Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-10 / 6. szám
Sport 1999. február 10. Zdenko Kríz, a szövetség elnöke bízik a szlovák asztaliteniszsport felemelkedésében „Egyesek csak támadnak” Zsigárdi László Három éven át volt a Csehszlovák Asztalitenisz Szövetség elnöke, majd a közös állam megszűnését követően a szlovák szövetség élére került, s immár hat éve az itteni pingpongsport első embere. Zdenko Kríz egykori sportújságíró ezenkívül a Szlovák Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának a tagja, valamint a Sportszövetségek Társulásának az elnöke is. Ezúttal a honi pingpong ügyes-bajos dolgairól faggattam őt. Nem olyan tragikus a helyzet, mint azt egyesek gondolják. A közelmúlt eredményei alapján nincs valami rózsás helyzetben a szlovák asztaliteniszsport. Vajon mi történt? Azért nem olyan tragikus a helyzet, mint ahogy azt egyesek gondolják. Az biztos, a jelenlegi játékosok meg sem közelítik Frantisek Tokár szintjét, de azért nem kell őket leírni. Sajnos, a felnőttvilágversenyeken rendre a rövidebbet húzzák sportolóink. Viszont a kadett és a junior kategóriában a kontinens legjobbjai közé tartozunk, ezt bizonyítja Odor, Poliacková, Sándor és Sereda sikeres Eb-szereplése is. A felnőttek között azonban rendre elvesznek asztallteni- szezőlnk. Ez mivel magyarázható? Zdenko Kríz közel harminc éve foglalkozik az asztalitenisszel. Annak örülne a legjobban, ha teljesen felhőtlen lenne a szövetség és a klubok közti kapcsolat. Somogyi Tibor felvételei Amikor elérnek egy bizonyos szintet, kényelmessé válnak, félvállról veszik az edzéseket. Nem tudnak újítani, s ez is azt bizonyítja, nem igazi profik. Idehaza hiába verhetetlenek, amint elmennek külföldre, rájönnek arra, hogy a nemzetközi porondon nincs mit keresniük, s ez kedvüket szegi. Nagyon bosszant, hogy a férficsapatnak még egy Európa Liga-osztályo- zót kell játszania. Ha a rövidebbet húzná a horvátok ellen,kiesne az I. divízióból, s ez nagy kudarcnak számítana. A nők sokkal jobban állnak, hiszen ha legyőzik a jugoszlávokat, bejutnak a Szuper Divízióba. Vidéken milyen az érdeklődés az asztalitenisz iránt? A legnépszerűbb sportágak közé tartozik. Ezt bizonyítja az is, hogy szinte minden járásban van szövetségünk. És ez derűlátásra ad okot. Rajtunk kívül csak a labdarúgók dicsekedhetnek ezzel. A vidéki egyesületek közül külön kiemelném a dunaszerdahelyit, amely már évek óta kimagasló eredményeket ér el. A lányok jelenleg is a Szuperligában szerepelnek. De azért nem mindegyik klubbal felhőtlen a kapcsolata a szövetségnek... Csak a Sporitelnával, pontosabban annak elnökével, Kollá- rovits Istvánnal nem értünk szót. Az ő javaslatára az egyesület legjobbjai a közelmúltban bojkottálták a válogatott mécseséit. Nem tudom, miért nem tetszett nekik Marek edző. A továbbiakban aztán Mihocko vette át a férficsapat irányítását, és lassan normalizálódott a helyElismerem, hogy a Sporitelna a legjobb hazai asztaliteniszklub. zet. Elismerem, hogy a Sporiterna a legjobb hazai asztaliteniszklub, ám hozzá kell tenni, hogy a legkisebb is. Mindössze négy játékosa van... De hát ez az ő dolguk. Talán azért nem »csípi« a szövetséget Kollárovlts úr, mert a közelmúltban kitelepítették a récsei sportcsarnokból a Sporitelna férficsapatát. Más megoldás nem volt? Felelősségteljesen kijelenthetem, hogy mi senkit sem űztünk el. A tulajdonjogért folyt a vita; a Sporiterna és a szövetség is igényt tartott a sportcsarnokra. A Szlovák Testkultúra Szövetsége végül is nekünk adta, azzal a feltétellel, hogy az egyes szakosztályoknak