Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-25 / 34. szám
10 1999. augusztus 25. Kópé Gondolkodom, tehát... Válassz A cipőboltban sorakozó soksok különböző sportcipő között csak egy összeillő párt találsz. Melyik az a két cipő, mely párt alkot? A helyes választ írd fel egy levelezőlapra, és Kópé jeligével ellátva küldd el szerkesztőségünk címére. A helyes megfejtők között könyv- jutalmat sorsolunk ki. egy part! 1 2 3 * öÉSfe 8 10 ~1T 12 13 1415 16 17 18 Verssarok Dénes György Talpam alatt fodormenta Jön a csillag, megy a csillag, kuksol az éj, fény oson, régi-régi emlék csillog a kőcsipkés horhoson. Mennyi bokor, mennyi inda, égbe nyúló perjeszál, talpam alatt fodormenta, íriszemben zsenge nyár. Fűszeres a lég, a tölgyek szárnya halkan fölsuhog, tárnicson még ott a könnycsepp, gesztenyén a zöld burok. Hegygerincen kapaszkodva egyre messzebb lát szemem, rám köszön az erdő bokra, nyirkos páfrány szól velem. A kecske-katonaság Reich Károly rajza Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szsegény fiú. Annak a fiúnak kicsi korában elhalt apja is, anyja is, csak ő maradt egyedül. Szegény volt, nem volt senkije-semmije, s ő szegény feje beállott pásztornak a juhokhoz. Örökké ott pász- torkodott, amíg el nem jött az idő, hogy elmenjen katonának; Kitöltötte a három évet, s amikor hazajött, azt se tudta szegény, hogy merre nézzen, olyan szegény volt. Semmije sem volt jóformán még ruhája sem. Volt egy úriember, annak volt harminc fejős kecskéje. Kihirdette, hogy neki kell egy pásztor, aki nappal őrzi a kecskéket a mezőn, este, reggel, délben megfeji, az ólakat rendben tartja. A fiú éppen arra való volt, beállott hát szolgáim, s kezdett a kecskékkel járni a mezőre. De a fiú szemes volt, ügyes volt, a katonaságnál rangja volt, felvitte szakaszvezetőségig, kezdett a kecskékkel is katonásan beszélgetni kint a mezőn. Addig té- rítgette a kecskéket, addig beszélgetett nekik, hogy a kecskék kezdték megérteni a beszédjét. Ácsorgatta ide őket, ácsorgatta oda, meg így, meg úgy, úgyhogy kevés idő múlva a kecskék megszokták a vezényszavakat. Egyszer látja, hogy az úton egy négylovas hintó jön, s abban egy nagy uraság. Odahajtotta a kecskéket, intett a kezével, s az úr megállíttatta a kocsissal a lovakat. Azt mondja a fiú:- Azért áhítottam meg, uram, hogy tessék egy kicsit megnézni, hogy ezek a kecskék mit tudnak, amióta én lettem a gazdájuk. Az úr szívesen hallgatta, s a fiú odkiáltott a kecskéknek: -Sorakozó! Akkor a kecskék kezdtek összefutamodni.- Hármas sorokba szakadozz! A kecskék ügyesen, mint a katonák, hármasával sorakoztak, mind a harmincán. Akkor elkiáltotta magát a fiú:- Vigyázz! - S két lábra állottak a kecskék. Akkor azt kiáltotta a kecskéknek:- Tisztelegj! - S akkor szalutáltak a mellső lábukkal. Akkor azt kiáltotta:- Pihenj! - S végül:- Oszolj! - S akkor szerteosz- lottak a kecskék. Az úrnak a hintóbán nagyon tetszett a dolog. Kérdezte a fiút:- Kié ez a kecskeosztag?- Ezé és ezé az uraságé.- Hol lakik az az uraság, hogy menjek és vegyem meg őket? - kérdezte az az úr. