetett egyebet, meg kellett elégednie egy kopár sziklával. Ám ahogy odaért, elébe állt egy öregember, s azt mondta neki: „Fiam, hajtsd inkább a másik hegyre! Ott lesz kút is, fű is, olyan, hogy elveszel benne.” A juhászgyerek úgy tett, ahogy az öregember mondta, a birka legelhetett kedvére. Mikor jóllakott, a juhászgyerek odament a kúthoz, hogy vizet húzzon neki. Ahogy felhúzza a vizet, a vödörben ül egy igen szép személy. De csak a feje látszott a vödörből, s el is tűnt mindjárt. Kiönti a vizet, akkor látja, hogy a szép személlyel együtt a birkája is eltűnt. Mit csináljon? Elkezd kiabálni neki, hívja, s egyszerre száz birkajön elébe. Ki adta, ki sem, nem tudta, de azért hazaballagott velük. A második nap kihajtja a száz birkát. Megint hiába akarta a jó mezőre hajtani, a gazdag juhászok csak nem engedték, s ezeket is a másik hegyre hajtotta, ahová előző nap az egy birkát. Legelhettek, ahogy akartak, s mikor jóllaktak, vizet húzott nekik. Ahogy húzza, húzza, a vödörben megint felhúzza a szép személyt, aki előző nap is benne ült. De most már derékig látszott. Most is eltűnt egyszeriben, eltűnt vele a száz birka is. Szétnéz a gyerek, látja, hogy megint nincs egy szál birkája sem. Hívja őket, hát kétszáz jött a helyükbe! Ezeket is elhajtotta haza. Harmadnap a kétszáz birkát már egyenesen a másik hegyre hajtotta. Olyan magas volt a fű, hogy a kétszáz birka nem is látszott ki belőle. Amikor gondolta, hogy inniuk kellene, megint vizet húzott a kútból. A vödörben megint ott volt a szép személy, már térdig látszott, s nem is tűnt el. Kivette a vödörből, letette a fűbe, de ahogy szétnézett,- a birkáknak se híre, se hamva. Hívja őket újra. Ott is terem a kétszáz helyébe háromszáz. Nem töprengett sokáig, hazahajtotta. A szép személyt is haza akarta vinni, de az nem ment vele. Otthon a birkákat elzárta, megvacsorázott, aztán lefeküdt. Mikor fölébredt, látja, hogy az étel-ital, amit az asztalon hagyott, mind elfogyott. Nem tudta elgondolni, hogyan lehet. Másnap éjjel újra ez történt. Harmadik este aztán ébren maradt, megleste, kijár ott. Hát az a szép személy volt, akit a kútból kihúzott, ő ette meg a vacsorát. De most a juhászlegény meglepte, s megfogta. Elvette feleségül. Csakhogy a felesége igen-igen szép volt, meglátta a király fia is, az is magának akarta. Azt mondja: „Te juhászgyerek, látod itt ezt a vaserdőt? Ha ezt holnap reggelre ki nem irtod, össze nem rakod, vége az életednek!” A juhászgyerek hazament, de szavát se lehetett venni. Kérdezi a felesége, mi baja. Elmondja. „No, ne töprenkedj azt még meg lehet csinálni!” Azzal az aranygyűrűn, ami az ujján volt, fordított egyet, s tizenkét óriás termett előtte. Megparancsolta nekik, hogy a vaserdőt irtsák ki, aztán holnap reggelre rakják is össze. Mikor a juhászgyerek másnap felkelt, csak azt látta, hogy a vaserdő ki van irtva, össze is van rakva. Bement a királyfihoz, s jelentette, hogy minden úgy van, ahogy parancsolta. Azt mondja erre a királyfi. „Lá- tod-e ott azt a nagy kősziklát? Azt holnap reggelre nekem fölszántsad, búzával bevesd, még egy kenyér is legyen belőle!” A juhászgyerek felesége a tizenkét óriással ezt is megcsináltatta. Másnap reggel maga a kiály- fi is majd kővé változott, mikor