kedvező áron bérbe adjuk a nagytermet. Ugyanannyiért továbbra is maradhattak volna, ám ők megsértődtek, és elmentek Vereknyére, majd pedig Lamacsra. Az SKST Sporiterna klubelnöke lépten- nyomon jogtalanul támadja a szövetség vezetőit, akiket dilettánsoknak nevez. Talán az fáj neki, hogy alulmaradt a legutóbbi elnökválasztáson. Ha a küldöttek bizalmat szavaznának neki, akkor szó nélkül to- vábbállnék. Mégis, hogy lehetne változtatni ezen az áldatlan állapoton? Nem tudom, nagyon aggaszt ez a konfliktus. Mi már mindennel próbálkoztunk, de hiába. Egyesek csak támadnak. Egy biztos, ez így nem mehet sokáig! Mivel lenne elégedett 1999- ben? Ha végre közös nevezőre jutnánk, és ha az olimpiai selejtezőkön a hat játékosunkból legalább kettő kiharcolná az ötkarikás részvételt. Ám azzal valamennyien tisztában vagyunk, hogy ez felettébb nehéz dolog lesz. Én mindenesetre bízom a szlovák asztaliteniszsport fel- emelkedésében. Portré Beckhamnek már megbocsátottak A manchesteriek ásza Szabó Zoltán David Beckham, a Manchester United válogatott labdarúgója Anglia legnagyobb sztárjai közé tartozik. A 23 esztendős középpályás nemcsak futballtudása miatt került rivaldafénybe, hanem azért is, mert menyasszonya, Victoria Adams a világhírű Spice Girls popegyüttes csillaga. A fáradhatatlan játékmester a világbajnokságon is igazolta klasszisát, ám az argentinok elleni nyolcaddöntőn elvesztette a fejét, belerúgott a földön fekvő Simeonéba, s ezért kiállították. Végül az emberhátrányban játszó szigetországiak kiestek. Hazájában bűnbaknak kiáltották ki, hiába kért többször is elnézést a rövidzárlatért, rengeteg kritikát kapott. A szurkolók füttykoncerttel fogadták, már azt fontolgatta, hogy távozik Angliából. Később megnyugodtak a kedélyek, egyre jobban belelendült, a Bajnokok Ligájában és a pontvadászatban hozta megszokott formáját. Londonban született, a Tottenham játékosaként kezdte pályafutását, ám nem titkolta, hogy szíve a Manchesterhez húz. Az edzéseket is United-mezben végezte, de elnézték neki, mert a legjobbak közé tartozott. Tizennégy évesen belevágott terve megvalósításába, s próbajátékra jelentkezett az egyik legpatinásabb klubnál. Tehetségére a legendás Bobby Charlton is felfigyelt, szép karriert jósolt neki. Igaza lett. Pedig a kezdet egyáltalán nem volt könnyű: hogy eltartsa magát, mosogatással kereste a kenyerét. Tizenhét esztendősen valóra vált gyermekkori álma, bemutatkozhatott az élvonalban. Rendkívül nehéz volt bekerülnie a kezdőcsapatba, már annak is örült, ha helyet kapott a kispadon. 1995 nyarától viszont kulcsemberré vált, a United, a bajnoki cím mellé a Angol Kupát is begyűjtötte, a középpályást pedig az év felfedezettjének választották. A Wimbledon elleni nyitómérkőzésen 50 méterről talált a hálóba. „Ez a gól megváltoztatta az életem, megjött az önbizalmam. ” Ezután vált igazi karmesterré, kamatoztatja, hogy lát a pályán, váratlan megoldásokkal zavarba hozza az ellenfelet, és távolról is remekül lő. Menedzsere érezte, itt a nagy lehetőség. Kapóra jött Beckham és Victoria Adams szerelme, hiszen azóta a sajtóban szinte állandóan kettőjükről cikkeznek. Megismerkedésükben Gary Neville játszott közre, ugyanis David egy gyenge pillanatában elárulta klubtársának, hogy Victoria tetszik neki. A jobbhátvéd bemutatta őket egymásnak, aztán ment minden, mint a karikacsapás. A futŐTK-felvétel ballistát egyre több cég kereste meg, olyan szerződéseket kötött, amelyekről korábban álmodni sem mert. Például egy sampont gyártó cég egymillió fontot, az Adidas egymillió márkát