Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-17 / 7. szám
Politika 1999. február 17. 3 Egy nő szájából az uszítást nem tartják olyan veszélyesnek, mint ha férfi mondja ugyanazt Itt a guru - hol a guru? Malinak István _____________ Sz ámomra január egyik legnagyszerűbb híre az eddigi Le Pen-féle Nemzeti Front szakadása volt. Hiszen a francia nacionalistákra, akik a legutóbbi helyhatósági választásokon jelentős mértékben megerősödtek, kelet-európai unokaöccseik kisistenként tekintettek. A Zsirinovszkijok, Seseljek, Sloták számára Le Pen volt a mérce, a hivatkozási alap, valahányszor csak szemükre vetették a demokrácia alapelveinek megsértését. Slota is Le Pen szlovákiai látogatásától lett szőlőkarónál peckesebb, attól fogva kezdett nemzetközi formátumú politikusoktól ellesett stílusban nyilatkozgatni. Mivel a Führerből hivatalosan nem lehet (egyrészt annyira cikis, másrészt Btk. is van a világon), ezért Le Penből fabrikáltak maguknak mítoszt, gurut - ahogy tetszik. Ezt a szándékot ráadásul még megtámogatták az olyan nyilatkozatok is, amilyeneket az állatbaráttá vedlett egykori filmcsillag, Brigitte Bardot tett. Franciaország megmentőjének nevezte Le Pent, amin nincs mit csodálkozni, hiszen a hölgy másodállásban a Nemzeti Front egyik vezetőjének a felesége. Nos, a mítosz megdőlt - hogy is lehetne példakép az, akit fő- csicskása és híveinek jelentős része faképnél hagy. Nevezetes Bruno Mégret nevű úr elnökletével megalakult az új NF, hivatalos nevén: Nemzeti Front - Nemzeti Mozgalom. Még egy jó hírem van: francia politikai Abból él, hogy hivatásos magyargyűlölő. elemzők szerint a két Nemzeti Front együtt sem olyan erős, mint korábban az egy volt. Példaértékű az a folyamat, amely Európa legerősebb szélsőjobboldali pártjában zajlott, csöppet sem kell erőlködni ahhoz, hogy felfedezzük a párhuzamokat a szlovák szélsőségesekkel. Nézzük a különbségeket Le Pen és Mégret között. Az előbbi, a pártalapító szemernyit sem hajlandó változtatni a régi retorikán, módszereken és célokon, továbbra is azokat a fasisztoid jelszavakat hangoztatja, amelyekért gyakran ösz- szeütközésbe került a francia törvényekkel. A második ember, Mégret, akit korábban csak kis Le Penként emlegettek, és a gaulle-ista RPR-ben kezdte pályafutását, az NF-ben arra törekedett, hogy ne csak a szélsőségesek, hanem a politikai paletta szélesebb körei is elfogadhatónak tartsák. Megpróbálta hát a pártot a francia politika fő sodrába terelgetni, ami nem sikerült neki, mivel Le Pen nem hajlandó ideológiai és politikai kompromisszumokra. Ezért hozta létre az új, úgynevezett mérsékeltebb Nemzeti Frontot. Hasonló folyamatok érzékelhetők a Szlovák Nemzeti Pártban, sőt még a személyi leosztás is azonos. Van egy kompromisz- szumokra képtelen elnök, Ján Slota, aki abból él, hogy hivatásos magyargyűlölő. Most már nyíltan is szembefordult vele a második ember, Anna Malí- ková, akivel kapcsolatban nagyon furcsa jelenségnek lehetünk tanúi. Malíková is ugyanolyan szélsőséges, a magyarokat sem szereti jobban, mint Slota, talán csak a retorikája visszafogottabb. Ennek ellenére a sajtója összehasonlíthatatlanul jobb, mint Slotáé, jobban el is tudja magát adni a médiumokban, különösen a tévében. Nem kis mértékben azért, mert nő. Paradoxon, de mintha az emberek egy nő szájából az uszító baromságokat nem tartanák olyan veszélyesnek, mint ha egy férfi mondja ugyanazt. E pillanatban nehéz volna megmondani, hogy az SZNP-ben a helyzet mennyire érett meg a szakadásra, de az nem lehet kétséges, hogy javában dúl a hatalmi harc a két tábor között. Ezért is jött jól a nemzetieknek, hogy a parlament a kisebbségi nyelvtörvény megvitatására készül, s ők a kemény ellenállás meghirdetésével, tüntetések szervezésével elterelhetik a figyelmet belső bajaikról. Pluszhaszon: a DSZM energiáit a szakadást is valószínűsítő párttá alakulás köti le, ezért remélhetik, hogy a szlovák érdekek egyedüli védelmezőjének szerepében tetszelegve az eddigi Meciar-hívők egy részét is át tudják csábítani. Szinte bizonyos tehát, hogy az elkövetkező hetekben a magyarellenes hangulatkeltés fokozása