meglátta, minden úgy van, ahogy parancsolta. Mondja megint a juhászgyereknek: „Hallod-e, juhászgyerek! Ott a hegyen van egy pincénk! Ha azt reggelre nem hozod ide a kastély alá, vége az életednek!” Nem búsult már a juhászgyerek. A felesége csak egyet fordított a gyűrűjén, s a tizenkét óriás mindent elvégzett. A királyfi a negyedik nap már nem is tudta, mit parancsoljon. Egyszer mégis előhívatja a juhászgyereket, s azt mondja neki: „Holnapra hívd meg hozzám az Istent ebédre a tizenkét apostolával együtt. Ha itt nem lesznek, vége az életednek!” Elmondja a juhászgyerek a feleségének, mit parancsolt a király neki. Az meg elővett egy aranypálcát, a földre ütött vele, onnan kijött egy táltos ló. De ahogy a juhászgyerek rá akart ülni, felrúgta az első levegőégbe. Mikor visszaesett, felrúgta a második levegőégbe. Amikor innen is visszaesett, felrúgta a legfelsőbe, mert három levegőég van. És mindből visszaesett a juhászgyerek. Akkor a táltos ló a hátára vette, s felvitte magával. Az ég megnyílott, az Isten előtt álltak. Kérdezi az Isten: „No, te földi ember, mi dologban jársz itt?” Azt mondja a juhászgyerek: „Uram Atyámhoz jöttem. A királyfi megparancsolta, hogy Uram Atyámat a tizenkét apostolával hívjam meg hozzá ebédre.” „Elmegyek- mondja az Isten de mondd meg a királyfinak, hogy az én ebédem egy szem búza, egy csöpp víz!” A juhászgyerek ezen sem álmélkodott, visz- szaült a lóra, aztán isten hírével visszaindultak. Ebédre az Isten a tizenkét apostolával meg is jött. A kevély királyfi nagyon megijedt. Leültek az asztalhoz. Az Isten meg a tizenkét apostol megették az egy szem búzát, megitták az egy csöpp vizet, abban a percben a kastély mindenestül elsüllyedt, megnyílt a föld alatta. A juhászgyerek meg a felesége pedig máig is él, ha meg nem halt. (Magyar népmese) Gondolkodom, tehát... írók keresik műveiket Nyolc világhírű író keresi még nála is ismertebb művét. Tudnál nekik segíteni a keresésben? A helyes választ küldd el szerkesztőségünk címére Kópé jeligére. A megfejtők között könyvjutalmakat sorsolunk ki. a/ Dániel Defoe b/ Fekete István c/ Jókai Mór d/ Erich Kástner e/ Kari May f/ Mándy Iván g/ Molnár Ferenc h/ Jules Verne 1. A kőszívű ember fiai 2. A Pál utcai fiúk 3. Csutak és a szürke ló 4. Grant kapitány gyermekei 5. Május 35 6. Robinson 7. Tüskevár 8. Winnetou Örömmel tapasztaltuk, hogy megjött a játékos kedvetek, hiszen a Kópé rovatban megjelent fejtörőkre rengeteg megfejtést küldtetek. A 32. számban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Amerika. Könyjutalmat nyertek: Kovács Andrea, Dunaszerdahely; Zeman Sanyi- ka, Zselíz; Tóth Andrea, Vaján. A 33. számban megjelent fejtörő helyes megfejtése: 1. Pisti, 2. Peti, 3. Piri. Könyvjutalmat nyertek: Bukai Éva, Érsekújvár; Derzsi Diana, Komárom; Dániel Laura, Ipolypásztó. Reméljük, a tanév kezdete nem apasztja játékos kedveteket, és a tanulás mellett tovább olvassátok a Kópét. Verssarok Nemes Nagy Ágnes Evetke Ede, az evetke, bundáját levette, és a nagy melegbe tölgyfaágra tette. Ne vedd le, ne vedd le! Sírhatsz majd, evetke: „Jajjaj, sunda-bundán ellopták a bundám!” Híre megy az erdőn, hogy Ede levette, néznek majd nevetve a kopasz evetre. Ne vedd le, ne vedd le!