fizet esztendőnként! Természetesen klubja is megbecsüli, évi 8,1 millió fonttal a legjobban kereső angol futballistának számít. Tehát van mit a tejbe aprítania az egykori mosogatónak, aki egy nap alatt többet keres, mint a brit átlagember 12 hónap során. Nem csoda, hogy garázsában hat modern személy- gépkocsi áll... Továbbpasszoljuk Nobel-díjas tudós sílécen Fridtjof Nansen (1861-1930) Nobel-díjas norvég tudós azzal vált híressé, hogy 1888-ban sílécen kelt át Grönlandon. Csodálatra méltó teljesítménye mérföldkő volt a síelés történetében, s valójában az északi államokban egy új sportág megszületéséhez vezetett. Nansen vallomása is sokatmondó: „Ha valamelyik sportág a sportok sportjának nevezhető, akkor az a sífutás. Mert semmi sem edzi meg jobban az izomzatot, teszi rugalmasabbá a testet, erősíti annyira az akaratot, és frissíti fel olyan mértékben az elménket, mint a csodálatos mozgás két sílécen a természetben.” Agassi és a lustaság Andre Agassi nem jutott az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság legjobbjai közé. A kilencvenötben még világelső amerikai csillag két évvel később az ATP-ranglista 122. helyére zuhant, aztán visszakapaszkodott a legjobb tízbe. Hogyan keveredett ki a hullámvölgyből? , A múltban sok minden elvonta a figyelmemet a tenisztől, és nem éppen profi módon dolgoztam. Énnek ellenére elég sikeres voltam. Aztán egyszer csak egyik meccset a másik után veszítettem el, hétről hétre. Eleinte idegesített a tehetetlenségem, s egy ideig eltartott, míg rájöttem, hogy túlságosan lusta vagyok. Csak egyetlen döntés születhetett: ha folytatni akarom a teniszezést, keményen kell dolgoznom. És most újra itt vagyok. Sokra vágyom. Tudják, ki lesz az év végén a világ legjobbja? Én, Andre Agassi! Kilencvenkilenc az én évem lesz. Akármilyen jól játszhat Sampras és Rios. Mindenkit legyőzök! Hogy miért? Mert még soha ilyen jó erőben nem éreztem magam, ráadásul hihetetlenül motivált vagyok.” Marosi erősödő honvágya Marosi László, a német TBV Lemgo kézilabdacsapatának harminchat éves balátlövője júniusban végleg hazaköltözik Magyarországra. Tatán épített családi házat. Hosszú távollétéről nyilatkozta: „Az elején nehéz volt, mert nem tudtam a nyelvet, hiányzott a családomnak a szüleim segítsége, és évről évre erősödött bennem a honvágy. Ugyanakkor jól megismertem egy idegen világot, egzisztenciát teremtettem szeretteimnek és önmagámnak, a gyermekeim megtanultak németül, és tapasztalataimat biztosan hasznosíthatom otthon.” A túlbuzgó Grosics mama Grosics Gyulából, a legendás Aranycsapat kapusából gyerekkorában édesanyja papot akart faragni. Mikor aztán fia a futballt választotta, ő lett a legnagyobb szurkolója. Egy bajnoki mérkőzésen Toldi úgy rúgott kapura, hogy közben Grosics megsérült. Ápolás után azonban visszaállt a kapuba. A mérkőzés után édesanyja hízelgett fiának: „Ne csinálj belőle ügyet. Megkapta már a magáét. Eltörtem rajta az esernyőmet.” Furcsa fogadás Kész filmszerződés várt az 1936-os St. Moritz-i világbajnokság előtt a kiváló műkorcsolyázónőre, Sonja Heniére. Csak egy feltétellel valósulhatott meg: ha újra ő nyer, s ezzel megszerzi tizedik vb-címét. A jégen azonban nem úgy nézett ki, hogy Sonja lesz a győztes, mert az angol Cecilia Colledge jóval magabiztosabban futott. A helyzetet a norvég hölgy édesapja (1894-ben kerékpáros-világbajnok volt) mentette meg. A kűr előtt minden egyes pontozóval tízezer frankban fogadott, hogy lánya második lesz. Természetes, hogy vesztett, mert a bíróknak jól jött a pénz, Heniének pedig a filmszerződés.