lesz a nemzetiek egyedüli programpontja. Koszovóra, Irakra, Jordániára figyel a világ ezekben a napokban. Az Addisz Abeba-i rikkancsoknál a vezető téma azonban az, hogy kiújult a háború Afrika szarvának két állama, Etiópia és Eritrea között. A tét néhány száz négyzetkilométernyi terület a közös határvonal mentén. Közben régi sérelmekért is törlesztenek - a korábbi etióp tartomány, Eritrea csak pár éve nyerte el függetlenségét. CTK/AP-felvétel Németh Zsolt külügyi államtitkár: az intézményes magyar-magyar párbeszéd a kormányprogram része Erős a határon túliak önszerveződése „A kormányprogram célkitűzése egybeesik a határon túli magyarság igényeivel." Somogyi Tibor felvétele Udvardy Zoltán ____________ Né meth Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára, a Fidesz-MPP alel- nöke a Magyar Koalíció Pártjának meghívására február 3-án egynapos látogatást tett Révkomáromban. Az MKP kormánypozícióba kerülése óta ez volt a hazai magyar politikusok első találkozója a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdéseket felügyelő Németh Zsolttal, aki szlovákiai útja előtt a romániai, a vajdasági, a kárpátaljai és a horvátországi magyarok képviselőivel is találkozott. Mindenütt szó volt a magyar kormány és a határon túli magyarság kapcsolattartásának intézményesítéséről, az újabb magyar-magyar csúcstalálkozó megtartásának lehetőségéről. Eltérő vélemények láttak napvilágot azzal kapcsolatban is, hogy mely határon túli szervezetek képviselői vegye- nek-vehetnének részt az újabb csúcstalálkozón. A komáromi megbeszélések után Németh Zsolt kijelentette: bízik abban, hogy Szlovákia vissza tud kapcsolódni az euroatlanti csatlakozás első körébe, s ezzel alaptalanná válnak a szlovákiai magyarság és Magyarország eltávolodásával, a schengeni határral kapcsolatos félelmek. Az 1996-os magyar-magyar csúcstalálkozónak eléggé vegyes volt a nemzetközi fogadtatása. Tapasztalataink szerint a ’96-os magyar-magyar csúcstalálkozó összetételével nem volt baj, s azon a találkozón a legitim szervezetek képviseltették magukat. Kiindulópontként mi is ebben a körben gondolkozunk, de nem zárkózunk el attól, hogy mások is jelen legyenek, ha erre elsöprő igény mutatkozik a határon túli magyarság részéről. Mi Budapest elsődleges célja a magyar-magyar párbeszéd felújításával? Az intézményes magyar-magyar párbeszéd a kormányprogram része. Emlékezzünk arra, hogy a ’96-os magyar-magyar csúcs után még egy ilyen jellegű találkozó zajlott le (1997-ben Pápán volt egy „csonka” találkozó, melyre a Horn-kormány nem delegált érdemben tárgyalni kompetens politikusokat - a szerk.). Ezt követően a szocialista párt megijedt a saját árnyékától, és további lehetőség arra, hogy ilyen keretben a magyarság vezetői egyeztessenek, nem adódott. Ebből fakadóan az elmúlt években fokozatosan kialakult a határon túli magyar szervezetekben az az érzés, hogy a magyar kormány nem tekinti őket partnernek. Úgy véljük, a lehető legfontosabb, hogy létrejöjjenek a párbeszéd keretei, és ott adott esetben le lehet folytatni az érdekellentéteket tükröző vitákat is. Hiszen vannak érdekellentétek az egyes határon túli magyar közösségek között is, s értelemszerűen az anyaországgal meg időnként egymással is vitába keverednek. A kormányprogram célkitűzése - ennek szellemében folytattam körutamat az elmúlt hetekben - egybeesik a határon túli magyarság igényeivel. Úton-út- félen azzal az igénnyel találkoztam ugyanis, hogy jöjjön létre a rendszeres és egyenrangú párbeszéd megfelelő feltételrendszere. És azt hiszem, ez a lényeg, a kormányzat ezért fogja megteremteni ezt a keretet, összehívni egy újabb tanácskozást. Mit lehet tudni a következő találkozóról, milyen szempontok szerint válogatnák meg a résztvevőket? Hogy mikor kerül rá sor, és kiket fogunk meghívni, az további egyeztetéseket igényel, hiszen nem zajlott le minden szervezettel a pontos, részletekbe menő egyeztetés, ezért még korai volna erről nyilatkozni. Nyilvánvaló, hogy magas rangú tanácskozáshoz magas rangú résztvevőkre van szükség. Azt hiszem, hogy a politikai legitimitást csak a választópolgárok tudják