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy megvette a kecskéket, de úgy vette meg, hogy a szolga menjen vele, s egy hónapig lakjék nála. A fiú ment szívesen, mert ő is örvendett neki, hogy masíroznak a kecskék. Nagy örömben volt az úr is, s mikor hazaérkezett, összehívatta az összes barátait még idegen országokból is, és bemutatta, mire tanította a fiú a kecskéket. Jöttek is a gazdag uraságok mindenfelől, mert azt üzente nekik:- Gyertek, mert valami csodát akarok mutatni nektek, olyasmit, amit még nem láttatok. - Mikor összegyűltek a vendégek, akkor ellátta őket étellel-itallal. S mikor a házigazda látta, hogy a vendégek jókedvükben vannak, akkor kiment, s megmondta a kecs- kepásztomak, hogy amikor kijönnek, kommandérozza úgy a kecskéit, mint amikor ő látta. Kigyűltek a vendégek, s a fiú szólott a kecskéknek:- Sorakozó! Akkor összefutottak a kecskék. Akkor szólott:- Hármas sorokba szakadozz! - Akkor a kecskék ügyesen felálltak. Akkor kiáltotta nekik:-Tisztelegj! Akkor tisztelegtek. Végül szólott nekik:- Pihenj, oszolj! Akkor a kecskék szertefutottak. Egy idegen országbeli úr annyira megszerette, hogy kérte, adják neki. S az úr odaadta. De előbb az idegen országbeli megkérdezte, hogy mennyit kér érte. Az úr meg ráfelelt:- Hatvanezer forintot. Az idegen úr belenyúlt a zsebébe, kifizette, amit kért, a házigazda pedig az egész pénzt odaadta a szolgának. Abból a pénzből a szolga egy szép, ügyes kicsi birtokot vásárolt, egy házat csinált, vett ruhákat, és éldegélt tisztességesen, mint a többi ember. Máig is él, ha meg nem halt. (magyar népmese) A cincér Kipödörte bajuszát a szmokingos cincér, felsétált a szőlődombra s megivott egy iccét. Cirpelt, dalolt hajnalig, kilenc tücsök húzta, mámorában csáléra állt kackiás bajusza. Hajnaltájban elszunnyadt vén hordónak dőlve, arra járt egy lódarázs, hírt hozott felőle. Nagy emberek - kis történetek Midász király füle Élt egyszer egy Midász nevű király. Személyéről meghökkentő történetek szálltak szájról szájra. Azt beszélik, hogy egyszer a szolgák bevezettek a palotába egy rongyos apókát, akit Midász király tíz napon át bőségesen vendégül látott. És lám, kitudódott, hogy az aggastyán nem más, mint Dionü- szosz rajongva szeretett gyámja. Hálája jeléül Dio- nüszosz megígérte Midásznak, hogy teljesíti egy kívánságát, bármi legyen is az... Midász király valóban királyhoz méltó kéréssel állt elő: minden, amit megérint, változzon színarannyá. így is történt. Midász király hirtelen a földkerekség leggazdagabb és legboldogabb embere lettÖröme azonban nem tartott sokáig, mert megéhezett, megszomjazott. Mit kezdhet a pecsenyével, ha minden falatja aranyröggé változik a szájában? Mit kezdhet a borral telt kancsóval, ha minden cseppje aranykaviccsá dermed a nyelvén? Nyomban megértette, micsoda esztelenséget kért, és szíyből hálálkodott Dionü- szosz istennek, amikor engedett kérésének, és visszavonta varázslatát. Ettől fogva Midász király nem törődött gazdagsággal, pompával, egyre inkább becsülte az egyszerűt, a mindennapit. Egy alkalommal el kellett döntenie, hogy a pásztorsípnak vagy Apollón isten aranyhárfájának szebb-e a hangja, s ő gondolkodás nélkül a pásztorsípot választotta. Ezzel természetesen magára haragította Apollónt, s az büntetésből szamárfül hosszúságúra nyújtotta Midász fülét... Midász rengeteget bajlódott, hogy fülét a korona alá rejtse. Titkát csupán az udvari borbély ismerte, de nem árulta el senkinek. Fecsegő száját azonban valahogy mégis szabadjára kellett engednie, ezért a városszéli halastónál mély gödröt ásott, s abba suttogta bele a fenséges titkot:- Midász királynak szamárfüle van! A földből hamarosan sűrű nádas nőtt, amely nyomban susogni kezdte az egész világnak:- Midász királynak szamárfüle van... - A hír futótűzként terjedt. Sosem tudjuk meg, vajon bánta-e a nagy fülű király, vagy sem. Nem kétséges azonban, hogy a pletyka jót tett neki. Mert emlegetnénk-e ennyi év után, ha nem lett volna szamárfüle?