megadni, s szerencsére a határon túli magyar területeken is lezajlottak a demokratikus választások. Ezáltal a legitimitás kérdése egyértelmű. Hogyan összegezné a szomszédos országokban tett körútját, a magyar kisebbségek vezetőivel tartott találkozóit? Eddigi tapasztalataimat úgy foglalnám össze, hogy a határon túli magyarok önszerveződése erős, képesek politikailag, szakmailag képviselni érdekeiket, kitűzni a megfelelő célokat. Az önszerveződésre való képességet tartom körutam legüdvöz- lendőbb tapasztalatának. Másodszor: érik a felismerés, hogy az európai integráció előnyöket és hátrányokat egyaránt hordoz. Az előnyök kiaknázására és a hátrányok csökkentésére kell törekednünk. Az előbbit úgy tudnám megfogalmazni, hogy Magyarország és az őt övező régió az elkövetkezendő évtizedekben jó eséllyel Európa egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági régiójává válhat. Ebbe a folyamatba a határon túli magyaroknak be kell tudni kapcsolódniuk. Harmadsorban megjegyezném, hogy találkoztam egyházi vezetőkkel is, s az egyházak szinte kivétel nélkül a társadalmi problémák felé forduló magatartást tanúsítanak. Szerepet vállalnak az oktatásban, a szociális érdekszférában, és nagyon komoly szolgálatot végeznek a hitéleti feladatok ellátása terén is. Nagyon széles az egyházak támogatottsága, s képesek arra, hogy a modern kor lehívásaival küzdő egyéneknek segítsenek problémáik megoldásában. Hogyan értékeli szlovákiai látogatását? Szlovákia vonatkozásában az elmúlt hetekben már megkezdődött a diplomáciai »nagyüzem«. Az eszmecserék jelzik, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok komoly felfutási lehetőség előtt állnak. Rajtunk múlik, hogy mennyiben tudjuk ezt a lehetőséget kihasználni. A magyar fél készsége arra, hogy Szlovákiát visszasegítse az euroatlanti integráció folyamatába, egyértelmű. Keressük azokat a formákat, amelyekben a leghatékonyabban tudunk e téren segíteni, akár tapasztalatátadással, akár közvetlen együttműködéssel. A szlovákiai magyarok önálló döntése volt, hogy beléptek a kormánykoalícióba, a magyar kormány ebben a kérdésben semelyik relációban nem nyilvánított véleményt, mert nem akartuk magunkra venni ennek a döntésnek a felelősségét. Az MKP kormánytagságának is tulajdonítható, hogy máris látványos fejlődés történt a magyar-szlovák kapcsolatrendszerben. Önkormányzatok Kárpátalján tömörülnek Még ebben a hónapban szövetségre kíván lépni Kárpátalja több mint húsz magyarlakta településének önkormányzata. A kárpátaljai magyar önkormányzati szövetség létrehozásának gondolata másfél évvel ezelőtt vetődött fel az egyik önkormányzati fórumon, amelyet a megye magyarlakta településeinek polgár- mesterei tartottak. Immár negyedik éve, háromhavi rendszerességgel hívja össze ezeket a tanácskozásokat a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége a magyar önkormányzati képviselők és polgármesterek számára. A fórumon időszerű, a helyi magyar lakosságot főként nemzetiségi mivoltában érintő országos és megyei gondokat vitatták meg nem hivatalos formában. Mivel a hatályos ukrán törvények lehetővé teszik az önkormányzatok tömörülését, a polgármesterek indítványozták, hogy a fórum kapjon szervezett keretet. A szövet- kezési szándékot legalább húsz önkormányzat képviselő-testületének kell kinyilvánítania. Mint arról az ungvári Kárpáti Igaz Szó megyei lap keddi száma beszámolt, mostanra két tucat magyar település polgármesteri hivatala juttatta el a szervezést végző MÉKK-hez a megfelelő dokumentumokat, így a február végén Csapon összeülő idei első magyar önkormányzati fórumon jogi személlyé válik az önkormányzatok szövetsége. A kezdeményezők szerint egy civil szervezetként működő szövetség megalakítását mindenekelőtt az indokolja, hogy a falvak közösen jóval eredményesebben képviselhetik érdekeiket a településfejlesztés, környezetvédelem és gazdálkodás terén. Az alapítókként fellépő, többségében magyarlakta települések polgármesterei szerint az elfogadásra kerülő alapszabály senkit nem zár ki nemzetiségi alapon, hiszen a településfejlesztés nem ismerhet etnikai határokat. MTI
